Fekvés 4 gyerekkel itthon

Úgy hiányoztak!
Hétfőn este haza hozta őket Berci Nagypapáék házából.
Simit felköszöntöttük neve napja alkalmából ( lámpát kért az íróasztalára meg gumicukrot). Nagyon örült, ettünk egy kis tortát amit Berci vett az Aldiban úgyhogy szerényen ünnepeltünk de szeretetben, boldogságban.
Kedden délelőtt Berci dolgozni ment, az unokatestvére Bori jött, hogy levigye őket a játszótérre.
Szegény Boldika szörnyű hisztit csapott nem tudta, hogy lemenjen e a jásztóra vagy ne, háromszor fordult vissza visítva majd indult el újra, végül behoztam és összebújtunk és elaludt a karomban (gondolom félt ha lemegy megint eltűnök).
Délután Péter jött és elvitte Korit táncra, Simit focira aztán haza.
Este egyedül voltunk aludtak mikor Berci megjött.

Nem mondom, hogy minden pillanatban, de azért működik.
Nagyjából hagynak feküdni és elvannak együtt, játszanak, rajzolnak, feladatoznak, kevés mesét néznek, jönnek, hogy olvassak.
Ha kell valami, enni-inni felkelek de akkor nehéz csak amikor verekednek, veszekednek, bántják egymást mert akkor nagyon nehéz rendet rakni.

Ma is Bori jött délelőtt, holnap csak délután jön Péter (megint Simiért, hogy elvigye focira).
Hát így vagyunk.
Amikor Boldi született, előtte Beci került kórházba és feküdnie kellett mozdulatlanul.
Most én látom úgy a dolgokat ahogyan ő akkor...

Őszi ének az erdőben

Az utolsó közös kirándulásunkon: ovis ének az erdőben.

"Jön az ősz, leborul a levél harmada, fedi hűs éjszaka, tapadós harmata."

http://www.youtube.com/watch?v=4OhTjeReSgA&feature=youtu.be

Csak Boldi előadásában pedig így hangzik:

http://www.youtube.com/watch?v=gNeqSoxR4D4&feature=youtu.be

Fekvés

Csütörtökön eljött anyu és mindent gyönyörűen megcsinált. Főzött, kitakarított, jól elfáradt szegény. Elhozta a gyerekeket az oviból, suliból, elvitte őket focira, táncra.. Veronka meg Boldihoz jött, levitte a játszótérre.
Simi és Kori viselik a legkönnyebben, szeretettel mellém bújnak (értik a lényeget).
Boldi vad szeretettel szeret és néha rám szól, hogy "kelj fel az ágyból anya!".
Nimród egy kicsit zavart és hisztisebb a kelleténél - de hát ez érthető.

Ma a fiúk nem oviztak, Berci nővére vállalta őket, tegnap este már ott aludtak mert ma senki nem tudott hozzám jönni.
Kori bábszínházba ment az iskolával, Kinga hozta haza 1-kor.
Berci délután jött érte és elvitte őt is a fiúkhoz.
Ma sem alszanak itthon, csak így megoldható.

Úgyhogy sokat telefonálunk és szervezünk, hogy minél többet tudjak pihenni.
Nagyon hiányoznak. Üres a napom nélkülük.
Az utóbbi hetekben totál ki voltam purcanva, nem bírtam, hogy mindent egyedül csinálok, Berci nem volt itthon esténként. De ez meg a másik véglet, hogy egyszerre rám szakadt a csend és a magány.
Csak várni kell, hogy teljen az idő, érjen bent a kis magzat. 33 hét 4 nap még mindig kevés.

Holnap Berci szüleihez mennek a gyerekek a hétvégére, jövő héten egy kicsit többet lesznek itthon mert őszi szünet lesz, akkor meg azt kell megszervezni, hogy valaki vigye le őket a játszótérre és ebédeltessen, a délutánt meg már kibírjuk amíg Berci haza nem jön.

Mindenki segít, egy szavam nem  lehet, de akkor sem könnyű ez a helyzet.

Kórház a 32. héten

Szombaton este a moziból rohantunk a kórházba miután kimentem még a film kezdete előtt 1 perccel a mosdóba (biztos ami biztos). Érzetre semmi, látványra viszont rémisztő volt a vér aminek nem kellett volna ott lennie ( a 32. héten). Éppen kezdődött a Gravitácó 3D-s film, amire jegyet kaptam Berci szüleitől a születésnapom alkalmából. Kirohantunk, felhívtam a dokit azt mondta nyugodjak meg és menjek be a kórházba szerinte nem koraszülés de ott megnéznek és ha bent tartanak fogadjam meg, maradjak.
Haza jöttünk a papírjaimért meg a kórházi cuccokért és nagyon imádkoztam, hogy ne legyen koraszülött a baba.
A kórházba menet próbáltunk nevet találni hátha meg akar születni szegény csöppség. Berci azt mondta neki mindegy legyen amit akarok csak ne legyen semmi baja, legyen egészséges nem érdekli ha azt a nevet adom amit ő nem akar (mert van egy ilyen :)).
Beértünk, vártunk, megnéztek uh-val, megvizsgáltak.
A legjobb hír, hogy a méhlepény rendben van, a baba rendben van a vért nem tudják honnan jön (de az a jó mert ha látják már nagy a baj).
Befektettek, kaptam infúziót, tüdőérlelő injekciót a babának (ha mégis ki kéne szedni) meg antibiotikumot megelőzésre.
A vérzés megszűnt, a méhszáj zárva úgyhogy 3 nap kórház után haza engedtek feküdni.
4 hetet kell kihúzni, hogy ne legyen koraszülött.
Sok pihenés, főleg fekvés és nyugalom.

Mindenki összefogott körülöttem, Berci családja a szülei, tesója, anyuék, apu, unokatestvéremék, mindenki segített a gyerekek körül és ezután is fog amíg kell. Én meg még azt hittem mennyire egyedül vagyok a gyerekekkel mindig, de most, hogy nagy gáz volt mindent megszerveztek körülöttem. Hála és köszönet érte!
Első nap ijesztő volt utána kezdtem élvezni a pihenést, olvasást a kórházban, mára viszont jó, hogy haza jöhettem.

De hát az a rengeteg újszülött akit ott tologattak körülöttem! Azok a pici babafejek és testek! Az összeset úgy megfogtam volna olyan gyönyörűek, olyan picikék, illatosak, ártatlanok. Nem tudok betelni a látványukkal, annyira édesek ezek a kis csomagok! Tudom, hogy mindig vágyni fogok egy ilyenre mert varázslatos.

Nagyon várom ezt a kicsi ötödiket! Most sokkal közelebb került hozzám mint eddig, most már jobban tudok rá figyelni, jobban tudom várni őt.
 Az uh-s doki nézegette minden rendben van e, egyszer csak megszólalt, hogy "jaj de aranyos az arcocskája! ez nagyon cuki baba lesz! de édes, nézze!". Adott is egy fotót és tényleg nagyon édes!

Bercivel skype-on beszéltünk mit adjon a gyerekekre. A gyerekek énekeltek és rajzoltak nekem azokat mutogatták neten keresztül a születésnapomon.
Levelek vártak itthon: "mama nagyon szeretlek, várlak haza, nagyon szeretném ha a kisbaba jól lenne!" - Kori.
 "Kedves Anya! Szeretlek és várlak! Simi".
Nimród egy dínót rajzolt.

Nagyon érdekes látvány voltam ott 31 évesen, 5 gyerekkel. Még a dokik is rám csodálkoztak viziten, jól megnéztek "első baba?" ..."Ötödik???".
Voltak aranyos szobatársaim nekik is sokat kellett mesélni milyen az élet ilyen sok gyerekkel.

Tudom, hogy mindennek meg van az oka.
Egyenlőre a rosszból is még a legjobb lett végül.
Remélem nem lesz baj.

Köszönöm a sok segítséget mindenkinek!

Vissza a ringbe

Vánszorognak a napok, repülnek a hetek.
Mindenki meggyógyult egy kicsit lazítunk a következő támadásig.
Megint hozom-viszem őket, Kori is kevesebbet volt a héten napközibe nem akarom, hogy totál kikészüljön. Bár hála az égnek szeret bent lenni azért nem haragudott, hogy haza hoztam (bár megjegyzem a leckét sokkal nehezebben írja meg velem mint bent).

Ma bábszínházban voltak az ovisok. Örülök, mert nagyon várták, nagyon izgultak és jól is sikerült: Misi Mókust nézték, busszal mentek, nagy kaland volt. Én is úgy vinném őket egyesével Korit, Simit, Ninót de most nincs erőm, majd jövőre.

Nimródot Boldit vittem a suliba délután mikor mentünk Koriért. Simit beadtam előtte focira.
Hát Boldi és Ninó megfékezése nagyon nehéz a délutáni órákban. Rohangálnak, tépik egymást, vadulnak, ajtót nyitogatnak, elfutnak. Ma többen szóba elegyedtek velem, kérdezgetik harmadik, negyedik? -mondom, hogy ötödik és akkor már kérdeznek is tovább, hogy hogy lehet bírni és mennyi segítségem van.
Annyi, hogy hétfőn és szerdán délután elhozza a gyerekeket Berci apukája,  a nagyobb bevásárlást Berci csinálja és hát ennyi.Nehezen lehet bírni sőt mondhatnám nem bírom de hát ilyet nem mondhatok mert mégis felkelek és igyekszem túlélni a napot.
Kívülről nézve magam nem vagyok normális, ha belegondolok mostanában belülről nézve is kész őrület amit művelünk. Enyhén szólva túlvállalás de talán nem lesz mindig ennyire nehéz.
Az ember azt gondolja milyen fáradt az első gyereknél, aztán, hogy jaj mi lesz ha a második is ott lesz én már úgy érzem űrlény vagyok az ötödik terhességemmel ilyen anyagi helyzettel, ilyen sok kicsivel, úgy érzem egyedül...hát igen.
Na de majd csak lesz valahogy eddig is volt.

Séta

A nagycsaládos vírus zárásként, tegnap sétáltunk egy nagyot az erdőben.

Babakocsi kérdés

Azon gondolkodtam, hogy ezt a legkisebbet folyton vinni kell majd kocsival a nagyokért meg ide-oda. Nézegettem, hogy van olyan babakocsi aminek a vázára több minden szerelhető. Irtó drága, használtan kéne (de még úgy is).
Nekem elsősorban egy váz kéne amire az autósülést lehet tenni akkor talán könnyebb ki-be tenni a legkisebbet az összessel együtt. A maxi cosi meg a quinny vagy abc design csinál ilyeneket, autós, mózes meg sport és babakocsi ülés is tehető rá. De nem tudom azt sem, hogy egy márkájú kell e (mert csak az kompatibilis) és kell e pluszban hozzá tartozék vagy ez hogy van?
Nem nagyon értek hozzá, újonnan egy vagyon használtan néztem de még úgy is drága.
Nem tudom érdemes e venni egy vázat használtan (Abc design, vagy maxi cosi?) és utána vásárolni hozzá ami rátehető?
Ha valaki tud erről mesélni azt várom!
Mert gondoltam milyen egyszerű csak kivenni a kocsiból a babahordozót és rátenni egy vázra és akkor nem kell a babát ki be pakolgatni amíg a többieket is pakolászom és megyek értük a suliba oviba.
Ötletek, tapasztalatok???

Most már mindenki beteg

Tiszta sor.
Reggel Simi lépett ki a szobából, hogy fáj a hasa: már tartottam is alá a tálat.
Kori leült a reggeliző asztalhoz és nem kérte a kenyerét. Akkor tanakodni kezdtünk és néztük, hogy menjen- e suliba. Végül úgy döntöttünk ne menjen (fél óra múlva már rohangált a vécére) azóta is jajgat, hogy fáj a hasa. Kori kérdezte:" Anya mi ennek a borzalmas betegségnek a neve?" - szegény...

Nimród dalolászik és megjött az étvágya, Boldi hisztizik és még hasmenése van de enni ő is akar.
A nagyszoba elfekvő lett Kori és Simi tekeregnek, szenvednek.
Berci is beteg lett de úgy döntött bemegy dolgozni. Én tegnap voltam nagyon rosszul.

Amikor az ember akar egy csomó gyereket akkor erre sosem gondol, ezzel nem számol minél többen vannak annál durvábbak az ilyen betegséges dolgok. Még jó, hogy ezt előre nem lehet tudni sőt elképzelni sem...

Beteg

Kb. századik "beteg" című bejegyzésem következik.
Nimród és Boldi hétfő éjjel óta betegek.
Hányós vírus. Boldinak hasmenéssel tarkítva, Ninónak lázzal.
Kori sulizik, ezen a héten el akartam hozni a napköziből mert kicsit kezd besokallni de így szegény marad.
Simike kicsattan az erőtől, jó passzban van (gondolom amig el nem kapja ő is), nem is sír a Ninó nélkül az oviban.
Én alig vonszolom magam, hát még az állandó takarítás és fertőtlenítés, ugrálás a vödörrel, hogy abba hányjanak, meg mosás és teregetés meg éjszakázás. Ekkora hassal még 1 gyerekkel is brutál lenne, nem hogy 4-el. Boldi mindent összefogdos és nem akar pihenni - nagyon idegesítő szegény. Nimród rendes beteg, majdnem egész nap alszik és mindent bevesz amit adok.
Közben ahelyett, hogy hagynám, hogy mindenki elkapja, mindent megteszek, hogy ne, és ez elég fárasztó ("ne menj oda, ne nyúlj hozzá, moss kezet!").
Berci tegnap haza jött hamarabb, ő hordta a nagyokat táncra, focira.
Nem vagyok valami optimista (nagy has, iskolás, újszülött, betegségek) de állítólag nem érdemes (sőt tilos) gondolkodni, lelkizni ezeken a dolgokon csak csinálni kell és kész.
Próbálom.

Mihály nap és hétkezdés

Vasárnap Mihály napi ünnepség volt városunkban.
A reggeli mise után (ahol Boldi és Ninó fékezhetetlen és hangos) haza jöttünk vasárnapi ebédre. Általában Berciéknél szoktunk lenni de most nem voltak itthon a szülei, de neki úgy is mennie kellett fotóznia. Úgyhogy megint egyedül maradtunk ettünk utána aludtak egy nagyot. Még Kori is pedig őt már nagyon nehéz rávenni de annyira ki van hét közben, hogy muszáj lenyomni.

Délután a parkba mentünk ahol Kori Simi és Nino táncoltak a színpadon.

Gyönyörűek voltak, Kori nőies eleganciával, Simi férfias komolysággal Nimród pedig elképesztő édesen mindent beleadva táncolt ( ugrált ) és dupla annyit mozgott mint az indokolt lett volna.
Kezdek dagadni a büszkeségtől, hogy ennyi szép fiam van!

Ott volt Laura 3. babájával Katival, az enyémek meg folyton simogatni akarták. Nimródot és Boldit különösen érdekelte a kis csomag. Kori azt mondta "ilyet kérek csak fiúba!". Simi is megérintette a kis fejecskét.

A fellépés után elszaladtunk felköszönteni a Dédit születésnapja alkalmából aztán siettünk haza Bercinek a (vasárnap esti) leadandó munkái miatt.

Hétfőn aztán indult a hét.
Boldi éjjel 40 fokos lázzal küzdött és így én is vele.
Kori szorong: mi van ha nem ő nyeri a versenyeket  és ha másnak szebb a rajza mint az övé (és a többi), Berci beszélt vele és azóta nevetgél és valamivel lazább ez ügyben.
A spárgát is addig gyakorolta amíg a semmiből lett valami (én nem gondoltam volna, Berci biztatta).
Nagy harcos ez a lány!

A fiúk pedig szeretnek az oviban, Nimródnak már van barátja Dalotti Andris, Csépe Ádám és a két Simi (az egyik a testvére).
Nimród: - Anya, én megbeszélem a Dalotti Andrissal, hogy az Isten minden gonoszt legyőz! -mesélte büszkén.

Simike pedig úszik a foci mámorban ami kedden és csütörtökön van a Budakeszi Labdarúgó Akadémián.
Tegnap még sportorvosi vizsgálat is volt amire Berci kísérte el.

Veronka jött Boldira vigyázni amig a többiekért mentem oviba, suliba. Nagyon sokat segítenek az unokatesóim ha nem lennének nem tudnám megoldani.
Mondjuk így is nehezen.
Pedig ebbe a feszített tempóba még bele kell férnie az apróságnak aki már 30 hetes...