Beteges

Ma nem mentek oviba: köhögés éjjel nappal, Korinak meg fáj a torka.
Én is beteg vagyok nagyon fárasztó így gyógyítani, etetni itatni és veszekedni ha valamelyik éppen nem akarja a szükségeset.
Reggel még örültem, hogy együtt leszünk, kint hó bent meleg és szeretek velük lenni.
De állandóan ölik egymást, amikor meg nem akkor engem nyúznak jönnek utánam vagy szétpakolják a lakást. És persze egész nap pakolok és könyörgök hogy igyanak és vegyék be és ne bántsák egymást.
A legjobb ha beküldöm őket játszani és megparancsolom hogy maradjanak ott. Na akkor egy kisit sikerül behoznom magam de a terveim, hogy majd társasozunk meg építünk - hát ilyenkor szertefoszlik és a túlélésre megyek. Hát nem vagyok büszke erre, vannak jobb napjaink is.

Szombaton csak a kicsik voltak betegek és Berci elvitte Korit és Simit a Gryllus Maszkabál koncertre. Unokatesók is mentek meg végül a Nagymama is úgyhogy Vilmossal is találkoztak a színfalak mögött. Jólérezték magukat. Aztán estére levittük a kicsiket is és a Nagymama vigyázott rájuk. Sőt egyedül vállalta a 4 gyerek vacsoráztatását fektetését.Örülök, hogy jól sikerült az este zökkenőmentesen ment minden. Nagymama ügyes!!! Ők meg ott mindig rendesek!

Bercivel meg lementünk a Pálvölgyibe szülinapi köszöntésre. Hívtunk kb. 10 embert csocsóztunk, iszogattunk (én csak kakaót) és ettünk is. Jó az a büfé nagyon! Meg a helyet is szeretem, hangulatos.
Éjjel 3-ra mi is otthon voltunk Nagymamáék házában,  így reggel a gyerekekkel ébredtünk úgyhogy Berci kivételével elmentünk misére.

Ebédre haza jöttünk otthonunkba, pihentünk, délután meg megnéztük együtt a Sárkány és Papucsot régi magyar rajzfilm rengeteg poénnal irtó humoros a gyerekek  fetrengve nevettek.
 

Berci 32

Úgyhogy ma szabadnapot vett ki.
Ezaz!

Ma az volt, hogy Berci elvitte a nagyokat oviba. Aztán hozott péksüteményt azt megettük kávéval a felét Boldi nyúlta le az asztalról. Nagyon tetszett neki, hogy hárman vagyunk itthon: a család.
Aztán Berci dolgozott a képekkel a gépénél én meg pakolásztam, rendet raktam.
Délután mentünk a nagyokért, teljes volt a boldogság, hogy Berci hozta ki őket délután (ilyen talán egyszer volt a 3 év alatt).
Aztán az autóban a kezdeti szomorkodást vidámság váltotta fel mikor ugyanis megtudták, hogy nincs meglepetés legörbült a szájuk aztán szélesre nyúlt mikor Berci mondta, hogy irány a cukrászda.
Beültünk, Kori és Simi 10-10 dkg gumicukrot választottak (mi mást a süteményes boltban - de ma mindent lehet), Nimród egy MARCIPÁN MIKULÁS CSIZMÁT (hát ez egy őrült!), Boldi meg kapott egy kókuszgolyót, a felnőttek meg sütiztek.
Aztán haza, előkészültünk az esti lelépéshez.
Péter megjött 6-ra, átadtam a terepet, Bercivel elindultunk Először munka és lelki táplálék: ökumenikus imahéten minden este fotózza az eseményeket. Ma evangélikus imaházban baptista lelkipásztor beszélt. De imádkozott, megáldott katolikus pap és metodikus és egy református lelkész is.
Érdekes volt. Befogadó vagyok olyan szempontból amiről a mai elmélkedés is szólt, hogy minden keresztény oda tart ( a mennyországba) mindegy hogy hova jár. Ez így van. De az, hogy hol érzem otthon magam, hova járok lelki táplálékért azt már mindenki maga dönti el. Nem könnyű ebben a világban, egyre nehezebb oda fordulni. Meg kell próbálni nagyon...
Volt egy kis agapé pogácsával, sütivel, üdítővel.
Utána autóval bementünk a Moszkva térre és igaz, hogy már akkor nem voltunk éhesek mikor elindultunk de akkor is akartunk enni. Úgyhogy 3 helyre is beültünk mindenhol ettünk egy kicsit és nagyon- nagyon jó volt.
10-re megígértem Péternek, hogy haza jövünk.
Azt mondta minden rendben ment a fektetésnél, senki nem hisztizett.
Azért nem rossz az, ha más fekteti őket....

Lestrapált....

....Vagyok én....

Annyira édesek ezekben a jelmezekben és ahogy várták és készültek, hogy megérkezzen hát nagyon aranyosak voltak! Ez ad erőt mert egyébként megint fogytán van, ez a telezés nagyon nem megy nekem.
Felöltöztetni őket, elkészíteni a vitaminmixeket és egyáltalán a rengeteg teregetnivaló és pakolnivaló egyfolytában.

És a Bódi nagyon megváltozott....
Most jöttem rá, hogy talán őt is megviseli Nimród távozása. Egész nap jön utánam, mindent pakol amit nem kéne, második éjjele nem alszik.
Tegnap este kijött 11-kor az ágyából (mert hiányzik egy rács) majd mellénk ült az ágyra, benyúlt egy chipsért és szemeit a laptopra meresztette. Megpróbáltuk eltávolítani, üvöltött. Vissza hoztuk akkor meg a gépet nyomkodta és egyre több chipset követelt. Mindezt közel az éjfélhez.
Az ágyában üvöltött, mellettem sem akart feküdni. De ha masírozhatott a lakásban a hálózsákjában akkor elégedett volt. Különös....
Na és akkor némi üvöltés után éjjel egy körül elaludt. Mellettem.

Csütörtökön kihúzták a 3. bölcsesség fogamat. Már csak egy van. Tegnapig azt hittem nem gyógyul be a seb de ma felcsillant a remény, hogy hamarosan véget ér a fájdalom. Végre. Már csak egy van az nem lesz könnyű eset de meg kell szabadulnom tőle végre, 6 éve tervezem...

Jövő héten onkológia, mert van néhány anyajegyem ami nem tűr halasztást, megnézik és időpontban leszedik.
Semmi kedvem de szükséges, ezt is 6 éve tervezem...

Szedek MagneB6-ot és C vitamint. De nagyon fáradt vagyok és kimerült. Van, hogy sikerül egy nap, senki nem borít ki de vannak nagyon nehéz esték és amikor mindenki üvölt és sehol a férjem (mert ő szinte soha nincs esténként) akkor az aztán igazán kimerít. Ha legalább ő mesélne nekik de nem. Olyan nehéz türelemmel lezárni az estét úgy hogy mindig egyedül vagyok velük. És akkor még valaki szomjas meg valaki vécére megy és valakinek bedugult az orra és Boldi meg tiltakozik mostanában minden ellen (hálózsák és ebéd főként).
Amikor beleharapok a vacsorámba akkor Simi kiabál a toalettről hogy kéééész vagyok és amikor vissza ülök az asztalhoz akkor Boldi ugrik ki a székből és dobja el a yoghurtos poharat és Kori kér kakaót.
Szóval így, mostanában.

Adventben egy pap azt mondta, hogy egy héten egyszer kettesben kell lennünk Bercivel.  Kimozdulni, programot csinálni, "oldjuk meg, hogy így legyen mert ez kell ahhoz, hogy bírjam".
Most érzem nagyon érzem, hogy ezt csak így lehet bírni. Egyébként néha az is elég lenne ha nem lennék velük egyedül minden este. Nagyobb lenne a lelkesedésem, több lenne a türelmem.

Hát holnap meglógunk, csak 4 órára de lelépünk...

Készülünk a Farsangra

ODETT A HATTYÚK TAVÁBÓL

BATMAN A FÉLELMETES

MIKULÁS A RÉNSZARVASOS SZÁNON

SUPERMAN A FÉRFIAS

Ninó a hős, Kori a tyúkanyó, Boldi a zuhanó

Minden nap ámulok, hogy ez a fiúcska aki úgy rám volt tapadva az utóbbi időben, hogy igazán aggódtam az elválásunk miatt, most csodálatosan veszi az új helyzetet.

Simi ma itthon maradt, Berci bevitte Korit és Ninót (semmi nyafogás), 9 után megjött Bubi (akire néha vigyázunk) és indult a nap. Simike nagyon boldog itthon, Bubival jól elütötték az időt. Bubi még nem beszél viszont mindent mutat, csinál, szeretne úgyhogy Simivel jól eljátszottak. Boldi miután megfosztotta néhány tincsétől a hölgyet végül ő is megbarátkozott a helyzettel és elfogadta, hogy nem szeretem jobban mint őt.
Szépen telt a délelőtt, együtt ebédeltünk, majd Bubi csak Simi mellett volt hajlandó elaludni Boldi meg mellettem így egymás mellett feküdtünk négyen a kis szobában.

Közben nagyon sokat gondolok Nimródra. Felhívtam egy ismerőst aki ott dolgozik, hogy nézzen már rá Nimródra mert nem tudom milyen ott neki mit csinál, hogy viselkedik. Belesett és Kori mesélt neki a földön az Annapetigergőből aztán meg autózott. Úgyhogy látszólag nincs ellenállás, se szenvedés, Kori igazi tyúkanyó szeretgeti, vigyáz rá.
Nagyon izgulok érte, Koriért is (nem sok e ez neki ennyi gyerek pótanyukájának lenni).
Hálás vagyok Bercinek, hogy nem kellett tőlük megválnom 3 éves koruk előtt, itthon lehetek velük amíg pelenkások, amíg szépen nem beszélnek. Ez nagyon jó dolog mindenkinek.

Délután a Nagypapa ment értük, már alvás után nem sokkal oda szokott érni. Nimród rajzolt, Kori máshol ült. Haza jöttek és bár láttam Nimródon, hogy Bubi jelenléte felkavarja (eddig ő volt napközben a játszótárs szerdánként) azért hamar mellé keveredett és megint nevetgéltek, romantikusan kocsikáztak.
Aztán kérte Nimród, hogy főzzünk és sütöttünk palacsintát. Nagyon szeret kuktáskodni, főszakácskodni, olajkenegető lenni Ninóka. Meg is nyugodott ettől a kétszemélyes programtól és evés után elindult fürödni majd fogat mosni és be az ágyba. Rendes.
Boldi már nem annyira, mindenre felmászik mostanában, asztal, szék, fotel, bútor. Veszélyes, ma lezuhant rá a duplo sínre ami ráadásul felfordítva nagyobb bajt okoz, púpos is és véres is lett a feje. Miután megvígasztalta egy kakaós palacsinta így egy kis betadine után nem tulajdonítottam neki nagy ügyet.
Remélem nem lesz baj...

3. este altatok  vacsoráztatok, mesélek, rakok ágyba négy gyereket egyedül. Ez már sok, el fogy a türelmem és a lelkesedésem, Berci meg nem jött csak 9 után már mindenki az ágyában volt egy órája - csak, hogy kiabáltak meg kimászkáltak. Pedig volt mese, meg fotó nézés meg beszélgetés, meg bentüldögélés, ének, ima és mégis.
Anyaságból egyes - a mai reakciómat nézve erre a vadulásra - van hova fejlődnöm.
Nem leszek ideges, nem leszek ideges, nem leszek ideges...
Mert szeretem őket és én is voltam gyerek. Sőt....

Nimród ovis, Simi labilis

Simike hétfőn itthon maradt, nagyon jól érezte magát (a vasárnapi hasbaj után).
Nimród pedig bent aludt az oviban Korival és csodálatosan hősies volt.
Amikor a Nagypapa haza hozta őket fél 4-kor ragyogott az arca és boldogan mesélt két túró rudi társaságában. Kapott ágyat, mosott fogat, kicsit sírt ébredésnél mert még aludt volna de jó volt!
Korival és Kingával játszottak kis állatokkal "libiset" (valami kis libásat).
A délután is békésen telt, játszottunk, olvastunk, elég későn 10 körül aludtak csak el.

Simi ma reggel zokogott, hogy nem akar oviba menni. A hasa már rendben, semmi baja nincs láthatóan de ezek szerint megviseli Nimród sikere az oviban. Most ő szeretne itthon lenni velem.
Bolidval csodás volt a délelőtt kettesben. Nem is emlékszem milyen 1 db gyerekkel: könnyű.

Mikor értük mentem alvás után örültek nekem, de Simi állítólag beteg (Vera néni szerint) sápadt és gyenge, kérte, hogy ne vigyem.
Na jó nem viszem, de Siminek itthon semmi baja nincs.
Szerintem ő itthon szeret, hozza a pszichiszomatikus tüneteket. Annyira szeretem ezért (is) de sajnálom is érte nem lesz könnyű vele a suliban sem...

Elmentünk a gyerekkönyvtárba vissza vittük a könyveket amit 3 hete kellett volna.
Annyira boldog vagyok mikor rálelek egy-egy könyvre, megint 12-t hoztunk haza. Meseleves, Hisztimesék, Sicc, Csúnya kislány, Boribon... csupa jó könyv.
A gyerekek is nagyon szeretnek a könyvtárba a néni türelmes bár látom borzong mikor belépünk. Ma elmagyarázta hogyan kell szépen játszani a bábokkal, vették a lapot egyiknek sem szakadt le a feje.

Utána boltba mentünk ahol többen gratuláltak a négy szép gyerekhez. Tényleg szépek de elég nehéz vonszolni őket az esti latyakos utcán meg a boltba (senkit ne üssenek el, senki ne essen el, meg legyen mindenki).
Simi veri Ninót, itthon is az utcán is, ez nem jó. Szelídke kompenzál amiért Ninó szereti az ovit és nem fél. Megoldandó....
Kaptak rudit, boldogan falatoztak aztán haza jöttünk és elolvastuk a könyveket.
Nimród kapott itthon egy ottalvós ajándékot egy kis rendőrautót amire régóta vágyott.

Betoppantak Éviék, elvittek Írisznek egy csizmát mert az övé átázik.

Aztán vacsora meg fürdés, kis duplózás, egy Simi hiszti, egy Kori táncbemutató, egy Boldi cukiság és be az ágyba. Ha Berci nincs itt 10-ig képesek húzni az időt. A végén mindig mérges leszek.
Boldi 2 napja csak rajtam hajlandó elaludni nem valami kényelmes viszont sokadik napja nem jön át senki éjszaka ami elég kellemes jelenség bár így a hatodik év tájékán még mindig behozhatatlan a kialvatlansági lemaradás.

Nem tudom mi van a levegőben de többen megkerestek a napokban azzal, hogy ugye nem jön az ötödik?
Micsoda kérdés...

Libegőzés

Berci és Kori ma libegőztek kettesben.
Kori még sosem volt, a boldogság látszik az arcán.

Kicsit sírdogálunk is Bercivel mert hazafelé azt mondta ez a lány az apukájának, hogyha legközelebb látni fog hullócsillagot akkor azt fogja kívánni, hogy legyen még egy ilyen izgalmas nap mint a mai...

Anyuéknál voltunk

Egy kissé zökkenős beszoktatós hét után pénteken leutaztunk családostul Velencére ahol Anyu lakik.
Nimród nagyon elfáradt a héten de továbbra is ügyes, utánam soha nem sír, kétszer kér ebédet, levesnél érdeklődik, hogy lesz - e második is és mindent csinál amit kell. Vera nénihez nagyon ragaszkodik és persze a testvérekhez, Simivel néha bunyóznak is.

Pénteken este elvittük a szerelőhöz az autót, hogy tegyen bele fűtést, utána elaltattuk a gyerekeket és filmet néztünk meg pezsgőztünk.
Megismertük Elődke barátnőjét, gyönyörű lány és nagyon aranyos, szerelmesek. Ez nagyon tetszett a gyerekeimnek, Pötörke Dóri mondogatták nevetve.
(Még csak most kergettem a pelenkás öcsémet a lakásban (hogy Dudu mester álljon meg!) most meg nagy férfi barátnővel - hát el sem hiszem...

Szombaton elvittük Elődkét úszóversenyre Fehérvárra aztán Nyéken átvettünk két palástot egy turiban amit a neten rendeltem farsangra.Ninót Boldit vittük, Berci otthon maradt a nagyokkal.
A szerelő közben jól ránk ijeszetett mert kiderült, hogy nem volt hűtővíz azért ültünk jégcsaposan az autóban és ezért fagyott a saját leheletünk az ablakra de úgy, hogy nem láttunk ki egyáltalán.
Feltöltötte aztán el kezdte szerelni a fújót is.
Otthon ebédeltünk, Anyu csinált minden félét, aztán megjöttek a tesómék és a gyerekek egész délután játszottak.
Boldi igaz barátra lelt: Tibi mellé heveredett és együtt nézték a tévét, Boldi még bőrözött is és nem mozdult Tibi mellől amíg nem volt muszáj. Nagyon édes volt.
(Mostanában Boldi béget, mindenre Beee-vel válaszol, ha igen ha nem a válasz.)

Megnéztük Anyu üzletét, aztán elkészült az autónk, kaptunk bele ajándékba egy nagyon szuper vadiúj rádiót ajándékba.
Este haza indultunk, nagyon jó meleg volt az autóban és szólt a zene az új rádióból.
Nagyon komfortos lett az autónk, nagyon jó, hogy elférünk és tudunk együtt utazni így, hogy nem fagyunk meg, hát csodálatos!

Simi rosszul lett mire haza értünk, kicsit beteg, a többiek is nagyon nehezen aludtak el itthon, mindenki zokogott egy kicsit nagyon elfáradtak és nagyon jól érezték magukat Anyunál (aki a nagymama de nekik csak Tandzsi).

Vasárnap kipihentük az utazást, a sok élményt, Simivel itthon maradtam mert még mindig nincs jól a pocakja, a többiek meg lementek Berci szüleihez ebédelni.
Nimród egész héten a Nagypapát emlegette, hogy vele fog főzni. Ez neki állandó program már egy ideje, biztos pont az életében. Ezt csak ő csinálja az unokák közül, ettől különleges neki a vasárnap.

A ketvenhatos szám

Kaptunk karácsonyra egy társast amiben 1-99-ig vannak számok.
Játszottunk, tanulják, nézegetik, kimondják őket.

Berci mutatta nekik: -  Ez melyik szám? (26 volt)
Simi: - Hatvan kettő!
Berci: - Nem Simi, fordítva!
Simi: - Akkor őőőő Ketven hat...

Jaj de nevettünk annyira édes!!!

Nimród az oviban - leválás itthon

Az első nap délben mentem értük, ezen a héten beszoktatás van úgyhogy nem alszanak bent.
Belestem és szépen kanalazta az ebédet Simike mellett.
Vera néni teljesen odáig volt, hogy mennyire ügyesen játszott kint az udvaron, hogy szerzett magának csúszkát, és egyszer csak megszólalt, hogy "most már menjünk be ebédelni mert éhes vagyok".
Ebéd után nagyon lassan felöltözött mind a három és elindultunk haza. Kaptak Kinder Tojást a nagy nap alkalmából és mindenkinek egy édes kis állatka volt benne amit aztán azóta is őrizgetnek.

Boldi kidőlt hazafelé, ez a legnehezebb, hogy pont alvásidőben kelünk útra. Tegnap nem sikerült ébren tartanom így egy nagyon nehéz délután kerekedett (nem aludt el estig akkor viszont kólikázott).
Nimród el kezdett üvölteni ahogy elindultunk az oviból és gyakorlatilag egész délután tombolt (kivéve az egy óra alvást amire nagy kínok árán rávettem na meg amíg megette a csokitojást).
Mindenen sírt, megsértődött, kiborult, zokogott.
Amikor beszéltünk az oviról akkor viszont vidám volt és azt mondta: "szeretek oviba járni, holnap is megyek".

Ma reggel is sírdogált ébredésnél, majd a kakaónál megnyugodott és mondta: "nézd anya már nem sírok!". Könnyebb és gyorsabb volt az elindulás mint tegnap, megint búcsúzott, hogy "Szia Édesanyám!".
Berci bent hagyta őket és akkor sem sírt.
Amikor mentem értük ebédkor akkor is szépen ült és evett és nevetve jött ki a teremből.
Vera néni mondta, hogy ma kétszer sírt de egyszer sem utánam (szerencsére!). Egyszer a Simivel verekedett, aztán meg nem akarta, hogy foglalkozáson vegyen részt a Simi együtt akart vele lenni.

Ma már könnyebb volt a hazatérés és kevesebb a hiszti bár itthon a délutáni elalvás előtt megint megszenvedtük a viszontlátást.

Tudtam, hogy nem lesz könnyű vele, bent sem, itthon sem.
Nehezen engedem el, magamban is kicsit emésztem magam ha nagyobb lenne talán nem viselné meg ennyire.
Ugyanakkor ott van nagyon sok ismerős és a 2 testvére ugyanabban a csoportban, el kell hinnem, hogy jó lesz neki. Azonban annyira akaratos és önfejű - amellett, hogy életrevaló és nagyon önálló - hogy meg kell szoknia a benti szabályokat.

Szenvedélyes család vagyunk. Hangosan örülünk ha minden jó, hangosan vagyunk mérgesek.
Lángolunk, vadulunk, a fellegekben repülünk aztán dühbe jövünk és az is hangos. Nehéz ez a túlfűtöttség a gyerekekben is látom, ritkán vagyunk higgadtak ha boldogok vagyunk épp úgy hangosan, mint ha idegesek.
Hát a Nimród is egy ilyen túlfűtött példány, talán ő a legjobban...

Tegnap elsirattam a vele töltött 3 évet, ma megpróbálom kezelni a helyzetet és a legjobbat kihozni belőle, hisztimentessé tenni az együtt töltött időt.
Ovi után ketten besétáltunk a könyvesboltba és kiválaszthatta az ovis ajándékát, ő kérte a Maszat a vonaton-t. Nagyon büszkén lépkedett az autó felé a könyvvel és nem volt hajlandó megmutatni a testvéreinek amit kapott.
Fél kettőre mindenki ágyban volt, most Boldi sem aludt el hamarabb csak a kiságyában, Nimród és Simi egy-egy oldalamon  a nagy ágyban, Kori meg alvástettetés után megszökött játszani.
A Maszatot is csak alvás után olvashattam el, mert Ninóka hisztizett nem tudta, hogy kér e takarót, megnézzük e az új könyvet, akar e bújni hozzám vagy sem.
Aztán akart....
Délután ketten sütöttünk palacsintát a többieknek (közben puszilgatott, ölelgetett, "nagyon édes anya vagy!" -mondta).
Berci korán haza jött így társasozni is tudtunk, szépen telt az este.

"Nimród mész holnap oviba?" -kérdem.
"Igen!" - vágja rá.

Pici Ninóm nagy ovis lett...

Szia Édesanyám!

Ma reggel miután mellém bújt Nimródka és már fel kellet kelni hatalmas hisztibe kezdett.
Hisztimanó ráült a vállára és nem távozott csak fél óra üvöltés után. Nem segített semmi, nem mondott semmit.
Aztán Berci beszélt vele és az segített. Meg az, hogy megkérdeztem mit szeretne ajándékba ha szép nagy ovis fiú lesz, azt mondta a Maszat a vonaton-t kéri.

Aztán felöltözött overálba, sírás nélkül. Akkor már beszélgetett, kért "útravalót, ropit".
8-kor mindenki az ajtóban állt, elindultak. Berci vitte őket, a három ovist.

Nimród ment leghátul, visszanézett, intett és azt mondta: "Szia Édesanyám!".

Ez sosem könnyű, nagyon hiányzik...

Háát a Nimród...

Hát a Nimród hányt egyet tegnap este. Nagyon jó helyre, sem a szőnyeget, sem a falat nem érte. Ügyes volt meg is dicsértem érte.
Aztán fájt a hasa is és fehérré változott az arca.
Viszont a tescoba nagyon szeretett volna velünk jönni úgyhogy egy lavór kíséretében jött is szépen és csak itthonra lett megint rosszul.
Akkor viszont már kapott KÓLÁT és azóta semmi rosszullét nem volt, sőt az étvágya is megérkezett ma estére. Adagoltam neki ma is a fekete rémséget de mindig kérte: "Anya ugye kikavartad belőle a cípőszet?" - azaz a szénsavat.

Családi nap volt, egy kis Berci dolgozással, minimális levegőzéssel a szélvihar miatt.
Társasoztunk végre négyen (activity junior) - nagyon ügyesek voltak a nagyok - a kicsik addig Bogyót néztek csak így lehetett megoldani.
 
 Még jó, hogy nem küldtem őket oviba.
Nem bánnám ha Nimród egyszemélyes küzdelmével le is záródna ez a kis fejezet...

2013 kezdés

Kezdésnek nem ment Berci dolgozni. Szabadságon van hétfőig, viszont fáj a torka és alig bír felkelni tényleg most piheni ki amit év közben nem tud. Azért ma főzött finom ebédet és játszott a gyerekekkel én pedig fodrászhoz mentem két év után először, most göndörítésre. 6 éve voltam Bettinél utoljára amikor Bercivel először szilvesztereztünk együtt. Most megint kedvem támadt ehhez a kóchoz és tetszik.

Már napok óta néztem a tükörben, hogy valami furcsa rajtam. Hát tegnap ráálltam a mérlegre és a valóság plusz 3 kiló mint szoptatás alatt, így 9-et kéne leadnom, hogy olyan legyek amilyen szeretnék lenni.
Nagyon elszomorodtam, azt hittem én vékony vagyok és kész. De nem, 4 gyerek után már küzdenem kell a karcsúságért és ez szomorú. Mikor annyira szeretek enni, főleg szénhidrátot, micsoda élvezet! Esti film és a nachos a legjobb gyerekstresszűző...
Hát ez van, mától vissza fogom magam, meglátjuk elég lesz e. Szomorú valóság.

Nem küldtük őket oviba a héten. Olyan édesek itthon a fa körül játszanak még mindig, nem hordták el az ajándékokat, minden alvás után összegyűlnek a fa körül és hol az autóban játszanak hol valami mással.
Nem akartam ezt elvenni tőlük, olyan sokat vannak az apukájuk nélkül, ritkán vagyunk csak hatan mert Berci sokat dolgozik hétvégén is. Most így gyengélkedve de pótoljuk egy kicsit a karácsonyfa körül...

Tegnap vendégek voltak, Berci unokatestvére Adri a férje Emőd a gyerekek Anna és Marci. Nagyon szépen játszottak, Simi lelkitársra lelt Marciban ő is csendes félénk kudarckerülő és vékonyka érzelmes fiúcska. Simivel jól összehaverkodtak, autóztak Batmaneztek durvulásmentesen (Nimródot persze nem lehetett kihagyni semmiből...).
Kori pedig Annával nevetgélt és Barbizott jaj de édesek voltak ők is!
Kori megint jószívű volt, egy állatkát Annának adott amit nagyon szeretett volna.
Mindig ezt csinálja, ad, kölcsön vagy örökre, olyan jószívű olyan önzetlen, megható ez.

Kori délután Zoénál volt vendégségben, lányos játékokat játszott anélkül, hogy az öccsei zavarnák, rombolnák. Jót tett neki, Zoé igazi kis társ, mütyűrkékkel szöszmtöltek, itthon ez lehetetlen.

Késő este Zsuzsi jött át beszélgetni, Berci közben Wii-zett (karácsonykor örököltük) és közben majdnem hajnalig csacsogtunk. Jó volt, Zsuzsié a lak, kicsit haza jön ilyenkor, szeretett itt élni. Mi is szeretjük Zsuzsit és a lakást is.

Boldi irtó cuki ezt most Nimród viseli a legnehezebben. Nimród tapad, rámfekszik, össze akar bújni, Bódit lezúzza ha rajtam csücsül, olvasni meg lehetetlen mindkettőnek visítanak, féltékenyek. Most ők csinálják, változó, hogy kire tör rá éppen. Kicsit félek az ovi miatt, ott hagyni Vadorzókát nem lesz egyszerű menet...

Siminek jót tesz az itthoni lét, nevetgél, örül, elég hisztimentes és a családi étkezéseknél ragyog az arca és azt mondogatja, hogy "ez a legjobb nap!".

Ebédnél azt kiabálták, hogy nagyon szeretik Istent és meg akarják ölelni! És, hogy majd a mennyországban együtt megöleljük ugye én is akarom majd? Mosolyogtam.
A gyerekek világa olyan gyönyörű.
Boldog vagyok, hogy ezt a bizalmat megadhatom nekik, hogy tudjanak remélni, hogy ebben nőjenek fel. Szeretik a JóIstent!
Milyen szép ez!

A boldog új év!

Valójában a boldogság ott van ahol keressük. Persze vannak nagyon nehéz időszakok és sokkal jobbak is de a mérleg mindig billen valamerre és ez így van rendjén különben felborulna a rend...

A tavalyi sokkal nehezebb volt mint az idei, így, hogy cseperednek és Berci trombózisa is "beállt a kezeléstől" valamint, hogy kevesebbet voltak betegek azért jóval könnyebb volt. Az, hogy Berci kidolgozza a belét is a megélhetésért és az életszínvonalunkért az már nehezebb mert sokat nélkülözzük őt, de hála Istennek nem nélkülözünk, mert előteremti ami éppen kell (ha nem tudja imádkozunk és megjön a segítség).

Tegnap a  Nagypapa és Nagymama várta szilveszterezni a 4 kisunokát, ott alvós bulira, trombitával, virslivel, bejglivel, éjjelig tartó szarvasos mesével. Ma reggel pedig Imre atyához mentek a nagyszülőkkel misére hazafelé pedig a világító tojásba rengeteget tankoltak nekünk ami hát felért egy karácsonyi ajándékkal (pedig már azt is kaptunk) mert hát óriási a tankja a benzin meg oly drága és nagyon fogy. Köszönjük!!!!

Bercivel kettesben maradtunk és döntenünk kellett merre induljunk oly sok év után a gyerekek nélkül szilveszterezni. Berci kicsit betegeskedik pár napja, ahogy nincs rohanás, leereszt és akkor jön a betegség (sajnálom, ilyenkor piheni ki az évet).
A városba nem vágytunk, egy kis társasághoz volt kedvünk, végül Budakeszi felé vettük az irányt, benéztünk Petihez a Pincekulcsba (gyönyörű bolt, csodás bor-és sörválasztékkal) - én vezettem így nem ittam -.

 Utána haza jöttünk felpakoltuk a chipseket és elmentünk a Nagyszénásba Berci egy régi barátjához akik nem rég költöztek be egy rönkházba.

 Az erdőn át vezet az út kicsit féltem ám, de az a kis ház maga a csoda, mintha Ausztria egy kis hegyi háza lenne, kandallóval, farönkből felépített igazi mézeskalács lak, nagyon hangulatos és otthonos. Úgyhogy már az élményért megérte oda menni, Berci pedig a régi barátokkal beszélgetett sokat. A himnusz után nem sokkal haza jöttünk és engem egy pohár sör után elnyomott az álom. Kialudtuk magunkat aztán ebédre lementünk és megszeretgettük a gyerekeket mert bár jó a nyugalom és kikapcsolódás nélkülük, de akkor is hiányoznak egy kis idő után.

Pihenés, finom ebéd, filmnézés, gyerekölelgetés. Így telt az év első napja a Labanc utcában.
Az egészségnek örülünk a legjobban és a szeretetnek ami körülvesz és összetart minket.
Hála érte!