A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2012. március 31., szombat

2012. március 28., szerda

Újratöltve

A tavaszi napsütés csodákra képes.

Rég voltam már ennyire depressziós mint ezen a télen.
Azt hittem sosem lesz vége, hetekig nem tudtam kimozdulni a gyerekekkel.
Szörnyű volt.

Most minden nap kimegyünk, napozunk, játszunk Ninóval a homokozóban (én többnyire egy spar újságot lapozgatok a homokozó szélén amíg Ninó alkot - belefáradtam én már a rohangálok hintától a csúszdáig műsorszámba).

Drága kis Boldi 7 hónapos.
Nagyon sokat sír, most megint.
 5-6 hónaposan nagyon jól érezte magát a földön, nézelődött tetszett neki a szabadság, most viszont ki van borulva, hogy nem tud kúszni, mászni csak vergődik mint egy bogárka. Miután jól lakott azután is képes sértődötten zokogni amíg fel nem veszem. Tehát látszólag semmi baja nincs csak kézben lenne.
Valójában meg menni szeretne már de még nem tud. Úgyhogy üvölt.
Séta közben a babakocsiban viszont elalszik, akkor nyugi van.
De az meg azért nem jó mert itthon nem alszik, amikor Nimród igen.

Ez a fél évestől egy évesig nem az én időm. Édes, aranyos, a növekvő fogával és a hurkáival de ez az elég a kaja nem elég (és a rémes kotyvasztás), nem tud meg mozdulni de akar, nem úgy alszik mint a többi sajnos - ez nem az én idegzetemnek lett kitalálva.
Úgy látom a bébiételt nem nagyon szereti, amit én csinálok azt jobban ha krumpli van benne, vagy banán.
A szoptatást még nem tudom beállítani.
Eddig igény szerint kapott, de a szilárd bevezetésével minden gyereknél el kezdtem a szigorítást ami egyiknél sem volt egyszerű - nekem viszont kell a rend már.
Szóval Bódi még nem érti sokszor csak tépi a ruhámat és fújtat, ezért néha megsajnálom és lakomázhat de lecsökkentettem a napi 10-et 6-7-re.
Szép fokozatosan.
Az éjszakát nem alussza át, ébresztgeti a tej illata, jó lenne ha nem így altatnám vissza de nem vagyok magamnál és hagyom neki.
De jó lenne ha nem kelne már emiatt....
(A többiek most alszanak egész éjjel egy szobában.)

A legviccesebb amikor Boldi nem akar kimaradni a nagyok játékából és addig hisztizik cirkuszol amíg be nem teszem a gyerekszobába a földre hozzájuk, ott aztán nézi a többieket és próbál fontoskodni egy két kocka odébb pöckölésével.

Ahogy Boldi nyílik, úgy Nimród tapad rám, egyre jobban.
Féltékeny ami érthető mert édesebbnél édesebb férfiak küzdenek  a szeretetemért nap mint nap.

Korinak van egy kis gondja az oviban.
Ami nekem is gond mert szívemre veszem az effajta helyzeteket főleg ha a gyerekemről van szó.
Szóval van egy kislány. Ez a kislány néha rendes de többnyire parancsolgat, szerepeket oszt, főnökösködik.
Így lehetett, hogy az én lányom ne legyen menyasszony csak koszorúslány a farsangon, vagy nem lehet hercegnő a játékban csak boszorkány  és ha valami nem tetszik ki van rúgva.
Nehéz ügy mert Kori szeretne is barátkozni ezzel a lánnyal de a szíve mélyén érzi is, hogy nem nagyon stimmel a dolog.
Szorongott emiatt, beszéltem vele, hogy van sok aranyos másik kislány az oviban, csoportban de csak nem tud megszabadulni ettől a helyzettől.
Így ma megint boszorkány lett pedig nem akart és félve mesélte el nekem, hogy az utasítás az volt, hogy gonoszkodjon mert ő egy gonosz boszorkány.
Dühöngtem magamban egy sort de aztán csak elmagyaráztam, hogy igenis mondja meg, hogy ő nem akar gonosz szerepet játszani, játssza az aki kitalálta, ha nem teszik akkor meg távozzon, hogy "nem érdekeltek"....
Már mindig reménykedem, hogy rendbe jön az ő kapcsolatuk ezzel a lánnyal, de csak nem akar és mindig az a vége, hogy kirúgja, vagy megalázza.

Kori nem ilyen. Ő érti, és tudja, hogy ez nem jó. Ő nem mond és tesz ilyet mással pedig Kori is erőszakos és akaratos és meg vannak a hibái és a gyengéi, de intelligens, jólelkű és empatikus (a másik lány egyke).
Úgyhogy sakk matt, csak emésztem magam mert váltani nem tud, csak hagyja, hogy ezt csinálják vele.
 Az is fáj, hogy szegény először megpróbálta letagadni ami ma történt, én minden nap megkérdezem, hogy mi volt az oviban és ma elhessegette a témát, hogy nem emlékszik. Aztán suttogva csak el mondta.
Azt sem akarom, hogy ne bízzon bennem mert én felhúzom magam ezen, hogy hagyja, hogy hülyét csináljanak belőle de igazából meg úgy érzem tudnom kell mi folyik az oviban, hogy segítsek neki a szorongásain.

Simi  nagyon nyitott és vicces lett. Kezdi élvezni az ovizást, tudja a neveket, tud a pajtásairól mesélni, megtanulja a verseket, dalokat, szóval kezdi felvenni a tempót.
Végre!

Olyan sok hónap után, megint találkozom emberekkel és beszélgetek.
Pedig annyira elszoktam tőle.
De jót tesz nagyon.

Itt a tavasz!

2012. március 27., kedd

"Jó a csók...."

...énekelte Simi miután elmentek Veróék.

Jöttek fél 5-re ovi után, hoztak nápolyit, üdítőt.
Veró és a babák, 3 lány: Janka, Sárika és Boróka (Bubi).

Nimród valami miatt Bubit vélte ellenfélnek, vetélytársnak és többször lezúzta szegény kis hölgyet aki alig 1 éves és még nem beszél viszont sír ha feldöntik - szegény.

Veróval beszélgettünk, a gyerekek pedig duplóztak, csúszdáztak, vonatoztak, rajzoltak és nyaraltak a nagyszoba közepén.
Közben Berci is haza ért megcsodálni a gyereksereget.

Simi és Janka románca régóta tart, bár csak félévente találkoznak azért a láng mindig fellobban.

Ma csók is volt, az első. Janka a távozásnál össze vissza puszilgatta Simit (a száján is), ezután a kisfiam zavarában átölelte a lábam, rám nézett és azt mondta: Anya!
10 perccel később már egy dalt énekelt: "jó a csók, csillogós volt..."

2012. március 26., hétfő

Alvótárs választás

Minden elalvás előtt bevonulnak a játszószobába alvótársért.
Most már Nimród is (amin hangosan kell nevetnem).
- Nimród gyere aludni!
- Dó! De meme dadódádé! (Jó de megyek alvótársért!)

Erre bemegy ma este, nézegeti a plüssállatokat (már az leírhatatlan ahogy szakértelemmel szemléli a szobát, lépeget,  néz körbe nagy gondosan, hogy mit/kit válasszon amit bevisz az ágyába).
Megfog egy macit, elindul vele kifelé, amikor észrevesz a földön egy műanyag játéklázmérőt ami a játék orvosi táskában szokott lenni. Ledobja a macit.
Felveszi a lázmérőt és büszkén elindul vele.
Mondom: - De Ninó nem a maci az alvótársad?
- Nem! E ! (Nem,ez! - mutatja, majd bevonul az ágyába a műanyag pálcikával.)

Ez a sztori verseng Simiével aki egyszer a babakonyhából választott egy műanyag húsvillát alvótársnak és azzal tért nyugovóra.

Férfiak....

Petike 3, ünnep Berciéknél

Petike unokatestvér lett 3 éves és ennek örömére gyűltünk össze Berci szüleinél.

Miséről elkéstünk - megint - de azért ott voltunk és a gyerekek nagyon örültek, hogy Sebiékkel együtt mehettek kis keresztért Gyuri atyához.

Mise után együtt reggeliztünk majd a nagyokat kiengedtük az unokatestvérekkel a kertbe.
Berci, Nimród, Bódi meg én elmentünk sétálni. Nimród motorozott és boldogan mutatta a villamosokat (a kis vidéki a nagyvárosban nagyon lelkes volt) én is örültem a kiscsaládos létnek és, hogy hallottam Berci és a saját hangomat is - végre.

Visszaértünk, ebédeltünk együtt (nagyon finom vadast készített a Nagypapa), majd a gyerekek aludtak a felnőttek pedig pihentek a napon a kertben.
Berci sportolt: tollaslabdázott a nővérével, Orsival.

Délután aztán torta hegyek várták Petikét és az ünneplő tömeget.
Peti alias Tirrrex nagyon örült a szájharmonikának amit Berci választott, és az egyéb ajándékoknak amit 3 éves születésnapjára kapott.

Aztán kertezés kifulladásig és megfagyásig (mert estére már nagyon hideg lett).

Isten éltesse Nagymamáék ötödik unokáját (a hétből) !







2012. március 24., szombat

Ne irigyelnek

"Részvétem."
"Nem irigyellek."
"Nagyon nehéz lehet."
"Négyen vannak? Tejóég..."

Ezeket kapom mostanában.

Pedig most épp nem érzem magam annyira szánalomra méltónak.

Van napirend, elfáradnak a szabadban, süt a nap, barnulnak, barnulok.
Eszik a gyümölcsöt.

Még nem vagyok 30.
Van négy gyerekem.
Ebből három kitünően eljátszik nélkülem a játszótéren. Leülnek egy rakásba a homokba és fagyiznak, sütiznek, lapátolnak. Néha hoznak nekem egy homok kávét, Bódinak egy homokfőzeléket.
Vagy kergetik egymást mert "ők az állatok az erdőben" - Bambik ahogy Kori mondta.

Olyan jó nekik így szorosan egymás mellett.

2012. március 23., péntek

Wellness a Tandzsi-Tibi- Elődke rezidencián

Mivel ilyen hősiesen helytálltunk a pusztító influenza idején, Anyukám megjutalmazott minket egy 2 napos wellness programmal a házában és annak környékén.

Kedden este értünk jöttek két kocsival, bepakoltuk az összes gyereket, némi ruhát és pelenkát, majd útnak indultunk Tandzsiék háza felé.
Kissé szorongva vágtam neki az útnak - Berci itthon maradt mert ő dolgozott, csak én mentem a 4 gyerekkel - izgultam ki hogy fogja bírni a strapát (megszállók és megszállottak).

Tandzsi, Tibi, Elődke már izgatottan várták, hogy gyerekzsivaj töltse be a házat.
Hát, betöltötte....

Kori Simi Nino boldogan és felszabadultan rohangásztak a házban, legkevesebbet a saját szobánkban voltak.
Bódi a földön hempergett vagy éppen sírt.

Este értünk oda, Simi már jó éhes volt mikor Tibi már kapott egy szelet kenyeret és azt meglátta Simi a kezében és vágyakozva kérdezte mint aki nem evett mér hetek óta:" - Ezt a hűtőben tajájtad?? "
Aztán mindenki kapott Tandzsitól vacsorát meg Maci kávét. Nimród a harmadik "Mati táté" után is követelte az újabb adagot.
Tibi mesélt nekik a Varró Dániel könyvből. Amit itthon furcsának találtak, azon ott nagyon jót szórakoztak, hangosan kacarásztak a szókimondó verseken: Nimród rádőlt Tibire, Kori dőlt a nevetéstől, Simi a fáradtságtól.


Szerdán bementünk Fehérvárra, két fordulóval mert együtt nem fértünk be Anyu kocsijába.
Sétáltunk a belvárosban, beültünk sütit enni és kávézni, a gyerekek megcsodálták a harangot, Simike pedig a templom falára kitett feszületre felkiáltott: "Anya nézd ott egy fára mászó szobor!".
Az én templomba járó kisfiam, hiába...

Nimród a cukrászdában pöttyös sütit kért, mert az hasonlított legjobban a Túró rudira, Kori és Simi színes cukros csigát választott, Bódi napfürdőzött. Anyuval kávéztunk. Olyan jó volt!









Kori és Simi nagyon rendesek és szófogadóak. Tavalyhoz képest amikor utoljára jártunk itt, kisangyalok lettek: jönnek, csinálják, szót fogadnak. Nimród felér 3 tavalyi KoriSimi párossal, dehát ő ilyen.
Vad, öntörvényű, önérzetes, akaratos. De tanul, utánoz, beszél. Alakul.
Sütizés után bementünk Anyu munkahelyére (egy stúdió alakformálóval- megkezelt).
A gyerekeknek nagyon tetszett az egzotikus kialakítású női szépség kuckó, főleg a vizes autómata amiből annyit ittak, hogy Simi 3 utcai pisilés után Tibi kocsiját is teleengedte.



Hoztuk, vittük őket, nagyon tetszett nekik a kaland.

Délután a kertben rohangáltak kifulladásig. Kimaradt a délutáni alvás, így korán este már ágyban voltak.
Meg én is. Meg Anyu is. Meg a többiek is.

Csütörtökön Velencét jártuk be.
Anyu felkutatta az egyetlen ráérős kozmetikust és fél órára beülhettem egy festésre, addig a gyerekek a kocsiban aludtak (na ezt nevezem én wellnessnek!).
Majd felkerestük a turkálót ahol csupa rémes rongy volt viszont Kori talált két csatot amit szépen kért, hogy vegyem meg. Megvettem.
Tandzsi körözött a kocsival, így őrizte a fiúk álmát amíg mi lányos programoztunk.
Nem mondom, hogy nem volt kalandos....

Vásároltunk az ebéd utáni sütihez, elmentünk ebédért, majd őzikét nézni Tibi barátjához. Az őzike nem jött elő a kis házikóból de azért így is látható volt, Nimród mérgesen kiabált is neki: "- Nanona dede dide Dődide! "(Azonnal gyere ide Őzike!) - bevallom erre én sem merészkedtem volna elő...



Anyu sütött főzött nekünk, vitt minket mindenhova, Tibit pedig ölelgették és nevettették a gyerekek na és feldúlták amúgy csodásan rendezett otthonát. Jószívűen hagyta (mert azért ő is nagyon jól szórakozott).
Olyan jó volt Elődkével beszélgetni és nevetni, az én kis Dudukámmal, Lacikámmal.

Ünnep volt ez a pár nap, még annál is több nem csak nekem de a gyerekeknek is.

Simi rég volt ilyen felszabadult és közvetlen. Még azt is tudja, hogy Tandzsi az ő Nagymamája.
A gyerekek szerették volna ha "Apa is oda költözik!".

Sokat ettünk, nevettünk, levegőztünk.

Mindent megkaptunk ebben a két napban.

Köszönöm Anyukám, Tibi és Elődke!

Zsirocska utazik


Berci nevezte el így a legnagyobb szeretettel. Boldikám a majdnem 9 kilóját az anyatejjel szívta magába.
A főzelék nem, a gyümölcs is alig megy le. Csak a tejecske éjjel-nappal...
A feje hátul zsírpárnás, az arcocskája egy nagy puffancs: Zsiri, Zsírci, Zsirocska.
Annyira de annyira szeretjük ezt a csodálatos testet!

2012. március 19., hétfő

Ninó nem akar fogat mosni

Nyomom a fogkrémet, kikabálok a fürdőszobából:

- Nimród, gyere fogat mosni!
- Nem!
- Nimród gyere légyszíves fogat mosni!
- Nem!
Kori: - Menjél Ninóka mert különben büdös lesz a szád!
Simi: - És akkor nem fognak megcsókolni!
Kori: - Akarod, hogy megcsókoljanak?
Ninó: - Dide! (Igen)
Simi: - Akkor menjél fogat mosni!
Ninó: - Nem!

Jót kuncogtam ezen a kis társalgáson, majd felkerestem Ninót a cirkuszsátorba a fogmosószettel.

Március 15. kirándulás

Egy kissé megbolondultam a kirándulás lehetőségétől. Talán még sosem esett ilyen jól a végeláthatatlan túra 4 gyerekkel a mammutfenyőkhöz és a nádastóhoz (ami most csak nád, nyáron tó).
Jó idő volt, a hosszú séta után alig bírtak haza jönni utána pedig 3 órát aludtak.
Ez volt csütörtökön.










2012. március 15., csütörtök

Igen!

Igen! Kirándultunk!
Igen, mind a hatan!
Igen, el sem hiszem!

2012. március 11., vasárnap

Regenerálódás

Megint egy nyugodalmas éjszakánk volt, senki nem hörgött, szenvedett, kiabált, lázasodott.

Boldit szoptatni kell éjszaka, nem is lenne erőm megvonni tőle eme táplálékot ami sejtésem szerint inkább lelki mint fizikai szükségletét elégíti ki.

Szerintem javulnak, holnap megpróbálom elküldeni őket oviba ha nem produkálnak valami újat - én már semmin sem lepődnék meg.

Ma ebédre mentünk Berci szüleihez.
Nagyon örültek nekünk, kis gyermekeink nagy rajongói Nagypapának és Nagymamának (szeretet, melegség, finom ebéd, törődés és meleg szoba a kellemes délutáni alváshoz - ez várta őket).

Simi egész ebéd alatt csevegett, affektált örömében, Korinka nevetgélt, Nimród Nagypapázott egyfolytában, engem pedig megérintett a szabadság szele: Berci elrabolt ebéd után 3 órára csatangolni (IKEA és egyebek).
Mondanom sem kell, fantasztikus élmény volt kimozdulni ilyen hosszú idő után.

A gyerekek nagyot aludtak (Simike hatalmasat), jókedvűen vártak vissza minket.
Nimród nem szállt le a Nagypapáról egész délután, féltékenyen ellökött mindenkit aki fenyegette pozícióját.

Ilyenkor édesek, aranyosak csak betegek ne legyenek egy darabig amíg kiheverem ezt a négy gyerekes influenzás megrázkódtatást.

2012. március 10., szombat

Búfelejtő mogyoródi Farsang

Meg kellett már tartani ezt a farsangi mulatságot (kicsit szégyenteljes, hogy a nagyböjtben de egyszerűen nem maradhatott el a gyerekek miatt).

Mindenki életvidáman kelt reggel úgyhogy úgy döntöttünk felkerekedünk, kimozdulunk a 3 heti remeteélet után.

Hogy nekem vagy a gyerekeknek kellett e jobban ez a léleküdítő találkozás nem tudom..de én már annyira el voltam keseredve, hogy már sosem lesz jobb, hogy csodának tartottam a gyerekek mai indulásra kész állapotát.
Lehet, hogy a sok könny amit az elmúlt napokban elsírtam, az segített minket a megtisztuláshoz.
Nagyon mélyen voltunk, mindannyian....

Tudom, hogy vannak az enyémnél sokkal nagyobb és igazabb tragédiák de a bezártság és a tehetetlenség szörnyű gondolatokat ébreszt az emberben.
Még jó, hogy írtatok, még jó, hogy olvastok, így nem írhatok akármit de ti akármit írhattok.
Köszönet érte, a sok biztatásért, együttérzésért.
Felajánlottam, oda tettem....

Ha a holnapi bejegyzés arról szól, hogy mindenki rosszabbul van megint, ez akkor is megérte.
Örültek, örültünk, játszottunk, táncoltak, nevettünk.

Ati papa katonának öltözött (a gyerekek nagy csodálatára).
Nimród olyan meghatóan bújt hozzá egész nap, hogy le sem tudtuk fejteni róla ("Tati papa, Tati papa"). Ha Apu egy kicsit távolabb ment, Nimród már sírt utána, együtt ettek, együtt ittak, Ninó pedig 5 körül a lábainál elaludt.
Csodálatos, szívet melengető ez a rajongás. Jó látni, hogy a gyerekeim ennyire tudnak szeretni.









A jelmezes felvonulást Szabi (sógorom) szervezte és rendezte. Korinka hercegnő, Simike kalóz,  Nino bohóc, Viola szarvas, Íriszke pipi volt. Évi panda vagy pincérnő, Szabi tanársegéd, Berci fotós. Atika kezelte a fény-és hangtechnikát, Juci ápolta a szomorkodók lelkét (Boldit, hol Simit, hol Ninót).
Pipi nem mert előjönni, a Kalóz nem mert forogni, a Bohóc nem mert felvonulni (csak Tati papával).

De annyira de annyira élvezték, hogy Ati papa is részt vett a bolondozásban, hogy ragyogtak a boldogságtól.







Születés- és névnapok ünneplése is sorra került: Kori névnap, Juci szülinap, Írisz szülinap, Nimród szülinap.
Ajándéközön....

Kicsit katartikus élmény volt a szabadban hintázni velük, szarvasosat játszani meg bújócskázni.
Atika testvéremmel beszélgetni, kártyázni.

Lám, mire jó 3 hét influenza.

Köszönöm ezt a napot!

2012. március 8., csütörtök

Levonultunk

Levonultunk a rendelőbe. Most beváltottam ami ígért a Doktor bácsi, hogy bemehetünk soron kívül ma reggel.
Így is fél órát voltunk bent de legalább Berci is jött, amíg egyet vizsgált a másik öltözött és jött a következő.
Még mindenki beteg. Az egyik hurutos a másik sípol, Boldi még hörög annak ellenére, hogy sokkal jobban van. Nimródnak gyulladt a füle de határ eset még nem kap antibiot csak ha bedurvul a helyzet.
Boldi véres kakijának persze nem örült az orvos, de most meg várjuk amíg meggyógyul utána indul a kivizsgálás (már ha lesz olyan, hogy gyógyult mert hónapok óta köhög hol lázzal hol anélkül).
Most Korinak rossz a gyomra,  sápadt, náthás szédeleg.

Nimród nem akarta, hogy véget érjen a vizsgálat, szerette volna ha a Dodo bádi még egy kicsit piszkálgatja, hallgatja, nézegeti.Csak a keksz vigasztalta meg amit vizsgálat után kapott.

3. hete megy nálunk a cirkusz. Két naponta hagyunk a gyógyszertárba 5 ezer forintokat, kb. 50 ezerbe van már nekünk az az influenza vagy még többe.
Arra gondoltam mi lenne ha hagynám az egészet nem gyógyítanék senkit csak várnék.
Teljesen értelmetlennek tartom ezt a küzdelmet, úgy sem jutunk előbbre bármit csinálok.

Felfalják egymást.... a lakást.... engem....
 

2012. március 6., kedd

Láztalanok

Simivel tegnap két és fél órát ültem a rendelőben. Kapott új antibiotikumot mert az előző nem hatott, 5. nap után is lázas volt. Veronka jött vigyázni a többiekre, aztán Zizi a nagynéném, mikor haza értünk kérleltem, hogy ne menjenek el olyan felüdítő volt, hogy itt voltak - bár remélem semmit nem kaptak el a bacifelhőben.

Ma reggel mindenki láztalan, még Nimród se szövődményes bár éjjel eléggé fulladt, de nem érdekel ma lemegyünk motorozni, sétálni, napfürdőzni.

Korit se merem elengedni oviba mert neki meg a torka fáj és köhécsel.

Ha lázasak szenvednek, ha jól vannak ölik egymást, veszekednek.

Nimród naponta többször panaszos hangon vonul a lakásban:
- "Dodo Bádi Didádi! Dado didádi...." ("Doktor bácsi hiányzik, nagyon hiányzik...")
- Hiányzik a Doktor bácsi?
- Jeeee !! (bólint)

2012. március 4., vasárnap

Kornélia

Szombaton névnapos volt egyetlen leánygyermekünk, Kornélia.
Az ünneplést itthon tartottuk, sajnos a betegség miatt elmaradt a mogyoródi látogatás Ati papáékhoz, de azért így is sikerült nagy örömet szerezni Korinak.
Betűs társas, könyv, korcsolyázós póni és egy kis cukrászda házikó volt az ajándék. Simi és Ninó rajzoltak és izgatottan adták át a lapokat a nővérkéjüknek.
Tündi és Zolika könyvet küldtek (Saláta Sára) meg mézet meg majd egy babát amit ő választ.

Ebédre palacsintát kért és lányos pudingot (puncs=rózsaszínű).

Estére belázasodott, gyenge lett szegény.

Vasárnap ebédre mentünk Berci szüleihez ahol tortával és ajándékkal várták Korit. Kapott pörgős szoknyát Orsiéktól, pólót és vicces labdát Nagymamától és Nagypapától.
Csak estére lett megint lázas úgyhogy a délután vidáman telt amíg haza nem jöttünk.