Simi kedve

- Simi gyere szállj ki az autóból!
- Nem.
- Simi kérlek gyere!
- Nem akajok. Vad kedvem van.

Angyalok a ház körül

Kori tegnap az éjszaka közepén borzalmas rémálomból ébredt, sírt alig bírt megnyugodni, magas szörnyetegek lökdösték (állítólag).
Magam mellé vettem, még akkor is alig akart vissza aludni majd ezt mondta: "Ha jön a szörnyeteg majd harapd meg a popiját, jó?" - megígértem, hogy megharapom a popiját ha jön, de biztosítottam, hogy nem fog jönni.
Aznap éjjel velünk aludt.

Másnap este (tehát tegnap), vacsora és fogmosás után de még a mese előtt kétségbeesetten sírva fakadt. Sosem láttam még ilyennek, nem hiszti volt, biztos voltam benne, hogy nagyon meg van ijedve. Azt mondta, hogy legyek ott akkor is mikor felébred, egész éjjel mert nagyon fél a szörnyetegtől. Mivel meggyőzni nem tudtam, hogy nincs semmiféle szörnyeteg, eszembe jutott, hogy én mit szoktam csinálni amikor félek: imádkozom.
Így hát mondtam Korinak, hogy ma este azért imádkozzunk, hogy ne álmodjon rosszat. Nem gondoltam volna, hogy ilyen megnyugtató lesz számára az ötlet.
Felcsillant a szeme, letörölte a könnyeit.
Előkerestem az Angyalkás könyvet amit 3 éve kapott a keresztelőjére. Végig nézegettük, olvastam nekik.
Simivel elénekeltük az Imádlak és áldalak Isten rejtelem kezdetű gyönyörű éneket (Simi minden utolsó szótagot beénekelt) majd imádkoztunk közösen, hogy Korinak ne legyenek rossz álmai.
Ezek után be bújt az ágyába, mind a három gyerek, egy szó sem esett többet a szörnyetegekről, Kori még nézegette az ágyában az Angyalkákat és közben verseket mondott. Amikor megkérdeztem, hogy lekapcsolhatom e a villanyt és ő azt mondta "Igen" akkor megnyugodtam.
Úgy aludt el két perc alatt, hogy magához ölelte a könyvet.
Angyalok vigyáznak ránk.
Ma nem álmodott rosszat.

Túra fel és le

Ma délelőtt Simi kedvében szerettem volna járni.
Miután meglátogattuk a Doktor nénit egy kis védelemért, utána buszozni voltunk, majd sétáltunk egy kicsit az erdőben, játszótereztünk, megint buszoztunk, végül haza sétáltunk. Simi nagyon boldog volt, bár az utolsó pár száz méteren annyira elfáradt, hogy kénytelen voltam a nyakamba venni (közben a babakocsit toltam, igazi cirkuszi mutatványossá nőttem ki magam). Ebéd után Simit letettem, majd Nimróddal a nagy ágyon pihentünk és el is aludtunk mindketten. Simikét 3 óra alvás után kellett ébreszteni, mert 4-ig mindenképpen oda kellett érni Koriért és futóbringával terveztem az oda - és vissza utat.

Ma délután Kori kedvében szerettem volna járni. Ezért elcipeltem az ovihoz a rózsaszínű biciklijét, hogy úgy jöhessen haza mint Emma a mesében. Simi extra tempóban hősiesen robogott végig Budakeszi tetejétől az aljáig csak, hogy időben oda érjünk Koriért, végül csak betoppantunk még mielőtt kétségbeesett volna (Virág és Anita ugyanis pont indulóban voltak).
Együtt haza kerekeztünk, én toltam, Kori, Virág és Simi gurult, Anita cipelt de csak haza értünk szűk egy óra alatt.

Sok volt ez ma, kidőltem.
A gyerekek 8-kor már ágyban voltak amit viszont szeretek, kilenc előtt pedig már aludtak mindannyian.
Ilyenkor este nem tudok olyan könnyen elaludni mint délután pedig nagyon fáradt vagyok, azon gondolkodom, hogy mennyi mindent kellene még tenni aznap.
Sajnos estére végleg kifogy minden erőm úgyhogy csak gondolom és gondolom és gondolom...

Rólunk

Kori az óvodás



Kornélia beszokott. Reggelente vidáman ébred és nem tiltakozik amikor elindulunk az oviba. Ketten megyünk - Berci addig marad a fiúkkal - így hamar megjárom.
Az elválás sem nehéz, csak akkor engedi el lassan a kezemet amikor Virág vagy Ildi néni még nincs a közelben. Ma reggel Vera néni fogadott minket és Korinka kérésére egy kutyát kézműveskedtek miután elmentem.
Múlt héten már napos is volt és eddig minden délután szépen elaludt ebéd után.
Ma már gyümölcsöt is evett.
Egyre többet mesél nekem a benti élményekről, bár nem érti miért kérdezem meg többször ugyanazt a dolgot ("Anya ezt már mondtam, miért kérdezed?").
Érdekel, szeretem ha mesél, jó hallgatni, hogy elmondja milyen volt egy napja. Lassan áll benne össze a kép, sok minden csak este jut az eszébe amikor kérlel, hogy még ne menjek ki a szobából. Ma egy kicsit később mentünk érte mint múlt héten ezért délután az udvaron játszott mire oda értünk 4 körül, és a drága azt kérte most este, hogy holnap egy kicsit korábban menjünk, akkor amikor alvás után felébred.
Egyre több dalt ismer és énekelget csak úgy, Ildi néni sokat dalol velük.
Ma a humorát is megvillantotta Anitának: Virág és Kori is házat rajzoltak. Virág háza szép lett, láthatóan ház, Kori viszont színes ceruzákkal sok vonalat rajzolt és azt mondta, hogy az ő papírján is ház van. Anita mondta, hogy: "Kori de hát ez nem ház!" - erre Kori azt mondta: - "De! Szín-ház!".

Simi a középső



Simire több időm van mint eddig valaha. Ez sem sok hiszen itt van Ninó és a rengeteg tennivaló de sokkal minőségibb. Ezt ő is érzi és rengeteget mosolyog. Akkor amikor elmesélem a traktoros könyvet, vagy amikor csak az ő kedvéért felszállunk a buszra vagy amikor végig hallgatom amit mond nekem.
A legjobban azt szereti amikor ebéd után bebújunk az ágyba és elalszom mellette: "Simike megehetlek?" - kérdem én, "Igen!"- válaszol mosolygó arccal. Aztán megölelem, megpuszilom, ezt a játékot nagyon szereti. Két perc alatt elalszik.
Amikor ma délután beléptünk az oviba Simi a kapunál fájó hangon megszólalt: "Szegény Kojika..." - most már jobban sajnálja a nővérét mint magát. Nagyon szereti.

Nimród a kemény dió



A kis 10 kilós harmadik babánk nagyon sokat sír. Legtöbbször mikor itthon vagyunk és leteszem játszani (tehát nem fogom, nincs velem) de sokszor idegen helyen is. A 8 hónapos szorongást ötvözi a fogáttörés és az unatkozás. Ha leteszem a földre már egyedül érzi magát, a mászástól még távol van, a forgás pedig nem elég neki. Van, hogy eljátszadozik magában de ahogy észre veszi, hogy "egyedül" van azonnal sírva fakad és akkor már nincs vissza út addig üvölt amíg nem történik valami.
A hordozókendő sem megoldás hosszabb időre mivel 10 kilós és ide oda tekereg, mindent látni akar - nehéz. A pihenőszék pedig szerintem nem a legjobb hiszen jó lenne ha nem egy helyben ülne egész idő alatt amíg főzök, rendet rakok, teregetek.
Az erkélyen még mindig van babakocsi, amikor fáradt kiteszem, ez általában délelőtt 11 körül van - akkor alszik kint azt nagyon szereti.
Simi gyakran túl-szeretgeti ("Nínókám!" - mondja, nyomja), attól is hangos üvöltésbe kezd.
Éjjel is ébred, Berci kel hozzá, hajnalba kerül mellém akkor viszont reggelig markolász (már levágtam a körmeit).
Drága Ninókám bárcsak kevesebbet sírnál!

Anya három gyerekkel

Ez lennék én. Bármennyire is próbálok pozitív benyomást kelteni, nem sikerül elhitetnem senkivel, hogy ez könnyű dolog.
Már csak a hazamenetel sem az oviból amikor felpakolom a két gyereket, utána a babakocsit a buszvezető meg már csenget én még lent vagyok és vagy segít éppen valaki vagy nem, vagy amikor a boltba kell bemennünk tolom a babakocsit bal kézzel, jobbal pedig a bevásárlókocsit a két nagy gyerekkel és lavírozok a sorok között és épphogy semmit nem verünk le.
Haza felé Kori legtöbbször hisztit rendez, gondolom ilyenkor jön ki rajta a feszültség, hogy mégis csak távol van tőlünk napközben, ilyenkor szeretgetni figyelni kell rá, megnyugszik és akkor jön Simi műsora, hogy rá is figyeljünk.
Fáradt vagyok, egy kicsit elkeseredett is, hogy miért megy ez ilyen nehezen.
Pénteken dolgozom, késő délután kétfelől gyűjtöm be a három gyereket pont hétvégére jut a neheze.
Szeretném jól csinálni, hogy örüljenek, kevesebbet sírjanak.
Vannak erre jó irodalmak amit nem ártana beszerezni és időt szakítani rá (ami viszont mostanában a legnagyobb ellenségem - mármint az idő).

A férjem

Dolgozik és közben megtesz minden tőle telhetőt.
Szeretne egy negyediket is de nem most.
Szeretem ezért (is).

Nem jó

Mindenki vágyik valamire. Vagy folytán vágyunk valamire. Úgy vettem észre, hogy ha megkapjuk akkor utána megint vágyunk valamire és ez így megy egyfolytában. Az egész életünk egy nagy vágyakozás?

Imre atya mondta, hogy az a baj az emberrel, hogy sokkal több mindent akar mint amire szüksége van.
Magamon is érzem, de még mennyire!

Jelenleg teljesen alkalmatlan vagyok mindenre amit mostanában csinálok.
Egy napnak nem akkor van vége amikor lefekszem aludni, hanem egy napnak nincs vége nálunk mostanában sose.
Taposómalom.

Nimród köhög éjjel is. Rosszul alszik, szinte semmit.

Kori pedig egy teljes nap ovi után se képes elaludni és a környezetét sem hagyja pihenni. Ezen kívül követel és szemtelenkedik úgyhogy sokszor nagyon le kell állítani.
(Nem akarom, hogy olyan erőszakos legyen mint az a kislány a játszótérről.)
Biztos "büntet" az ovi miatt is tudom, hogy feszültség és szomorúság van benne emiatt amit próbálok oldani de ezen kívül meg kell tanulnia, hogy hol a helye a családban, az oviban, a világban és, hogy mit szabad és mit nem.
A természetéből és a korából adódó erőszakosság és akaratosság néha borzasztóan elkeserít. Nehezen viselem amikor ilyen, Berci jobban bír vele ilyenkor de hát ő ugye nincs itthon.
Következetesség, türelem és szeretve nevelni.
Ezek a kulcsszavak hozzá de sokszor nagyon nehéz betartani.

Simi pedig megint nem szól ha jön valami, hanem össze piszkítja az összes ruháját. A ruhák pedig nem száradnak hanem bebüdösödnek mert hetek óta nyirkos idő van.
Biztos, hogy azért csinálja Simi mert nem figyeltem eléggé rá amikor szólt.
Annyira sajnálom...

Megfogalmazom a kérdést.
Lesz még olyan, hogy "most minden jó" ?

Mammut

Régen szerettem a Mammut-ot.
Két utcára laktam akkor még a bevásárlóközponttól és jó volt ott csavarogni, vásárolni, nézelődni, találkozni, mozizni. Most pedig megőrülök mikor a közelébe kell mennem sőt ha keresek valamit ott attól még jobban. Túl zajos, túl fényes, túl drága, túl zsúfolt, túl sok. Nem szeretem. Mégis egy-egy esemény miatt rákényszerülök, hogy besétáljak és vásároljak. Mint például ma is.
Évi nővérem 30 éves volt a héten, neki indultam hát és 3 óra idétlen bolyongás után rá is leltem a (majdnem) megfelelő ajándékra.
(Remélem tetszeni fog neki mert nagyon megszenvedtem érte.)
De nem ez a lényeg hanem az, hogy ez a Mammut nem az én világom.
Pedig tényleg szerettem amikor még nem volt férjem, se gyerekem.
És az nem is volt olyan régen...

Lassan de biztosan

Lassan de eltelt a hét.
Nimród átvészelte élete első komolyabb vírusfertőzését, lázzal, pöttyel, étvágytalansággal és szenvedéssel. Most már jól van, eszik is és nevet is, bár ahogy kilépek a látókörzetéből azonnal visítani kezd (viszont ahogy vissza térek mosolyog).

Kori már jól van, de még nem engedtem a héten oviba jobb ha legalább néhány napig tünetmentes a csapat.
Simike Donald kacsa hangú még de jó az étvágya és nagyon vidám bolondozós kedvű úgyhogy nem nyilvánítom már őt sem betegnek.

Most hatalmas változást látok a nagyok kapcsolatában. Teljesen partnerként kezelik egymást, olyan jól eljátszanak együtt hogy csak na! Mókás dolgokat produkálnak: Kori a hintalovon, Simi Althans Csacsin talpig felszerelkezve utazik messzi tájakra. Mindkettőn egy-egy hatalmas baseball sapka van. Néha cserélnek állatot. Megérkeznek. Pakolásznak. Eszmét cserélnek meg játékokat is. Csuda aranyosak!
(Kivéve amikor nem akarnak aludni, akkor vagyok a legdühösebb.)

Hosszú és tartalmas hétvége ígérkezik, rengeteg ünnepléssel és vendégeskedéssel.
És mi is megpróbálunk végre kimozdulni Bercivel. Be a városba! Amolyan görbe estére...

Gyógymód

Tegnap kezdődött, mára elmúlt.
Tegnap annyira fájt a torkom, hogy nyelni sem tudtam. Ma pedig már szinte semmi bajom nincsen, nem fáj, nem szúr, nem kapar ezek szerint még idejében elkaptam. Hurrá!!!!
A tegnapi kezelés: 1 calcium sandoz pezsgőtabletta
1 db ezres C-vitamin
Echinacea csepp kb. 4x20
1 liter forró tea
Belladonna 15 CH óránként 5 golyó

Lehet, hogy ez a legutólsó mentett meg mindenesetre csoda mert tegnap tényleg azt hittem itt a vég.
A végén még elhiszem ezt a bogyómizériát az pedig nagyon furcsa lenne...

Simi nevettet

Simi humorérzéke nagyon kifinomult.

A varázslás most a legviccesebb produkció de díjat érdemel a "Bugyifej vagyok" mutatvány (Kori bugyiját a fejére húzza és fel alá járkál s közben ezt mondogatja), valamint a "vad" jelző használata (ma a RIZS volt vad mert néhány szem lepotyogott a tányérjáról "Vad Rizs!" - mondta Simi mérgesen.

"Én Cíkuszi néni vadok!" - mondja mikor egy nagy takarót tart maga elé.

"Ez meg mi vót?" - kérdezi amikor valami vicces és nevet de nem érti miért.

"Szomorú vadok. Koji bántott. Vad Koji."

Sírjak vagy nevessek?

Meg kell mondjam megalapozott volt a "szeptemberi letargiám". Ez a Vénasszonyok nyarához nem méltó idő és a betegség amely 5 tagú családunkból jelenleg hármat kínoz (a legkisebbet a legjobban) minden várakozást felülmúl.

Arra se gondoltam, hogy a történelem ismétli önmagát, pontosan egy évvel ezelőtt amikor nagy pocakkal éppen munkába álltam volna péntekenként, 2 héttel későbbre kellett halasztani a kezdést mert megbetegedtünk mindannyian. Nem nevezném biztatónak a helyzetet.

Segítségem nincs, mindenki eltűnt egyedül vagyok, Berci pedig dolgozik, dolgozik, dolgozik...

Akad azért jó dolog is a sok nehézség között.
Kirakózásra és építkezésre hívtam Korit és Simit de ők elvonultak, mindenképpen együtt akartak játszani. Egy kötelet fogtak ketten, azon rángatták egymást, aztán a matracból buszt csináltak (persze az előszoba közepén - de mindegy), kipakolták az összes ágyneműt a ruhás szekrényből és szétteregették a lakás különböző pontjain és hasonló mókás dologgal ütötték el az időt. Néha persze borzasztó sikítás és üvöltés kísérte az efféle játékokat de kezdenek egy saját világot kialakítani amiben rám nincs szükség.

Ez most nagyon jó mert Nimródot nem tudom egy pillanatra sem ott hagyni. Nagyon rosszul néz ki, főleg a szeme, látszik, hogy nagyon megviseli ez a vírus és ha eltávolodom egy kis időre, azonnal zokog.
Ma is volt láza de már nem olyan magas, éjjel pedig a brutális priznicelést kellett bevetni mert egyik gyógyszertől sem csökkent a láza és nem tudott aludni. Csak az elején sírt mikor bele csavartuk, utána elaludt benne, lehűlt és ez jól esett neki.

Ma már nekem is fáj a torkom. De csak a jobb oldalon utána átterjed a balra végül egyáltalán nem tudok nyelni. Legalább kiszámítható...

Kori ma táncházazni akart (neki még mindig Léptánc a néptánc helyett), Simi Ildi néninek nevezett közben, majd mikor táncoltunk már vagy 3 perce akkor Kori kijelentett, hogy most üljünk le,
"így ni" - mondta - "és most együnk cukorkát amilyet Ildi néni szokott adni" - mondta huncut arckifejezéssel.
Simi is nagyon vicces, amióta beszél folyton bolondozik.
Egészen másképp humorizál mint Kori. Ebben is nagyon különböznek.

Szóval nevetek, és megnevettetek is (szeretik ha a joghurt, a gyümölcs, vagy apa lerajzolt képe nevében beszélek).

Mérgelődöm, bosszankodom többet is mint kéne.
De a felhők fölött ragyog a Nap, ez legalább biztos.
Meg az is, hogy nagyon szeretem őket.

Simi varázsol

"CIBIJÁ, CIBIJÚ, PIKK ÉSZ PAKK!"

Nimród lázas

Nimród lázas szombat óta. Olyan rosszul viseli a 38-39 körüli forróságot amit még egyik babánknál sem tapasztaltam. Nagyon rossz és szokatlan volt látni ahogy zihál, szenved, nyűglődik és nem tud pihenni, a másik kettő mindig alvással reagált az ilyen nehéz helyzetekre. Nimród nem.
Magam mellé vettem éjjelre mert csak az én közelemben talált megnyugvást és csak úgy, hogy a tej egész éjszaka csordogált a szájába. Nem aludtam egy percet sem, próbáltam "meglógni", odébb gurulni de sehogy sem hagyta. Mivel ilyen szolgáltatást nyújtva elaludni nem tudtam mellette így figyeltem és imádkoztam, néha elbóbiskoltam és kétszer hűtőztem.
Kori is mellém telepedett (köhögött), Berci pedig átvonult Simihez és a matracon aludt.
(Ilyenkor kevés ez a két szoba arra, hogy jól elkülönítsem őket és mentsem a menthetőt.)

Reggel persze első utunk a Doktor nénihez vezetett (a rosszul alvó részleg útra kelt), Kori sem volt túl jó állapotban de láza legalább nem volt. Nem sokkal azután, hogy elindultunk az autóval furcsa hangot hallottam és "egy-nem-jó-jel" is kigyulladt a kijelzőn. Az aksi.
Furcsa hang, akkumlátor fény és két beteg gyerek hátul a kocsiban nem túl jó hétfő reggeli kezdés.
Oda értünk, aztán haza is, Berci pedig kivitte a kocsit Perbálra a szerelőhöz.
Még jó, hogy nem tegnap ment tönkre, még jó, hogy nem kell Korit vinnem oviba, még jó, hogy haza tudtunk vele jönni. Az viszont nem jó, hogy megint egy halom pénzt kell rákölteni.
Jó lenne már végre eltalálni azt az öt számot...

Ninó remélhetőleg holnapra jobban lesz, Kori viszont nem megy a héten oviba.
Jó lett volna ha már bent alszik a héten de ha már így alakult annak örülök, hogy az én munkám csak a jövő héten kezdődik.

Nimród nehezen pihen és nem nagyon eszik. Amikor éppen nem lázas akkor édesen nevet, mintha be akarná pótolni a szenvedéssel elvesztegetett időt. Tényleg nagyon rossz neki, kínlódik. A torka is piros, a füle is hurutos kicsit és persze nehezen pihen úgy, hogy a nagyok állandóan hangoskodnak körülötte.
Nagyon sajnálom, olyan pici.
Viszont végre kint van az első (bal alsó) fogacska sarka!

Reménykedem, hogy ma könnyebb és pihentetőbb éjszakánk lesz.
De egy anya mindent kibír, ugye...

Simi bánata

"Elhagytam szegény Kojikát..."- mondogatta Simi bánatos hangon egész délelőtt mialatt Kori oviban volt...