Nem egészen úgy ahogy terveztük hanem még annál is szebben és hálásabban telt.
Berci azt mondta 24-én este mikor már mindenki aludt, hogy milyen szép, hogy el akarják hinni a csodát...mert mi is el akarjuk hinni...
Az emelet nem lett készen pedig szerettük volna ha megnyílik a tetőtér is az ünnepre, de ez már nem számít. Advent negyedik vasárnapján végre Berci is velünk jött a misére oly sok apátlan hétvége után. Embert - és "családot próbáló" időszak volt ez, de végül együtt érkeztünk meg a kis Jézus jászolához...
A Szentestét itthon töltöttük, majd kezdődött a vendégeskedés: 25 Nagypapáék, 26 Budajenő, 27 Ati papáék, 28 Anyuékkal családi Trófeázás. A legszebb pillanat számomra a 27-e volt amikor Tündi és Zolika eljöttek megnézni a házunkat. Zolika megmászta az emeletet (K2) mert érdekelte mi van fent, aztán Tündi is körülnézett. A gyerekek énekeltek, zongoráztak nekik, ők pedig gyönyörködtek, mi pedig örültünk. Ennél többre nem is vágytam idén karácsonykor...
Mindenhol sok öröm, és nagy játék várt a gyerekekre. Hálás vagyok, hogy nem lettek betegek (bár Boldinak majdnem sikerült) és mindenkivel együtt ünnepelhettünk. Jó, hogy nagy a család, sokfelé mehetünk és most már hozzánk is egyre többen jöhetnek mert elférünk.
Budajenő 26.
Tündi és Zolika a házunknál 27.
Ati Papáéknál 27.
Trófea Anyuékkal 28.
