A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2010. március 13., szombat

Csak Simivel


Simivel ma megszöktünk egy órára. Nem emlékszem, hogy volt ilyen az elmúlt egy év alatt, hogy csak ketten kézen fogva jövünk, megyünk, kóborolunk. Mikor elindultunk kicsit mondogatta, hogy "Koji, Koji" - biztos nem értette hol hagytuk a "másik felét" - de aztán hamar ráérzett milyen jó kettesben bandukolni. Elsétáltunk a pékségig ahol kedvencét kapta egy "Tu"-t azaz Túrórudit és egy szívószálas innivalót, aztán választott egy almát a zöldségesnél és mindenkinek integetett és köszönt, hogy "Tá-Tá", aztán mindenhova felmászott és belelépett a hóba és engem is belevezetett és annyira örült hogy csak rá figyelek. Én meg arra gondoltam hogy édes kis szívemnek milyen nehéz lehet most a kistestvér és Kori miatt is és hogy mennyire jó lenne többször csinálni ilyen programot amikor ketten csavargunk és mennyire szeretem őket, - mindhármat - de annyira hiányzik az, hogy egyszerre csak egyel legyek néhanapján. Mikor haza értünk Kori szeretettel fogadott minket "Apa, megjöttek! - kiabálta mintha egy hete nem látott volna és körbetáncolt minket - megértette, hogy őt is elvittem a múltkor csizmát venni és most Simivel kellett elmennem. Nimród viszont kitartóan zokogott (szegény Berci) attól a perctől kezdve, hogy kiléptem az ajtón, egészen addig amíg meg nem hallotta újra a hangomat mert akkor elaludt - a kis cseles. Bercinek is hiányoztam azt szereti ha együtt vagyunk és Nimród nem sír a hiányomtól. Olyan jó, hogy mindenki engem akar. De azért nehéz is ...