...hanem nézelődik, figyel , hallgat, les, és azért sír is (ha valami nem tetszik neki vagy éppen éhes). Nimród 3 hetes (illetve csak holnap tölti be, hiszen hétfőn született). Nagyon hosszú, szép, formás baba a 62-es ruhákból már igen csak kikandikál a lába. Betegségnek semmi nyoma (reggel óta - akkor szívtam egyszer az orrát) és kettesben vagyunk itthon úgyhogy még többet akar kézben lenni mint szokott. Megengedem neki ezt a luxust hiszen a másik kettőt is sokat fogtam, miért járna neki kevesebb. Hiába harmadik gyerek igyekszem vele is annyit foglalkozni mint a nagyobbakkal annak idején ("anya és baba egymásra hangolódásának napjai amikor a baba megtanul bízni az anyukában mert tudja, hogy az reagál a jelzéseire mikor hívja"). Nagy kihívás hiszen a másik kettőt is ugyanazzal a figyelemmel kell illetni mint eddig hogy ne érezzék, hogy amióta Nimród van ők kevesebbet kapnak. Ez szépen hangzik de hát attól még érzik és látják de majd csak hozzájuk nő és akkor 3 kis muskétásom lesz az egyenlőre még szorosan összenőtt és szétválaszthatatlan Kori-Simi páros helyett.
Az éjszaka még mindig elég zaklatott hiába a sok jó tanács és a belső késztetés egyenlőre semmi nem elég ahhoz, hogy kirakjam a kis Nimródot az ágyunkból. Nem tudom megvárni, hogy nagy szenvedés árán elaludjon a saját ágyában (nagyon fáradt és kimerült vagyok egy lelki hadakozáshoz) inkább én "szenvedek", szoptatom és kelek hozzá éjjel akár hányszor csak kell. Biztos meg fog oldódni hiszen Simi is egyedül alszik 3 hónapos kora óta pedig vele is együtt kezdtük annak idején és majdnem ugyanígy. De azt sem bántam meg...
