Mennyire vártuk már mindannyian az ilyen gyönyörű szép napsütéses időt! Délelőtt Budakeszin tettünk egy nagyobb sétát Berci, Kori, Simi, Nimród és én. Beigazolódott, hogy kell még ez a testvér babakocsi mert hiába sétál Simi nagyon szépen ameddig el nem fárad azért egyszer csak elfárad és ha nem akarjuk cipelni akkor ott van neki az első ülés. Kori nagyon szépen jött végig mellettünk és nem akart beülni megértette, hogy nagy lány már és ő tud sokat sétálni (remélem akkor is ez lesz ha egyedül indulok útnak velük).
A délutáni alvás után a Vadasparknál találkoztunk Krisztivel, Mikivel és a három kislányukkal. A legkisebb lány, Zsófi ugyanabban a kórházban és ugyan annál a doktor bácsinál született mint Nimród csak egy nappal korábban - innen az ismertség. (A szülés óta tartjuk a kapcsolatot Krisztivel és megbeszéltük, hogy egyszer össze eresztjük a bandát.) A középső gyerekük, Borika most múlt két éves és nagyon hasonló jellemvonásokkal bír mint Simi. Blanka a legnagyobb lány már óvodás és ahogy előre sejtettem azonnal Kori szívébe lopta magát. Kori nagyon vágyik barátnőre, akivel csintalankodhat, bolondozhat, beszélgethet és játszhat, biztos voltam benne, hogy Blankát is hamar megkedveli. Nagyot sétáltunk, elmentünk az állatsimogatóba ahol megnéztük a pár hetes kis kecskéket. Volt néhány fehér és két foltos kecskegida. Az én kedvencem a kis fekete foltos volt aki egy piros lavórral játszadozott úgy, hogy belemászott majd felborult vele együtt, közben pedig a szélét rágcsálta (mintha csak valamelyik gyerekemet láttam volna). Simi bátran simogatta a csacsikat akár csak Kori, Blanka pedig a libával bolondozott a kerítésen keresztül. A legkisebbek az igazak álmát aludták a babakocsikban (milyen jó ez ilyenkor), a kispapák lelkesen fotóztak és a gyerekeket terelgették egyik állattól a másikig, mi pedig Krisztivel beszélgettünk minden féléről és közben számolgattuk, hogy meg van-e az összes gyerekünk (mert jó sokan voltak rajtunk kívül).
A közeli játszótéren csúszdáztak, mászókáztak, libikókáztak, szaladgáltak, kekszet ettek a gyerekeink és összességében mindenki jól érezte magát. Borika és Simike néha kicsit elszontyolodtak ezen-azon de ez bárhol így lett volna lévén, hogy ők az érzékeny középső gyerekek.
Már lement a nap amikor haza indultunk miután mindenki jól "kilevegőzte" magát.
Még sok ilyen jó szombatra van szükségünk és akkor biztos sokkal könnyebb elviselni a hétköznapok nagy családos nehézségeit.
