37. Hét betöltve.
Vesegörcs elmúlt, péntek óta nem ismétlődött úgyhogy kaptam egy kis kimenőt, hogy itthon rendezzem soraim. Megint volt egy aranyos szobatársam, pihentem egész nap és persze aggodalmaskodtam.
A család és Bercim mindent beleadnak, hogy átvészeljük ezt az időszakot amig négy gyereket kell elrendezni, de ez már nekik is sok egy kicsit, hogy ennyire kivonódtam a forgalomból.
Rengeteg alkalmazkodás, telefon, szervezés, áldozat, csak így sikerül megszervezni minden egyes napot lépésről lépésre.
Én sem így terveztem, gondoltam totál fáradtan és kimerülten végig csinálom aztán túlhordom ahogy szoktam és utána kezdődhet az itthoni örület.
Ehhez képest mindenki mint az őrült rohangál és szervez én pedig produkálom a furábbnál furább dolgokat és használhatatlan vagyok pedig itt a 4 gyerek na és Berci akinek dolgoznia kell. Nem jó érzés, sajnálok mindenkit...
Ma haza hozott Berci munka előtt, a 3 fiu anyunál van, Kori suliban (ő kettesben volt apával tegnap este és ma reggel).
Ami itthon fogadott megnevettetett: Batman álarc a folyósón, palást és jelmez a földön, óriási plüss panda a hálószobánkban az ágy mellett, az összes gyerek ágyneműje nálunk (vasárnap Berci együtt aludt a 4 gyerekkel), ezenkivül bugyik és gyerek férfias alsók szanaszéjjel. Némi reggeli az asztalon.
Agglegény lakás lett a miénk, de olyan megható mert látszik benne a lényeg.
Többet húzódik a hasam amióta szabadlábon vagyok de az, hogy ebből mikor és hogyan lesz szülés, csak a Jó Isten tudja.
