A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2011. február 28., hétfő

A mogyoródi farsangi mulatság

Elmaradt ez a bejegyzés mert nagyon fáradt voltam a buli után ami múlt vasárnap volt és a képeket is ki kellett még válogatnom.

Pedig múlt hét szombat éjjel azon dolgoztam, hogy két kis mackó jelmezt készítsek Kodának és Kinájnak.
Drága Kori vasárnap reggelre róka akart lenni (a kis csapongó) Simi maradt az eredeti ötletnél (a kis hűséges).

Nagyon bolondosra sikerült a mogyoródi farsang.
Atika (doboló) rendőrnek, Évi párduc nőnek öltözött, Szabi "az ellenállásnak nincs értelme" volt.
Berci a Mátrixból Smith ügynök , Viola sárkány, Írisz nyuszi jelmezt öltött. Apu, Juci, Nimród meg én csak úgy voltunk.





A jelmezes felvonulást karaoke party követte ami elég őrültre sikeredett, a végén mindenki kiabált amennyire csak tudott (Juci hol nevetve, hol döbbenten figyelte az eseményeket), a gyerekek amikor éppen nem a földön fetrengtek akkor Ati papán lógtak.


Hatalmas lakomázás után Berci, Nimród és Írisz születésnapi köszöntése is belefért az egész napos programba.



Ezek után tényleg nagyon elfáradtunk mindannyian.
De nagyon nagy móka volt!

2011. február 27., vasárnap

Éljen soká Nagymama!

Majdnem sikerült időben oda érni Imre atyához. A gyerekek a kis teremben rajzoltak, Berci kiment hallgatni amit csak tudott (sajnos ma nem volt kihangosítás így csak azok hallhatták a prédikációt akik a kápolnában vagy az ajtajában álltak), én a kicsikre figyeltem.
Simi kitalálta, hogy Imre atyának adja a rajzát. Ehhez a kezdeményezéshez többen csatlakoztak. A mise végén a gyerekek be szokták kísérni Imre atyát a sekrestyébe. Simi sose mer bemenni, oda áll az ajtóba de az ominózus pillanatnál mikor be kéne menni mindig megtorpan és tiltakozik annak ellenére, hogy Kori simán bevonul és hívják őt is. Ma is ez történt. Állt, szorongatta a rajzot de nem ment be csak velem amikor kinyílt az ajtó és a többiek kijöttek akkor oda mentünk Imre atyához és átadtuk neki amit Simi készített. Örült neki, szeretettel fogadta "Szelídkétől" - ahogy emlegetni szokta.

Kori miután kijött ezt mondta: "Anya, én mondtam Imre atyának, hogy ezt a rajzot adja oda Istennek!" - megpusziltam.

Mise után a Nagymama köszöntésére indultunk. A Labiba már vártak minket, mire oda értünk akkor indult a nagy csapat sétálni (Orsi, Acsó, Sebi, Peti, Klári, Borcsi), Berci és Simi is elmentek, Nimród, Kori és én pedig otthon maradtunk.
Egész kereken 2 órát voltak távol, az erdőben bandukoltak, Kis-Hárs-hegyi kilátóztak és rengeteget sétáltak a Szépjuhásznétól a Kuruclesiig, Simi is kitartóan vándorolt egy bottal nem kellett felvenni, jól bírta.


Ebéd után felköszöntöttük a Nagymamát, Kori sokat segített a Nagypapának a torta díszítésben - nagyon élvezte, hogy meglepetés készül - és amikor hozták kifele a tortát amin egy szál gyertya volt oda súgta a Nagypapának: "Nagypapa, a Nagymama most egy éves? " ... - aranyos.




Átnyújtották a gyerekeim a rajzaikat és az ajándékokat az ünnepelteknek (nem csak a Nagymama de a keresztgyereke Borcsi is pont ezen a napon ünnepli a születésnapját így neki is készültünk egy kis meglepetéssel).



Torta evés után délutáni alvás, utána játék, mese, vacsora majd haza utazás következett.
Természetesen a búcsú mindig fájó, sírás, nyafogás, hogy "nem akarunk haza menni" és szívszaggató mondatok: "Nagyon fogsz hiányozni Nagypapa és Nagymama!" - elengedhetetlen kellékei a búcsúnak.

Én úgy látom, hogy ezek az unokák nagyon tudnak szeretni.

Éljen soká Nagymama!

2011. február 26., szombat

Farsang a templomban

Két hete terveztük már a mai farsangot az Irgalmasrendi Kápolna kistermébe. Rita nagyon aranyosan intézte a dolgot, email formájában informált mindenkit és mára összeállt a kép ki mit hozzon, mikor menjünk, hogyan legyen.

Bár a gyerekeket elég nehéz volt összeszedni a délutáni alvás után (nem akartak elindulni, öltözni, farsangolni, nem akartak semmit) főleg így, hogy Berci megint helyi fotózni való miatt nem tudott velünk jönni, alig bírtam elindulni velük.
Aztán csak sikerült az összes jelmezt, sütit, gyereket bepakolni a kis kocsiba.

Háromkor beadtam, Nimródot a Nagypapához - őt ott nagyobb szórakozás várta így hogy az egyetlen unoka volt ma délután a Labiba - a Nagymama pedig velünk tartott, hogy megnézze a kis farsangoló unokáit.

Éviéket az utolsó pillanatban hívtam el, gondoltam jól éreznék magukat a kislányok a jelmezbálban. Szerencsére igent, mondtak és ők is ott voltak a templomnál fél négy körül.


A mulatság beöltözéssel kezdődött, nézték egymást a kis jelmezesek (annyira édesek ahogy végig néznek egymáson és izgulnak, hogy ki mi lehet) majd mindenki kivonult a kapott sorszámmal, elmondta, hogy minek öltözött majd a zsákból húzhatott egy ajándékot (tombolát).

Édes kicsi Simikém annyira várta ezt a programot, hogy csak na, hogy ő maci és Kináj maci és ez milyen jó lesz. Annyira megijedt a buliban, hogy nagyon megsajnáltam. Legfélelmetesebb számára Jánoska volt aki rózsaszín malackának öltözött. Simi menekült előle, félt, rettegett.
Aztán velem csak ki ment az ajándékért de jó, hogy ott volt a Nagymama is mert nagyon szorongatta végig a kezét.


A bemutató után hatalmas lakomázás következett.
Az eszem-iszom után Rita játékokkal szórakoztatta a gyerekeket. Volt székes tánc, szobor tánc és kacsás játék. Rita nagyon jól, szeretettel vezette a versenyeket, mindenki nagyon jól szórakozott.
Simike egyikbe sem vett részt (a Nagymamával volt majd az én ölemben üldögélt), Kori viszont mindegyikben természetesen és nagyon aranyosan igyekezett. A szobor tánc és a kacsás játék nagyon jól ment neki a székesben persze kiesett ahogy nem talált széket de nem keseredett el egyáltalán, elment táncikálni.
Bevallom én jobban izgultam , nem bírom nézni ahogy valami sérelem éri a gyerekemet még akkor se ha az csak egy székhiány.

Violáék is jól érezték magukat, nagy sikert aratott a sárkány jelmeze és ő is boldogan táncikált és játszott ahogy Írisz, a katica is.



Elfáradtunk, haza indultunk élményekkel megpakolva és végül Simi is azt mondta az autóban, hogy jól érezte magát.
Annyira sajnálom ezt a kis Simikét, hogy ilyen félénk, rettegős, visszahúzódó.
Pénteken kivettem a suli könyvtárból Marék Veronika Laci és az oroszlán című könyvét. Nagyon szereti.
Bárcsak Simihez jönne már el az az oroszlán...
Szeretném ha könnyebb lenne neki.

Jó délután volt nagyon kedves társasággal.
Örülök, hogy sikerült megszervezni.

2011. február 25., péntek

Az én Hercegnőm

Korinka nem akart mackó lenni mert "A macitól mindenki fél" - úgyhogy Hercegnő lett a mai óvodai farsangon.

Fotóztam az oviban: - " Kori , nézz ide!"
Erre ő: - "Jó anya de hogy néz egy Hercegnő?"











2011. február 23., szerda

A kedvenc evőm, a zarándokhely és Anne Shirely

Nimród a kedvenc evőm. Olyan jó nézni ahogy befalja a főztömet. Nem vagyok nagy szakácsnő, nem tudok szuper dolgokat és sok félét, általában a biztosra megyek és reménykedem, hogy mindenki megeszi.
Nimród ma 3 tál borsólevest úgy befalt, hogy csak néztem.
Aztán még tonhalas tésztát is evett ezt már tényleg alig hittem el, hogy micsoda mennyiséget képes eltüntetni. Aztán mikor már nem bírt többet enni, hátradőlt az etetőszékben, kinyomta a pocakját és pilledt. Majd aludt 2 és fél órát.
Annyira édes, jó etetni!

Ma zarándokhely voltunk. Először Veronka (unokatestvérem) érkezett meg váratlanul fél négy körül, majd Zsófi (a testvére) is beállított 4 után, végül Péter jött (a bátyjuk, a pesztronka és mindenesünk 5 hete) a megbeszélt időben.

Az unokatestvéreim közölték, ha költözünk hozzák a fogkeféket, kérnek egy szobát, nálunk akarnak aludni, meg kicsit lakni is.
Mert nekik tetszik ez az őrültség ami nálunk van és ők is megőrülnek ha itt vannak velünk és ez jó.
Milyen sokat vigyáztam rájuk 15 éve és most ők babusgatják az én gyerekeimet! Jó ez így. Majd az enyémek is vigyáznak az övéikre?

Korit ma Anita hozta el az oviból, így ő Virággal tölthette a délutánt (ezek a kis nőcskék!). Érte estefelé mentem, Péter addig felügyelte a kicsiket (szuper volt, hogy nem kellett vinnem őket lépcsőn le és fel).
Korit elég nehezen szedtem össze, akárcsak Virág nálunk, ő sem akar távozni egykönnyen a vendégségből. Nagyon édik voltak, kirakóztak, bolondoztak, egyforma hercegnő koronát vettek. Engem ez nagyon megnyugtat, hogy van egy barátnője aki kedves, szép, intelligens és közel lakik.
"Kebelbarátnő, rokonlélek" - ahogy Anne Shirely mondaná.

Berci a kérésemre haza hozta dvd-n az Anne Shirely sorozatot.
Kértem, hogy senkinek ne mondja el (de én most még is leírom jó lesz visszaolvasni egyszer), hogy annyira de annyira sírtam az első részen miközben néztük, hogy többször kértem, hogy állítsa le a filmet mert én ezt nem nézem tovább.
A hormonok meg az emlékek meg minden...
Nagyon sokszor láttam régen azt a sorozatot, de nagyon régen láttam utoljára úgyhogy sok mindenre emlékeztem de nem minden részletre, meg gondoltam, hogy sírok is majd de azt hittem csak a végén.
Erre tessék, alig bírtam végig nézni mert már bosszantóan sírtam és nem bírtam abbahagyni.
De annyira édes ez az Anne Shirely...igazán jó film.
Az biztos, hogy megindító és szeretnivaló, nagyon értékes néznivaló.
Akkor is ez a kedvencem még 28 évesen is!

(Megjegyzem: Bercinek is tetszett.)

2011. február 22., kedd

Nézek ki az ablakon...

Sokszor minden fantasztikusan harmonikus úgy érzem, minden rendben körülöttünk, aztán máskor csak nézek ki az ablakon és nem értek semmit.

Tény, hogy pár napja jobb a közérzetem, átléptem a második trimeszterbe és ahogy a nagy könyvben meg van írva minden sokkal könnyebb (nem vagyok olyan fáradt, nem akarok minden percben felfalni valamit csak hogy enyhítsek az émelygésemen stb).
De azért vannak itt nehezítő tényezők is.

Simikém hetek óta a legvadabb gyerek közel s távol. Ez a drága szelíd gyermek úgy meg van őrülve már egy ideje, hogy csak kapkodom a fejemet. Nimródtól megszoktam, Koritól is de Simike egészen új oldaláról mutatkozik most be.
Vadul, fenyeget, felesel, rettegésben tartja Ninót, nem akar aludni vagy ha mégis hamar felébred utána.
Kedvenc időtöltése, hogy fakanállal masíroz a lakásban és furcsa hangokat hallat és terpeszben lép jó nagyokat előre. Olyan mint azok a kisfiúk a játszón akiket mindig elborzadva néztem, hogy jaj de vadak csak az enyémek ne legyenek ilyenek! Közben piros harisnyában van, nagyon pici a lába és ártatlan a tekintete úgyhogy nem is értem ezt a jelenséget.
Simikém változz vissza!!!

Kori minden reggel utál oviba menni. Vagyis csak kilépni a lakásból mert Berci viszi reggelente és ahogy a lépcsőházba érnek már nem is nyavalyog hanem társalog Apával mindenféle fontos dologról. Az oviba érkezés sem probléma, szalad be a csoportba, csak a felkelés és az elindulás drámai.

Nimród pedig feladja a leckét: minden ebéd után 1 óra alvás után nyávog. Ilyenkor beszaladok, felkapom az ágyból nehogy Simit felébressze, átviszem magamhoz betömöm a szájacskáját teával, magamhoz ölelem és így hajlandó mellettem vissza aludni de csak akkor ha én is alvást tettetek és csak addig amíg Simi is át nem trappol és nem nyüszít valamiért. Hetek óta így van minden délután elég furcsa szokás de jobb mintha nem aludna vissza mert akkor nem bírná ki estig se ő se én.

Sokat álmodok azzal, hogy milyen nemű lesz a baba. Kori még mindig kérleli, hogy legyen lány, ez valóban nyomaszt mert annyira szeretném ha teljesülne a vágya de ugyanakkor nem akarom, hogy eluralkodjon rajtam az az érzés, hogy lányt szeretnék.
Jó lenne ha kiderülne és akkor már nevet is tudnánk választani.

Mindig gondban voltunk a névválasztással.
Ne legyen gyakori, de túl ritka sem, ne legyen furcsa, de valamiért mégis kicsit különleges, ne hívjanak minden második gyereket így az oviba a játszón akárhol, nem lehet olyan név amivel kapcsolatban rossz élményeink vannak, és jól passzoljon az igen gyakori Nagy vezetéknévhez. Nem könnyű és én egyébként is nehezen választok két sütőpor vagy két yoghurt vagy 2 filctoll vagy két könyv vagy két bármi közül. Úgyhogy inkább feladat mint sem szuper jó elfoglaltság. Ami nekem tetszik azt Berci kineveti, ami Bercinek tetszik az meg nekem nem jó.
Aztán kérdezik, hogy van e neve a babának és mondom, hogy nincs de majd lesz.

Aztán ott van a legelő kérdés. Mert lehet, hogy költözhetünk de sok kérdés van még ezzel kapcsolatban is. Mindenképpen menni kéne, hogy nyugodtabban növekedjenek a gyerekek egy nagyobb "legelőn" de még ez sem olyan akadálymentes mint ahogyan szeretném. Rengeteget gondolkodom ezen, beszélgetünk Bercivel és szeretném ha minden egyértelmű "Igen" lenne és nem hezitálások sorozata.

Na és ott van az, hogy betegek egyfolytában, köhögés, orrfolyás köptető, orrcsepp, vitamin, nagyon unom és elegem van, hogy a Póczi Patika már csak abból megélne ha mi lennénk az egyetlen vásárlók a környéken.

Na ezek miatt nézek ki mostanában az ablakon.

2011. február 19., szombat

Farsangi előkészületek

Koriék körülbelül 3 hete kitalálták, hogy ők medvék lesznek farsangon. Hívtam Anyut, hogy intézkedjen, még aznap talált egy maci fejet egy turkálóban, megvette, kimosta, elhozta - kezdetnek nem rossz.

Siminek azonban még nem volt semmiféle maci jelmeze, így törtem a fejem hogyan is szerezzek neki bármit ami mackós és nem kerül egy vagyonba és nem kell utána járni.

Hívtam Anyut tegnap, hogy siessen hozzon Siminek is valamit mert vasárnap már az idei év első farsangi mulatsága lesz a gyerekeknek Ati papánál (jövő héten aztán még kettő máshol) úgyhogy sürgős a jelmez, én nem tudok utána járni a neten pedig nem találtam olyat ami méretben is árban is és kinézetben is okés lenne úgyhogy SOS hozzon valamit, nagyon várják mindenképpen mackók akarnak lenni, egészen pontosan Koda és Kináj a Mackótestvér 2-ből!

Felhívott Anyukám, hogy maci jelmez nincs a velencei turkálókban de egy édes rózsaszínű malac fejet tudna hozni. Mondtam, hogy: "Anyukám dehát a kisunokáid mackók és nem malacok akarnak lenni!" - erre letette és pár óra múlva megjelent egy róka fej jelmezzel. Ez annyira Anyus! De azért nagyon aranyos!

Ma elő vettem amink van. Egy medve fej, egy róka fej, egy barna sapka, egy régi szőrös bunda amit még én hordtam kb. 10 éve, egy gyerek méretű barna szőrös mellény (olyan pásztor játékos de medvének is megteszi) tű meg cérna, olló.

Körömvágó ollóval neki esett Berci a bundámnak, levágta a zsebeit amit nagy nehezen felvarrtam a barna sapka tetejére majd megmutattam neki, kinevetett és azt kérdezte: "Ez meg milyen állat??? Szegény Simi nem akarja felvenni.".
Na jó. Levettem a nagy fület, kisebbre szabtam, mackósabbra, fél óra múlva Berci elismerően bólogatott: "Ez már mackó." - (Sajnálom még sosem varrtam jelmezt.)

Dolgozom ezerrel a jelmezen, mikor Kori megtalálja a róka fejet és közli, hogy ő már nem is mackó hanem róka akar lenni. Nagyszerű!!!!

Simi pedig megkérdezte Bercit: "Apa! Te mikor veszed fel a cica jelmezed?" - ezt a gyerekek találták ki, hogy apa legyen cica!
Van humorérzékük az biztos!

Miután Kori neki adta Siminek az ő maci fejét (mondván, hogy ő inkább róka lesz - mindezt több hét lázas macinak készülődés után), mondták, hogy nekik nem kell két maci jelmez.
Én azért folytattam a munkát mert ha netalántán holnap találják ki, hogy maradnak az eredeti tervnél és mégis mindketten mackók akarnak lenni akkor aztán nem akarom a siránkozást hallgatni.

Tehát kaszaboltam tovább a kabátomat, körömvágó ollóval mert csak az vitte a szőrt. A bundám karjából szabtam a lábbelikre szőrt, majd a kart és a végére a karmokat csináltam meg (karton papír, fekete zsírkréta, tű, cérna).

Ha ezek után senki nem lesz mackó lehet, hogy megőrülök de legalább a bundámat szétvágtam, ami nem kis teljesítmény.

Pötty mozog

Pötty mocorog, érzem mert negyediknél már tévedhetetlenül felismerem.
Nagyon jó érzés.

2011. február 17., csütörtök

Csőtörés az oviban

Annak is meg van a varázsa ha mind a három gyerekem itthon van. Nagyon jól eljátszanak együtt (csacsisat, lovasat, gazellásat) és Nimród is bátrabban jön megy a lakásban ha mindenhol van valaki.

Tegnap Berci vitte Korit oviba és egy kislány bement a mosdóba, körülnézett majd méltatlankodva megszólalt: "Jaj ne! Már megint csőtörés van!" - nagyon édes lehetett.
Na ezért nem megy Kori mert szerelik az óvodában a csöveket és kérték, hogy aki teheti ne vigye már a héten a gyerekét. Én kicsit örülök is, egyrészt mert nem kell a délutáni alvás után felpakolni a fiúkat és elindulni a hidegben, másrészt hét közben nagyon hiányzik Kori és nagyon várom a délutánokat hogy láthassam. Az más kérdés, hogy ha itthon van mindig átértékelem ezt a gondolatot, mert rájövök miért jó, hogy oviban van és nem itthon unatkozik de ilyenkor mégis jó itthon tartani, "potyázni" egy kicsit. Bármennyire is csintalan már másnap dél körül azért nagyon boldog, hogy otthon maradhat velünk. Én bevallom néha megőrülök, főleg ebédnél, az altatásnál és délután is.

Nagyon szeretik Simivel a betű kirakós játékot. Ami felnőtt játék, a kockák minden oldalán van egy betű és azokból szavakat lehet kirakni. Egyre több betűt megtanulnak úgy, hogy Anya betű, Simi betű, Kori betű, Darázs betű ésatöbbi és rakosgatják, forgatják, nézegetik, felkiáltanak ha találnak megint valamit.
Ez nagyon aranyos játék most náluk.

Nimród pedig nagy falánk lett, uzsonnára két mandarin, vacsorára három szeletke májasos kenyér (belső) az simán lecsúszik. Tejet viszont továbbra sem kér, már a tejpép is kiesett, úgyhogy yoghurt és más fehérjefélék amíg be nem törik (mint annak idején Simike aki pontosan 1 éves korától másfél éves koráig a tejnek semilyen formáját nem fogyasztotta).

Így vagyunk most hétvége felé közeledve és megint folyik az orruk és mind a hárman köhécselnek. Kicsit több mint egy hét volt a tünetmentesség.
Szegény Ninóka az orrszívóval együtt fog felnőni...

2011. február 16., szerda

Ez meg az

Vasárnap hivatalosan is kimozdultam otthonról. A nagyobb gyerekek szombaton a Nagyszülőknél alhattak, így Nimróddal és Bercivel a kényelmes vasárnapi elindulás után Imre atyához mentünk misére.
Mise után megrohamoztak az édesanyák, hogy hogy vagyok és mesélték, hogy a pénteki házas hittanon szóba kerültünk, Imre atyával imádkoztak az egészségünkért.
Nóra nevetve mesélte, hogy Imre atya így kezdte: "Hogy is hívják azt a vadorzót? És a törékeny kis liliomszál feleségét...." - persze azonnal mondták, hogy a Berci az meg én.
Zavarba ejtő és megható, hogy ennyien szeretettel gondolnak ránk nehéz volt ezzel vasárnap mit kezdenem és még most is ha erre gondolok.

Fáradt vagyok, hozzá szoktam a pihenéshez, de a héten már mi hozzuk Korit az oviból.

Jó itthon a fiúkkal, elég nyugalmas minden még le is tudok dőlni ha pihenni szeretnék, bár Nimród kézen fogva sétáltatása elég sokat kivesz a délelőtti programból (követeli ugyanis).

Simi mókás dolgokat mond és énekel.
Megy a gőzös Kanizsára befejezése: - "Elöl ül a masiniszta, hátul meg a GŐZÖS fejű palacsinta!"
Aztán: - "Kis kece lányom.....mondom, mondom fordulj ide MÁDÁM asszony, mondom, mondom fordulj ide MÁDÁM asszony" - befejezéssel zárul az ő előadásában.
Továbbá fa építő kockából Gyuri atya templomát (zugligeti Szent Család Templom) szokta felépíteni (amit aztán Nimród elég kegyetlenül lerombol).

Berci egyre jobban előre növőnek látja a pocakomat, nagyon fiú gyanús szerinte. Hiába népi hiedelem valamibe kell kapaszkodni, hogy ki lakhat oda bent (mert azért mégis csak izgalmas így negyedikre is). Én is fiút álmodtam a minap.

Kori még mindig "fenyegeti", hogy : "Ugye tudod, hogy kislány vagy?" - mi meg csillapítjuk a vágyát, hogy az sem olyan rossz ha egyedüli lány a tesók között hiszen akkor a lányos vásárlásokra ketten fogunk menni amíg a fiúk férfias programokon vesznek részt apával (na ez azért tetszett neki).
Érvel a kis Korinka:
"De anya! Az nem lehet, hogy még egy fiú szülessen hiszen már három fiú van a családban és mi csak ketten vagyunk!!!" - mondja felháborodva és tudálékosan.
Jogos és megértem de hát ezt akkor sem mi döntjük el...

Simike ha megéhezik a következőt mondja: "Anya, kérek kaját!".
Tudom, hogy a nevelés csődje ez a mondta de hát annyira szórakoztató mikor el kezd menetelni a konyha felé és közben a legtermészetesebben ezt mondogatja.

Tegnap átjöttek Anitáék. Már régóta terveztem, hogy Kori és Virág végre játszhassanak együtt nálunk, karácsony előtt voltak itt utoljára pedig nagyon szeretnek együtt lenni. Jó volt nagyon.

Mindig úgy gondoltam, hogy legyen kevesebb de annál szorosabb barátságom és ezt még mindig tartom.
Jó olyan emberrel lenni aki őszintén örül és őszintén megmondja a véleményét és ezt nem a hátad mögött teszi. Nem szeretem a felszínességet és az áskálódást ki is szűröm magam körül a kígyókat.
Sokan mosolyognak és egészen mást gondolnak, nem jó ez így, miért kell akkor mosolyogni? Senki nem írja elő.
Az igaz barátság kincs, a többire nincs szükség.
Az irigység pedig nagyon elpusztítja a lelket, magamon is tapasztalom és igyekszem felismerni és befejezni mikor az vagyok.

A gyermek pedig ajándék akárhova is érkezik. Én mindig örültem és sosem szörnyülködtem még a 6-7 gyerekeseknél és a 11 gyerekeseknél sem.
Az irigység vagy a társadalmi elvárás hozza ki az emberekből a szörnyülködést e téren? Mert ezt sosem értettem.
Én minden babának örülök. Akárhova érkezik.
Mert Isten ajándéka.
Nem biztos, hogy meg tudom ezt jól fogalmazni de a Teremtő létezésére nekem még mindig az a legnagyobb bizonyosság, ahogy a "semmiből" "valami, valaki": egy ember lesz, egyedi, megismételhetetlen, testtel és lélekkel.
Két parányi, láthatatlan kis sejtből egy olyan valaki lesz akiből nincs még egy olyan se kívülről se belülről.
Ha ebbe valaki igazán bele gondol hogyan is kételkedhet???

2011. február 12., szombat

Pötty, akit nagyon várnak

Elmondtuk a gyerekeknek egyik reggel:

- "Tudjátok mi fog történni nyár végén?"

Kori felkiáltott: - "Együtt lesz az egész család???"

Én: - "Igen, és születni fog még egy kistestvéretek."

Kori még mindig kiáltozik: - "Éljen!!! És lány lesz???"

A csalódás elkerülése végett én úgy terveztem, hogy csak a következő ultrahang után mondjuk el nekik és akkor már azt is, hogy kis öcsi vagy kislány fog - e érkezni.
Kori minden alkalommal amikor elmondjuk, hogy valakinek babája lesz akkor mindig azt kérdezi először, hogy: "Lány lesz? Ugye lány lesz?".

Sőt már Nimródnál is, 2 és fél évesen mindig azt hajtogatta, hogy neki lány testvére lesz és Ildikónak fogják nevezni.
Aztán a 18. héten amikor megtudtuk, hogy kisfiú lesz akkor pár napig szomorú volt és csak úgy törődött bele a hírbe, hogy elmondtuk neki, hogy ezt nem mi döntjük el, hogy mi legyen, hanem Isten és ő úgy látta, hogy ebbe a családba most egy kisfiút szeretne ajándékozni de az is lehet, hogy lesz olyan, hogy majd egy kislányt is küld kicsit később.
Ezt teljes mértékben elfogadta és ezután ezt mondogatta nekünk is és mindenkinek úgyhogy így sikerült feldolgoznia a csalódását.

Hihetetlen, hogy most megint ez volt az első gondolata, hogy lány legyen. Nem szeretném hetekig azt hallgatni, hogy lányt szeretne csak és ha kiderül, hogy fiú akkor megint csalódott legyen.
Na ezért akartam várni még de nem akartam, hogy mástól hallják meg úgyhogy mégis beavattuk őket.

Azóta sok mókás dolgot mond ezzel kapcsolatban ez a kis Korinka.

Egyik délután telefonon beszéltem Bercivel, feküdtem az ágyban amikor Kori a hasam fölé hajolt és a következőt mondta:

- "Szia Kisbaba! Ugye tudod, hogy lány leszel???" - akkorát nevettünk Bercivel, hogy majdnem kicsordult a könnyünk és azóta is mindig emlegetjük a kicsit fenyegetős hangvételű édes huncut Korinkás kérdést.

Vacsoránál megint előkerült a téma és megint elmeséltem, hogy Isten dönti el, hogy kit ajándékoz egy családnak és még mi sem tudjuk mi lesz mert meglepetés ahogy ő is az volt sokáig és a testvérei is. Lehet, hogy lány lesz de az is lehet, hogy fiú, ezen mi nem tudunk változtatni, mindennek örülni kell.
Bólogatott, megértette.
Rövid hallgatás után ezt mondta:

- "Anya, de még imádkozom az ágyamba Istenhez, hogy döntse el, hogy lány legyen." - micsoda mondat már megint, egyszerűen megzabálom ezt a kislányt!

Kori a Nagynénémnek az oviból haza felé azt magyarázta, hogy neki kilenc testvére lesz és majd kell egy nagyobb autó meg addigra már úgyis kertes házban fogunk lakni, hogy elférjünk.

Simivel kinyomják a pocakukat és nevetnek, hogy "nézd nekem mekkora mindjárt megszületik a babám" és este a kádban is családosat játszanak, a fókáknak kicsinye születik (általában egy kis gumi elefánt mert az fürdős játék).

Úgyhogy nagyon készülnek és várják, hogy mikor lesz már óriási a hasam és mikor fog megszületni a kistestvérük.
Kori oda szaladt egyik este az ágyamhoz:

- "Hé Anyuka! Szülöd már azt a gyereket?"

2011. február 8., kedd

Pötty

A legkisebb: 12 hetes 1 napos és 56 mm.


Pötty váratlanul érkezett hozzánk a tavalyi év végén.
Bercivel persze hamar rájöttünk de nem akartuk világgá kürtöli mint ahogy azt egyik gyereknél sem tettük a 12. hétig.

Azonban 3 hete váratlan dolog történt és nekem azonnal ágyban kellett maradnom és minél jobban óvni a kis magzatot, így a családot és néhány érintettet beavattunk a titokba.

Egyik babánkkal sem volt az elején ilyen félelmetes pár hét és egyik babánál sem bíztam ennyire Istenben, hogy minden rendben lesz.

Ibi barátnőm még sokkal régebben a kezembe nyomott egy könyvet: Gyermekszületés természetfeletti módon. Ahogy le kellett feküdnöm azonnal el kezdtem olvasni.
Volt szó a vetélésről, a félelemről, a hit erejéről, a fájdalom nélküli szülésről és csupa olyan dologról amiről a legszívesebben olvastam ebben a helyzetben.
Ami a legjobban megfogott és változást indított bennem az az volt, hogy űzzem ki a félelmet magamból, mert az nem Istentől való.

Valami miatt eddig ez nem tudatosult bennem.
Én tényleg egyfolytában féltem (az előző várandósságoknál is) és még most is sokszor de miután ezeket a sorokat olvastam és próbáltam alkalmazni, másképp éltem meg azt a 3 hét kényszerpihenőt.

Tényleg minden szempontból kizárólagosan egész napos fekvés volt előírva (azt, hogy ezt hogy bírtam a gyerekek mellett megoldani majd egy másik bejegyzés lesz), úgyhogy egészen eluralkodhatott volna rajtam a rettegés ez alatt a három hét alatt és még sem így történt.
El kezdtem bízni és ahogy éreztem, hogy félnék azt mondtam, hogy: "Te benned bízom Istenem". Persze kértem, hogy maradjon meg a baba de erősebb volt a bizodalmam mint a könyörgésem és a félelmem.

Egyre többen tudták meg a pár hét alatt, hogy feküdnöm kell a babával.
Nagyon sokan imádkoztak értem, gondoltak rám és nem túlzok, hogy ezt (majdnem) minden pillanatban éreztem.

Nem én lennék ha nem lenne továbbra is félelem bennem, hogy minden rendben lesz e ezután, hogy ezen most túl vagyunk de jön a többi és valójában csak akkor nyugszom meg ha a kezemben tartom a negyedik egészséges babánkat mert ez valószínű így lesz.
Viszont igyekszem nem rettegni és bízni. Mert csak így sikerülhet.

Pötty várhatóan augusztus 20-án fog megszületni.
Addig ígérem kitalálunk egy tökéletes nevet.
Bár nem lesz könnyű...

2011. február 6., vasárnap

Alvótársak

Eddig csak Kori volt a hajnali átköltöző ami ezt jelenti, hogy megjelenik az ágyunknál és elfoglalja a "helyét" majd alszik tovább. Kori "helye" a kettőnk lábánál van, közöttünk, az én bal oldalamon.
Amióta nem jár oviba - mert beteg - azóta elvétve költözik hajnalban, legtöbbször csak korán reggel 7 körül jön, mert most átalussza az éjszakát. Ovis időszakban szinte mindig megjelent 3-4 körül és amikor nincs erőnk vissza kísérni és megbeszélni vele, hogy még aludjon egy kicsit a galérián és csak reggel jöjjön akkor nem valami pihentető az éjszaka hátralevő része, Kori ugyanis izeg-mozog, vetődik, tekereg közöttünk. 3 hete azonban tényleg csak ritkán érkezik. Holnaptól viszont megint megy oviba egy kicsit lehet, hogy visszatér az éjjeli ébredés - nem lenne jó.

Nimródot 5 körül kell áthozni mert felsír és nem akar a saját ágyában vissza aludni ezért gyorsan kikapom, magam mellé veszem nehogy a nagyok felébredjenek (ha még ott vannak egyáltalán) és egy kis tea után alszik tovább mellettünk és csak 7 - 8 körül kel.
Az ő "helye" kettőnk között a fejünknél van tehát Kori fölött úgymond. Hetek óta minden reggelünk ilyen. Nimród is szeret tekeregni és vetődni közöttünk, néha felsír mintha nem akarna tovább aludni de ha nem veszünk tudomást a akcióról akkor megunja és elalszik (csendesen vissza helyezni az ágyába viszont lehetetlen úgyhogy marad ez a megoldás amíg nagyobb nem lesz). A bal oldalamon kapott helyet.

A legújabb vendégünk Simi (mostanában Simkóta néven ismert). Ő a legszolidabb és legcsendesebb költöző. Eddig szinte kivétel nélkül végig aludta az éjszakákat, nem is emlékszem mikor kellett kelni hozzá talán ha néha felsírt akkor megnyugtattuk de őt nem kellett áthozni már nem is emlékszem mióta.
Pár napja azonban ő is eltulajdonította az ágynak egy maradék szegletét, a jobb oldalalom az ágy karfájára lapulva.
Észrevétlenül érkezik, bebújik mellém és meg sem mozdul, nem fészkelődik, ici-pici helyen elfér és nem zavaró.
Persze jobb lenne ha nem jönnének át, szívesen átaludnám az éjszakát úgy ahogy azt kell(ene) mert minden egyes gyerek érkezésére felébredek és odébb húzódom hol jobbra hol balra végül kitekert pozícióban fekszem csak, hogy ezek a kis megszállók aludjanak még egy kicsit reggel de az a hajnali pár óra már egyáltalán nem kényelmes és pihentető.

Azért jót mosolygok mert olyan édesek amikor megérkeznek és oda fészkelnek és helyet túrnak és elfoglalják a saját kis lakrészüket és alszanak tovább.
Ők egyre nagyobbak lesznek az ágyunk viszont nem nő velük arányosan úgyhogy nem tudom mi lesz később.
De ez most nem is fontos.
Ma reggel így néztek ki az ágyunkban miután egyszerre ébredtek:
Körjáték és szeretetáradat

2011. február 2., szerda

Kori kérdez

Kori: - "Anya! Ha én is anyuka leszek akkor teljesen másképp fogok kinézni?"

Én: - "Igen."

Kori: (nevet) - "És akkor is fogsz bögyörgetni?"

Én: (nevetek)

2011. február 1., kedd

A köszöntés









Szeretünk korán reggel az ágyban köszönteni, így megalapozzuk a napot, nem kell egész nap várni, hogy legyen már valami.

Nimród megszeppenve fogadta a tortát és az ajándékot, Simi és Kori lelkesen énekeltek és hozták a kis csomagot az ünnepeltnek.
Nimród örült a nyomogatós könyvnek, Kori is nagyon odáig volt és minden szép állat ő akart lenni benne, Simi a tortának esett neki és ő ette a legtöbbet aztán belőle.
Kori és Simi a hátukon hátizsákkal érkeztek, a gyerek szobából ugyanis bepakoltak néhány játékot a kis testvérnek (Kori labdával, Simi fa karikával kedveskedett Ninónak).

Nagymama váratlanul megérkezett a kis ünnepelthez és egy édes kismackót, egy Maszat épít könyvet és egy puha zoknit hozott az ötödik unokájának.
Még én is kaptam egy kis ajándékot - mint hős anya - egy nagyon finom csokit.

Ninót többen hívták, Anyu, Tündi és Zolika dédi, Éviék úgyhogy sokan gondolnak rá, még emailben is köszöntötték.

Ha meggyógyulunk körbe járjuk a családot és begyűjtjük a gratulációkat.
Mert ez a kicsi Ninó megérdemli.