Makrancos Kata

Mostanában nem kell csatt, nem kell játszótér, nem kell séta, nem kell barátnő, nem kell ebéd, nem kell kismotor, nem kell semmi. Hiszti viszont van, undokság is. Én még elviselem bár nagyon nehezen de amikor valaki lehajol hozzá és kedves hangon szót akar érteni vele és Kori elhessegeti nagyon undokul akkor aztán nem vagyok büszke rá. Mentegetem is a helyzetet mondom, inkább ne is vígasztalják mert most nagyon nehéz vele.
Valami történik mostanában amitől néha nagyon elviselhetetlen az amúgy is harcias Kori. Kiabál is és azt hiszem ezt tőlem vette. Emiatt nagyon rosszul érzem magam, hiába amit lát azt leképezi de amit szabad Jupiternek ugye...
Mint egy zabolátlan kiscsikó akit be kell törni de mivel Kos ezért nem lehet(ne) szigorral de ez a gyakorlatban sokkal nehezebb mint gondoltam. Mert ha Simit üti rákiáltok hogy nem szabad, ha Nimródot rángatja szintén ugrok. De hát az vesse rám az első követ aki mindezt nyugalommal nézné végig.
Ma is próbáltam a játszótéren beszélgetni egy kicsit de akkor az alvó Nimródot kezdte el bökdösni a kocsiban. Erre a pici felkelt már ő is ordított és kész. Kiborulok, hogy egy kis beszélgetés sem jár nekem. Túl sokat akarok. Pedig lenne kivel játszania de ő inkább nyűglődik mellettem.
Aztán haza felé megsimogathatott egy kutyát majd el kezdte szopogatni az ujját amit egyébként nem szokott, a ház elé érve pedig Nimród simogatásba kezdett kutyás kézzel amig én Simit segítettem fel a lépcsőn.
Gondolom kell az egyensúly mert most Simivel könnyebb és Nimród is kezd tündérien kommmunikálni velünk. Szóval nem lehet az, hogy mindhárom egyszerre cuki. Túl könnyű lenne...

Van egy csacsink

Kori ugyanis csacsikát kért Tünditől és Zolikától a születésnapjára.
Hát tegnap megérkezett a legújabb családtag. Tényleg az, keresni kell neki egy helyet a lakásban mert jó nagy és úgy érzem etetni is kéne olyan élethű! De az az öröm ami Kori arcán az átvétel pillanatában látszott, hát mindent megér!
A csacsika fekszik, nagyobb mint Nimród körülbelül Simi méretű de a feje sokkal nagyobb. Nagyon édes, kedves arcú, puha szőrű, szép színű de lehet hogy éjszaka mikor megyek betakarni a gyerekeket, meg fogok ijedni tőle.
Hétvégén állatsimogatót nyitunk ugyanis én már azt is tudom, hogy Siminek a születésnapjára mit küldtek a makói Ősök...

Kori még szeretne

Ült az ölemben velem szemben a kis Kornélia és a 3-szor kilenc hónap maradványát a kis púpos hasamat tapogatta (ami sajnos nem a régi még). Egyszer csak megszólalt :"Anya, én szeretnék még egy kistestvéret."- mondta.
Gondoltam kiugrasztom a nyulat : "És mi van ha még egy fiú lenne? Az sem baj?" - kérdeztem. "Nem, nem baj ha fiú, én testvéret szeretnék és akkor mindenkinek lenne párja Simi Nimróddal én meg vele."

Nagyon élvezte a várakozást. Simogatta a hasamat, beszélt hozzá, várta őt legalább annyira mint mi. Tetszett neki, hogy napról napra növekszik a pocakom és izgatott volt végig nem emlékezett milyen volt először mikor kistestvért kapott. Igaz, hogy sokáig kislány testvérben reménykedett, mindenkinek azt mondta, hogy: "Kislány lesz, Ildikó, annyira várom!" - aztán mondtuk neki mikor kiderült, hogy kisfiú lesz és kis időbe telt amig elfogadta, hogy nem lesz Ildikó.
De még szeretne és ez a lényeg, látja, hogy ez mivel jár de mégis át szeretné élni, hogy újabb testvére születik.
Mégis csak jó ez így...