Beszélnek

Kori "R" betűi fantasztikusan peregnek, gyönyörű tisztán ejti és ropogtatja is minden egyes szónál amiben ez a hangzó szerepel (mostanában próbál sok ilyen szót mondani, még saját nevét is három "R"-el ejti). Kicsi műanyag kutyáját Sterrin-nek nevezte el, hogy nyelvtörőzhessen és minket is megnevettessen vele.
Simike is beszél. Folyamatosan jön, magyaráz, kifejt, veszekszik, kér de a saját nyelvén. Iszonyatosan édes ezzel a halandzsázással de látszik, hogy olykor nagyon dühíti, hogy nem mindig tudjuk mit szeretne. Gyönyörűen bólint ha igen a válasz, a "nem" már régóta tagja egyre gyarapodó szókincsének, de a Koji (Kori), a Mámá (nem én vagyok ám, hanem a nagymama), a Pá (Berci és a nagypapa), valamint a Tu (mint Túró Rudi) szavaknál úgy látszik egyenlőre nem akar tovább lépni. Pedig könnyebb lenne neki is, nekünk is, de várunk és addig is hallgatjuk ezt a szépen csengő "Simi eszperantót".

Vadaspark

Berci, Kori, és Simi ma elmentek a Vadasparkba, hogy addig ki tudjam pihenni az éjszakai virrasztás fáradalmait. Ma reggelre is nagy hó esett le úgyhogy gondoltam jó kaland lesz (amióta Berci megépítette házunk elé a fantasztikus hókunyhót azóta nem nagyon jutottak messzebbre - csak nagypapáékhoz - egyébként minden nap itt tettek vettek a ház előtt, együtt csinosítgatták a szép hóotthont).
Simike apa karjaiban érkezett haza mély álomba zuhanva, a kifáraszthatatlan Korikánk viszont élményekkel megpakolva izgatottan rontott be a lakásba és kezdte mesélni a nagy kalandot. Kiderült, hogy rajtuk és az állatgondozókon kívül senki nem volt viszont az állatok nagyon örültek nekik, főleg a medve pár akik február 1-én költöztek be a budakeszi Vadasparkba. Erős apa szánkóval húzta a gyerekeket hegyen völgyön át (a lejtőn még ő is felült és együtt csúsztak le - jaj de kár, hogy nem lehettem ott!).
Láttak muflont, őzgidát, szarvast, bölény családot, sast, rókát és még hollót is (aki állítólag azt mondta, hogy: "anyu") - milyen kedves.

Az éjjeli lepke

Annyira vártam az estét, mikor minden elcsendesedik gondoltam végre Bercivel is jut egy kevés időnk egymásra. Megnéztünk egy fél filmet aztán mindketten elaludtunk, Nimród viszont nem sokkal éjfél után felébredt és követelte második vacsoráját. Sajnos utána nem akart vissza aludni, (ilyet a kórházban csinált utoljára) virrasztásba kezdett. Mindent megpróbáltam ami csak eszembe jutott (nem is olyan halovány emlékek Kori és Simi csecsemőkorából mit is lehet ilyenkor tenni) de semmi nem segített, nem tudtam álomba ringatni az én éjjeli lepkémet. Nézett nagy szemeivel, mikor letettem méltatlankodott, nyöszörgött, tekergett sehogy sem akart megnyugodni. Utolsó emlékem, hogy több óra hiábavaló próbálkozás után én hamarabb elaludtam. Most Nimród őrizte az én álmomat, pedig ez fordítva szokott lenni...