Nyáron éreztem először valami "burnout" féleségt. Hogy nem vagyok olyan lelkes, nem vagyok olyan oda adó ahogy annak lennie kéne. Talán GYES betegség a neve de remélem még nem olyan súlyos. Mögöttünk van egy kiköltözés a kis lakásból, egy átcuccolás Berci szülői házába úgy hogy semmi segítség nem volt itthon szóval egyedül bonyolítottuk le. Besokallotam meg Berci is aztán mikor kész lett leutaztunk a Balatonhoz 3 hétre és akkor kicsit helyre rázódott minden.
Érzem, hogy nekem ennyi gyerek adatott mert testileg-lelkileg nem vágyom többre (pedig milyen "könnyű" volt mikor biztosan tudtam, hogy szeretnék még) de hát évek óta Berci egyedüli küzdelmét nézem, hogy pótolja a hiányzót az én szerényke GYES-emhez tehát a helyzet adott, hogy nekem dolgoznom kell nem leszek örök életemben háztartásbeli anyuka, a kérdés csak az, hogy mikor.
A házhoz újabb hiteleket kell felvennünk úgyhogy szorul a hurok (feltéve ha kapunk). Úgy érzem nekem is tennem kell valamit azon túl, hogy az öt gyerek már egy teljes állás vagy inkább kettő netán három. Nyáron el kezdtem nézni az állásokat aztán Domira néztem - kicsi még - és be is csuktam a google-t, meg el is bizonytalanodtam.
Tudom, hogy iskolát szeretnék mert sok a szünet, fél állás kell mert többet nem bírok és a közelben, hogy begyűjthessek mindekit. Találtam ilyet, de nem tökéletes mert minden nap be kéne mennem és most messzebb lakunk vagyis minden nap több autózás (a nagyok oda járnak).
Ma bementem megnézni van e hely a bölcsődében csak akkor sírtam el magam miután kijöttem mert azt mondták: lehet hogy megoldható, hogy bevegyék Domit (mert ha kizárt akkor ugye nincs mit eldönteni).
Megijedtem és folyton mérlegelek. Felfogtam e mit jelent 7. és 8. osztályban éneket tanítani, készen állok e hogy Domit minden reggel beadjam és délután érte menjek, na meg a többieket is be kell gyűjteni és felkészültem e lelkileg és fizikailag, hogy betegek lehetnek és még egy fontos szempont, hogy nem otthon vagyunk hanem ideiglenesen amig el nem készül a ház (ami mellesleg még el sem kezdődött mert nincs engterv). Ellene ez a sok dolog és mellette, hogy ott van ahova költözni fogunk és fél állás ahogy akartam. Csak az időzítés rossz...? De hát ezt sem tudom.
Vagy égi jel, vagy lemondás vagy próbatétel vagy ez mi?
A nagy Nagy család
A nagy Nagy család
2015. szeptember 4., péntek
Így vagyunk nyár után
Olyan sokáig nem írtam. Hiányzott és hiányoztam, legalábbis sokan kérdezték hova tűntünk...
Olyan egyszerű oka van: sokan voltunk, sok minden történt és írni, hát nem igazán sikerült.
A kezdeti nehészésegk után áldott nyarunk volt úgy értem mindenki egyészségesen tölötötte a majdnem három hónapot amiért végtelenül hálás vagyok!
Összerázódott család, a gyerekek egymással, beálltak a szerepek (aminek most véget vet a sok intézmény), és hát elköltöztünk a bázisra amig el nem készül a házunk.
DOMIval voltunk nyár elején vérvételes gasztron annak már meg van az eredménye de időpontunk csak októberre van az orvoshoz. Ami miatt mentünk az szinte teljesen eltűnt, igaz nem kap tejet de tejterméket igen és a kakija elvétve nyákos és furcsa úgyhogy akár a foga is lehetett vagy minimális ételintolerancia ami vagy kiderül vagy nem. Hála az égnek, hogy Csopkaon ezt magunk mögött hagytuk és kisbabából kisfiú lett olyan egészséges kétéves forma. Bement a Balatonba, ugrált a nagyokal a kerti medencébe, el kezdett beszélni, kismotorozik, bohóckodik, vigyorog, szerepjátékozik, utánoz, önállóskodik, jó étvággyal eszik, kimerülten alszik: 21 hónapos kisfiú és persze a család babája.
BOLDI a másik kisbabánk vagyis a legféltékenyebb kis gézengúz. Domit rendesen kínozza de olyan kedvesen meg angyal arccal (amely mögött vicsorgás rejlik) de ha megkérem, hogy vigyázzon rá akkor feltámad benne a testvéri ösztön. Mókamester a javából, hatalmas visító és hiszti király óriási akarattal és önfejűséggel. A nagyokhoz akar tartozni és teljesen kiborul ha kizárják (jogosan). Ugyanakkor igényli a bújást, hogy őt is úgy szeressem (olyan babásan) mint a Domit, de engejdek meg neki mindent amit a nagy testvéreinek ("mert ő már nem kisbaba!"). Igazi kis oroszlán bébi még akkor is ha csillagjegye hivatalosan már szűznek számít. 4 éves, aki most érett meg az ovira.
NIMRÓD a kis különc, a különleges lelkivilágával férfias visélkedésével, a legnagyobb középső a szó legszorosabb értemében. Nyáron sokat változott, elmúlt a víziszonya, bátran bement a hajóról a Balatonba (ez évekig tabu volt eddig), nagyott nőtt (Simi ruhái jók rá), nagyon figyel a meséknél, sokat fejlődött rajzolásban, ügyesen bringázik, főz a Nagypapával, vigyáz a Domira mint egy kis pótapuka. A legönérzetesebb, minden csak úgy jó ahogyan kitalálja, a gúnyt nem tűri, nehezen kiengesztelhető de nagyon érzékeny az emberi sorsok, családunk tagjai nagyon foglalkoztatják, hogy ki miért mikor hogyan - sokat kérdez. Februrában lesz 6, de már most azt számolgatja, hogy mikor mehet iskolába. Jövő Szeptemberben.
SIMON a cérnafiú. Teljesen más mint a többiek, egy kis kakukktojás kívül, belül. Nagyon vékony testalkatú, nagyon szelíd fejű, borzasztóan álmodozó (sokszor nem tudja mi folyik körülötte - egy nagy kiabálós leszidás után rám néz: "imádlak anya" - meg hasonlók). Szeret olvasni (főleg Geronimo Stilton mulatságos történeteit), szeret plüss állatosat játszani Korival. Nyáron nem volt elnyomva, nem fájt a feje, nem szorongott, nagyon sokat nevetett, bolondozott, sikítozott. Vízimádó ugrált a hajóról, nem lehetett kiszedni a vízből és úszni is ügyesen tud. Ő az aki legjobban tiltakozik az alvás ellen és mégis az első aki elalszik. Nagyon vicces dolgokat csinál, jó a humora (nem gondoltam volna, hogy ilyen vissza húzódásból ekkora nevettető lesz). Optimistának vallja magát de kishitű, nagyon kell dícsérni és bíztatni, meg szeretgetni.
KORNÉLIA a NŐ. Olyan vagány a fiúk mellett, hogy csuda. Házias, rendszerető, segítőkész a fiúk második anyukája. Rengeteget olvasott a nyáron mert azt nagyon szeret. Kreatív, fantáziadús, együttműködő, csak néha lázad ha már nagyon elege van. Kötelességtudatból csinál sok mindent (szerintem a tanulást is mert nem szereti de maximalista), viszont áldott jó lelke van és benne meg van az az igazán JÓ ami sok emberből hiányzik. Nekem hatalmas segítségem, lány társam a fiú rengetegben és hát egyetlen és első úgyhogy féltem, óvom. Már 3. osztályos.
Olyan egyszerű oka van: sokan voltunk, sok minden történt és írni, hát nem igazán sikerült.
A kezdeti nehészésegk után áldott nyarunk volt úgy értem mindenki egyészségesen tölötötte a majdnem három hónapot amiért végtelenül hálás vagyok!
Összerázódott család, a gyerekek egymással, beálltak a szerepek (aminek most véget vet a sok intézmény), és hát elköltöztünk a bázisra amig el nem készül a házunk.
DOMIval voltunk nyár elején vérvételes gasztron annak már meg van az eredménye de időpontunk csak októberre van az orvoshoz. Ami miatt mentünk az szinte teljesen eltűnt, igaz nem kap tejet de tejterméket igen és a kakija elvétve nyákos és furcsa úgyhogy akár a foga is lehetett vagy minimális ételintolerancia ami vagy kiderül vagy nem. Hála az égnek, hogy Csopkaon ezt magunk mögött hagytuk és kisbabából kisfiú lett olyan egészséges kétéves forma. Bement a Balatonba, ugrált a nagyokal a kerti medencébe, el kezdett beszélni, kismotorozik, bohóckodik, vigyorog, szerepjátékozik, utánoz, önállóskodik, jó étvággyal eszik, kimerülten alszik: 21 hónapos kisfiú és persze a család babája.
BOLDI a másik kisbabánk vagyis a legféltékenyebb kis gézengúz. Domit rendesen kínozza de olyan kedvesen meg angyal arccal (amely mögött vicsorgás rejlik) de ha megkérem, hogy vigyázzon rá akkor feltámad benne a testvéri ösztön. Mókamester a javából, hatalmas visító és hiszti király óriási akarattal és önfejűséggel. A nagyokhoz akar tartozni és teljesen kiborul ha kizárják (jogosan). Ugyanakkor igényli a bújást, hogy őt is úgy szeressem (olyan babásan) mint a Domit, de engejdek meg neki mindent amit a nagy testvéreinek ("mert ő már nem kisbaba!"). Igazi kis oroszlán bébi még akkor is ha csillagjegye hivatalosan már szűznek számít. 4 éves, aki most érett meg az ovira.
NIMRÓD a kis különc, a különleges lelkivilágával férfias visélkedésével, a legnagyobb középső a szó legszorosabb értemében. Nyáron sokat változott, elmúlt a víziszonya, bátran bement a hajóról a Balatonba (ez évekig tabu volt eddig), nagyott nőtt (Simi ruhái jók rá), nagyon figyel a meséknél, sokat fejlődött rajzolásban, ügyesen bringázik, főz a Nagypapával, vigyáz a Domira mint egy kis pótapuka. A legönérzetesebb, minden csak úgy jó ahogyan kitalálja, a gúnyt nem tűri, nehezen kiengesztelhető de nagyon érzékeny az emberi sorsok, családunk tagjai nagyon foglalkoztatják, hogy ki miért mikor hogyan - sokat kérdez. Februrában lesz 6, de már most azt számolgatja, hogy mikor mehet iskolába. Jövő Szeptemberben.
SIMON a cérnafiú. Teljesen más mint a többiek, egy kis kakukktojás kívül, belül. Nagyon vékony testalkatú, nagyon szelíd fejű, borzasztóan álmodozó (sokszor nem tudja mi folyik körülötte - egy nagy kiabálós leszidás után rám néz: "imádlak anya" - meg hasonlók). Szeret olvasni (főleg Geronimo Stilton mulatságos történeteit), szeret plüss állatosat játszani Korival. Nyáron nem volt elnyomva, nem fájt a feje, nem szorongott, nagyon sokat nevetett, bolondozott, sikítozott. Vízimádó ugrált a hajóról, nem lehetett kiszedni a vízből és úszni is ügyesen tud. Ő az aki legjobban tiltakozik az alvás ellen és mégis az első aki elalszik. Nagyon vicces dolgokat csinál, jó a humora (nem gondoltam volna, hogy ilyen vissza húzódásból ekkora nevettető lesz). Optimistának vallja magát de kishitű, nagyon kell dícsérni és bíztatni, meg szeretgetni.
KORNÉLIA a NŐ. Olyan vagány a fiúk mellett, hogy csuda. Házias, rendszerető, segítőkész a fiúk második anyukája. Rengeteget olvasott a nyáron mert azt nagyon szeret. Kreatív, fantáziadús, együttműködő, csak néha lázad ha már nagyon elege van. Kötelességtudatból csinál sok mindent (szerintem a tanulást is mert nem szereti de maximalista), viszont áldott jó lelke van és benne meg van az az igazán JÓ ami sok emberből hiányzik. Nekem hatalmas segítségem, lány társam a fiú rengetegben és hát egyetlen és első úgyhogy féltem, óvom. Már 3. osztályos.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)