A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2010. november 29., hétfő

Karácsonyi levél

Nagyon várják a Karácsonyt.
Biztos én beszélek túl sokat erről mert én is nagyon várom már, de tény, hogy egy nap legalább tízszer megkérdezik, hogy mikor lesz már Karácsony.

Ma megírtuk a Jézuskának a levelet.
Kori a "szokásos" dolgokat kérte: lovat, sétálós kutyát, kis sárkányt.
A szöveget én írtam, ő viszont mindenképpen szeretett volna rajzolni. Kori azt mondta, hogy a Jézuskát szeretné lerajzolni.
Íme:

(Jézuska, alatta Kori aláírása, legalul a jele: esernyő)

Simi dínót és tortát kért.
A segítségemmel az ő jelét is lerajzoltuk és a Simi betűt.
Íme:


Kitettük a konyha ablakba, majd Kori megszólalt:
- Akkor ezt most elviszik az angyalok? Jól tegyük oda, hogy lássák!
A Jézuska meg elolvassa majd, hogy Kori kér egy lovat, meg sétálós kutyát...

2010. november 28., vasárnap

Végre vasárnap!

Berci tegnap is dolgozott, vártam, hogy eljöjjön a mai nap, hogy együtt legyünk végre mindannyian!
Az éjszaka számomra cseppet sem pihentető, Kori és Nimród megint betegek, Simi rémálmos korszakát éli, ébrednek, mellém fekszenek így egyfolytában kelnem kell hol egyikhez hol másokhoz. Csúnyákat mondok, gondolok, jó lenne ha többet tudnék aludni egyszerre. Reggel aztán elszáll a dühöm és beletörődök, hogy most ennyi jutott (alvásból).
Ebédre Berci szüleihez mentünk, a gyerekek nagyon fel voltak dobva, hogy végre csak az övék a Nagymama és a Nagypapa.



Nimród is helyet kapott az asztalnál, ő egy csirkecomb csonttal ütötte el az időt (lóbálta, mutogatta, tépegette a rajta maradt cafatokat) egyszóval nagyon vicces volt. Borzasztó férfiasan előre tolja az alsó állkapcsát és kivillantja a két alsó fogát ettől még vadabbnak és elszántabbnak tűnik. Felkapja a fejét a neve hallatán. Hiába 10 hónapos, azt kell mondjam, hogy férfias úgy ahogy van.





Aztán aki szépen ebédelt az a Nagypapánál jelentkezhetett egy kis finomságért...


Eközben Berci Nimród puha fülecskéjét próbálta megrágcsálni...


Ebéd után nagyon jót aludtunk egy 140 széles ágyon Berci, mellette Simi, mellette Kori a szélén én. Nimród ébredés után fészkelt Berci mellé (és hangoskodott).

Aztán fél 7-kor kénytelenek voltunk útnak indulni a hegyekbe (azaz haza) mert iszonyatosan el kezdett esni a hó. Kori induláskor megállapította, hogy: "Ez egy nagyon izgalmas utazás lesz!". Ezen jót nevettünk azon viszont nem, hogy Budakeszi határában megszólalt, hogy fáj a füle. Berci haza dobott minket aztán már szaladt is vissza a Labanc utcába, hogy elkérje a Mamától a csodalámpát.
Közben szélvihar és hófúvás kerekedett. De haza ért és a lámpa is itt van.
Elégedett vagyok.

Az első hó



Szeretem az első havat. Itt Budakeszin különösen gyönyörű látvány ahogy mindent beborít a fehér takaró. Tegnap reggel én vettem először észre. Aztán Simivel vártuk Korit, hogy bejöjjön a szobába, azt akartam, hogy ők egyszerre lássák meg a csodát. Simi azonban kinézett és felkiáltott "Ott a hó! " - pedig csak a fa tetejét látta a szobából mert magasan vannak nálunk az ablakok. Kori is bejött, oda tettem az ablakhoz két széket, felálltak rá, örvendeztek és el kezdtek beszélgetni.
A karácsonyról, a Mikulásról, arról, hogy minden fehér, és hogy nagyon szeretnének lemenni játszani. Nekem nem sok dolgom volt, csak hallgattam mert nagyon jól megtárgyaltak mindent a széken állva.


Aztán kinyitottam az ablakot és a párkányról beszedtem egy kis havat és megmostuk az arcunkat (Évi hívott, hogy el ne felejtsük!).
Most már biztos, hogy szépek maradunk...


2010. november 24., szerda

Mix

Nimród: Kúszik mint egy kis bozótharcos.
Próbál felemelkedni, de gyorsabban jut előre ha lapulva halad. 1 hét alatt hihetetlen sokat fejlődött mozgásban, és játékban is. A nagyobb testvérei összes játékában próbál részt venni, ma a babaház berendezését szedte ki egyenként a helyéről. Kedvenc foglalatossága amikor ül a konyhában és a mellette levő fiókot kihúzza és egyenként mindent a földre dobál (főleg üveg fedőket). Jó étvággyal eszik, viszont inni nem akar, kiskanállal és nurofenes fecskendővel adagolom a folyadékot nagy nehezen a szájába (de ez még mindig kevés). Reggel és este szoptatom ha kisírja magának akkor napközben is kap. A tüdőgyulladásos eset óta megint szoptatom éjjel is legjobb esetben csak egyszer.
Berci és a Nagypapa első számú Nimród hordozók, Ninóka a karjukba kéredzkedik ahogy meglátja őket. Bújik akár csak Simike annak idején.
Hatalmas a teste.
Megzabálom.

Simi: Olyan hihetetlen sokat és választékosan beszél, hogy öröm hallgatni. Megnevettet sajátos humorával egyszerűen édes és cuki. Az az igazság, hogy ha hárman vagyunk itthon (Ninó, Simi meg én) akkor Simike kiegyensúlyozott és tárgyalóképes, ha Kori is otthon van akkor zaklatottabb és többet sír (egyértelműen beszorul és "elnyomódik"). Csak azért nem aggódom mert egyébként nagyon sokat és jól játszanak együtt. Simi középső, ez a helye egyenlőre ki kell harcolnia magának a jogait. Korira hallgat: ma este Kori addig beszélt neki elalvás előtt (amikor én már kijöttem a szobából), hogy Simi megnyugodott és elaludt.
Karácsonyra dínót és tortát szeretne.
Az állatokkal családosat szoktak játszani, a gyurmával közösen építenek tortát.
Simi dínó-rajongó, ha létrát lát felkiállt, hogy "itt a jelem!" és tiltakozik ha pelenkát akarok rá adni.
Nagyfiú de a legkisebb a három közül.
Vékony, minitestű.
Olyan kis ennivaló.

Kori: Énekel egész nap. Itthon és az oviban is dalolászik. Mindig izgulok mikor érte megyek, itthon ő a nagylány az oviban meg olyan picinek látom, hogy megsajnálom mindig. Ma is egyedül ült pedig majdnem tele volt a terem délután, de az ő barátnője már elment.
A kedvenc szoknyáját el kellett hozni mert azt nem volt hajlandó viselni az oviban, a legszebb, legfodrosabb, leglányosabb mályva színű ünneplőruháját kellett bevinni és egész nap abban van. Annyira aranyos!
"Nagyon fogsz hiányozni!" - mondta hétfőn reggel mikor mondtam, hogy indulnia kell apával. Össze szorult a szívem mert olyan őszintén mondta és nem tudom miért érdemlem ezt a mondatot mikor emlékeim szerint az elmúlt 3 hétben amíg itthon voltunk folyton csak fékeztem őt, vitáztam vele és csitítottam.
Ő kel a legkorábban és ő alszik el a legkésőbb. Kori aki amikor felébred nem csak fekszik és megvárja, hogy felkeljünk hanem azonnal beszél és kér (kakaót, mesét, minket).
Az oviban azonnal elalszik ebéd után, itthon majdnem egy órába telik neki onnantól, hogy befekszik az ágyába.
Karácsonyra nagyon sok mindent szeretne (fésülős lovat, sétálós kutyát, sárkánybébit, hátizsákot, cirkuszt...).
Sokat segít: hoz-visz, megnéz, felvesz, vigyáz.
Mindenhova kincsekkel jár: mindig más állatot hordoz a kezében.
Nagyon huncut mosolyú.
Nagyon okos.

2010. november 21., vasárnap

Mogyoród képekben

Így indult a vasárnap reggel: Mártonka levele (Móra Ferenc)


Délben megérkeztünk, kiszálltunk a kocsiból és megláttuk a kutyát.


Kori fogta a kiskutyát...


Viola fogta a kiskutyát...


...és még én is megfogtam a kiskutyát.


A házban se engedték el.


Írisz.


Berci szót értett a legkisebbel.


Néznek Ati papa kanapéján.


A Fiúk.


A Barátnők.


Ajándékosztás.


Ati papa hozza a tortát.


5 éves Viola.


Nimród elaludt Juci kezében.

Kizökkenés

Tegnap ellógtunk este Bercivel egy vendégségbe. Nagyon jó volt bár az éjjeli hazavezetés "az orromig se látok ködben" elég adrenalin dús volt számomra (főleg miután haza vittem a Nagymamát és éjnek évadján Budakeszi erdejében kocsikáztam egyedül). Azért jó volt ez, kellett a kikapcsolódás, kimozdulás, borzongás az éjjeli úton mert már nagyon be voltam zárkózva és emésztettem magam a megoldható és megoldhatatlan dolgokon.
Úgy érzem túllendültem, lezártam ezt az elmúlt pár hetet, a betegséget és a vele járó sok nehézséget.
Kori holnap oviba megy, remélem eltelik egy pár nap, esetleg egy hét is most újabb betegség nélkül.

Szép vasárnapunk volt, bár misére nem mentünk aminek persze érzem a hiányát, de Mogyoródon nagyon jó napot töltöttünk egy vendég kiskutyával aki 2 hónapos és egészen hasonló viselkedést produkált mint az igazi csecsemők.
Nagyon aranyos kis eb, megszeretgették a gyerekek, legjobban Viola szeretetének és gondoskodásnak örvendhetett.

A keresztlányom, Viola, 5 éves születésnapjára gyűltünk össze Mogyoródon.
Még egészen tisztán bennem él az a nap amikor megszületett, (én mentem be a nővéremmel a szülőszobára amíg a férje meg nem érkezett), bennem él a telefonhívás amikor anyu sírva hívott, hogy: "Megszületett, gyönyörű, Viola Szirom a neve!", és bennem él az este amikor mindenki a pár órás Violáért imádkozott, mert még a születése éjszakáján tüdőgyulladást kapott...
Sokat szenvedett a kis Viola, az anyukája, az apukája és mindenkije az első hónapokban. Nehéz ezt megérteni, hogy miért kell egy kicsi életnek így indulnia és van miért hálát adni, hogy azóta szép, okos és szívós nagylánnyá nőtt.
Örülök, hogy engem választottak a Keresztanyjának.
Isten éltesse sokáig Vilkót!

Mi a világ?

Simi: - Mi a világ? - kérdezte Simi Koritól ma autózás közben.
Kori: - Simike, a világ az minden: a fák...
Simi: - Igen...
Kori: - ... a házak
Simi: - ... igen...
Kori: - ...az ablakok...
Simi: - ...igen...
Kori: - ...az állatok, az emberek, az ajtó... a világ az minden. Érted Simike?
Simi: - Igen...étem...

2010. november 16., kedd

Esti fürdőzés

Nimród egyedül fürdött...




...aztán megérkezett Korika....




...hívták Simit is de ő férfiasan elvonult...

Váltottunk

Ma vissza vittem Nimródot Nazim Doktorhoz. Az utolsó pillanatig vacilláltam, hogy megkérjem vállaljon el minket, mert annyira rengetegen voltak megint a rendelőben és sokat kellett várni. (Egyébként is döntésképtelen vagyok általában hát most is hoztam a formám.) Három emberrel is beszéltem telefonon, mindenki megerősített, hogy jobb helyen vannak a gyerekek egy alapos dokinál még ha várni is kell.
Így hát bementünk és megkértem. Elvállalt minket, átkéri a lapokat.
Az is megnyugtató, hogy fül-orr gégészeti rendelése is van jól vizsgál, alapos.
Átnézte a gyerekeket és máris intézkedett, hogy hogyan legyen Nimród vérvétele mert a kórházban azt is megállapították, hogy vérszegény egy kicsit.
Nehezen váltok, remélem jól döntöttünk, kényelmes volt a másik rendelésre járni mert mindig alig voltak. Viszont az, hogy nem kell minden pillanatban fül-orr gégészetre menni mert a Doktor bácsi ért hozzá az azért húzó erő.
Reméljük az idő minket igazol.

Korit még mindig nem merem oviba küldeni bár túl teng az energiától. Vinni kell meg menni érte most jobb, hogy nyugiba vagyunk itthon, viszont nagy árat fizetek, elcsúszik az egész napunk nehéz a három gyereket "programozni".
Annak ellenére, hogy megőrülök a rengeteg feladattól azért aranyosak itthon egy rakáson mikor éppen nem veszekednek.

Berci megszakad a rengeteg munkától, nem igazán vagyunk mostanában egymás támaszai. Haza jön és késő estétől hajnalig vagy gépet szerel vagy képeket válogat.
Sajnálom mert látom, hogy rengeteg ez neki.

Azon gondolkodom, hogy már megint november van és megint nem lesz senkinek normális karácsonyi ajándéka és legalább a gyerekekét kellene beszerezni, hogy megnyugodjak végre. De azt sem tudom, hogy azt miből finanszírozzam.
Biztos mindenkinek van olyan, hogy lejjebb már nincs tovább.
Én most pont ezt érzem.

2010. november 14., vasárnap

Itthon a kórház után

Kezdünk vissza rázódni a normális kerékvágásba. Simi a legérzékenyebb még mindig, neki volt a legnehezebb az elmúlt hét.
Én küzdök a kórral amit sikerült elkapnom tőlük (nem meglepő módon) és még mindig facsarodik a szívem ha Zsoltira gondolok ahogy ott ül a kórházi ágyában tejesen egyedül. Sokat gondoltam ma arra, hogy bemegyek hozzá, viszek almát, pelust de aztán nem tudtam és ezzel el kell engednem mert holnap talán már vissza viszik. Több dolog miatt nem indultam neki pedig elképzeltem, hogy meglátogatom. Gyáva is vagyok, beteg is és Berci és a gyerekek mellett kellett ma lennem. Nem vagyok benne biztos, hogy jól tettem, hogy itthon maradtam ha ennyire nem hagy nyugodni az a kisfiú.
Megnéztem neten hol lehet melyik intézetben de csak egyet találtam budán pedig a kórházhoz állítólag sok intézet tartozik, ki tudja melyikből hozták. Szeretnék vinni játékot, ruhát amit csak tudok de nem tudom még mikor és hogyan. Karácsony tájékán talán.

Ma sétáltunk a Vadasparknál, rengetegen voltak. A gyerekek követték a lovasokat és sokat bicikliztek.




Nimród egyre jobban van, végig kukucskálta az utat itthon pedig szinte egész nap kacarászik és Bercit akarja minden áron.


Kori édes, drága, segítőkész. Azért neki is nehéz lehetett ez a hét, bár nagyon szépen viselte. Örül, hogy újra együtt vagyunk és bár néha küzdenek Simivel azért sokszor egészen hosszan és szépen eljátszanak.
Még a hét elején biztosan nem viszem oviba, szeretném ha Ninóka erősödne mielőtt haza jön valami újabb vírus (bár nagyon remélem, hogy egyenlőre ennyi volt).
Nem is merem össze számolni, hogy mennyit költöttünk gyógyszerre az elmúlt két hétben, 20 fölött van, de szerencsére több helyről kaptunk anyagi segítséget.

Most nekem fáj a fejem. Sok pihenés, tea és a gyerekek antibiotikumos orrcseppje lesz a megoldás (ebből az első nem valószínű - sajnos).

Nehéz vissza zökkennem, kicsit másképp látom a dolgokat, kicsit más a fontossági sorrend és sokkal több türelemmel nézem a sajátjaimat.
Nem volt véletlen, hogy láttam azt a kis Zsolti fiút talán nem is ez volt az utolsó. Lehet, hogy be kellett volna mennem, nem tudom de nem úgy jöttek ma a dolgok, pedig Berci rábólintott a dologra de mégis eltelt a nap a gyerekekkel.
Csak azt kérte ne legyek depressziós és ezt próbálom tartani, mert bár tényleg minden pillanatban tudnék sírni emiatt (biztos napról napra könnyebb lesz ahogy távolodik az élmény) de Bercinek és a három gyereknek szüksége van rám úgyhogy igyekszem nagyon.

2010. november 12., péntek

Zsolti

Nagyon nehéz erről írnom de annyira fáj amióta láttam, hogy muszáj.
Ma hajnalban 4-kor egy kisfiút hoztak a mellettünk levő rácsos beteg ágyba. Átöltöztették, lefektették, majd mondta neki a nővér, hogy aludjon. Szülők nélkül érkezett, gondoltam reggel jön az anyukája, szót fogadott és próbált elaludni. Néztem őt, alszik- e így egyedül, ki sandított néha rám de azért szó nélkül elaludt.

Reggel lett, feküdt az ágyában nézett ki bánatosan de nem sírt csak nézett, amikor rámosolyogtam elkapta a tekintetét. Segíteni akartam neki, hogy ne szomorkodjon kérdeztem van-e testvére (mert azt hittem azért van egyedül, mert az anyukája biztos a testvérére vigyáz otthon). Ő nem válaszolt lesütötte a szemét.
Aztán bejött a nővér, a kisfiú szépen megcsinált mindent amit kért, lázat mértek, pelenkázta (kérdezte a nővér tud e szólni ha pisilnie kell mert már elég nagy fiú 3 éves, de ő csóválta a fejét, hogy nem).
Kiderült a neve is: Zsolti (suttogta halkan mikor kérdezték tőle).
Aztán egyszer csak kérdezett a nővér: "A nevelő otthonban szoktál bilibe pisilni?"...és én attól perctől fogva sírok ahogy meghallottam ezt a kérdést.
Akkor értettem csak meg miért nem sír, miért van egyedül, miért nem követeli a mamáját, miért hagy mindent, hogy megcsináljanak vele, miért megy el szó nélkül mindenkivel aki viszi vizsgálatra, miért alszik ha azt kérik tőle.
Nekem abban a pillanatban meghasadt a szívem, mintha tépnék, marcangolnák, nem eresztenék és azóta is vérzik, sebes ha Zsoltira gondolok és nem gyógyul be soha...

Erőt vettem magamon és amikor éppen nem sírtam oda mentem beszélgetni, kérdeztem kér e játékot a másik szobából (átlátott az üvegen a mellettünk velő szobába ahol sok könyv és játék volt), felcsillant a szeme és bólintott. Átmentem és az üvegen túl felmutattam egy színes könyvet, végre mosolygott és bólintott, hogy tetszik neki, aztán még kettőt választottam. Átvittem és nézegette, kérdeztem mi hol van, mutogatta, mosolygott és el kezdett beszélni is, mondta magától (cica, kutya, túk).
Annyira de annyira édes volt...
Aztán jöttek az orvosok és megint komor lett. Nekik nem beszélt, nem nevetett csak nekem. Örültem, hogy nevet de már akkor fájt, hogy tudtam én is ott fogom hagyni...

Elvitték vérvételre akkor nagyon sírt és rémes volt hallani és tudni, hogy őt nem vigasztalja meg úgy senki utána mint én a kis Nínómat.
Sok mindent mondott halkan de érthetően nekem. Azt mondta tegnap is volt már itt (igaza volt, feküdt bent máskor is ez kiderült) és, hogy motorozott tegnap és, hogy esett az eső és szereti az esőt és, hogy a "szobájában az Annának elromlott a busza". (Szobájában biztos az otthona).
A Micimackós könyvben minden szereplőt felismert, mutogatta nekem.
Az állatcsaládokat nem is mertem mondani csak azt, hogy nagyobb nyuszi meg mellette egy kisebb.
(Én meg néha elmentem sírni mert ezt tényleg nem lehet bírni.)

Kék szemű, világos barna hullámos hajú, aranyos arcú kisfiú.

Vittem neki még vonatot (ez lett a kedvence, mindig össze kellett kapcsolni a kocsikat) meg buszt bácsival meg autót a játszó szobából és neki mindannyiszor felcsillant a szeme és mosolygott mikor újabb játékokat kapott az ágyába.
Azt már csak úgy megemlítem, hogy egy saras cipője volt abban vitték mindenhova, egy lyukas piros pizsama gatyában volt addig amíg össze nem pisilte mert utána hoztak valami melegítőt és, hogy nincs a méretére pelus az osztályon így ott hagytam Nimród fél csomag pelusát amiért az egyetlen nővérke aki foglalkozott vele hálálkodott.

Az én éjjeli szekrényemre ki volt pakolva az összes gyógyszer meg bébiétel meg keksz meg üdítő meg orrszívó meg sterimár meg minden ami a kórházi gyógyulást gyorsítja, az övén semmi nem volt csak az ágya mellett egy üveg kórházi tea amiből néha ivott amikor megkérték (szó nélkül azt is). Betettek a rácson neki egy zsebkendőt ha folyik az orra törölje meg nehogy még jobban kisebesedjen.
Megszakad a szívem, semmije nincs, senkije nincs és beteg. 3 éves.
Nagy Zsolt Bence a neve (még ez is!), karszalag volt a kezén János Kórház felirattal alatta a neve - onnan tudom.

Próbáltam megtudni melyik Intézetből van, de nem adhatnak ki információt senkiről. Azt mondták rengeteg ilyen gyerek kerül be hozzájuk, ha segíteni akarok keressem fel az intézeteket adjak ruhát, játékot biztos örülnek neki.
Engem Zsolti érdekel, mert őt láttam ott egyedül abban a rácsos ágyban játszani csendben, nyugodtan. Sokszor kinézett az ablakon csak úgy elmerengve ki tudja mi járhatott a fejében. Allergiás, náthás, nehezen lélegzett és vizsgálják, hogy epilepsziás e (kihallgattam a vizitet). A taj számát meglestem.

Nem kötődik, nem követel, nem hiányol senkit. Borzalmas látvány.
Nimródot kivittem mikor elköszöntem tőle de nem tudtam hosszasan csak úgy mondtam, nézett utánam amíg tudott, látta, hogy elmegyek.
A szívem szakad meg, nem tudom hogy bírtam volna még több órát eltölteni ott...és utána eljönni... ott is sírtam, a kocsiban hazafelé, meg itthon is.
De azóta is marcangol, széttép ez az egész, hogy nem tudok segíteni rajta, hogy vihetek ruhát, könyvet de ami tényleg kéne neki azt nem tudom vissza adni.
Nagyon pici, nagyon egyedül van és mindent elvisel.
ISTENEM, MIÉRT ???

Kórház

Kedden Nimródot kórházba kellett vinni. Ma jöttünk haza.
Kezdődött azzal, hogy Kori köhögése 1 hét alatt sem csillapodott és szombat reggel az ügyeletre vittem mert lázas lett: fülgyulladás, antibiotikum.

Hétfőn mind a három gyereket megmutattam az 1 évig helyettesítő Doktornéninek, Simi fülében is talált gyulladást, ő is megkapta az antibiotikumot.
Nimród viszont nem kapott semmit, pedig a tüdeje "nem volt teljesen tiszta" láza is volt 2 napja de azt mondta a doki, hogy pici még az antibiotikumhoz, vigyem vissza szerdán ha nem javul. Eljöttünk már mikor eszembe jutott, hogy az ő fülébe nem nézett bele de gondoltam csak tudja mit csinál. Rosszul gondoltam...

Nimród még aznap este szörnyű kínokat élt át, nem aludt éjféltől 4-ig, mindent be adtam neki amit lehetett és ennek ellenére szenvedett, nyögött, sírt.
Tudtam, hogy nagy a baj, néztem az órát mikor lesz reggel, hogy lerohanjak vele a megbízható orvoshoz, a mi "Keszis Dr. House-unkhoz". (Bár minden órában majdnem neki indultam az éjszakai ügyeletnek, nem akartam itthon hagyni Bercit a kettő naggyal, hogy kit tudja velünk mi lesz).

Reggel 8-kor a rendelőben Nazim Doki azt mondta, hogy középfülgyulladása van (laptopon meg is mutatta a vörös fülecskéjét), és mivel szapora a légzése ezért valószínű vírusos tüdőgyulladása is. Adott antibiotikumot és gyógyszert, meg puffantós hörgőtágítót de azt kérte ha nem megy le a láza délig és 50-nél többször lélegzik hívjam őt, beszéljünk és vigyem be Nimródot a kórházba (a biztonság kedvéért).

Anyu eljött Koriért, elvitte Velencére a gyógyszereivel együtt. Ment ez a kis drága, szó nélkül, nem is sírt (csak én), megértette, hogy nem maradhat.
Berci haza jött 1-kor, én meg össze pakoltam Ninót aki akkorra már nagyon nagyon rosszul nézett ki. Sírt, gyorsan lélegzett, nem bírt felkelni, felakadt a szeme. (Nazim pont jókor kapta el.)

A János Kórházról annyit, hogy aki volt ott az ismeri aki meg nem annak nem ajánlom. Sok boldogtalan, elégedetlen orvos és nővér, néhány kedves és nagyon kevés segítőkész. De gyógyítanak, csak mindent kérni kell, a gyereket figyelni kell egyfolytában etetni, itatni mert ők azzal nem foglalkoznak. Sajnálom, hogy ennyire kiégett a társaság, sok kis beteg gyerekről van szó, kevés az oda fordulás.
Én ott voltam Nimróddal, de volt olyan fél éves baba aki délutántól éjfélig üvöltött az ágyában anyuka nélkül és senki nem vette ki babusgatni, simogatni, szeretettel gyógyítani. Szívfacsaró...

Bent alhattam Ninnó mellett a földön egy matracon amit este 8-kor letettem, reggel 6-kor fel kellett szedni és napközben csak a széken tartózkodhattam mellette. Hulla fáradtan gyógyítgattam, tápláltam (megint egész nap anyatejet eszik), amikor aludt akkor pedig lazítottam de aludni azt nem lehetett.
Szerdán még volt láza (szombat óta!), csütörtökön már nem, a röntgenen kis folt mutatta a pneumóniát (tüdőgyulladás), úgyhogy nagyon sokat pihent amíg bent voltunk. Összességében azt kell mondjam, hogy jó volt ez így, hogy bekerültünk, többet tudtam rá figyelni, többet tudott ő pihenni mintha itthon maradunk a szintén beteg testvéreivel összezárva (bár az orrszívást és az inhalátorozást én itthon ügyesebben csinálom!).

Nimród csütörtökre már olyan jól volt, hogy kurjongatott egész nap és az ágyából játékokat hajigált komoly szaki fejjel egyébként tündéri volt, rendesen viselkedett, nagyon élvezte, hogy ott ülök az ágya mellett egész nap. Nagyon sokat aludt.

Ma jöttünk haza, mindenki gyógyulgat.
Most Berci és én vagyunk a legrosszabbul. Én legyengültem (a nyitott ablakos földön fekvés nem kedvezett a bennem tanyázó a vírusoknak) Berci pedig elfáradt.
Ez egy nagyon aljas vírus volt, úgy érzem mindent megetettem, hogy meggyógyítsam őket de most a gonosz győzött. Nem kerülhettem el, hogy így legyen. Azt viszont nem értem miért nem kap egy 9 hónapos "nem tiszta tüdejű gyerek" antibiotikumot akinek a testvérei fülbajra megkapták 1-2 nappal korábban.
Ezt megkérdezem majd...

2010. november 8., hétfő

Kori a Vadmacska


Nehezen bírok ezzel a kis Korinkával. Olyan első gyerek ahogy a Nagy könyvben meg van írva. Imádom, gyönyörű, okos emellett hisztis és nagyon akaratos. Harcolok belül magammal is nem csak vele, hogy el tudjam türelemmel viselni a kitöréseit. Amikor alszik mindig átgondolom, hogy aznap megint nem sikerült személyre szabottan szeretnem őt, csak veszekedtem és harcoltam, hogy ne fejezze ki ilyen erőszakosan magát. Olyan jó a humora és csodásak a meglátásai, választékosan fogalmaz, segítőkész, mély empátiával rendelkezik (ám sokszor legyőzi ezt magában és harcol a jogaiért).
Sebezhető, érzékeny (mint minden kisgyerek), sokszor legyőzni való ellenfelet látok benne pedig jobb lenne ha megszelídíteni való macskára gondolnék a kiborító helyzetekben.
Szeretem ezt "a kis bolondos nőcskét" és sajnálom, hogy ilyen nehéz vele.
Elhatározom, hogy holnap nem veszekszem hanem elhalmozom a szeretetemmel amit minden nap meg kéne tennem, hogy estére ne érezzem magam ilyen ramatyul.
Mert ő az én kis Korinkám.

ÉS még nincs vége...

Ma Simi is megkapta az antibiotikumot, mivel az ő füle is nagyon vörös és még lázas is tegnap óta. Simi egész nap feküdt, pihent viszont nagyon jó étvággyal eszegetett.
Korika elemében van, a gyógyszertárból ki kellett szaladnom mikor már rendeltem a gyógyszereket mert azt láttam bentről, hogy a kocsiban Kori üti Simi fejét majd beleharap a kezébe, Simi eltorzult arccal üvöltött (nem hallottam de láttam). Így hát mondtam, hogy elnézést de megölik egymást a gyerekeim, kirohantam rendet tenni (aminek az lett a vége, hogy Kori is üvöltött) és vissza rohantam leadni a további rendelést. Megint 5 ezer forintomba került a kis gyógyszertári kiruccanás (tegnap is).
Hát sokkal jobb dolgokra is el tudnám költeni ezt a sok pénzt...
Nimród hörög de még nem tüdőgyulladás viszont nagyon afelé halad. Még várunk, inhalátor, nurofen, párásítás és ha nem javul akkor ő is beáll a fogyasztók táborába.
Bárcsak ne kéne!
Berci dolgozik és úgy érzem több dolga van mint valaha így egyedül csinálom amig ki nem dőlök én is.

2010. november 7., vasárnap

Egyre rosszabb

Most már Simi és Nimród is lázas. Holnap reggel irány a rendelő. Korika még köhög, de láza már nincs, azonban beejtett egy schleich elefántot a wc-be és le is húzta (véletlenül). Mindezt a Nagypapa és Nagymama házában...
Ma megint egész nap nem volt Berci, csinálták az erkélyt otthon, így megint csak magányos küzdelemmel telt az egész napom (köptető, lázcsillapító, tea, ésatöbbi).
Nem tudom elképzelni még több gyerekkel hogy bírja az ember ezt az állapotot, mert a babaváró könyvek erről nem írnak pedig én szánnék neki egy fejezetet...

Beteg gyerekek

Kori ma reggelre belázasodott, a fülére panaszkodott, még mindig ijesztően csúnyán köhögött és nem akart felkelni, csak hozzám akart bújni. Volt ma gyerek ügyelet Budakeszin, felpakoltam a három gyereket, 9-re már ott is voltunk.
Berciről annyit, hogy az erkélyünk szigetelését kellett ma (holnap, holnapután) intéznie, mivel beázik a lakásunk. Úgyhogy egyedül maradtam a három beteg gyerekkel.
Korinak a fülére ment, antibiotikumot kapott végre, Simi bronchitises, Nimród köhög szintén ijesztően.
Otthon nem maradhattunk az erkély felújítás miatt, így miután beszereztem az összes gyógyszert, összepakoltam otthon a szükséges dolgokat (a gyerekek közben üvöltöttek), leköltöztünk a Labanc utcai lakásba ami most üres, mert Nagypapáék elutaztak.
Egész nap gyógyszert és teát adagoltam mind a három gyereknek, némi táplálékot adtam annak aki kért, orrot szívtam, csöppentettem, figyeltem az órát, hogy mindenki időben megkapja az adagját és felírtam egy táblázatba ki mit kapott és mit kell még beadnom.
Elfáradtam.
Kilátástalan.
Kori talán a gyógyulás útjára lépett, délután majdnem 4 órát aludt!
Simike most nagyon fáradt, köhögős (pont mint Korika volt), kicsi láza is volt este.
Nimród keveset eszik, és utálja az orrszívást.
Már látom mivel telik a jövő hetem...

2010. november 5., péntek

Babaklinika

Beteg az összes gyerek.
Vasárnap Kori elkezdett köhögni azt hittem a szokásos 3 napos köhécselés, ellenben holnap péntek és nem javul. Tegnap semmi különöset nem talált a doktor néni csak nagyon-nagyon piros torkot és "nem annyira szép fület". Antibiotikumos orrcsepp, c-vitamin, sok folyadék a megoldás. Mára a fiúk is elkezdték a köhécselést és nem győzöm szívni az orrukat. Ezenkívül Kori kb. éjjel kettőkor fuldokolni kezd és onnantól kezdve nálunk tölti az éjszakát (nem valami pihentető). Nimródhoz nátha ügyben kétszer kell kelni hajnalban, vissza alszik csak szeretgetni kell.
Kori mostanra elég rosszul fest a sok köhögéstől, sápadt, gyenge, sír amikor hajnalban rájön a köhögő roham. Rossz nézni, hallgatni. Remélem holnapra jobb lesz.
Most Simikén a sor és Nimród is szörcsög.
Gyógyszeradagolás a megfelelő időben, orrszívás, orrcseppentés, itatás - ezzel telik az egész napom. Emellett főzök, mosok, takarítok, pelenkázok, etetek, rendet rakok, dolgozom és a karácsonyi ajándékokon töröm a fejem.
Túlpörgés veszélye áll fenn...

2010. november 1., hétfő

Nimród 9 hónapos



Nimród pont ma kilenc hónapos.
Nagyon sokat változott az elmúlt pár hétben. Egyre érdeklődőbb és barátkozósabb lett, sokat nevet az emberekre de amikor kilépek a szobából (hogyha ő a földön fekszik) akkor legtöbbször még mindig sírva fakad.
Sokszor és sokat eszik, éjszaka már nem táplálom.
Rengeteget forgolódik, négykézlábra támaszkodik (de még nem mászik) és egészen jól közlekedik amolyan előre ugrás és földön csúszás keverékével.
Igazi vasgyúró: nagy pocak, nagy csülkös comb (minitalp végződéssel), hurkás kezecskék. Jó megölelni, megszorongatni és simítani a selymes pufi pofiját.
Nagyon szeret üldögélni a hintában, etetőszékben, a szőnyegen (bár hivatalosan nem számít ülésnek mert mi ültetjük - de harmadiknál már ez is bocsánatos).




Itthon sokat sír ha nem vagyok mellette játék közben, a babakocsiban viszont egy hangja sincs bármilyen hosszú is a séta.
Még mindig elalszik az erkélyen, jól felöltöztetve.
Napközben kétszer alszik, este pedig kilenc körül az ágyában elalszik egyedül.
Beindult a Nagypapa imádat. Minden unoka életében elérkezik a pillanat amikor rajongva néz a Nagypapára és minden álma teljesül amikor Árpád hurcolja a popóját a Labanc utcai lakásban. Nimród életébe 1 hete érkezett el a változás amióta bármilyen szomorú, a Nagypapa karjaiban megnyugvást talál. Nimród ezen kívül nagy szakértelemmel tanulmányozza a Nagypapa haját és szakállát, matat, kutat elmélyed a felfedezésben. Jó barátok lettek (egyébként Nimród teljesen Árpád kiskori képeire hasonlít!).



Azért a Nagymamát sem hagyom ki, aki szeretettel és türelemmel telepszik a legkisebb Nagy mellé és tanítja, fejleszti a legapróbb óriás unokát.
Berci amikor haza érkezik táncot és rajongást kap Nimródtól és amikor a karjába veszi a 10 kilós fiát, ennyit mond: "Annyira édes!" - és tényleg az!