Kedden haza engedtek, mert rendeződött Domi légzése. A köhögés még elég szörnyű de felszakadóban úgyhogy akár hamarosan véget is érhet ez a betegség. Itthon még kell inhalálni de remélem most már rendbe jön szegénykém. Nagyon kis hős volt, összenőttünk a 3 nap alatt. Jót tett neki a kórházi nyugalom és én sem tudtam mást csinálni csak rá figyelni, kaptam enni, ebéd után nem kellett mosogatni szóval nem szenvedtem.... csak mástól...Mert hát nem voltam jól valami szúrt, felfázás nélküli felfázásos tünetektől szenvedtem már vagy 3 hete úgyhogy átmentem az urológiára ahonnan egyszer elzavartak, hogy várni kell (mondtam hogy a csecsemőm fekszik sietek de nem érdekelte az asszisztenst). Végül anyu intézte el telefonon, hogy azonnal nézzen meg valaki mert szenvedek. Az én anyukám szuper! Mindent elintéz ha az egészségünkről van szó. Ilyenkor magam is gyerek vagyok de ő mindent megold (helyettem).
Lejött egy doki az osztályról nagyon rendes volt uh-n rögtön kiszúrta, hogy van egy elakadt ureterkövem attól őrülök meg és a veséim is tele vannak kővel (a sok terhesség...puff) de azt majd elég rendbe tenni szoptatás után. 3 hetet adott, hogy kihajtsam ha nem jön ki endoscopos műtétet javasolt. Hálálkodtam a diagnózisért aztán vissza szaladtam Domihoz akit egy nővér kezébe nyomtam indulás előtt.
Haza jöttünk kedden és szerda este lett annyi időm, hogy megigyak 4 üveg másfél literes vizet, bevegyek egy nospát és ugráljak - először a vacsora alatt szórakoztattam a gyerekeimet akik szétröhögték magukat - majd éjjel zumbázzak (ezt utóbbit a nővérem tanácsára). A zumba szuper volt mert itthon youtube-on nézve csinálható edzés, 16 percet sem bírtam de azért megállásokkal megcsináltam. Reggelre aztán kipottyant a kő (érdes, recés, fülbevaló nagyságú), ez már nem fájt csak örültem mert végre elmúlt a hetek óta tartó elviselhetetlen szúrás és feszítés. Nagyon örülök!
Nem oldódott meg minden de jött egy kis enyhülés ami erőt ad a folytatáshoz...
Itt meg Domikám a kórházban.
.jpg)
