Simikét ma nagyon hisztis állapotban kaptam vissza. Valószínű zokon vette, hogy tegnap Berci a délutáni alvás után ott hagyta őket a Nagymamákénál. Nem mintha nem szeretne ott lenni de azért mégis csak éreztetnie kell, hogy nincs ez rendben, hogy mi itt hárman ők meg ott ketten (illetve négyen a nagyszülőkkel). Dehát nekünk is kell egy kis "pause", hogy ne rettegjünk éjjel, hogy na melyik fog fel sírni és ne kelljen kipattanni legalább egy héten egyszer 9-nél előbb az ágyból (mert Nimródhoz nem kell ugrani ő kéznél van). Kori is "tüntetett" egy kicsit de vele meg lehetett beszélni a dolgot, Siminek viszont minden konfliktust rendező próbálkozásomra oltári nagy üvöltés és hiszti roham volt a válasza (de én azért kitartóan próbálkoztam mert láttam, hogy nagy a baj). A délutáni alvás segített: mindenki egyszerre 2-től fél 4-ig úgy aludt mint a tej.
Most éppen Nimród "lakatlan" ágya alatt tanyáznak, kinevezték barlangnak (amit Kori elmondása szerint vadállatok laknak - Simi az oroszlán fiú, Kori az oroszlán lány - természetesen élethűen üvöltenek is hozzá).
Bercinek tegnap este végre volt ideje teljes erővel a legkisebb királyfira koncentrálnia, és boldogan meg is állapította, hogy : "Van egy rajongóm!". Valóban, Nimród le sem vette a szemét róla legalább 1 órán keresztül amig a kezében tartotta és ringatta és az első személynek szóló mosoly is a büszke apáé lett. Örülök nagyon, szeretném ha legalább olyan szoros kötődés lenne kettőjük között mint a másik két Nagy gyerekkel is van.
