Péntek este óta Berci szüleinél vannak a gyerekek. Ilyen sokat még sosem voltak távol tőlünk, de nagyon jól érzik magukat, mi pedig egész hétvégén tudtunk pakolni.
Vasárnap találkoztunk Imre atyánál mert ők is oda jöttek misére. Simi közölte, hogy még szívesen marad Nagypapáéknál, Korinál ez nem kérdés, Nimród pedig különböző jelenetekkel és hiszti rohamokkal szórakoztatott, hogy érzékeltesse "elhagytam".
Nagyon édesek, összetartó kis banda.
Szombaton és vasárnap is takarítottunk, dobozoltunk, én főleg egyedül mert Bercinek még a másik lakással volt mit tennie, szerencsére Alex eljött és segített neki.
A fürdőszobában kicseréltek néhány csempét és áthoztak még egy rakás dobozt.
Berci egész héten egyedül cipelte át a dolgokat, múlt vasárnap Péter és Márkó segítettek a felemelhetetlen nehéz dolgok cipelésében, most meg Alex de sok mindennel egyedül kellett megbirkóznia, ami látszik a lábacskáin sajnos.
Tegnap mély pont volt, én is egész héten pakoltam és mikor még mindig jött egy doboz és még mindig akkor besokalltam, kidőltem, azt hittem még szülni is fogok idő előtt. Aztán végül nem lett baj, a fiúk gyorsan eltüntették a szemem elől az óriásdobozokat.
Nagyon hiányoznak a gyerekek, furcsa ez a csend és nyugalom de most az a lényeg, hogy minél több dolog a helyére kerüljön mert én sem bírom már sokáig tartani magam, a mindennapi teendők mellett nem lesz már erőm és időm pakolászni a 9. hónapban.
