Zsuzsinak fotóztam ezt a képet akinek az otthonában most fészkelünk. Olyan meleg ez az otthon, olyan gyerekbarát, jobbat most elképzelni sem tudnék. Kint hideg, itt bent pedig nagyon-nagyon meleg, gyerekeknek való.
Amikor kinézünk akkor pedig ezt látjuk:
A gyerekek azt kiabálták "aztaaaa!" amikor meglátták a több centis havat. Olyan fényes minden, olyan tiszta tényleg elfed, megtisztít mindent ez a fehérség.
És bár a tél nem a kedvencem ilyenkor feledem...nagyon is....
Minden nap eszembe jut milyen kiváltságos, hogy nem betegeskedtünk még idén (és amint leírom rettegek nehogy magunkra hozzam a bajt). Tavaly ilyenkor már javában nem tudtunk kikecmeregni a takonykórból, februárban pedig a szövődményes influenzánkkal mindent vittünk... (a patikából).
Most ez Isten ajándéka tudom én, hogy eddig ilyen jól bírtuk.
A napi egy levegőzés viszont elég kevés, Nimród rója a köröket itthon, de este nem igazán van már kedvem, energiám neki indulni a 40 perces öltözködés után a sötétségnek. Más lesz ez ha megmarad a hó és kénytelenek leszünk csatlakozni a domboldalon sikongató szánkózókhoz.
A mai este levélírással telt: rajz a Mikulásnak, kitették a kitisztíott csizmák mellé.
Egész este izgultak, Simike hol hisztizett, zokogott, hol kacagott - értem én, az izgalom. Délután 5-kor már ment volna aludni hiszen arról volt szó, hogy még egy alvás és jön a Mikulás (aztán pontosítottam, hogy még egy éjszaka).
A feszültséget aztán Kori találmánya oldotta bennük: beöltöztek Mikulásnak, puttonyokat akasztottak magukra ami tele volt a gyerekszobából összeszedett játékokkal, téli kabát és sapka tette teljessé az öltözéket (Nimród a hitelesség kedvéért még egy napszemüveg felöltését is szükségesnek érezte).
Boldi pedig így ünnepelt:
Nehezen, de elaludtak, reggelig remélhetőleg nem jönnek elő...
