Alakul

Pici Nínóval ma felkerestük a védőnőt ugyanis fél éves korban státuszfelmérés van (nagyon izgalmas...). A kis harmadik kevés öltözékben 9820 gramm volt ma.
Azért ez nem semmi!

Kori még tegnap elmondta, hogy kicsit szomorú arcot fog ma is vágni amikor ott kell maradnia az oviban ("Ilyet..anya nézd!" - és megmutatta tényleg elég bánatos), viszont ma csak itthon sírt reggel amikor mondtam, hogy siessünk mert vár minket Ildi néni.
Mikor belépünk mögém bújik, szégyenlős, rá sem ismerek de Ildi néni határozottan kézen fogja és akkor már nem ellenkezik, vele tart amikor pedig érte megyek akkor boldog és lelkes.



Simi egyenlőre létrát választott állítólag felszabadul jövőre az a jel és akkor pont egymás mellett lesz Korival a fogasuk (ha addig meg nem gondolja magát).

Ma rekordidőt pihentem, éjjel 5 órát aludtam egyhuzamban, se nyöszörgés, se látogató-kitúró csak csend és nyugalom.
Emiatt határozottan másképp indult a mai nap és volt türelmem Simivel és Ninóval ide-oda buszozni, vásárolni, bankozni, elázni amíg nővérkéjük ovizott.
Alakul...

Soroksári ünneplés

Ma volt a soroksári Dédimama (a Nagypapa Édesanyja) születésnapi köszöntése.
Ebédre oly sok idő után lementünk a Labanc utcába, hogy megnézzük a az újjávarázsolt fürdőszobát és együtt legyünk egy kicsit. A gyerekek nagyon izgatottak voltak, mert több mint egy hónapja nem voltak Nagymamáék birodalmában.
Szépen ebédeltek, utána gyorsan elaludtak és jutalomként a "Napapa" autójával mehettek a vendégségbe Soroksárra.
Mi Bercivel kicsit később indultunk a kétszemélyes fehér autóval így végre kettesben utazhattunk és nyugodtan beszélgethettünk anélkül, hogy valamelyik kis csacsogó közbevágna.

Óriási vendégsereg gyűlt össze a Dédimama köszöntésére, volt torta, szendvicsek, sütik, kávé (juhéé!) és mindenféle rágcsálnivaló.
Simi rengeteg "tokisz" sütit befalt, boldogan lépegetett a finomságok között, Kori pedig a sok gyerekkel rendezett óriási bújócskázást és fogócskázást.

A minden évben szokásos Nagy családi fotó is elkészült amin legalább 39-en voltunk.

Itthon vagyunk. Már második este alszanak el egyszerre a Nagy-gyerekek. Jó lenne ha reggel is egyszerre ébrednének mindhárman. Éjjel pedig nem.

Korinak holnap ovi.
Várjuk.

Új lakótárs

Nimród be került a nagyok szobájába. Így az a kicsi szoba még kisebbnek tűnik ugyanis sehogy sem sikerült oda illő emeletes ágyat találnunk. Most 3 kis ágy díszíti a gyerek szobát, megannyi játék és egy hatalmas ruhásszekrény. Tele van.
Azért nem adtam fel a reményt, hogy hamarosan találunk egy kicsi emeletes ágyat még a fűtési szezon előtt (az ablak alatt és a konvektor mellett nem szívesen tárolok gyereket) és talán 1-2 héten belül a rávalót is sikerül valahogyan megszerezni.

Szóval Nimród ott alszik, velük úgyhogy mikor ma reggel bementem már mind két nagy testvére az ágya mellett állt és csendben beszéltek hozzá és közben simogatták a kis kobakját. Ő kilesett és kukucskált.
Az éjszaka nem egyszerű, senkinek nem válik a javára, hogy 1 óránál többet nem bír egy huzamban alvással tölteni (ezért is sürgettük az átköltöztetését), úgy döntöttünk Bercivel, hogy leszoktatjuk az állandó ébredésről. Így talán én is több türelemmel tudok nappal jelen lenni mert amióta Nimród megszületett én 2 óránál többet még egyszer sem aludtam egy huzamban.
Most úgy érzem, hogy fogytán az erőm, a türelmem, a lelkesedésem de tudom, hogy egy kicsit több pihenéssel és alvással ez vissza zökkenhet pozitív irányba.
Remélem hamarosan így lesz...

Második nap

Kori.
Ma nem akart menni oviba, aztán csak sikerült rávenni az indulásra. Azt mondta, hogy akkor elindul ha Simi és Nimród is elkíséri még úgy is ha ők nem maradhatnak ott vele. Azért sejtettem, hogy ez nem egészen igaz de azért felpakolva útnak indultunk négyen.
Ma nehezebb volt ott hagyni mert sírt, hogy ne tegyem. Teljesen normális reakció, én már nem emlékszem mit csináltam de hasonló lehettem. Ildi néni is mondta, hogy menjünk nyugodtan - nem volt nagy búcsúzkodás - így mikor 2 óra múlva érte mentem nyoma sem volt fájdalomnak a szemében és a szívében sem. Hozott viszont színezőt a jelével (amit már le tud rajzolni!), labdákat amit Ildi nénitől kapott és egy kis hajtogatott papírdobozt. Boldog volt és lelkes.
Az autóban haza felé azt magyarázta, hogy most sírt, hogy elmentem és máskor is fog sírni de aztán abba hagyja és megnyugszik ("Jó, anya?").

A fiúkkal ezalatt vásároltunk, Milka tehenet néztünk bár Simi nagyon félt tőle úgyhogy őt nem lehetett rávenni a fotózkodásra a "lila szörnnyel" de elhatároztam, hogy Korit is elviszem oda ovi után (el is mentünk délben és róla van fotó is).

Nagyon furcsa két gyerekkel jönni-menni, bár hiányzik Kori csacsogása, meglátásai, gondolatai és kérdései azért nem olyan kimerítő kettőt rángatni ide-oda mint hármat.

Simike viszont persze mint ahogy az várható volt nem hajlandó jól érezni magát nővérkéje nélkül. Pedig most az övé vagyok és persze kicsit Nínóé is de neki "vad Koji" kell.
Milyen jó lesz nekik jövőre mikor egy csoportba kerülnek majd!

Nimródról még meg kell említenem azt a szélesszájú kisbéka mosolyt amivel mostanában szórakoztat minket. Mert nem elég, hogy mosolyog mikor jó kedve van hanem még rá is erősít azzal, hogy össze húzza a szemeit egészen szűkre és teljes oda adással vicsorít azzal a fogatlan "íny-rengeteggel". Hát egyszerűen ennivaló!
Emellett hason rugózik mint egy "Kelj fel Jancsi" és vadul vigyorog ha biztatom.
Nagyon édes korszak (leszámítva a kitartó üvöltéseket és az "éjjeli lepkézést").

Haladunk előre, nagyon gyorsan telik az idő.
Egy gyerekünk már óvodás.
Egy a wc-be (is) pisil már.
Egy pedig forog, vigyorog és mindent felfal.

Változatlanul két dologra lenne szükségem: pihenésre és rendre.
Na de ez már unalmasan hangzik...

Első nap

Kornélia első egy óráját sikeresen átvészelte az óvodában.
Ildi néni szeretettel várta és egészen ügyesen kicsalogatta a kezemből miután szemügyre vettük közösen a csodálatos babakonyhát a kenyérpirítóval és a mikrohullámú sütővel (bevallom én is el tudnék ott játszani a sok mini szerkezettel).
Tetszik a terem, barátságos, világos és rend van!

Jól emlékszem, hogy én nem szerettem az óvodát. A helyet sem, az óvónénit sem, az udvarát sem és barátokra se nagyon emlékszem - csak a fogatlan Tomira.

Amikor eldöntöttem, hogy Korit erre a helyre szeretném beiratni, sokan próbáltak lebeszélni, hogy messze van tőlünk és az a lényeg az ovinál, hogy közel legyen. Én pedig saját emlékeimből és példámból okulva biztos vagyok benne, hogy a könnyű megközelíthetőségnél fontosabb, hogy lelke legyen a helynek, az óvónéninek és a közösségnek is ahova jár.
Most úgy látom jól döntöttem.

Simivel és Nimróddal mentünk Koriért 11 körül akkor már egy szép kutyás rajzzal várt minket, meg egy hajtogatott repülővel (amire a jele is felkerült).
Simit megölelgette és kérte Ildi nénit, hogy Siminek is hajtogasson egy repülőt amire rajzoljon egy létrát mert Simike azt szeretné jelnek. Megkapta és nagyon örült.
Aztán Simi beleült a kerti nagy fa autóba és berregett egy kicsit.

Simi boldog és azt hiszi, hogy ő is óvodába jár.
Kori boldog volt, hogy együtt mentünk érte.
A délelőtt többi részét a legnagyobb egyetértésben töltötték itthon a Nagy-testvérek.

Kori várja a holnapot, büszke, hogy óvodás. Félt ettől a kezdettől de most úgy látom kicsit megnyugodott.
Most örülök én is, remélem akkor sem lesz gond amikor pár hét után megérti, hogy ez most már mindig így lesz. Mert attól azért félek egy ici-picit...

Őszelő

Vége a nyárnak.
Itthon vagyunk, már egy hete. Ahogy haza értünk megbetegedtem Kori után én is, utánam pedig Nimród.
Indul az őszi szezon.
Nagyon nem szeretem, próbálom titkolni a gyerekek előtt nehogy rájuk is átragadjon az őszi letargiám ami általános iskola első osztálya óta kísért minden szeptemberben. Azért még én is gyerek vagyok azt hiszem.

Korinak indulna a beszoktatás az oviba de még kicsit vírusos. Fél is, nem akarja - most éppen -, pedig tavasszal még nagyon lelkesedett.
Csacsog, fecseg, sokat játszik az öcsikékkel, már Simi is méltó játszópajtása.
Éjszaka ébred és látogat minket, szorong és fél tegnap éjjel például vigasztalhatatlanul zokogott fél órát.
Édes Korinkám aki eddig soha semmitől sem félt.
Három és fél éves.

Nimród forog - jönne menne ha nem lennének korlátai. "Ínyes mester" Nimród uraság (még mindig nincs egy fogacskája sem) sokat beszél, nevetgél, játszik a tárgyakkal éjjel pedig követel egészen reggelig (egyik gyerekem se volt ilyen kitartó).

Simike beszél és néha ellátogat a toalettre, hogy lehúzhassa a vizet.
Mindent utánoz amit Kori kér tőle, így nagyon szépen játszanak szerepjátékokat.
Könnyű fegyelmezni mert olyan érzékeny, hogy már a csúnya nézésre is legörbül a szája.
Nem tudom mit fog szólni ha Kori nem lesz itthon.
Bár sokat csatáznak, vitáznak, püfölnek azért mégis elválaszthatatlan testvérek.

Napi kétszer vinni őket levegőre, rendet tartani, takarítani, főzni, teregetni, foglalkozni velük, altatni őket és pihenni még mindig nem fér bele 24 órába.
És még dolgozni is kéne egy kicsit.
Nem mintha ez nem lenne már önmagában is a legnehezebb munka amit most el tudok képzelni...

Veszprémi Állatkert

Szeretem a Veszprémi Állatkertet. Lent a völgyben, fenyőfákkal övezve nagyon szép környezetben van elhelyezve.
Nyitás után nem sokkal már ott voltunk, árnyákos parkolóhelyet is találtunk a közelben így nagy erőkkel indultunk neki állatnézőbe.
Kori egy műanyag zsiráfot, Simi egy vízilovat szorongatott vicces volt, hogy ezt a két állatot hozták magukkal otthonról és ezek nincsenek itt Veszprémben. Nincs még elefánt és fóka sem, van viszont sokféle majom, zebra, orrszarvú, oroszlán, párduc, tigris, kenguru, barnamedve, farkas, bagoly, nyúl, mosómedve - csak, hogy a látványosságokat említsem.

Berci az orrszarvúkat csodálta sokáig (papa, mama és a kicsinyük), valóban érdekes volt ahogy jöttek-mentek, kergetőztek, családi jelenetet produkáltak a "nézőknek".

A Makikhoz oda lehetett menni egészen közel és ők is közel jöttek hozzánk. Bercit majdnem meg is simogatta egy, a másik pedig Nimród babakocsijára vetette volna rá magát de akkor meghallottam a hátam mögül, hogy "jaj a babakocsira mindjárt ráugrik!". Megfordultam és valóban lesben állt a Maki és úgy tűnt próbálja kiszámítani az ugrást. A gondozó persze a közelben volt, így ő is lesben állt, de 20 centi se választotta el Nínótól a Makit.
Nem ugrott, a babakocsit viszont kicsit odébb toltam.



A csimpánzok répát eszegettek és a gyerekeket jól szemügyre vették az üvegen keresztül. Csodálom ezeket a "kis" emberszabásúakat mennyire kifejező az arcuk és a miénkhez hasonló a kezük, lábuk, mimikájuk.
Siminek is tetszett, kopogott, integetett, mosolygott a "rokonnak", sőt be is akart menni hozzá ("Be megy Simi!" - mondta).




Nimródnak pont az állatkertben vettem észre a kis piros csíkot az ínyén, tehát nagyon jön az a fogacska, pár nap és fogas lesz a legkisebb gyerekünk is.
Nyafog is miatta eleget. Meg röhög ki a babkocsiból amikor kukucsosat játszunk vele.





Állatkert után még autóztunk a szűk mediterrán jellegű utcákon (Füred felső részén), a gyerekek úgyis elaludtak, nem siettünk haza, elintéztünk ezt-azt.

Amikor felébredtek a kocsiban Kori kedvesen Simihez szólt:
- Simi, mondj valamit.
Simi megszólalt: - Majom.

Lassú felmelegedés

Nyaralunk.
Tegnap még azt hittem itt az ősz (szomorúan szakadt az eső), de ma kimentünk vitorlázni és bár a Balatonba épp hogy csak Jegesmedvékkel nem találkoztam azért a nap melegen sütött.

Kori persze megint hozta kiskacsa formáját, ki sem lehetett szedni a 23 fokos vízből (hiába voltam annak idején úszófenomén, ez nekem most hideg), Simi csak rövid időre merült alá, akkor is Berci karjaiban.

Ebéd után alszanak, mind a három egyszerre, én is, Berci nyaral ezért ő nem vesztegeti erre az idejét.

Nagypapa és Nagymama finom ebédről gondoskodtak ma, a gyerekek szépen ettek.

Kori rengeteget segít, készül az ovira és arra, hogy ha napos lesz akkor bizony sokat kell majd szorgoskodnia. Képzeletbeli dínók szállták meg a manzárd szobát, Kori mindenkit fölvisz egy kis tárlatvezetésre, (állítólag) van ott mama dínó, kicsi dínó és egy barátnő Vilkó is.

Nimród vicces, sokat berreg a szájával, elbújik a takaró alá, körkörös csípőmozgást végez (szeretne helyet változtatni) és kacarászik. Megeszi a krumplit, répát, de csak ha a mi levesünkből halászom ki (simán, külön sós vízbe főttet köpdösi).

Simi sokat beszél nagyon édesen és nem érti mi miért nevetünk amikor mond valamit. Nem is az a lényeg, hogy mit mond hanem ahogy mondja, sajnos ezt itt nem tudom bemutatni.

Kori hihetetlen kitörésekkel fejezi ki az örömét, ugrál, táncol, énekel ha boldog, Simi csendesebben, belső örömként éli meg a jót, mosolyog és elégedetten nézelődik, a szeme ragyog.
Nagyon különbözőek.
Mindig rácsodálkozunk, hogy Kornélia mennyire "kis Nagy Orsi" és Simike mennyire "kis Nagy Berci". Hihetetlen, hogy mennyire hasonlítanak ebben a felállásban, habitusban, temperamentumban a 28 évvel ezelőtti Nagy-testvérekre.
Ők is itt nyaraltak Csopakon.
A történelem ismétli önmagát.

Egy kedves kis történet

Tegnap együtt fürödtek a Nagy gyerekek.
Nimród belecsorgatott a nagy kádba mire Simike hangosan felkiáltott: "Én isz, én isz!".
Mondtam, hogy: "Várj Simikém, ne a fürdővízbe!".
Mivel egyik kezemmel Ninót fogtam, a másikkal az első kezem ügyébe eső bilialkalmatosságot Simi lába közé tettem.
Belepisilt.
Az ételhordóba.

Ma pedig a délelőtti pocsolyázós séta után a wc-be.
Micsoda férfi!

Éjjeli vendég

Kori hetek óta át jár hozzánk éjszaka. Volt, hogy beférkőzött és csak reggelre tudatosult bennünk, hogy miért aludtunk ilyen kényelmetlenül.

Ahogy nőtt ez a kis drága - mert valóban nem túlzok, napról napra nagyobb - kezdett nagyon zavarni, hogy kitúr minket.

Egyik éjjel megjelent, közénk furakodott én pedig próbáltam a földön elhelyezett matracra átcsempészni. Hisztizett, rugdosott, nyavalygott majd mérgesen leült a földre a matrac mellé. Amikor végre lenyugodott kértem, hogy feküdjön a matracra mert ez a mi ágyunk és nem férünk már el ennyien benne.
Haragudott nagyon.
Én vissza feküdtem és még jó néhány percen keresztül hallgattam a zsörtölődését:
"Anya....anya...egy gyereknek nem szabad azt mondani, hogy nem fér el az ágyban. Anya, ha egy gyerek ott akar feküdni akkor azt engedni kell." - aztán elaludt.

Azóta is átjön, én mindig felébredek és látom, hogy kóvályogva keresi a matracot. Lefekszik rá és szó nélkül alszik tovább.
Nagyon szeretem.

Programok és tervek

Egyedül vagyunk ma este. Berci kapott egy kis kimenőt.

Délelőtt 3 órát bolyongtunk Budakeszin. A gyógyszertárba kezdtünk aztán a pékségben reggeliztünk, kétszer buszoztunk, egyszer halakat néztünk, gyümölcsöt vettünk, régi mozdonyra másztunk, a legmeredekebb utcán lesétáltunk (Kori végre a futóbringával) aztán nagyon fáradtan haza kóvályogtunk.
Mondanom sem kell, hogy én fáradtam el a legjobban.

Sikerült ma Simivel 10 percet (!) építő kockázni majd dínót szállítani a traktorral, nagyon örült neki.

Kori meggyógyult teljesen, egy estés láz után kutya baja. Nem rám ütött ebben sem, mi állítólag állandóan betegek voltunk a nővéremmel, anyu egyfolytában a gyerekorvosi rendelőben ült velünk. Valami nekem is rémlik.

Nimród ma egész keveset üvöltött, bár a délutáni alvást próbálta megúszni, azért csak sikerült lenyomni őt is.

Egyszerre fürödnek, Kori szokta megfogni Ninót a nagy kádban, mi meg mossuk Simivel. Nagyon édesek!

Amikor Simit lökdösi Ninó a lábával akkor Simi a következőt mondja fájdalmas arckifejezéssel: "Jaj, Nínó vad!".

Készülünk a nyaralásra, legalábbis lélekben, talán egy kicsit több pihenő jut nekünk Bercivel (reggelente mikor a gyerekek átszöknek Nagymamáékhoz).

A csopaki két hét mozgalmasnak ígérkezik, lesz egy hajós lakodalom amire csak akkor tudok menni ha Ninóval egyeztetek, aztán lesz a "critical matrac" nevű vicces megmozdulás Badacsonyban az esküvői tanunkal és jó barátunkkal Marcival, továbbá készülünk a veszprémi állatkertbe, na és hajózni, hétvégére várjuk Nimród keresztszüleit Márkót és Reginát és szeretnénk egy találkozót Anitáékkal és a hollandiai Orsiékkal.

Kíváncsi vagyok ebből mi fog összejönni. Na és a pihenésből.

Folyt. köv.

Kedden is jöttek látogatók. Veró a babákkal (Jankus, Sárika) és mindkettőnk barátnőjével Sárival érkezett. A játszótérre mentünk, belátható jó kis piknikező hely, ennyi gyerekkel a legjobb választás. Igaz a nap úgy tűzött, hogy majd megsültünk de azért néha be is borult úgyhogy kibírtuk.

Kori hatalmas hisztivel küszködött (csak estére lett világos, hogy a láz már délelőtt bujkált benne), Simike szokás szerint férfiaskodott, Janka és Sárika a maguk csendes módján falatoztak és cukiskodtak.

Sáritól örököltem a budajenői tanítást, ő elhivatottságot érez úgyhogy augusztusban messzire utazik. Nem tudom elképzelni, hogy nem jön többet, de megértem a döntését, amiben egyébként még ő sem százszázalékosan biztos...
Erről beszélgettünk, és még nagyon sok mindenről.

Veró várja a harmadik babáját (nem voltam elég elrettentő példa), Jankus a legnagyobb nem lesz még három éves amikor megszületik a legkisebb.
Azt mondta, tetszik neki a nagy szörnyülködés mikor meghallják az emberek, hogy mire vállalkozik.
Bevallom, az nekem is mindig nagyon tetszett.


Berci hívott, hogy délután Ádám és Dia érkezik Olivérrel.
Örülök, hogy ennyien jönnek hozzánk.

5 körül meg is érkezett mindenki, Kori szegény viszont lázasan ébredt úgyhogy hamar vissza is aludt, elkülönítettük.

Olivér 10 hónapos és csodák csodájára neki is hamarosan kistestvére születik. Csodálom a Gondviselést, sejtettem, hogy Diáékkal csoda fog történni hiszen sok mindenen mentek keresztül mielőtt Olyoka megszületett.
Izgulnak hogyan lesz kettő picivel.
Mi Bercivel könnyen beszélünk, azt mondtuk menni fog a kettő nem olyan nehéz, a három az már nagyon, de a kettő még simán megoldható.
Ádámék nevettek, hogy persze mert már nem emlékszünk.
Igazuk van, a nehézségekre tényleg nem nagyon, a szépre már annál inkább.
Így lesz ez 1 év múlva is biztos vagyok benne.

Hollandiából jöttek

Már rég óta terveztem hogyha haza látogatnak akkor meghívom őket hozzánk. Orsi, Barni, és a gyerekeik Dombi, Hanga és Márton végre el tudtak jönni budakeszi otthonunkba.
Berci sajnos nem tudott itthon lenni, amit nagyon sajnáltam mert sokkal jobb ezeket a vendégfogadásokat együtt csinálni, de a dolgozó az dolgozó.
Orsiék 3 körül érkeztek, holland ajándékokkal és nagy családosan. Azért tetszett a belépőjük mert mi is így festhetünk mikor elmegyünk valahova és az első fél órában amíg le nem nyugszanak a kedélyek addig én is hasonló mentegetőzésekkel enyhítek a helyzeten amíg el nem hiszem, hogy nem probléma a felfordulás amit az adott helyen a gyerekeim rendeznek.
Aranyosak voltak, sokat meséltek, hogy mennyire más kint mint itthon, hogy jobban boldogulnak, hogy nem probléma a mindennapi élelem, szép a lakásuk amit bérelnek és csak 40 percre van tőlük az Északi-tenger. Mindent itt hagytak és a nulláról két gyerekkel kint új életet kezdtek az itthoni lehetetlen helyzetük miatt. Azóta született még egy babájuk (pár nappal hamarabb mint pici Ninó) és úgy néz ki tetszik nekik ott, nem jönnek haza. Megértem.
Barni tehetségét megbecsülik és megfizetik (dolgozik, tanul, koncertezik), Orsi pedig nagyon rátermett és erős, hogy egy idegen helyen összetartsa a családját.

A gyerekek aranyosan vadultak, beszélgettek, játszottak, bolondoztak először itthon majd a játszótéren.
Márton majdnem egy idős Nimróddal viszont olyan mozgékony, hogy csuda! Össze-vissza tekergett, felült, rugózott mint egy kis tornászbaba. Nagyon vicces volt nézni, hogy két egyidős baba mennyire eltérő fejlődést mutat. Eddig azt hitték a Marci hatalmas.

Ők is azt mondták, hogy Nimród tiszta Berci. Nagyon szeretem ezt hallani.

Lakodalom és ami utána jött

Szombaton esküvőn voltunk, Berci unokatestvérének kötötték be a fejét. A lakodalom is nagyon jó volt, még gyerekekkel is, bár állandó készenlét nélkül is el tudtam volna képzelni az estét. Szerencsére Nagymama és Nagypapa sokat segítettek, valamint Orsi, Acsó, Sebi, Peti is hivatalosak voltak úgyhogy a gyerekek jót bandáztak Korival és Simivel.
Táncoltunk is.





Korinka Sebivel nagy ölelkezést rendezett, hiányoznak egymásnak.
Amióta nyár van tényleg keveset találkoznak az unokatestvérek, úgyhogy mikor felmerült az ötlet Kori szívesen ott aludt náluk a lakodalom után.
Csak Simikét érintette rosszul nővére távolléte, egész vasárnap reggel Korit szólongatta, kereste itthon.

Vasárnap délelőtt jutott egy kis szusszanás nekünk, ami ha fizikailag nem is de lelkileg sokat adott a lemerült készleteimnek. Kori nélkül bár hiányos azért sokszor nyugodtabb a helyzet. Az állandó rettegésem, hogy valami baja lesz ha nincs velem nem tudom mikor fog elmúlni. Vagy el fog-e valaha. Vagy még rosszabb lesz.

Dél körül visszakaptuk a legnagyobbat, közös ebéd majd megérdemelt délutáni családi kidőlés után Berci játszóterezett a gyerekekkel én pedig végigcsutakoltam a lakást.
Nem hiába...

6 hónapos Csopaki Úr

Nimród fél éves.

Amire mindig mosolyog az a felhúzható, zenélős, rózsaszínű, fekete bajuszos, kisgatyás puha cica.

Olyan nagy, hogy aki csak találkozik vele és így velünk is, álmélkodik és harapdálja (na ezt nem mindenki csak az idősebbek), és csodálkozik hogy mennyire husi.
9 kiló 39 deka volt vasárnap (ma kedd van). Az összes anyatejet magába szívja.

Lassan 2 hete kap gyümölcsöt, ma pedig már krumplival is megkínáltam. Megeszi.
Még mindig én vagyok a legnagyobb táplálékforrása, nem akarom elkiabálni de jobban és nagyobbakat alszik a szilárd táplálék bevezetése óta.

Nagy termete miatt hason elég hamar ideges lesz, de azért próbálom játékokkal fenntartani ezt az állapotot, hogy erősödjön.

Ami nagyon egyedi benne (mert egyik gyerekem se csinálta) az a lábtánc. A nagy csülkök kicsi tappancsokba végződnek és a kis lábfejeivel kitűnően végez körkörös mozgást úgy, hogy a lába többi része meg sem mozdul. Zseniális. Mintha táncolna de csak a lábfeje, körbe-körbe.
Ha fekszik a hátán mostanában elég gyakran rugózik vagy inkább rángatózik, szeretne felülni vagy nem is tudom, mintha elege lenne a kiterült állapotból.
Nagyon nehéz. Tényleg!

Egy nap háromszor alszik, kettőt babakocsiban, egyet az ágyában.
Két napja hason fekve, egyedül elalszik (előtte búg, nyög, szenved, de ha simogatom egész hamar megnyugszik).
Hihetetlen mérföldkő ez a féléves kor, most nagyon látom, hogy hirtelen sok minden változik.
Az ínye duzzadt, de fog még nincs kint, ő az első aki "visszatartja".
Csopaki Piti Nínó, Nimrike, Ninó, Nimród Uraság, Nimesz.
Már fél éves...

Augusztus

Azért nem írok mert konkrétan nincs időm. Ami picike marad estére azt Bercivel töltöm.
Sok minden jó dolog történt az elmúlt napokban megpróbálom összeszedni mert igenis említésre méltó!