A nagy Nagy család
A nagy Nagy család
2010. szeptember 6., hétfő
Nimród lázas
Nimród lázas szombat óta. Olyan rosszul viseli a 38-39 körüli forróságot amit még egyik babánknál sem tapasztaltam. Nagyon rossz és szokatlan volt látni ahogy zihál, szenved, nyűglődik és nem tud pihenni, a másik kettő mindig alvással reagált az ilyen nehéz helyzetekre. Nimród nem.
Magam mellé vettem éjjelre mert csak az én közelemben talált megnyugvást és csak úgy, hogy a tej egész éjszaka csordogált a szájába. Nem aludtam egy percet sem, próbáltam "meglógni", odébb gurulni de sehogy sem hagyta. Mivel ilyen szolgáltatást nyújtva elaludni nem tudtam mellette így figyeltem és imádkoztam, néha elbóbiskoltam és kétszer hűtőztem.
Kori is mellém telepedett (köhögött), Berci pedig átvonult Simihez és a matracon aludt.
(Ilyenkor kevés ez a két szoba arra, hogy jól elkülönítsem őket és mentsem a menthetőt.)
Reggel persze első utunk a Doktor nénihez vezetett (a rosszul alvó részleg útra kelt), Kori sem volt túl jó állapotban de láza legalább nem volt. Nem sokkal azután, hogy elindultunk az autóval furcsa hangot hallottam és "egy-nem-jó-jel" is kigyulladt a kijelzőn. Az aksi.
Furcsa hang, akkumlátor fény és két beteg gyerek hátul a kocsiban nem túl jó hétfő reggeli kezdés.
Oda értünk, aztán haza is, Berci pedig kivitte a kocsit Perbálra a szerelőhöz.
Még jó, hogy nem tegnap ment tönkre, még jó, hogy nem kell Korit vinnem oviba, még jó, hogy haza tudtunk vele jönni. Az viszont nem jó, hogy megint egy halom pénzt kell rákölteni.
Jó lenne már végre eltalálni azt az öt számot...
Ninó remélhetőleg holnapra jobban lesz, Kori viszont nem megy a héten oviba.
Jó lett volna ha már bent alszik a héten de ha már így alakult annak örülök, hogy az én munkám csak a jövő héten kezdődik.
Nimród nehezen pihen és nem nagyon eszik. Amikor éppen nem lázas akkor édesen nevet, mintha be akarná pótolni a szenvedéssel elvesztegetett időt. Tényleg nagyon rossz neki, kínlódik. A torka is piros, a füle is hurutos kicsit és persze nehezen pihen úgy, hogy a nagyok állandóan hangoskodnak körülötte.
Nagyon sajnálom, olyan pici.
Viszont végre kint van az első (bal alsó) fogacska sarka!
Reménykedem, hogy ma könnyebb és pihentetőbb éjszakánk lesz.
De egy anya mindent kibír, ugye...
Magam mellé vettem éjjelre mert csak az én közelemben talált megnyugvást és csak úgy, hogy a tej egész éjszaka csordogált a szájába. Nem aludtam egy percet sem, próbáltam "meglógni", odébb gurulni de sehogy sem hagyta. Mivel ilyen szolgáltatást nyújtva elaludni nem tudtam mellette így figyeltem és imádkoztam, néha elbóbiskoltam és kétszer hűtőztem.
Kori is mellém telepedett (köhögött), Berci pedig átvonult Simihez és a matracon aludt.
(Ilyenkor kevés ez a két szoba arra, hogy jól elkülönítsem őket és mentsem a menthetőt.)
Reggel persze első utunk a Doktor nénihez vezetett (a rosszul alvó részleg útra kelt), Kori sem volt túl jó állapotban de láza legalább nem volt. Nem sokkal azután, hogy elindultunk az autóval furcsa hangot hallottam és "egy-nem-jó-jel" is kigyulladt a kijelzőn. Az aksi.
Furcsa hang, akkumlátor fény és két beteg gyerek hátul a kocsiban nem túl jó hétfő reggeli kezdés.
Oda értünk, aztán haza is, Berci pedig kivitte a kocsit Perbálra a szerelőhöz.
Még jó, hogy nem tegnap ment tönkre, még jó, hogy nem kell Korit vinnem oviba, még jó, hogy haza tudtunk vele jönni. Az viszont nem jó, hogy megint egy halom pénzt kell rákölteni.
Jó lenne már végre eltalálni azt az öt számot...
Ninó remélhetőleg holnapra jobban lesz, Kori viszont nem megy a héten oviba.
Jó lett volna ha már bent alszik a héten de ha már így alakult annak örülök, hogy az én munkám csak a jövő héten kezdődik.
Nimród nehezen pihen és nem nagyon eszik. Amikor éppen nem lázas akkor édesen nevet, mintha be akarná pótolni a szenvedéssel elvesztegetett időt. Tényleg nagyon rossz neki, kínlódik. A torka is piros, a füle is hurutos kicsit és persze nehezen pihen úgy, hogy a nagyok állandóan hangoskodnak körülötte.
Nagyon sajnálom, olyan pici.
Viszont végre kint van az első (bal alsó) fogacska sarka!
Reménykedem, hogy ma könnyebb és pihentetőbb éjszakánk lesz.
De egy anya mindent kibír, ugye...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)