"A
jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is
amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi
következik. (Préd.7,14.)"
Nem leltünk nyugalomra az éjjel. Álmomban több helyen laktam és egyik rosszabb volt mint a másik.
Bercivel beszéltük, hogy akkor kiveszünk ennyiért egy nagyobbat vagy ha már veszteség azért jöjjön pótlék is, hogy menjünk egy kertes házrészbe. Az eredmény: nem adnak ki ennyi embernek lakást se 70 négyzetméteres kertes házrészt. köszönjük. Hátrányosan megkülönböztetettek lettünk többen azt mondták, hogy ennyi ember nem veheti ki. Amekkorát kivehetnénk annak a bérlete 200 ezernél kezdődik de inkább 300 és az már ház.
Úgyhogy döntöttünk elviseljük amit ránk mért a sors: hazamegyünk. Ez a legolcsóbb és a legszűkösebb megoldás de ez lesz. Szobát cserélünk a gyerekekkel ők mennek a nagyba, mi a kicsibe és fizetjük a havi 160 ezer forint törlesztőrészletet erre az egész helyzetre. Végülis így is lehet élni, fogunk is. Boldit is oda vártuk.
Volt a házban egy néni aki gyűlölt minket, kiabált velünk a végén már nem köszönt, mert gyerekeink vannak és hangosak. Most megint hallgathatjuk minden nap.
Szebb sorost szántam a gyerekeimnek de elviseljük végülis az életet elég túlélni nem muszáj megélni...
Jövő nyáron talán lesz a 160 ezerből már csak 100 és akkor mehetünk egy olyanba amiben szintén nem fogunk elférni.
Álmomban majd vissza járok ide...
