Régen szerettem a Mammut-ot.
Két utcára laktam akkor még a bevásárlóközponttól és jó volt ott csavarogni, vásárolni, nézelődni, találkozni, mozizni. Most pedig megőrülök mikor a közelébe kell mennem sőt ha keresek valamit ott attól még jobban. Túl zajos, túl fényes, túl drága, túl zsúfolt, túl sok. Nem szeretem. Mégis egy-egy esemény miatt rákényszerülök, hogy besétáljak és vásároljak. Mint például ma is.
Évi nővérem 30 éves volt a héten, neki indultam hát és 3 óra idétlen bolyongás után rá is leltem a (majdnem) megfelelő ajándékra.
(Remélem tetszeni fog neki mert nagyon megszenvedtem érte.)
De nem ez a lényeg hanem az, hogy ez a Mammut nem az én világom.
Pedig tényleg szerettem amikor még nem volt férjem, se gyerekem.
És az nem is volt olyan régen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése