Így vagyunk nyár után

Olyan sokáig nem írtam. Hiányzott és hiányoztam, legalábbis sokan kérdezték hova tűntünk...
Olyan egyszerű oka van: sokan voltunk, sok minden történt és írni, hát nem igazán sikerült.
A kezdeti nehészésegk után áldott nyarunk volt úgy értem mindenki egyészségesen tölötötte a majdnem három hónapot amiért végtelenül hálás vagyok!
Összerázódott  család, a gyerekek egymással, beálltak a szerepek (aminek most véget vet a sok intézmény), és hát elköltöztünk a bázisra amig el nem készül a házunk.

DOMIval voltunk nyár elején vérvételes gasztron annak már meg van az eredménye de időpontunk csak októberre van az orvoshoz. Ami miatt mentünk az szinte teljesen eltűnt, igaz nem kap tejet de tejterméket igen és a kakija elvétve nyákos és furcsa úgyhogy akár a foga is lehetett vagy minimális ételintolerancia ami vagy kiderül vagy nem. Hála az égnek, hogy Csopkaon ezt magunk mögött hagytuk és kisbabából kisfiú lett olyan egészséges kétéves forma. Bement a Balatonba, ugrált a nagyokal a kerti medencébe, el kezdett beszélni, kismotorozik, bohóckodik, vigyorog, szerepjátékozik, utánoz, önállóskodik, jó étvággyal eszik, kimerülten alszik: 21 hónapos  kisfiú és persze a család babája.

BOLDI a másik kisbabánk vagyis a legféltékenyebb kis gézengúz. Domit rendesen kínozza de olyan kedvesen meg angyal arccal (amely mögött vicsorgás rejlik) de  ha megkérem, hogy vigyázzon rá akkor feltámad benne a testvéri ösztön. Mókamester a javából, hatalmas visító és hiszti király óriási akarattal és önfejűséggel. A nagyokhoz akar tartozni és teljesen kiborul ha kizárják (jogosan). Ugyanakkor igényli a bújást, hogy őt is úgy szeressem (olyan babásan) mint a Domit, de engejdek meg neki mindent amit a nagy testvéreinek ("mert ő már nem kisbaba!").  Igazi kis oroszlán bébi még akkor is ha csillagjegye hivatalosan már szűznek számít. 4 éves, aki most érett meg az ovira.

NIMRÓD a kis különc, a különleges lelkivilágával férfias visélkedésével, a legnagyobb középső a szó legszorosabb értemében. Nyáron sokat változott, elmúlt a víziszonya, bátran bement a hajóról a Balatonba (ez évekig tabu volt eddig), nagyott nőtt (Simi ruhái jók rá), nagyon figyel a meséknél, sokat fejlődött rajzolásban, ügyesen bringázik, főz a Nagypapával, vigyáz a Domira mint egy kis pótapuka. A legönérzetesebb, minden csak úgy jó ahogyan kitalálja, a gúnyt nem tűri, nehezen kiengesztelhető de nagyon érzékeny az emberi sorsok, családunk tagjai nagyon foglalkoztatják, hogy ki miért mikor hogyan - sokat kérdez. Februrában lesz 6, de már most azt számolgatja, hogy mikor mehet iskolába. Jövő Szeptemberben.

SIMON a cérnafiú. Teljesen más mint a többiek, egy kis kakukktojás kívül, belül. Nagyon vékony testalkatú, nagyon szelíd fejű, borzasztóan álmodozó (sokszor nem tudja mi folyik körülötte - egy nagy kiabálós leszidás után rám néz: "imádlak anya" - meg hasonlók). Szeret olvasni (főleg Geronimo Stilton mulatságos történeteit), szeret plüss állatosat játszani Korival. Nyáron nem volt elnyomva, nem fájt a feje, nem szorongott, nagyon sokat nevetett, bolondozott, sikítozott. Vízimádó ugrált  a hajóról, nem lehetett kiszedni a vízből és úszni is ügyesen tud. Ő az aki legjobban tiltakozik az alvás ellen és mégis az első aki elalszik. Nagyon vicces dolgokat csinál, jó a humora (nem gondoltam volna, hogy ilyen vissza húzódásból ekkora nevettető lesz). Optimistának vallja magát de kishitű, nagyon kell dícsérni és bíztatni, meg szeretgetni.

KORNÉLIA a NŐ. Olyan vagány a fiúk mellett, hogy csuda. Házias, rendszerető, segítőkész a fiúk második anyukája. Rengeteget olvasott a nyáron mert azt nagyon szeret. Kreatív, fantáziadús, együttműködő, csak néha lázad ha már nagyon elege van. Kötelességtudatból csinál sok mindent (szerintem a tanulást is mert nem szereti de maximalista), viszont áldott jó lelke van és benne meg van az az igazán JÓ ami sok emberből hiányzik. Nekem hatalmas segítségem, lány társam a fiú rengetegben és hát egyetlen és első úgyhogy féltem, óvom. Már 3. osztályos.