Boldog Karácsony

Nincs ennél nagyobb öröm nekem, hogy örülnek a gyerekeim. És ujjongnak és ugrálnak és juhéééznak és nem akarnak lefeküdni aludni mert nem bírnak betelni az érzéssel, hogy karácsony van. 
Nincs ennél nagyobb öröm.
Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Eljött az Advent

Hála Istennek hozzánk is megérkezett az Advent. Olyan szomorú voltam, hogy a szívem nem volt felkészülve egyáltalán aztán szerdán leesett az első igazi hó, feldíszítettük a lakást közösen a gyerekekkel, aztán megérkezett Zsuzsiangyal csomagja és azóta is Ghymes Mendikát hallgatunk.

Zsuzsiangyal a gyerekeknek személyre szabottan választott kis ajándékokat. 
Olyan nagyon boldogok voltak mert mindenki azt kapta a kis dobozkában (postai úton érkezett) amit a legjobban szeret (Simi kalózos matricát és kalózkincs pénzt, Kori lovacskát és csattot, Nino vonatot, Boldi rakosgatót). 
Én egy fényképet találtam amin Zsuzsiangyallal ülünk az ágyon 15 évesen (én olyan csúnyán hogy a gyerekek nem ismertek meg) és közre fogjuk Elődkét, az én öcsémet aki akkor volt fél éves.
Meghatódtam, hogy bár Zsuzsi nem találkozott a gyerekekkel soha, - csak blogon keresztül ismeri őket - és mégis annyi szeretetet csomagolt abba a kis dobozba amennyit csak lehetett.
A gyerekek most már tudják ki Zsuzsiangyal és mindegyikőjük önmagát adta mikor próbálták megfejteni a "titkot":
Simi nézte a képet: "dehát neki nincs is szárnya!"
Kori fél óra tépelődés után: "Anya, Zsuzsiangyal igazából egy ember, ugye?"
Nino szorongatja a képet: "Dudi anda, Dudi anda".

A lakásunk díszeit Kori és Simi készítette: angyalkák és csillagok. Kivágtam a formákat (nagyon bénán de nekik tetszett) ők pedig kiszínezték majd választhattak helyet, hogy hova tegyük a lakásban. Akkor örömet szerzett nekik az a délelőtt amikor kitettük az ajtóra ezeket a fecniket, ami nekik a világot jelentette abban a pillanatban -, hogy csak na! És én is örültem, hogy végre csináltunk valamit közösen amitől boldognak láttam őket. 
Az óvodában készített harangocskákat is kitettük, azoknak is rendhagyó helyet találtunk... 

Szerdán lementünk kipróbáltuk az első havat. Boldit magamra kötöttem és 3 gyaloglóval neki vágtunk a sötét de a hótól mégis csillogó Budakeszinek.  
Mindenáron hóangyalkát akartak csinálni, a végén a kapu előtt megengedtem, hogy lefeküdjenek a földre.
Ninó csak úgy rótta a métereket azóta is mondogatja, hogy "Óba-Óba"- azaz menjünk ki a hóba.

Valamelyik este papírból hangszereket kellett készítenem - amit ők kiszíneztek maguknak-.
Simi gitárt kért, Kori mikrofont, Nimród dobot. A Mendika albumról a 3. számot hallgattuk és játszottuk szakadatlanul, soha véget nem érő lelkesedéssel. 
Aztán Simi ezzel a gitárral aludt, annyira édes, hogy mennyire tud örülni az ilyen egyszerű kis papírdarabkának amiről azt képzeli, hogy egy gitár. Mondjuk tényleg az...

Kori szívfájdalma, hogy ő nem lehetett Mária az óvodai pásztorjátékban. Csenge volt Mária, és Kori is szerette volna elénekelni a dalát (Magasztalja lelkem az én Uramat) de állítólag nem lehetett.
Itthon viszont egész nap ezt énekelgeti - az én legnagyobb örömömre - mert csodaszépen tudja.

Mivel hajszál híján karácsony, ideje volt egy kicsit megbetegedni, utolsó munkanapon Korit vittem magammal orvoshoz mert tegnap este ő volt lázas, ma pedig nagyon fájlalta a torkát. Enyhén kruppos Ninót hagytam pihenni, köhögős Simit láz hiányában nem cibáltam magunkkal (hát a Bódi meg 7 és fél kiló ő azért nem jöhetett...).
Nagymama ide szaladt a 3 fiúhoz, mi Korival leszaladtunk és kiderült, hogy szerencsére nincs mandulagyulladása "csak" egy kis vírusa.

Hálás szívvel gondolok az elmúlt napokra mert hozzánk is beköszöntött a készülődés és ezt nem magamnak köszönhetem...

Zsúr

A legjobb barátnő ma lett 6 éves. Éljen soká Virág!
A lovacska - és pónirajongó barátnő zsúrjára együtt választottunk Korival ajándékot. Egy kis ízelítő az életből, hogy miért kell olyat választani ami nekünk is a legjobban tetszik annak ellenére, hogy nekünk nincs olyan. Berci is elmagyarázta a mi kis hercegnőnknek, hogy az az igazi szívből jövő ajándék aminek mi is örülnénk és a legszebb, és nem az amit mi magunknak úgysem választanánk.
Így hát tegnap a Müllerben hamar lerendeztük a kérdést, és ma már alig várta, hogy mehessen és átadhassa a kis szárnyas pónit.
Simi is hivatalos volt a kis buliba, hiszen ő is csoporttárs és még barát is. Simi ragaszkodott hozzá, hogy vihesse a lézerkardját (biztos ami biztos).

Indulás előtt nagy volt a készülődés, hogy ki mit vegyen fel. Kori a szitakötős ruhát választotta amit 1 hete kaptam egy anyukától aki szintén Imre atyához jár és a nagyobb lánya már kinőtte a kisebbnek meg még nem jó. Kori most gyönyörű, van 4 hercegnő ruhája amiben csillog villog és amikre nagyon kell vigyáznia. A mai alkalomra a pirosat választotta hozzá egy szintén örökölt virágos lányos topánkát.
Simi természetesen kalózos szerkóban díszelgett.

Már kint álltak az ajtóban amikor eszükbe jutott: "Anya kérünk illatot!" - kezdte Kori.
"Igen kéjünk apa íjjatot meg ana íjjatot!" - csatlakozott Simike.
"Igen Anya, mert anélkül nem vagyunk igazi NŐ és FÉRFI!" - győzött meg Kori.

Armani Code Korinak, Aramis Siminek. Csak ezután indulhattunk....

A zsúr nagyon jó volt, bár a kelleténél kicsit jobban elfáradtak.
Kori nagyon boldogan, ragyogó arccal mesélte, hogy mit szólt Virág a lovacskához, hogy felkiáltott, hogy "nézd Mama milyen szép!" és, hogy olyan jó volt, hogy annyira örült neki és szerinte annak az ajándéknak örült a legjobban.
Kori kapott kölcsön 3 éjszakára egy My Little pónit (nem mintha nekünk nem lenne) de ez a Virágé és most nála lehet! Egy kis fecnire 3-as szám volt írva amit Kori szorongatott, hogy ezen van a szám, hogy meddig lehet nála - ez nagyon édes.


Simikéből nem sokat lehetett kihúzni,  ő annyira elfáradt, hogy kommunikálni is képtelen volt, csak Ninót pofozta le néhányszor mielőtt aludni tért.


Nimród viszont nagyon boldog és csendes volt velem itthon amíg a nagyok haza nem jöttek. Sütött nekem fa korong tortát és táncoltattuk a játék babát. Ahogy a többiek megjöttek Nimród mindenkit el kezdett lökdösni és hangoskodott. 
Próbálták egymást túlkiabálni: Kori az élményekről, Simi a lufikról, Nimród csak úgy, és még Boldi is beszállt.
Nagy a küzdelem a harcmezőn és mind ez értem van. Végül is örülnöm kéne....

Az egy óra kimenőm és Péter a pácban

Felhívtam Pétert rá ér e ma, hogy 1 órára átmenjek a kozmetikába egy 1000 forintos "álombeavatkozásra" -csak, hogy jobban érezzem magam egy kicsit a bőrömben.

Péter ráért, jött de késett kicsit úgyhogy itt hagytam a 4 gyereket (Boldit az erkélyen álmában, Kori lógott az oviból, Simi köhögése miatt maradt, Ninó meg szobafogság a többiek miatt) én meg rohantam a szomszéd utcába időre. 
Viszlát 4 gyerek, hajrá Péter!

30 perc csukott szemes nyugalom, plusz az oda- vissza út és könnyebb szívvel és feketébb szempillákkal tértem haza.

Ami fogadott: Péter a kapu előtt éppen pizzát vett át, közben a gyerekek moraja lehallatszott az emeletről, én meg azt se tudtam mi van...hogy-hogy  a gyerekek fent, Péter lent, Boldi hol....?

Péter egy xxl-es félméteres pizzával jött föl , Kori hercegnőnek öltözve, Simi karddal a kezében, Nimród kiabálva ("ááááá") fogadott.


Továbbá ami az 1 óra alatt történt: jött a könyv futár, Péter beengedte de elfelejtette hova tette a pénzt amit adtam (saját elmondása szerint a gyerekek mint a sáskák rohannak az ajtóhoz minden csengetésnél, hogy ki jön és mi akar, hangosak és kíváncsiak, izgulnak és kérdeznek).
Péter összezavarodott, nem tudta hol a pénz, a futár már el akart menni mondván, hogy neki erre nincs ideje. Péter kikiabált, hogy ne hagyja itt mindjárt meg lesz, és mire kiért, hogy megtalálta, már a szomszéd bácsi lerendezte a bizniszt az agyonhajszolt kézbesítővel, Péter meg elvesztette a fonalat....
De akkor is egy hős és nagyon jófej, hogy bevállalja és mindig azt mondja nekem, hogy: "nyugi megoldom!". 
És tényleg megoldja.

A tartozást rendeztem a szomszéd bácsival aki úgy látszik szeret minket, Péter meg bevallotta, hogy nem csodálja, hogy néha megőrülök.


Ebéd után Péter elment, Ninó és Simi elaludt, Boldi felébredt, Kori nem aludt, de megjött Veronka vigyázni, mert ovis szereplésre kellett vinnem Korit.


A régi sulimban volt a Német Nemzetiségi karácsony ahol a Fecske csoport is szerepelt. Édesek voltak, bemasíroztak a színpadra (az aulába) amikor is Korinak az éneklés közben tátva maradt a szája amikor felnézett a hatalmas tömegre.
Azért sokszor bekapcsolódott az éneklésbe, meg ki is integetett és mélyen meghajolt a végén, sőt csalódott volt, hogy csak ilyen rövid idegi maradtunk mikor ő még szeretett volna ott lenni tovább.
Kori és Kisanna 

Fecskék a színpadon

Kori levonul

 

Mikor haza érkeztünk Veronka uralta a helyzetet, én már kevésbé de azért csak levezényeltem egyedül megint a szokásos vacsora, fürdés, mese, altatás kört.
Berci közben megjött és dolgozik itthon is.

Az esti mesélés és fektetés továbbra is gyenge pontja a napjainknak. 
A mese: mert az egyiket érdekli, a másik unja, a harmadik ugrál mert nem bír figyelni és hiába olvasok mindegyiknek egy neki valót a másik addig rosszalkodik. Boldi meg üvölt ha leteszem és a kezemben tekereg ha nem. 
Ha viszont üvölt máshol míg én mesélek attól meg én leszek ideges.
Szóval megint mindenkinek meg akarok felelni és nem akarok rossz anya lenni, hogy nem igyekszem.
Szóval azt hittem az jó lesz ha a játszó szobában mesélek így akit nem érdekel éppen az Annapeti vagy a Babóca vagy a Pöttyös Panni, az addig játszik kicsit.
Ebből az lett, hogy ugrálnak és nekem vágnak "véletlenül" valami játékot amitől meg ideges leszek mert ilyenkor már ne érjen hozzám egy játék sem.
Boldi meg szenved, vagy csapkod vagy csipked.


Az altatás meg azért rémes, mert mindig elhatározom, hogy kedvesen teszem őket ágyba nem fenyegetek, hogy maradjanak csöndben és nem veszekszem ha nem maradnak. De egy idő után a szép szóra nem hallgatnak, a tündérmesékre nem hallgatnak csak jönnek, hogy szomjasak meg ez a bajuk meg az a bajuk és egyre idegesebb leszek, hogy most már aztán tényleg aludni kéne mert nekem még ezermillió dolgom van miután lefeküdtek (a két legfontosabb a csend hallgatása és a romeltakarítás).
Így tehát mivel csöndben nem maradnak, ha bemegyek melléjük nem alszanak el hamarabb, türelmem meg nincs ott dekkolni miközben Boldit is át kell terelnem az álommezőre így kijövök és néhány kedves szavas próbálkozás után már fenyegetem őket, hogy így a fakanál meg úgy. És aztán nincs semmiféle fakanál de azért megmutatom nekik. De nem félnek még így sem. Szóval kedvesen nem megy ez sehogy sem. És ez nagyon rossz.
Ninónak egy rács hiányzik az ágyából ez pont arra jó, hogy kiférjen a lyukon és nekem mindig vissza kelljen toloncolnom. 
Ha Berci itthon van az más, mert akkor befekszik hozzájuk attól érdekes módon rögtön elalszanak, vagy ha kint beszélgetünk a konyhában attól is lecsillapodnak. 
Ha viszont egyedül vagyok kicsinálnak ezek a kis drágák.


De annyira szeretem őket, hogy amikor alszanak minden haragom elszáll.

Mézeskalács

Ma eljött Zsófi és mézeskalácsot sütött a gyerekekkel. Egészen pontosan csak Korival. 
Mert Simi beteg, köhög őt nem lehetett a süti közelébe engedni, Nimródot csak a végeredmény érdekli, Boldit csak én úgyhogy maradt Korika aki hősiesen formázta a lovacskákat.

Zsófi otthon hagyta a beteg férjét, hogy velünk lehessen - áldozatos segítségéért hálával tartozom - valamint végig hallgatta, hogy miért is érzem olyan ramatyul magam és ezért külön köszönet. 

A mézeskalács sütést nem így terveztem, eleve későn értem haza Korival az oviból (bankba mentünk Bercivel meg még vásároltunk), Simike depressziósan zokogott amiért nem voltam itthon mikor ébredt, és azt sem terveztem, hogy beteg lesz és nem köhögheti össze az összes mézeskalács figurát. 
Zsófi így is készen hozta a tésztát, hogy azzal ne  legyen gondunk, fél 6 körül el is kezdték.

Az a helyzet, hogy egyedül semmit nem tudok csinálni a gyerekekkel, se díszt, se ajándékot, de még süteményt se mert 4 ekkora gyereket nem tudok foglalkoztatni úgy, hogy ne uralkodjon el a káosz. 
És akkor megint ott tartunk, hogy áldás e a kis korkülönbség. Mert igaz, hogy egyikkel se tudok foglalkozni de legalább összevesznek/nőnek.

Szóval ha Zsófi nem jön akkor nincs mézeskalácsozás, így viszont Kori kézműveskedhetett, Simi meg Nimród megehették a kisebb formákat.
A lovakat, a furcsa madarakat, az óriás mutáns csillagokat pedig eltettük jövő hétre.

Megint levontam a tanúságot, egyedül ilyenbe belekezdeni lehetetlen talán 10 év múlva ha éppen nem a haveroknál lógnak....

Az én Adventem

Örlődöm itthon.
Bercit nem látom szinte soha telefonon azért szoktunk beszélni.... 
Szörnyű adósság halmozódott fel a végtörlesztési kérelmünk miatt és ezt a terhet nagyon nehezen viseljük mindketten, mind a hatan.
Nem akarunk mi sokat csak, hogy ne kelljen rettegni a holnap miatt az ünnep miatt pont most karácsony előtt....

A család segít, Berci családja sokat, de amíg én azon agyalok, hogy kinek -mit-hogyan-miből karácsonyra, addig Berci azon, hogy a banknak, a közjegyzőnek az utalásoknak, a kocsi műszakinak és a többinek mit-hogyan-miből...
Mindig mindent időben fizettünk ezért is jöhet szóba egy másik hitel, hogy kiváltsuk a mostanit de, hogy ennek az igénylése is egy vagyon az  most nagyon megterhelő.
Lelkileg, fizikailag.


Nekem azért, mert mindig egyedül vagyok a gyerekekkel,( este: vacsora fürdés mese) és amikor megpihennék és egy jót panaszkodhatnék akkor nem lehet mert haza jön a férjem sokkal fáradtabban és kimerültebben - lelkileg, fizikailag - és terhekkel a vállán leül dolgozni.


Ha belenézek a tükörbe fáradt és meggyötört arc néz vissza rám, már csak 15 kilóval vagyok több a kelleténél. Nimród után nem zavart de a lelki nehézség sokkal jobban meglátszik rajtam mint valaha.


Hogyan adjak hálát olyanért amit nem bírok elviselni?
Olyan nehéz ilyenkor jó anyának, vagy csak anyának lennem...

Hullámok

Nem jönnek össze a dolgok mostanában. 
Kudarc, mert amire azt hittem, hogy rendben van és jó arról kiderül, hogy nem az, hogy az amire azt hiszem jól csinálom azt egyáltalán nem csinálom jól.
Kezdhetem a marcangolást, jöhet a lelkifurdalás...
...én már csak ilyen vagyok...

Beleértve a gyerekekről való gondoskodást, törődést és szellemi fejlesztést, a mindennapjainkat és a karácsonyi ügyintézést.
Úgy tűnik semmit nem csinálok jól kicsúszott minden a kezeim közül.

Betört

Körülbelül egy hét leforgása alatt kitörölhetetlenül betört hozzánk a dackorszak. 
Ninóka egyenlő a "Nem"-el.
Továbbá: "Ín-ín, Ninó-Ninó" kiabálás tarkítja napjainkat.
Aludni sem akar úgy ahogy egy héttel ezelőtt, enni sem akar úgy ahogy egy héttel ezelőtt és öltözni sem akar úgy ahogy egy héttel ezelőtt. 
Tulajdonképpen nem akar semmit úgy ahogy azt szeretném.
Nem átmeneti, ez már tuti biztos tartós "én-korszak". 
Soha jobbkor...

Egészségügyi körkép

Egyenlőre tényleg megúsztam. 
Hétfőn már rá tudtam állni, csoda történt én nem is tudom mi lett volna ha nagyobb a baj. Ennyi gyerekkel nem lehet feküdni!
Azóta is viselem a bokafogót, kenem a krémmel és nem nagyon megyek sehova, ha éppen haza hozza őket valaki.

Kedden voltunk Boldival a kontroll uh-n, megnézték a cisztáit. Kettő eltűnt (a vese bevérzés és az agyi) maradt a máj ami nem nőtt és még mindig körülhatárolható, úgyhogy ránéznek majd februárban.
Anyu jött segíteni, ő vitt el minket, Nimród a kocsiban végig aludta az utat és azt is amíg én bementem, sőt utána még el is tudtunk kanyarodni Budaörs felé angyalkázni addig anyu a kocsiban őrizte a babákat. 

Aztán ebédet is hozott Anyu úgyhogy miután haza értünk nekem már nem volt gondom. 

Nimród estére kruppos lett. A semmiből egyszer csak. 
Nem volt sehol csak hétvégén Berci szüleinél de ott nem volt beteg úgyhogy lehet, valamelyik nagyobb hozott haza valamit az oviból.
Bercivel aludt a nagyszobában eléggé hörgött de szerencsére a brutál kúpot nem kellett bevetnem, eddig nem is volt láza sem - csak a Darth Vaderes hörgés.

Szerdán Berci unokatestvére, Bori jött segíteni "bénalábaságomra" való tekintettel. 
Játszott a gyerekekkel, kontrollálta a csokifalást, színeztek, vonatoztak.
Simi többször szerelmet vallott Borinak (akitől 2 éve még rettegett és nyüszített annyira félt - pedig nem is ijesztő, sőt nagyon aranyos és szépen bánik a gyerekekkel).
Berci pedig kapott egy kis kimenőt.

Éjszaka Nimród hörgött mellettem  ment a fejére a hidegpára, így nem is ébredt, megint megúsztuk a szteroidot. Most már fel kéne szakadnia és onnantól kezdve jobb lenne. Én semmit nem aludtam mert Boldi a másik oldalamon falatozott két tűz között nehezen pihen az ember...


Csütörtökön Kori a Diótörő előadásra ment az ovival, kicsiket nem visznek így megengedtem, hogy Simi itthon maradjon (az egész napos "cigacopojtosz" rettegés helyett). 
Délre Boldi 3 hónapos oltását kellett megszerveznem, beteg Ninóval, félig sántán nem vállaltam az egészet, így ellógott Zsófi unokatestvérem a suliból (az anyukája engedélyével) és vigyázott a középsőkre amíg a "minit" levittem.

3 hónapos Boldi a rendelőben aztán a teremtés csodája lett egyszeriben a maga 7 és fél kilójával, csodálatos fejemelésével, gyönyörű  (és nem száraz!) bőrével és a nevetgéléssel amit a dokibácsi felé kommunikált és ami még akkor sem szűnt meg mikor belemélyedt a combijába az a hatalmas tű. Meg se nyikkant. Azt mondta a Doktor bácsi, hogy "nagyon szép és egészséges baba, csak nagy". Mondtam, hogy "mi az, hogy nagy már az is baj?".
Csodálták, hogy csak anya tejet kap és ekkora. 
Tetszett Tan doktornak a prototípus, szerinte egyre jobbak kérdezte az ötödik milyen lesz tervezzük e már.  Mondtam, hogy én biztos, hogy nem mert nem tudom ki fogja felnevelni őket ha én megőrülök. Ezen mosolygott de úgy tűnt megértette...


Sajnos itthon óriási a rendetlenség, a bénaságom, az oltás, a betegségek meglátszanak a környezetünkön. 4 gyerek az 4 gyerek - még mindig.

"Nyimá toti" - avagy nálunk is járt a Mikulás

5-én kitisztítottuk a csizmákat ahogy azt kell. Nimród is kapott egy kis rongyot és szorgosan törölgette a sajátját mint a többiek.
Előző nap olyat játszottak, hogy mindenkinél volt egy zacskó tele játékkal és mondták nekünk (szülőknek), hogy tegyük ki az ablakba a papucsunkat. Miközben vacsoráztunk háromszor is jött a Mikulás (Kori Simi és Ninó képviseletében) és a papucsainkat tele tömték játékkal, könyvvel, csavarhúzóval.  
Persze nagyon kellett örülnünk: Bercivel hahotáztunk örömünkben.


6-án korán reggel aztán Kori bejött a hálónkba ahol már Simi ott aludt hajnal óta és ébresztgetett minket, hogy együtt nézzük meg járt e itt a Mikulás.
Újjongás, éljen, "megehetem mindet?" után megtalálták a könyveket is és Ninó Bogyó és Babóca süteményei címűje volt a legnagyobb műsorszám. 

Játékokat nem kapnak mert azt majd karácsonyra, én még hajlanék de Berci szigorúbb és neki van igaza.
Csokifalás és némi hasgörcs után elindultak oviba ahol szerencsére egy "igazi Mikulás" is meglátogatta őket.
Nimród egész nap azt hajtogatta, hogy "Nyimá toti, Nyimá toti", azaz a csizmájába csokit hozott a Mikulás.
Lehet, hogy nincs rá időm (szegény harmadik gyerekre) de az biztos, hogy már többet tud a Mikulásról mint bármelyik ennyi idősen.

A csokifalás azóta is zajlik és még mindig van...

János kórház Traumatológia - katarzissal

Azt nem kívánhatom, hogy mindenkit óvjon meg az ég, hogy oda ne kerüljön de most mégis ezt kívánom. Annál rettenetesebb és nyomasztóbb helyet nem igazán láttam még - pedig biztos van - csak a rémálmaimban.

Az úgy kezdődött, hogy az én férjemnek 3 munkája is van a hétvégén, a szuszt is kitapossák belőle. Szombaton reggel már nem volt itthon így úgy döntöttem, hogy elindulok a 4 gyerekkel a közeli boltba levegőzés és spenót beszerzés céljából. Már maga az öltözés is egy rémálom, mire az összes overállt feltuszkolom rájuk a csizmákkal sapkákkal kesztyűkkel sálakkal addigra rólam már szakad a víz és csúnya dolgokat kiabálok, hogy miért nem sikerül már elindulni. 
Erről senki nem tehet, ez így van, nehéz 4 gyerekkel télen.

Kiléptünk a lakás ajtón, Kori éppen Simit piszkálta, hogy miért akar ő kalóz kendőbe jönni (amit kérésére a sapkája tetejére kötöttem) és el kezdte letépni róla. Akkor leállítottam Korit és kértem, hogy adja kezembe még a szemetes zsákot (is).
Vállamon Boldi a mózeskosárban, kezemben Nimród mert zokogott, hogy nem tud lejönni a lépcsőn, majd még felmarkoltam a kukazsákot, hogy ne legyen bűzös pelus szag a lakásban. 
És akkor a lépcsőház második kanyarában elcsúsztam és zuhantam fél emeletet a jobb bokám meg alám fordult.
Szuper volt.
Boldi bőgött de nem esett ki, jól be volt bugyolálva Nimródot még esés közben elhagytam valahol, Kori Simi meg lent vártak a lépcső alján. Sírtam egy kicsit a lépcsőn ülve, a gyerekek vigasztaltak de csak én sérültem. 
Spenótért azért elbotorkáltam velük, a lábam egyre jobban fájt, 2-kor már nem tudtam ráállni és dagadt is, úgyhogy Nagymama gyerekfelügyeletével megoldottuk, hogy Berci bevigyen a Jánosba.

Iszonyatos volt ami ott fogadott, még nem voltam ilyen helyen soha pedig néhányszor már részesültem egészségügyi ellátásban. Mindenhol szenvedő, eltörött, leesett, hordágyas, vérző ember, rohangáló betegszállítók, ajtócsapkodós röntgenesek, sötét lerobbant falak, nyomasztó folyósó, tömeg, kilátástalanság, undorító mellékhelységek és szagok. 

Bercinek mondtam intézze el, hogy bejussak, ezt nem bírom ki, otthon vár a négy gyerek, Boldinak ennie kell. Volt aki délelőtt ment és 3-kor még hozzá sem szóltak.
A padra le sem mertem ülni, sok sérült hajléktalan várakozott vagy jött ment részegen.


Berci elintézte és behívtak röntgenre de aztán megint kilátástalan várakozás vette kezdetét. 

Bercivel beszélgettem arról, hogy miért olyan nehéz nekem a gyerekeimmel, azt mondta a fejemre nőttek én meg el kezdtem beszélni és megvilágosodtam és rájöttem, hogy akkor rend van nálunk ha legalább egy ember jön segíteni. Mert akkor elengednek és nem 4 négy gyerek akar egyszerre 4 féle dolgot hanem megoszlik az egész és én sem leszek ideges, hogy egy feladatot sem tudok teljesíteni, nem tudok nekik és magamnak se megfelelni. 
Rájöttem, hogy nem én csinálom rosszul hanem mindenki ezt érezné az én helyemben mert ennek a helyzetnek nem lehet megfelelni, hogy 4 felé oszlassam a figyelmemet. És, hogy 4 db  5 éven aluli gyerektől nem várhatom el, hogy várjon amig a másikkal játszom, legózom, olvasok, rajzolok hanem vagy csatlakozik vagy üvölt, hogy miért nem vele - de várni azt nem tud mert kicsi. 

Berci értette, tudta, hogy így van de ezt eddig nem mondtuk ki, csak sajnált, hogy nem bírom.


Leültünk egy oldal folyósóra ahol tisztának tűnt a pad, Anyu hívott hogyha gipszelni kell mert eltört akkor kérjek véralvadás gátlót ha nem jutna eszükbe és ha nem lehet szoptatni mellette akkor is a gyógyszert válasszam Boldinak nem lesz baja.
Rám tört a pánik el kezdtem sírni félni a gipsztől, fekvéstől, trombózistól, mindentől.....


És akkor Isten küldött egy embert (csak Ő lehetett!) egy betegszállítót aki rám nézett és megkérdezte, hogy voltunk e már bent.
Sírtam és mondtam, hogy csak röntgenen és vár otthon 4 gyerek a legkisebb 3 hónapos meg kell etetnem....
Akkor megkérdezte a nevemet kérte, hogy ne sírjak és átment a tömegen be a rendelőbe. Majd megjelent egy kerekes székkel, mondta üljek bele és betolt a rendelőbe (ami sárga függönyökkel elválasztott vizsgálókból állt, minden kis fakkba ült valaki várta, hogy megtalálják) a doktornő szobája mellé tolt, hogy én következzek.
Sírtam, kérte ne sírjak mert akkor nem segít. 
Aztán azt mondta, hogy "hát ezt nem gondoltam volna, hogy magának 4 gyere van"....

A doktornő még előttem 3 beteget megvizsgált, égetett, kifordult kezűt, kitört ujjút én meg egyre jobban sírtam és rettegtem, hogy mi lesz ha gipszet kapok és hetekig mozgásképtelen leszek így karácsony előtt 4 gyerekkel.
Olyan kiszolgáltatott és elesett voltam azt hittem itt a vég, a gyerekeimet akartam, az otthonomat, egy nem fájó lábat. Nem akartam gipszet nagyon nem pedig biztos voltam benne, hogy ebből csak az lehet mert nagyon fájt nem bírtam ráállni.

Kértem Istent, hogy segítsen - nagyon kértem...

Végre én következtem de csak úgy, hogy megszólítottam a doktornőt és elmondtam neki megint, hogy 4 gyerekem van ebből egyet azonnal meg kell etetnem nézzenek már meg. Akkor behívott, megnézte a röntgenemet és mondta, hogy nincs törés "csak" zúzódás, felírt egy bokarögzítőt amit még ott ki kellett váltanom, meg krémet, meg jegelést és mondta, hogy feküdjek polcoljam, mivel nincs törés felkelhetek ha nem fáj már annyira.

Katarzis volt ez az egész.


Azt nem mondom, hogy kellett de tudom miért volt. Hogy láttam egy ilyen osztályt, hogy az a munka és szenvedés nem az amit én csinálok itthon.

Az biztos, hogy még soha nem esett ilyen jól magamhoz ölelnem a gyerekeket, még soha nem volt ilyen jó haza érni és leülni az ágyamra és nézni őket ahogy örülnek nekem.

És Bercivel még jobban kiegészítjük egymást mert neki a bal lába kötéses nekem meg a jobb...

Levelek a Jézuskának

Ők mondták, én írtam.

Kori levele:
 "Kedves Jézuska!
Nagyon szeretnék egy hintót bele három lány Barbit, egy fiú Barbit, egy palotát bele még kettő Barbit, egy kutyát, egy hercegnőt egy lovacskával.
Ezt ígérem cserébe: nem leszek rossz a testvéremmel, nem fogok bántani soha senkit és mindig sokat játszom a testvéremmel és még azt ígérem cserébe, hogy mindig vele fogok játszani. "

Simi levele:
 "Csokikát, autót, lovagi dolgokat, kalózi dolgokat.... ész ennyit."
(Cserébe mit ígérsz Simi?)  "Mindent!"

Veronka Szalagavató bálja

Kimenőt kaptam.
Az úgy volt, hogy Veronka az unokatestvérem meghívott a bálba (a Prohászkába ahol én is érettségiztem és itt van Keszin).
Úgy volt, hogy Anyu jön vigyázni a négyesre de vissza mondta mert a tesóm Elődke beteg lett. Le is tettem a programról mindennemű hiszti nélkül és elfogadtam a négygyerekes anyák börtönsorsát.
Aztán egyszer csak  a semmiből Cicó, a másik de már dolgozó unokatesóm jelentkezett, hogy ő inkább vigyáz a gyerekeimre én meg menjek bálozni.
Nem volt még itt de tavaly látta a 3-at most meg vállalta a négyet és olyan lazán ide jött és átvette a bandát 20 perc alatt amíg össze szedtem magam, hogy csak na! Olyan mókás volt és nem is féltem itt hagyni őket pedig a vadulás már megkezdődött fél 6 körül (gondoltam na mi lesz itt mire vissza érek).
A bál jó volt, Veronka szép volt, a legjobb táncpárja és ruhája neki volt én meg rájöttem, hogy öreg vagyok, eltelt 10 év és rengeteget változott a világ, változott a műsor, a koreográfiák minden olyan pörgős és szabadabb lett - még egy katolikus gimiben is.

9 körül értem haza a hangulat a tetőfokán volt, Cicót elfogadták vigyázónak, Ninót néha büntetésbe ültették a testvérei (és ő le is ülte azt), játékok szanaszét, ruhák szanaszét, Boldi éppen nem sírt szóval jó volt ez a lazaság meg őrület.
Még sosem volt ilyen de fél 12-ig nem aludtak el, mi meg Cicóval fél 2-ig beszélgettünk mert Berci kötelező céges bulin vacsorázott.
Úgy kellett nekem, mert persze, hogy a gyerekek akkor ébrednek éjszaka többször amikor azt a pár órácskát ami reggelig maradt alvással szerettem volna eltölteni.

A Zoknifaló-ügy

Ma este vacsoránál Simi újra felhozta a témát, mintha szeretné a rettegést, a borzongást.
Kínomban egy elég gyenge történettel álltam elő miközben próbáltam mindenkinek  az asztalra tenni a megfelelő vacsora adagot.

A lényeg, hogy "gyerekek nincs zoknifaló manó"! 
Egy apuka reggel felkelt és sietett a munkába amikor is nem találta a zoknijának a párját. El kezdte keresni, mire előjött az anyuka, hogy "jaj azt hittem koszos és a szennyesbe tettem!". Elszaladt a feleség és előjött szájában a fél pár zoknival mire meglátta a férje és hatalmas nevetésben tört ki, hogy "de hát te egy zoknifaló vagy!".
Erre a feleség azt mondta: "Igen, egy kis zoknifaló manó!".
Azzal az apuka felvette a zokniját és elindult dolgozni:"Köszönöm feleségem!".

Nem igazán figyeltem mikor ezt a badarságot összehordtam de Siminek tetszett a történet, kérte, hogy nézzük meg mire mondtam, hogy ez nekünk nincs meg, mire felpattant, hogy " akkor játsszuk el!". Levette az egyik zokniját, oda adta Korinak. Simi lefeküdt a szoba közepén a földre eljátszotta, hogy alszik. 
Kori elment a másik szobába, majd előjött. Simi felébredt: "hol a zoknim?".
Kori mondta: "Jaj a szennyesbe tettem!" - majd elszaladt.
Vissza jött szájában Simi fél pár csíkos zoknijával. (Kérdezi tőlem: Anya én most mit mondok?)
Mondtam, hogy :" Simi most nevessen, hogy : "de hát te egy zoknifaló vagy!", Kori pedig mondja, hogy "igen egy zoknifaló manó!".
Kori Simi szépen eljátszotta a jelenetet, nagyot nevettek mindketten, Simi felvette a zokniját.

Ezek után Nimród tömött egy fél pár kék zoknit a szájába, és olyan hangot adott ki közben, hogy mmmmmmmmmmm és körbe-körbe masírozott a lakásban. Erre Kori a szájába vett még egy inget, majd egy nadrágot, mire Ninó kivette a szájából a zoknit és követelte Koritól a nadrágot. Kis verekedéssel megszerezte a nadrágot és azt tömte a szájába.

Ezek után mondja valaki, hogy nem vagyunk őrültek....

Bódi és a többiek

Bódinak felpördülős hosszú szempillái vannak. Csodaszépen pillog vele.
Hangosan gügyög, prüszköl, hörög ha figyelemre méltatjuk. 
Megismeri a testvéreit, ha meglátja az arcukat tele szájjal vigyorog rájuk.
Minden este fürdetés előtt pár percig masszírozom olajjal, azt nagyon szereti.
Többnyire hozzánk igazodik, alszik ha kell, eszik ha éhes egyébként nézelődik, csörgeti a fölé állított nézegetős játékot.
Finom lélek, Nino ellentettje már most 3 hónaposan is más vérmérsékletű mint a vikingfejű Nino bátyó.
Éjszaka ébred de ha magam mellé teszem evés után vissza alszik. Nem kell vele sétálgatni, nem hisztis és erőszakos (még).
Igazi Angyalka saját kis napirenddel, hálás szemekkel.

Kori pedig hercegnőnek képzeli magát minden percben. Annyira szép akar lenni, hogy hisztérikus rohamot kap ha a haja nem úgy áll ahogy ő azt elképzeli vagy a ruhája gyűrődik vagy a pólója nem ér le a derekán. Mondhatni bogaras a nőszemély néha nevetünk sokszor megőrülünk ezektől a kitörésektől főleg a reggeli ruházkodás iszonyatosan idegesítő műsorszám (az nem jó, azt nem akarja, hol van a másik, ez rövid, ez hosszú, ez nyom, ez hideg, ez meleg, ennek rossz a színe és a többi).
Kori ilyen, viszont nagyon gondoskodó. Az összes testvérét szereti, segíti, empátiával kezeli a problémáikat általában.
Van amikor nem tudja/akarja háttérbe szorítani az igazságérzetét és nem hagyja, hogy például Simi a boltos karddal legyen eladó a boltos játékban, vagy Ninó dinóval közelítsen a lovas játékához és hogy a kis autókból ne az övé legyen a legvagányabb és hasonlók.
Igazi elsőszülött és még Kos is! 
Nagyon sokáig képes mesére figyelni, kérdez sokat.
Több dologra emlékszik mint én, sokáig le lehet kötni a figyelmét. 
A humorérzéke kiváló de ezt el is várom a saját gyerekeimtől!

Ninó is nagy mókamester. Úgy lépked mikor rá jön az, hogy mókázni akar mint egy bohóc. Ha vesszük a lapot ("Na de Ninó! Te kis őrült! Micsoda férfi!" felkiáltásokkal) még rátesz egy lapáttal a produkcióra.
Rakosgat, épít, könyvet néz és hoz, hogy olvassam. 
Ha énekelek egy dalt rögtön megmondja kitől hallotta (Mimi, Toti).
Válogat evésnél, bár önálló de több mindent nem eszik mint amit igen. 
Átmeneti, egyiknél se tulajdonítottam túl nagy ügyet és egész jól kijöttünk belőle (mintha megtömtem volna őket).
Szeret útnak indulni, kalandra lelni, várja a Nagypapát, Nagymamát és nem sír amikor jönnek értük hétvégén egy ottalvós buli miatt. Sőt szereti és várja.

Simike az örök rettegő. Itthon vadul, ő a félelmetes kalóz, a hős lovag, üti az ágyat a karddal, kiabálva szalad a lakásba körbe-körbe, az oviban meg retteg, sír, szorong, Kori szoknyája mögé bújik. 
Boldit ő is szeretgeti de nála néha ütésbe csap át a "szeretetsimogatás", viszont ha az ágyában sírva fakad akkor mellé ül és énekel neki.
Öltözködésben válogat ("most ezt a lovagosat, most azt a férfias pólót), evésben nem annyira ("mi ez a finom illat kéjek belőle").
 Este is fél elalvásnál és mostanában át jön éjszaka, a lábunkhoz kucorodik mert ott van még hely.
De ha vadulásról van szó akkor első a sorban, hangos és félelmetes. Majd csak egyensúlyba kerül a kettő és akkor rendeződik a lelke ha elhiszi, hogy nem olyan védtelen és elesett.
Szeret rajzolni, színezni, kirakózni, betűket írni (Simi betű, Kori betű, Anya-Apa betű), olvasásnál viszont hamar elveszti a fonalat és megunja.

A Manó.
Egyik este Kaláka cd-t hallgattak elalvásnál mese után. Egy darabig csend is volt egyszer csak jajgatásra meg sírásra megyek be, a Zoknifaló Manótól rettegtek mindannyian. Nimród reszketett mikor kivettem az ágyából és az ajtó fele mutogatott, Simi kiabált, hogy fél, Kori csak ott mondogatta, hogy félnek. Másfél óráig tartott mire lenyugodtak a kedélyek, kijöhettek a szobából, elmagyaráztuk, hogy ez csak egy dal és nincs ilyen de Simi rettegve magyarázta, hogy ő nem vehet a boltba ezentúl zoknit mert a zoknifaló úgy is megeszi az egészet.
Nimródot volt a legnehezebb visszacipelni, ő nem értette miért kéne megnyugodnia mikor félni kell, ő leült Berci mellé a földre a dolgozó szobába és csak akkor sikerült vissza tenni az ágyába mikor már félálomba dülöngélt.
Kori, hogy oldja a feszültséget Siminek a Naprendszerről kezdett el magyarázni, tudálékosan, igaz dolgokat mesélt amiket Bercitől hallott, megvitatták, Simi is hozzá tette a saját infóit és egészen megfeledkeztek a Manóról.
Aztán Nimród több nappal az eset után úgy ébredt reggel sírva, hogy Má-nó, Má-nó és Simi is előhozza a témát, hogy én mutassam meg neki, hogy nincs semmi abban a cd-lejátszóban.
Úgyhogy itt a nem létező zoknifaló manótól retteg most mindenki, kivéve Korit mert ő ennél azért reálisabb.

Reality

Nem lehet, hogy az idei Advent is arról szóljon mint tavaly, hogy kinek miből honnan lesz.

Olyan fáradt és kimerült vagyok, hogy csak abban bízom: a Jézuska mindent elintéz.

Persze jó lenne már októberben kezdeni hogy tényleg ne legyen minden az utolsó pillanat műve de mivel minden hónapban már 15-én azt számolgatjuk mennyi van még hátra így ez megoldhatatlan nekünk. Lehet sosem lesz ez már másként és nagy ez a teher (főleg karácsony előtt),  megpróbálom letenni...


A hétvége ünnep, de csak akkor igazi, ha tudunk menni templomba. 
Most nagyon kell az a 20 perc amiből egy mondat általában mindig megragad bennem, ami erőt ad a héthez, örömet a mindennapokhoz, hogy ne a keresztem legyen ez a sok gyerek hanem boldogságom forrása, amelyből ők is táplálkozhatnak.

Ma elaludtunk - nem csoda egy ilyen hét után - de nem mentünk és én kevés vagyok ahhoz, hogy úgy csináljam, hogy elégedett gyerekeket lássak magam körül.

Egy-egy pillanatra elengedem magam akkor olyan szép Kori a kis ruhájában, Nimród a szőkeségében, Simi az álmodozásában, Boldi a babaságában..... de rövid ez az idő mert folyton mozgásban kell lennem, hogy ne essen szét az egész. Hogy mindenki egyen, mindenkinek kezeljem a bajait (testit és lelkit), hogy igazságot tegyek egy-egy csata után, hogy ne érezzék, hogy ők nem fontosak és akkor meg nem voltam feleség és háziasszony.

Pedig valaki mindig azt érzi, hogy neki nem jut ezért valaki mindig üti a másikat, ezért valaki mindig kiabál, ezért valaki mindig bajt csinál ezért én mindig azt mondom, hogy ezt nem bírom tovább.
Aztán Berci azt mondja a maga nyugodt hangján, hogy márpedig bírni kell mert a mi gyerekeink és nekünk kell nevelni őket, senki nem teszi meg helyettünk.


Aztán ránézek ezekre a képekre és szeretem az egészet, addig amíg nézem..... aztán megint elnyel a házmunka, a fegyelmezés, hogy mindenkinek meglegyen mindene, a teljes szabadságvesztés és próbálom folytatni hátha sikerül.

Magasra szállok és mélybe zuhanok aztán megint fel aztán le és így tovább......
 

Ilyen a mi "kis" Nagy családunk

Nimród EQ-ja

Nimród a szuper - érzelmi intelligenciás 21 hónaposunk.

Hétfőn Péter vigyázott a kicsikre amig elmentem az oviba a nagyokért. Sírt amikor indultam de megkértem, hogy ne sírjon hanem vigyázzon Boldira, erre bemasírozott a szobába.
Mikor vissza értem nevetve jött ki elém és Péter mesélte, hogy játszottak a szobában és Ninó többször kiment Boldihoz, leült a járóka mellé beszélt hozzá majd vissza ment játszani. 
Szóval vigyázott rá ahogy kértem.
Első mondata egyébként: "De dí!" , azaz Ne sírj!, ezt akkor mondja amikor simogatja és Boldi éppen nyekereg.

2 hete a Müllerbe vittem Ninót a többiek éppen betegek voltak és Zsófi vigyázott rájuk. Ninó nagyon örült a programnak, kifelé a kocsiba kapott a kezébe egy újságot. Lapozgatta, majd megtalálta a fiús játékokat (lego várat, lovagokat) és el kezdte mutogatni és mondta, hogy Mi-mi, Mi-mi ami azt jelenti, hogy Simi (hozzá teszem, hogy Siminek egy ilyen legós játéka sincs de Ninó szerint örülne neki).

Ma reggel csak Kori volt itthon, Simi oviba ment. Nimród későn ébredt, meglátta Korit majd azonnal mondogatni kezdte, hogy Mi-mi, Mi-mi (Simit kereste).

Szeret velem teregetni, adogatja a ruhákat és felfelé kunkorítja a nevek végét amikor kezembe ad egy -egy bugyit, zoknit, bodyt és egyenként mondja, hogy Mi-mi, To-ti, Pá-pá, Bó-di, Ná-ná, bádííííí...

Egyébként ragaszkodó, bújós, amikor Koriékat hívom valamiért, hogy puszit adjak mert aranyosak voltak, ügyesek, önzetlenek, elpakoltak akkor Ninó az első aki oda rohan és kitúrja a többieket az ölelésemért. 
Amikor pedig az oviba beérünk Koriért és Simiért akkor ölelgeti őket de nem olyan gyengéden hanem azzal a vadulós fejével amit annyira szeretek.

Sokat civakodnak és hangosak de akkor is hangosak amikor szeretgetik egymást. 
Szeretnek elzuhanni a földre, hogy Kori van alul, Simi rajta és Ninó rájuk veti magát és szétterül rajtuk.
A kedvencem mikor hárman megölelik egymást, vigyorognak, vadul szorítják egymást de fotózni nem lehet őket mert akkor azonnal elkezdenek teljesen mást csinálni.

Az óvodai dalokat és a hozzá való koreográfiákat Nimród ugyanúgy csinálja mint testvérei  - még akkor is ha nem nagyon érti miről van szó - táncol, lengedez (Talpra felállni kis magyarok, Fúj a szél őszi szél).

Tegnap az oviba Boldit is vittem, letettem a fal mellé a kis ülésében és a többieket öltöztettem amikor Nimród észre vette, hogy az egyik óvónéni lehajolt Boldihoz és nevetett rá és beszélt hozzá. Ninóka kétségbeesett hangon Bódizott és mutogatott amíg el nem magyaráztam neki, hogy csak megnézi a néni és nem bántja. Ninó ekkor megnyugodott.

Ezt a Ninókát meg kell zabálni!

Ovizás és vendégek

A Babakalózóm ma önként, egyedül ment oviba. Kori reggel rosszul érezte magát és mikor felmerült, hogy akkor ne menjenek ma akkor Simi felszólalt, hogy ő szeretne menni mert ő félelmetes és bátor Pókember meg Kalóz és azok nem félnek az oviban. (Nem tudom Pókembert honnan ismeri, tőlünk biztosan nem.)
Úgyhogy Simi nekivágott egyedül, hogy szembe nézzen a félelmeivel.
Berci vitte, állítólag nagyon jókedvűen öltözött de amikor indultak kezet mosni akkor kicsit megtorpant...most izgulok érte.

Tegnap 6 gyerek utazott a kocsiban. Anita gyerekeit (Virágot és Ágot) is én hoztam el, mert jöttek játszani.
Kori úszni volt az ovival. Tegnap reggel bánatosan mesélte, hogy úszás után mindenki visz valami finomságot és ő hiába kutakodott a táskájában, nem talált semmit. Mindezt kedden reggel, úgyhogy mehettem kakaós csigát kutatni délelőtt, meg kulacsot, hogy neki is legyen finomság amikor kijön a medencéből. Délben bevittem az oviba, beletettem a táskájába és Ildi néni elmondása szerint nagyon boldog volt, hogy végre talált valamit ő is!
Ha már ott voltam Simit haza hoztam aludni, majd fél négykor újra útnak indultam 3 gyerekkel és elhoztam még 3-at az oviból.
Itthon aztán estig tartó vadulás meg őrület meg kergetőzés kerekedett. Nem sok játékkal játszottak inkább egymással (kalózosat meg zenekarosat).
Nimród csatlakozott a fiúkhoz mindig rájuk vetette magát, Ágoston először döbbenten figyelte az eseményeket majd elfogadta, hogy Nimród így játszik velük.
Simike felszabadult, szerintem a jól sikerült tegnap estének tudható be ez a ma reggeli bátorság, azt mondta, hogy megy az oviba a barátaihoz akik: Ágoston, Virág és Anita.

Tegnap Kori nagyon édes volt amikor haza értünk, rögtön magyarázott, fontoskodott, hogy mit hogyan kell csinálni, azonnal szoknyába öltözött Virággal mutogatta, hogy mivel hogyan játszanak. Terelgette a vendégeket, kakaós csigát kínált hangosan, ("Ki kér?" "Gyertek van ez is!" ). Nagyon édes volt, így jött ki rajta az izgalom, mert már nagyon régen játszottak együtt Virivel.
A legjobb az volt amikor a lányok énekeltek, meg szintetizátoroztak aztán jöttek a fiúk akik egymás mellé leültek a fotelba és doboltak a lábukkal meg ütötték a taktust. 
Nagyon-nagyon cukik voltak! 

 

Pihenés után látogatás Mogyoródon

Péntektől vasárnap délelőttig a gyerekek Berci szüleinél voltak a kis Boldi kivételével.
Olyan de olyan jó volt ez a kis nyugalom, ők pedig igazán jól érezték magukat mert ott aztán minden jóban részük lehet. 
Közös sütés-főzés, finomságok, piaci kaland a Budagyöngyénél, rajzolás, mesehallgatás, játék, játék....
Szombaton takarítottam aztán Bercivel (és Boldival) csavarogtunk,  filmet néztünk, este pedig Berci ment az ovibálba fotózni, mi pedig Bódival pihentünk.

Vasárnap Imre atyához mentünk misére, utána elmentünk a gyerekekért, hogy aztán együtt mehessünk Ati papához, Juci mamához és Atikához Mogyoródra.
Kicsit bonyolult volt az utazás, mert nem férünk már el a kis Skodánkba, így Éviék vitték Korit mi pedig mentünk a mi kocsinkkal, hazafelé ugyanez. 
Nem adjuk fel a reményt, hogy egyszer lesz egy nagy családink...

Boldi első mogyoródi kalandja volt ez, csak 4 után ébredt addig az autósülésben szunyókált először a kocsiban, majd a nagyszobában után a zuhanyzóban. Menekítettem a zaj elől mert olyan hangzavar volt a rengeteg gyerektől, Atika dob előadásától, a mi beszélgetésünktől, hogy azt nehéz lett volna bármivel fölülmúlni. 
Boldit nem zavarta a ricsaj, nem sokkal indulás előtt ébredt, hogy bemutatkozzon végre az én apukámnak is.


Ajándékozás, ebéd, torta - mindenféle jóban részünk volt. 
Fergeteges hangulat és felfordulás, igencsak benépesítettük Ati papáék házát.


Simike (névnapjára) kapott rajztáblát, meg kisdobot meg egy kalóz felszerelést (fél szemet, kardot, pénzes zacskót) és egész este abban díszelgett, majd egy Koritól kapott sérelem után oda rohant Bercihez és azt mondta:" - Egy Baba Kalózt nem szabad bántani!"....
Babakalózt???


Csodásan telt a hétvége, végre egyik gyerekem se produkálta a betegség jeleit, azt ki sem merem mondani, hogy mindenki egészséges (mert Nimród azért köhög néha egy kicsikét) de egészen más így a négy gyerek mint amúgy.

Levélrobotok nélkül

A hét második fele sokkal jobban telt mint az eleje.
Anyaságból is már megadtam volna a hármast magamnak míg hét elején a gyenge kettest sem érdemeltem volna meg...

Délelőtt ki tudtunk menni  a levegőre, nem akarnak a nagy játszóra menni inkább itt a házunk melletti kis hintáson pakolgatták a faleveleket, hintáztak, farönkön lépegettek, hemperegtek a földön a sárga levelek között és azt játszották, hogy ők a"levél-robotok" (egyik helyről áthordják a másikra a leveleket).
  
Kaptak kesztyűt is amit Nimród épp olyan büszkén viselt mint nagyobb testvérei.

Most, hogy nem kényszerűségből voltak itthon, nem kellett senkinek gyógyszert adagolni és csak úgy eltelt a nap a mi kedvünk szerint láz - és köhögés mentesen azt kell mondjam elég jó kis bandázás ment itthon.

Boldi alkalmazkodik, eddig minden nap aludtak egyszerre mindannyian délután 1-3 között. 
Ez kincset ér. 

El kezdtem olvasni nekik a Mary Poppinst. Egyik délelőtt végig Banks papának és Banks mamának szólították egymást Simi és Korinka. Aztán Simi inkább a Gyufaárus lett, Kori pedig természetesen a varázslatos Mary...

Nimród Bódizik sokat, szeretettel, törődéssel és féltékenységgel is (amikor mutatja a kicsi ágyát és mondja nagy hangon, hogy Bódi - vagyis tegyem be az ágyba a babát és csak vele foglalkozzak).
De mi ez ha nem szeretet?

Ma elvitte őket Berci apukája, megint kaptunk egy kis szusszanásnyi időt és ők is sok törődést meg játékot.
Már most hiányoznak nagyon.
 
Szegény Boldit kitettem egy szörnyű programnak, elvittem vásárolni mert Anyukám oda adta a születésnapi ajándékomat - pénzt. 
Vártam már ezt a kis vásárlást (hiába azért mégis csak nő vagyok még...valamennyire....), gondoltam Boldi is el lesz, nézelődik a kis ülésében. Hát nem így történt, a kis (itthoni) Angyalkám végig visította az estét míg én azon szörnyülködtem tépve le magamról a divatos ruhákat, hogy milyen borzalmasan ronda és kövér vagyok mostanság.
Vettem egy akciós farmert, hogy ne a terhes nadrágomat hordjam 11 héttel a szülés után mert rettenetesen igénytelen látvány vagyok, és egy csizmát a deichmannba - fagyos időre.

Itthon Berci dolgozik, a lakás üres, hiányzik, hogy kiabáljanak, hogy "Anya gyere már, Anya hol vagy?"...

Ezeket ma csináltam a ház mellett. Ilyenek a "levélrobotok"....

Fehéredik

Fehéredik az orruk folyadéka. Eddig zöld volt de most mintha lenne kiút ebből az egészből. Ma sem voltunk persze levegőn, leszámítva a villámlátogatást a dokihoz. 
Korika még mindig sípol egy kicsit csütörtökön már mehetne oviba de lehet, hogy mostmár kihúzom velük itthon ezt a hetet, hogy erősödjenek mielőtt benyalják az újabb bacit. Remélem meg lesz még a jelük mikor legközelebb mennek...
Simit nem küldöm egyedül nehogy sokkot kapjon a "cigacopojttól", így Nimródnak is van társasága ha éppen nincsenek kiközösítős hangulatban.

Ma eljött Anyu, bevásárolt, 3  féle ebédet főzött nekünk a hétre ami nagy könnyebbség mivel erre már nem telne se időből se energiából a pénzről nem is beszélve.
Nimródnak is lett végre kedvére való lakoma, a borsó levesből 4-szer kért és meg is ette mindet.

Berci ma egész korán haza ért, ő mesél nekik esténként én meg összeszedem addig minden jókedvemet ami elveszett már a nap elején.

Gondolom ismerős az elhatározás, hogy holnaptól jobb leszek, türelmesebb, (többet/végre) játszom velük, nem kiabálok, nem veszekszem ésatöbbi...
Hát így vagyok ezzel én is: új nap új remény.

Lent is fent is

Az elmúlt napokban voltunk lent is fent is.

"Lent" amikor második este is belázasodtam és a többiek még mindig betegeskedtek.

Aztán szombat délelőttől vasárnap délig a Labiba volt a 3 Nagy a Nagyszülőkkel.
Úgy hiányzott már egy nagy délutáni alvás és az, hogy Bercivel beszélgessek már egy keveset. Igaz, hogy egész szombaton a dolgozószobájában képezett de néha előjött enni és akkor beszélgettünk, csoki habot ettünk meg ilyenek. 
Boldi rendes gyerek hagyott pihenni. Jó volt...

Aztán "fent" amikor  végre eljutottunk Imre atyához hármasban (Berci, Boldi, én).
Imre atya nagyon megölelt minket, nagy szeretettel fogadott, jól megnézte Boldit de ez a vasárnap nem rólunk hanem róla szólt, neve napján köszöntötte őt az összegyűlt tömeg.
Misén megint mintha csak nekünk szólt volna pedig jó sokan voltak rajtunk kívül, nagyon eltalált amit mondott, Bercit is, egy vasárnapot sem szabadna kihagynunk, hogy legyen erőnk ehhez az egészhez amit vállaltunk...

Mise után haza hoztuk családunk többi tagját, társasoztunk utána alvós szobát csináltunk a nagyoknak én én beköltöztem Boldival a hálószobába.

Vasárnap este aztán nagy cirkusz kerekedett amit nem részleteznék de Nimród anyagcseréjével hozható összefüggésbe. Hétfőn aztán a nem múló szenvedés miatt beszéltünk a gyerekorvossal aki egy drasztikus ám hasznos beavatkozást javasolt amelyet végre is hajtottunk. Néhány fél óra várakozás és meg lett az eredménye, Ninóka megkönnyebbült és mi is, hogy nincs a gyereknek se vakbálgyulladása se csavarodása és semmi ilyesmi viszont van esze, hogy visszatartsa....

Boldi nehezen viselte a sötét hálószobát, 4 körül lámpát is kapcsoltunk, hogy nézelődhessen mi meg aludhassunk mert semmitől sem akart/tudott megnyugodni.

Hétfőn még mindig nem mentek oviba a nagyok így nagy- nagy küzdelem volt a napunk. 
A szívemben szeretet, ami átjön az inkább üvöltés és veszekedés, belülről meg marcangolás, lelkifurdalás, hogy sehogy sem jó ez így ez az egész. 
Túl kicsik, túl sokan vannak, túl sokat akarnak, túl sokat akarok, túlontúl lehetetlen az egész...


Imre atya azt mondta, hogy jó vagyok, ő tudja, hogy igen. 
Ettől még rosszabbul érzem magam...
 

Boldi cisztái

9 hetes Boldival mentünk a Budaiba hasi - és koponya uh-ra. Nem rettegtem előtte pedig lehet, hogy jobb lett volna mert amikor előre rettegek többnyire kiderül, hogy alaptalan volt. Most, hogy nem féltem, még örültem is, hogy kimozdultunk kettesben, most jól megkaptam...

Ez a gyönyörű egészséges negyedik baba 3 cisztát is rejteget. Egy van a fejében ami az lehet ami a 18. heti uh-n is ott volt - már záródni látszik "nem jelent semmit".
A második egy bevérzés a veséjében ami a szülés közben kifejtett erőlködésétől keletkezhetett, sok gyereknél találnak ilyet.
A harmadik, ami leginkább aggasztó az a májában van, körül határolható (ami jó hír mert nem rosszindulatú) 8-szor 11 mm-es ciszta. 
A vizsgáló doktornő visszarendelt kontrollra Mikulás napjára de "ennél többet most nem tud mondani".

Felhívtam Anyut aki az egészségügyi sűrgősségi intéző a családban és azonnal körbe telefonált. A Tűzoltó utcai klinikán dolgozó ismerős ismerőse azt mondta, hogy mostanában 3 gyereknél is találtak ilyen máj cisztát, nem tudják mitől van lehet, hogy kutya-macska okozta méhen belüli fertőzéstől, de mivel nem befolyásol semmit, nem nyúlnak hozzá, figyelni kell változik e és okoz e valamit, de ha nem akkor csak ott lesz ki tudja meddig. Felesleges csak ezért altatásos ct-re küldeni és szurkálni mert úgy sem jutnak közelebb hozzá.

A Budai után Tan dokihoz mentünk oltásra, gondoltam ha ő nem ijeszt meg akkor talán tényleg megnyugodhatok, és nem ijesztett meg pedig ő mindenre ugrik nagyon alapos.
Mivel a mája rendesen viselkedik, és a veséjének sincs semmi baja (mert ezek látszódnának egy ekkora gyereken) ezért nem kell aggódni ezek miatt még az is lehet, hogy összemegy vagy eltűnik.

Túl sok ez a rosszból már megint....már hogy ne aggódnék....de most mit csináljak mikor nincs mit tenni?

Berci apukája vigyázott a nagyokra amíg megjártam ezt a körutat, aludtak mire haza értem. Pizza várt itthon, az egyetlen jó a napomban mert estére én is belázasodtam.
Azért necces mert mindenféle lázcsillapítóra allergiás vagyok na és mert ugrált körülöttem 3 gyerek és egy oltásos csecsemő meg bömbölt. Azért csak bevettem egy algopyrint és jobb lett éjszakára, reggel meg csak a bőröm fájt - én ilyen lázas vagyok
Sosem telt ilyen lassan az idő amíg vártam Bercit, hogy haza jöjjön.

Ma levittem orvoshoz Korit és Simit hallgatásra (Nagypapa megint feljött vigyázni most a két legkisebbre).
Zölden folyik az orruk, Kori hőemelkedéses is meg sípol a tüdeje úgyhogy nem húzzuk tovább ma elkezdtem az antibiot, Siminek csak köptető kell amíg nem lázasodik be ő is - megint.


Olyan lehetetlenül szerencsétlennek éreztem magam ahogy hidegrázással cipeltem a gyerekeket, aztán a rendelőbe bámultak mert Kori idegrohamot kapott a mosdóban és kijött letolt harisnyával aztán a vizsgálóban rángatta és tépte a hajamat hátulról amig a doktor magyarázott és én nem tudtam rácsapni a kezére mert számoltam és fékeztem az indulataimat.
Nimród keresztanyukája pont akkor hívott, hogy vagyok, írtam egy smst mire beállított 5-kor a férjével és a lányukkal Julikával és hoztak egy kerek sütit, hogy gyógyuljunk. 
Éppen megint lázas voltam, nem jöttek be de az adomány szívből jött és jólesett.


Megint bevettem egy algopyrint szerencsére hat mert nagyon -nagyon ritkán szedek (már várom a kiütéseimet), Boldi mellettem az ágyban hol sír, hol eszik, Kori Simi és Nino pedig állandóan folyós orral - igaz, hogy lefoglalják egymást de - felváltva vagy egyszerre üvöltenek és trappolnak a lakásban ide-oda (próbálom megérteni a helyzetüket lehet, hogy én is ezt csinálnám).


Berci 7-re haza ért.

Milyen jó is ez a Nagy-nagy család...