Simi feje - első vizsgálat

Ma voltunk a háziorvosnál. Nagyon örülök, hogy annak idején váltottunk. Ennek a dokinak talentuma van hozzá és elhivatott is, alapos és lelkiismeretes. Nem ijesztgetett azt mondta legtöbb esetben semmi komoly (valóban migrénes lehet az időtől vagy légnyomástól) de mivel nem normális jelenség ezért utána kell járni. hogy megnyugodjunk.
Alaposan megnézte Simit, vizsgálta, tesztelte és elsőre mindent rendben talált.
Első körben egy vérvétel lesz utána szemészet aztán meglátjuk sorba megyünk, vizsgálódunk.
Azt mondta, hogy ha most látott volna valamit nem lépcsőzetesen mennénk hanem azonnal küldene a neurológiára de így először ezeket csináljuk meg aztán meglátjuk mert a neurológián is ezeket kérik majd.
(Vezetni kell egy fejfájás naplót, hogy mikor hogyan jön elő és meddig tart táblázatszerűen mindent beleírni.)
Ez valamennyire megnyugtatott, hogy ő nem gyanakszik semmi drámai dologra és az, hogy is nem legyint rá hanem foglalkozik vele. Mondjuk ő ilyen ezért is jó, hogy komolyan veszi de nem ijesztget semmivel.

Simi ma fejfájás nélkül ébredt, a tegnapi nap rémálom volt nagyon elkeseredtem este és éjjel is sokszor felébredtem, hogy mi lesz vele. Imádkoztam megnyugvásért és Simiért.

Fránya dolog ez a nagycsaládos létben (meg a kis családosban is) minél többen vannak annál nagyobb a hibalehetőség. Ha történik valami már félek, hogy összeomlik az egész, hogy bírjuk ha tényleg valami komoly borzalom üt be a család életébe.
Én különösen gyengén és labilisan viselem ezeket a helyzeteket, Berci jobb bár most láttam rajta, hogy megijedt és elképzelte Simit betegen...
Jaj borzalmas az egész.

Tegnap kavarogtak a fekete felhők.
Úgy nézett ki, hogy a nagycsaládos Erzsébetprogramos nyereményünkről is lemaradunk. Áprilisban meg kellett volna érkezni a kártyánknak azóta vártuk, érdeklődtünk most kiderült, hogy a "jóindulatú" postás beírta, hogy elköltöztünk és egyszerűen nem dobott be küldemény értesítőt oda ahova egyébként az összes levelünket és számlánkat bedobja. Így a tértivevényt mindenféle értesítés nélkül vissza küldték kétszer is! így hiába vártuk hónapokig a kártyát, hogy tudjunk szállást foglalni. ( Berci írt egy levelet a postának, hogy ezt mégis hogy képzelik??? - nagyon mérgesek lettünk, hogy ilyet lehet, egy egész család nyaralását egy ilyen miatt kukába dobhatnánk).
Többszöri levélváltás és telefonok után, egy nap alatt végül megoldódott (az amin hónapok óta rágódtunk). Berci bement a kártyáért mert kiderült, hogy az E.programos központban van a visszaküldések miatt de mondták, hogy ne reménykedjünk mert már minden foglalt ilyenkor nyár közepén de télre még biztos van hely (köszi).
Aztán elment személyesen a központjukba foglalni (mert neten telefonon már nem lehet) és kiderült, hogy mégis van egy nagycsaládos hely jövő hétvégére egy szállodába. El sem hittük ( még most sem hiszem csak ha már a svédasztalos vacsorát fogyasztjuk), hogy sikerült!
Már nagyon várom, hogy olyat mutassunk a gyerekeknek amit egyébként saját erőnkből nem tudnánk.

Csak mindenki legyen egészséges!

Simi feje

Fáj.
Elég ez nekem, hogy beinduljon minden képzelőerőm és a neten is rákeressek mitől lehet.
Ősszel is volt már neki, hogy panaszkodott a fejére, akkor azt beszéltük a dokival ha sűrűsödik megyünk - de nem történt utána semmi.
Múlt héten viszont fájlalta és ma is többször. Lementünk a dokihoz, holnap ráér jobban megnézi.
Közben ezerféle forgatókönyv lejátszódott bennem estére már zokogtam, hogy a világ legrosszabb anyukája vagyok és nem akarom, hogy Siminek bármi baja legyen - nem élem túl, nem bírom ki annyira szeretem.
Majd jön a labor meg a szemészet meg a többi amíg ki nem derül valami.
Persze lehet banális ok is az idő meg nem tudom mi de a megérzésem ennél sokkal rosszabb ettől is ijedtem meg ma annyira.
Imre atya kis szelídkéje 5 évesen ír és olvas és közben halálra rémít minket ezzel a fejfájással.
A félelem a hit ellentéte, most megint megbuktam mert nagyon félek.

Szuperintenzív Csopakozás

Kedden este le tudtunk menni Csopakra Berci munkája után.
Piros Katica légkondis kényelmes szupergyors vonattal a Déliből. Nem gondoltam volna, hogy képes leszek egy nagy bőröndbe hatunk cuccait betenni de tekintve, hogy egész hétre kánikulát mondott a meleg ruhákat itthon  hagytam. Még így is extra óriási gurulósba gyömöszöltem mindent.
Berci apukája kivitt minket a vonathoz, Berci pedig oda jött a munkából elértük a 16.30-ast! Szuper volt az utazás. Este fél 8-kor már a Balatonban fürödtünk és mennyei boldogság árasztott el mindannyiunkat (kivéve Boldit ő azt hitte, hogy ez árvíz.....).

Szerdán délelőtt is mentünk a strandra mert nem bírtak magukkal. Már reggel kipattantak az ágyból és kiabáltak, hogy mikor megyünk már a vízbe. Úgyhogy mentünk, délig vissza se mentünk a házhoz ahol aludtunk majd újra kimentünk fürödni. 2 órát egyhuzamban pancsoltak. Boldi kezdte megszokni, hogy ez nem az árvíz hanem a Balaton és egyre beljebb merészkedett. Néha kellett csak kijjebb parancsolni őket egyébként nagyon rendes társaság. Berci egyenként bevitte őket a mélybe. Boldi néha az árnyékban kártyázott.
Este hazafelé a strandról (ami sosem volt 8 előtt mert világos és nagyon meleg volt) találkoztunk egy tojást rakó mocsári teknőssel aki beásta a tojásait majd vissza sétált a nádasba.

A Csütörtök megint csak a strandolásról szólt. Lent volt Berci nagynénje Klári Péterrel és együtt ebédeltünk. Sokat segítettek a főzésben, vásárlásban és a gyerekek körüli teendőkben. Nagyon jól szórakoztunk együtt.
Közben Boldi is rájött, hogy nem árvíz és egyre bátrabb lett.
Minden úszópelenkás kislányt lelocsolt a babapancsoló részben.
Borzasztóan élvezték a nyaralást, a fürdést, a rengeteg fagyizást. Délután is és este is elaludtak rendesen. Mivel este 8-kor még a strandon voltunk, 9-kor a lovacskás játszótéren így fél 11 volt mire elcsendesedtek. De nem bántuk.
Ennyi boldog gyereket rég láttam együtt...

Pénteken Bercinek haza kellett jönnie dolgozni. Vonattal jött reggel és a fél heteset el is érte este de sajnos elütötte valakinek a bringáját a vonat úgyhogy álltak két órát Agárdnál.
Így egész nap apa nélkül strandoltunk.
Kláriékkal ebédeltünk a háznál, ment minden rendesen de azért nagyon vártuk vissza apát mert azért úgy az igazi...
Nem sok képet készítettem aznap, nagyon kellett rájuk vigyázni.

Szombaton aztán nagy kalandra adtuk a fejünket. Berci apukája oda adta a hajót, hogy vigyük ki. Bercinek van hajós papírja viheti, de még sosem vitte egyedül ráadásul ott voltunk mi is úgyhogy nagy kalandnak ígérkezett. Klári jött velünk. A kikötőben vártuk amíg felszerelte, sok mindent meg kellett csinálni mert idén nyáron még nem vitték ki. Berci ügyesen megcsinálta a gyerekek izgatottan vártak és szerencsésen kihajóztunk. Fürödtünk sokat a Kerekedi öbölben (Simi legyőzte magát és ő is bejött a mélyvízbe!, Nimród is a lépcsőig, Kori pedig ugrált a hajóról le sem lehetett szedni), utána egy kicsit vitorláztunk mert nagyon szép szeles idő volt.
A fedélzeten aztán beindult az őrület - szó szerint!!!
Délután a strandra mentünk, falták a lángost, nyalták a fagyit nagyon boldogok voltak.
Annyira bolondosak olyan vicces ez a sok kis gyerek együtt és még mindig olyan hihetetlen, hogy mind a miénk....
Berci mindent megadott nekünk, sosem azt mondta mit nem lehet mi a drága hanem kaptunk lángost meg fagyit meg kürtöskalácsot, mindent amire vágytunk, sosem nélkülöztünk.

Vasárnap reggel aztán összepakoltunk és elértük a 9.20-as vonatot ami szintén piros gyors és légkondis volt.
Ennél szebb nyaralást nem tudtam volna álmodni sem magunknak. Minden nagyon jó volt, júniusban gyönyörű még a víz mert tiszta és kevesen nyaralnak még ilyenkor. Hétvégére megérkezett a tömeg de egyébként csodálatos volt minden.
Tényleg mindent megkaptunk, Berci pedig úgy intézte, hogy nagyon örüljünk.
Hála ezért a tökéletes néhány napért! Köszönjük!

Aranymise, Rúzs táncgála, oviszünet

Ma 50 éve, hogy Imre atyát pappá szentelték. Aranymiséje volt a kápolnában.
Sokan voltak, kicsit késtünk is de Bercit így is elkapták mise elején, hogy fotózzon.
Így magamra maradtam a négy gyerekkel (ami sosem egyszerű szentmisén) de sikerült "átvészelni" viszonylag halkan és az utána következő köszöntést és óriás tortázást is egészen jól bírta a gyerek sereg.

Utána Éviékkel felmentünk a Sziklakápolna fölötti csúszdás játszótérre ahol nagyon jól érezték magukat együtt az unokatestvérekkel.
Boldi úgy csúszott egyedül az óriás csúszdákon mint egy óvodás. A többiekről nem is beszélve...

Ebédre Berci anyukája várt minket. Az autóban végig énekeltünk, hogy ne aludjanak el mert már akadt fel a szemük olyan fáradtak voltak. Finom ebéd után a 3 fiú nyugovóra tért, mi pedig Bercivel és Korival útnak indultunk Törökbálintra ahol Kori táncfellépése kezdődött 4-kor.

Minden gyerek aranyos, mindenkinek a saját gyereke a legszebb de az vitathatatlan, hogy ez a kis Kori úgy ragyogott a színpadon mint egy kis gyémánt.
Olyan boldog, olyan életigenlő, hogy csodálom!
Most nem nyújtogatta a nyelvét zavarában, most teljesen tisztában volt minden mozdulatával és mimikájával (ami végig derűs, kedves mosolygós volt) viszont az első számban a ruháján a díszítés egy kissé zavarta a mozgásban de nagyon ügyesen megküzdött vele. Büszke vagyok rá bár ő egy kicsit szomorú volt, hogy foszlásnak indult a szalagja de miután elmondtam, hogy valakinek a cipője repült le valakinek a ruhája szakadt el  - és úgy táncolt tovább - így már ő sem érezte emiatt rosszul magát.
A második részben megint szerepelt (akkor már szalagok nélkül) és ebben már olyan felszabadult volt, hogy öröm volt nézni!
A fináléban pedig önálló koreográfiával betáncolta a színpadot!
Berci végig fotózott, nagyon elfáradtunk mindannyian 4-től 7-ig tartott az egész.

Este vissza mentünk a fiúkért és együtt vacsoráztunk a Nagymamával.

Holnaptól nincs ovi szeptemberig, mindenki itthon lesz, plusz hétfőn és kedden vigyázok egy unokatesóra (2 éves Samura). Úgyhogy öt gyerek lesz...
Kedden este talán teljesül a vágyunk és elutazunk két napra gyerekestül....