Mert a Fecskéknél mindig így van, hogy egy kis betekintés a mindennapokba és utána a köszöntés.
Ez azért is nagyon jó így szerintem mert nincs az a kényszeredett műsor érzet, azt csinálják amit év közben is és mégis emelkedett hangvételű az egész. Vegyes csoport lévén pedig minden gyerek meg tud felelni az elvárásoknak.
9- kor festettek egy szép virágos képet. Mindenki egyedit, amilyet ő akart, ekkor már bent lehettünk fotózhattuk az alkotómunkát. 10 előtt kicsivel pedig szép ruhába öltöztek és körbe ültek a teremben, mi pedig padokon kaptunk helyet.
Tavaly az első pillanattól az utolsóig sírtam Anyukámmal (mégis csak életem első Anyák napi műsorára kaptam meghívást), most viszont ámulattal figyeltem a csodálatos zenei foglalkozást (Anyu ezen is sírt).
Végre láttam Korit és Simit amint ügyesen zenélnek hol a hangjukkal, hol hangszerekkel de koncentrálva, vidáman, lelkesen, odaadóan (hetek óta gyakoroltak itthon).
Míg a tavalyi hittan óra bemutató volt, idén Ildi néni zenei foglalkozását láttuk.
Rengeteg dal, szolmizálás, név éneklés, ritmus játék, népi játék, tánc.
Gyönyörű volt, mindenki játszott, énekelt.
Simike fantasztikusan felszabadultan dalolt, végig az öröm látszott az arcán, gitározott, tapsikolt, ösztönösen átadta magát a zenének.
Korikám pedig természetéből adódóan, koncentrálva a megfelelni vágyás csodás odaadásával brillírozott.
Ildikó néni nagyszerűen műveli ezt a dolgot, nem is kívánhatnék többet, jobbat mint, hogy ilyen zenei nevelésben, kedves közösségben fejlődjenek a gyerekeim.
(Túl sok kép lesz mert mindegyik mesél...)
,
