Nem panaszkodás de tény, hogy nagyon fárasztó egy hét.
Korinkámat én viszem reggelente, nehézkesen mentek mostanában az ovis napok. Volt sírás is, és "nem akarok menni" és bármennyire normális jelenség egy három és fél éves leválófélben levő gyerektől a pityergés azért mégis kicsit szívszaggató ott hagyni őt könnyes szemmel.
Jól érzi magát amikor nem a hiányomra gondol, sokat tanul, ügyesedik, ügyeskedik és egyre több dalt ismer és énekelget itthon is - köszönet érte Ildi néninek.
Nagy változás is történt a házunk tájékán: galéria ágy épült a gyerekek szobájába.
Azon kívül, hogy rettegek, hogy leesnek róla nagyon gyönyörűszép és tágas lett tőle a szoba is. Családi ajándék, a nagynéném férje készítette méretre (sehogy sem találtunk ide való 83 cm széles ágykeretet) ezért ide szabta, összekalapálta majd szerda délután elhozta.
Bármennyire is várta és örült neki Kori (már fél éve téma nálunk, hogy mikor kap végre nagylány ágyat) aludni azonban nem volt hajlandó rajta.
Végül együtt csak elaludtunk fönt szerda este, éjfélkor azonban csipogott, hogy szedjük le.
Csütörtökön (közös megegyezéssel) Simi szerette volna kipróbálni milyen a kuckós alvás, ő reggelig meg sem szólalt.
Ma este megint Korié a terep (felkuporodtam mellé aztán gyorsan elaludt), megígértük, hogy igazi lányos birodalmat varázsolunk belőle (amíg megszerezzük a kellékeket addig egy rózsaszín lepedő jelzi a hely "nemét").
Siminek jön egy foga (nem tudom melyik de töri át az ínyét hátul) csak akkor jutott eszembe, hogy bekukkantsak a szájába miután napok óta visítva ébred (el is felejtettem, hogy ő is fogzik még).
Nimród még mindig villogtatja egy szem fogacskáját, mellette már jön a másik de nem bánnám ha várna még mert ennivalóan édes ezzel az "egy vicsorgó fogas" ábrázattal (mintha a többi esett volna ki körülötte).
Közlekedik, nem nagyon értjük hogy, de ha elfordulunk aztán vissza nézünk sokszor egészen máshol találjuk már a szobában (teleportál?).
Nagyon aranyos!
Megtapasztaltam, hogy amint kimondom, hogy valami "jó" akkor az azon nyomban elmúlik megtörik a varázslat.
Nem babona ez, tény, régóta figyelem a jelenséget, sajnos nagyon sokszor előfordult már velem.
Azért most nem is mondok semmit, csak gondolok...
