Még sosem voltam ennyire boldog, hogy véget ért a gyermekágyas időszak. Ami nekem annyit jelent, hogy beállt a szoptatás, már nem vagyok annyira kimerült, hogy minden pillanatban össze akarok esni, jobban viselem az állandó éjjeli etetést, és a nappali tempót is.
Már kimerek menni az utcára, nem rettegek, hogy megsérül valami, hogy eltörik amit annyira őrizgetek magamnak, el tudom engedni Boldi újszülöttségét, sőt örülök is neki, hogy erősödik, szembeszáll a bacikkal nem olyan védtelen már mint pár héttel ezelőtt.
Eddig ilyet nem éreztem, féltem, hogy véget ér a bezártság és félelmetes lesz kiengednem a picimet.
Boldit engednem kell, könnyen megy és ez jó.
Tetszik, hogy növekszik, sokat mosolyog, gügyög, reagál a környezetére, a testvéreire.
Élvezem, hogy nem vagyok várandós, eddig csodálatos dologként éltem meg, nehéz volt azt is elengednem, hogy véget ért, már a 6. héten irígykedtem minden pocakos anyára és most ilyen nincs.
Telítődtem, az érzéssel, hogy babát várok, hogy megszülöm, hogy újszülött. Eddig mindig újra és újra át akartam élni Kori, Simi, Nino után azonnal. Most egyáltalán nem.
Benőtt a fejem vagy hogyan is fogalmazzak...
Kori és Simi oviban. Simi a szokásos üvöltéssel búcsúzik Bercitől reggelente.
Ma egy kicsit jobb volt mert tudta, hogy megyek érte alvás előtt. Nehezemre esett de elindultam Ninóval és Boldival a ködös, esős nyomasztóba délben de Simit meg kellett mentenem nehogy megint a "Ciga copojtban" találja magát amíg Kori csobban a Margitszigeti Sport uszodában.
Boldi még mindig sokat alszik napközben.
Nem hagyom, hogy alvás időben ébren legyen így ledőltem ma is és aludtunk 2 órát.
Korit a nagynéném, Zizi hozta haza az oviból (jókedvű volt de irtó fáradt és kimerült), aztán jött Péter is (ő keddenként szokott) majd beállított Anyukám egy óriási gesztenye tortával, Tibivel és Elődkével.
Hangoskodás, vadulás ilyenek tarkították az estét. Anyu főzött, Elődke "stand up-szerű"stílusban megint halálra nevettetett mindenkit (szerinte a Gyöngyöspatán van a világ közepe népdalt az EU pénzelte).
Nino beszél, két szótagosokat. Mindent mutogat amit előtt nem mondott soha, mintha eddig gyűjtögetett volna és egyszer csak 1 hét alatt megeredt a nyelve.
Kedvencem: a ki vagy te kérdésre a mutató ujjával megérinti a száját és hangosan artikulálva mondja: NI - NÓ!
Simi az Mimi, Kori az Tyotyi, Boldi az Bó-di, én vagyok Nya, Péter az Pétye és mindent próbál utánozni amit hall. Szóval úgy néz ki nincs vissza út.
Nem mondom, hogy kellett az a betegség de most sokkal jobban értékelem az egészséges időszakot.
Ninóval jó napközben, Boldi rendes kis negyedik, a nagyok hiányoznak (Berci szerint ez nem normális mert ha itthon lennének akkor megőrülnék).
Jövő héten kiderül ugyanis jön az őszi szünet...
