Na ezért nem szeretem a telet mert nem lehet megúszni betegség nélkül.
Most éppen én vagyok soron.
Berci viszi a nagyokat reggelente, és csak este 9 után jön haza.
Csak azért adok hálát, hogy a két nagy nem beteg és tudnak járni oviba (bár gondolom ami késik nem múlik). Irtó hosszú lenne egy nap sok kis beteggel itthon.
A kicsiket viszont nem bírom kivinni így Nimród gyorsulási versenyt játszik egyedül a nagyszobában (rója a kilómétereket). Na de arra a kérdésre, hogy szeretne e már menni az oviba, vagy, hogy várja e már az ovit mindig határozott NEM-el felel hiába mutogatja lelkesen a jelét amikor megyünk a nagyokért.
De már alig két hónap és elengedem ezt a vad Ninót is a fecskékhez.
Simike mondhatni szereti az ovit, nem fél, nem sír (csak kicsit ha én viszem) és reggelente ő öltözik fel elsőnek és áll készen a bejáratnál, hogy kilépjen.
Nem gondoltam volna, hogy el jön ez az idő amikor élményekkel tele jön haza és rettegés nélkül lép be az óvodába.
A pozitív változáshoz persze kellett, hogy a másik csoportban úgy emlegessék, hogy "ő a híres Simi".
Hogy miért? Mert benne volt az újságban!
