Ajándék

Hétvégén kirándultunk Bercivel és a gyerekekkel. Szombaton a Csergezán kilátó felé indultunk és teljesen máshova érkeztünk (mert ellenkező irányba indultunk) de csodálatos és kimerítő erdei séta volt. Vasárnap pedig a Csergezán kilátó felé indultunk, másztunk másztunk és fel is értünk. Nimród néha megkérdezte, hogy "Apa miért ilyen kíváncsi? " - mármint, hogy miért kell ilyen sokáig menni a kilátóig. Aztán Nimród talált "pihenő barátokat" (fatörzs) amin megpihent és jól érezte magát. Simi kedvetlenebb az ilyen túráknál de sok beszélgetéssel ő is átvészeli, Kori kitartó és lelkes, Boldi nyafogós, Domika alvós.
De jó volt mert kiszellőzött a testünk és lelkünk és egész kiegyensúlyozott lettem én is (ami lényeges mert így a család is működik). Gyönyörű volt magasan, ajándék volt fel érkezni és le is!

Domi keddre lázas lett ami annyit jelent, hogy azonnal vizeletmintát kell vinni. Betettem a reggeli pisit a hűtőbe és 2 óra múlva olyan fehér volt mint a tejszín. Kiborultam, hogy megint gennyes és mehetünk a kórházba. Zokogtam és imádkoztam, pánikba is estem és felhívtam sírva a dokit aki a világ egyik legrendesebb és leglelkiismeretesebb gyerekorvosa. Kérte, hogy vegyek le megint egy pisit mert szerinte csak kristályosodott a hűtőben azért ilyen. Sikerült kicsit lenyugodnom és újat szerezni Domitól majd levittem a rendelés elejére. Azonnal megnézte mikroszkóppal, teszttel és azt mondta nincs baj csak náthás de azért elküldi tenyésztésre, hogy megnyugodjak.
Felszabadultam, megkönnyebbültem hálát adtam, hogy nem kezdődik elölről az 1 hetes szenvedés....

Innentől ajándék volt a gyerekekkel töltött idő. Meséltünk, játszottunk, jól éreztük magunkat és eltűnt belőlem a hetek óta tartó rengeteg feszültség és stressz. Tudtam figyelni rájuk, komolyan hála ezért a sokkos állapotért ami megint észhez térített, hogy Istenre kell figyelni és a gyerekekre és mindig készen kell állni...mindig...
Domi másnapra meggyógyult. Elmúlt a láz és el kezdett enni. Istennek hála mindenért!

Anyukám péntekre ígérte, hogy eljön. A gyerekek nagyon várták, előző este rajzoltak neki óriás papírra születésnapja alkalmából. Régen láttuk mert megint volt a szívével egy műtét ami hála Istennek nagyon jól sikerült és ennek köszönhetően elhagyhatja az évtizedek óta szedett gyógyszereit.Még gyenge de bizakodó a gyerekek meg mindig nagyon várják.
Így készült Tandzsi ajándéka:

Az én születésnapomra pedig ajándék vásárlást kaptam, elvitt az outletbe és együtt töltöttük a napot, ebédeltünk is meg beszélgettünk. Nagyon jól éreztük magunkat (amíg mindenki iskolába és oviban volt) mert szép idő volt és jó volt sétálgatni és nézelődni, az se szegte kedvünket, hogy Domika üvöltött mert kissé elege volt a csajos programból.
Délután össze szedtük a fiúkat az oviból (akik a borzalmas hét elejéhez képest csodás változáson mentek át Ági néni és mindannyiunk nagy örömére: aludtak és szót fogadtak!) majd Koriért és Simiért mentünk a suliba. Anyuért jött Tibi és haza mentek, mi pedig megint egy egész jó estét töltöttünk el.
Boldika vacsoránál Tibi szagot érzett (anyu hozott egy zacskót otthonról annak lehetett olyan illata) Domi megette a sinlacot majd elaludt és olvastuk tovább a Miú és Vaut amin együtt nevetünk és sírunk mostanában.

Csupa ajándék volt ezen a héten!
HÁLA HÁLA HÁLA MINDENÉRT!