A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2010. május 4., kedd

Mélyvíz





A gyönyörű Anyák napja és Simi 2 éves születésnapi köszöntése után megint itt a mélyvíz. Azt még elviselem, hogy mind a 3 egyszerre üvölt (ebben az esetben többnyire el kezdek röhögni kínomban) de azt már nem ha mindezt rendetlenségeben és piszkos lakásban teszik - attól nagyon ideges vagyok. Az meg ugye elkpzelhetetlen, hogy neki álljak három ilyen kis rendetlen hangya mellett egy nagytakarításnak nem csak mert lehetetlen kerülgetni őket amint próbálom eltűntetni a lomokat hanem mert ki is kell őket vinni levegőre, hogy ne szedjék még jobban szét az amúgy is háborús övezetnek kinyílvánítható picinyke otthonunkat. Ja, és nem utolsó sorban nem találok semmit ha ilyen állapotok uralkodnak legjobban a zoknik párjának keresése dühít, valahogy mindíg eltűnnek...

A Dédimama ma megmentett. Levitte őket délelőtt a játszótérre és én neki álltam, hogy lakhatóvá varázsoljam szerény 50 négyzetméteres lakunkat. Kicsit bonyolítja a helyzetet, hogy a házunkat még mindíg kalapálják, festik, fúrják, faragják, csiszolják úgyhogy a teregetést sem tudom kintenni csak nagyon ritkán mikor éppen nincsenek az erkélyünkön a munkás bácsik. Idilli...

Most rend van, szerintem holnap reggel kilencig.

Délután babakocsi nélkül indultunk útnak (ahogy tettük azt tegnap is) és egész jól sikerült. Legnagyobb kalandjuk, hogy beleülnek a nagyon magas fűbe és nyuszit játszanak. Simi "műelesése" nagyon mulattató, ilyenkor sajnáli kell hogy "Jaj Simi elestél?" - és ő bánatos arccal válaszol, hogy: "U". Ezt méterenként megteszi amig ki nem kecmereg a fűből ami néhol a válláig is felér.
Kori nyuszi Simi nyuszi a zöldben, Nimród baba rám kötve elpilledve. Tetszik a nagyoknak, hogy tudom fogni a kezüket séta közben, és nekem is jó érzés ahogy Nínó rám lapulva alszik. Szerintem addig leszek csak ilyen lelkes amig Simi nyuszi le nem vágja az első hisztijét útközben, hogy azonnal vegyem fel.
Na de ilyen ma nem volt úgyhogy nem is panaszkodom.

Berci tegnap két hetes diétába fogott. Nagyon csodálom érte, hogy bírja mert nem könnyű de látványos eredményt hoz. Szerencsés alkatom miatt sosem kellett diétáznom, de most úgy érzem nem is bírnám. Igaz most van rajtam még 11 kiló de gondolom ahogy csillapodik a tejelválasztásom majd apadnak a kilók ahogy ez Simivel is volt. Kár, hogy ez csak nyár után lesz várható...

Minden napra van valami kaland, hétfőn Simi kapott oltást, holnap Anitáékhoz megyünk át mert már nagyon régóta ígérgetjük, csütörtökön klinikázunk Nimróddal, pénteken meg én lépek meg egy kicsit ha találok vigyázót.

Hát, így telnek a hétköznapok mostanában, valójában élvezem, hogy nem unatkozunk még ha néha meg is őrülök kicsit...