Napokig nem tudtam belépni a blogra valami Error miatt. Ezt legutóbb a gimiben írta ki a számológépem mikor valami fontos dolgot kellett volna kiszámolnom egy-egy sors döntő matek dogánál. Nyomasztó emlékek - na mindegy.
Nem írtam volna mást csak szomorúságot mert ez a hét maga volt a rettenet kivéve azt a 2 órát (a 168-ból) amikor Zolika Nagypapám, a gyerekek Dédnagypapája meglátogatott minket hétfőn délután.
Hétfőn Nimród kezdte egy hasmenéssel és lázzal.
Kedden Simi folytatta egy hányással és lázzal.
Kedden este én kezdtem a Simi-féle tünetekkel (láz nélkül) és 10 órán keresztül meg sem álltam de úgy, hogy minden percben az ügyeletet akartam hívni. Egy korty folyadék sem maradt meg bennem 10 órán keresztül fárasztó volt és fájdalmas és elkeserítő is a helyzet.
Közben arra gondoltam, hogy nem ruccanhatok be a kórházba egy kis infúzióra mert nekem arra sincs időm 3 gyerek meg egy pocaklakó mellett - na és Bercivel sem tehetem ezt meg - bár nagyon közel álltam hozzá.
Szerda reggelre nem lett jobb de elmúlt utána viszont borzalmas gyengeség lett urrá rajtam ami egészen csütörtök estig eltartott. Nem is vittem le a fiúkat bár nekik elmúltak ezek a vírusos tüneteik, de Korit is a nagynéném hozta-vitte az oviba mert nekem nem ment.
Ezek a pici fiúk meg nem volt túl toleránsak velem szemben, megspékelve azzal, hogy Nimródnak eszeveszett tempóban elindultak a fogai (3 rágó) és nem csak az orra folyt úgy, hogy percenként kellett szívni de a könnye is ömlött és üvöltött hangosan. Borzasztóan hangosan.
Hát így telt ez a hét, nyomasztóan, lassan, szenvedősen és nagyon vártam, hogy elmúljon ez az egész.
Nimródnak végre előbújt két foga, most nagyobb a csend (de gondolom átmeneti), és nagyon fáradt sokat alszik napközben és éjszaka is.
Azt azért megemlítem mint fontos mérföldkő az életében, hogy a mesekönyveben felismeri a kismadarat, a kutyát és a cicát. Mikor kérdezem mit mond a kutya, azt feleli: "- vá-vá".
Ez még harmadik gyereknél is lenyűgöző, főleg így, hogy alig jut rá időm, figyelmem, autodidakta tanul mindent és csak észreveszem, hogy tudja.
Bánat is meg öröm is, Korival még rengeteget olvastam, nézegetettem mikor ekkora volt...
Pénteken az utolsó tanításom volt Budajenőn, már csak egy koncert lesz kedden és megint felhagyok a tanítással egy ideig. Nem fog hiányozni, elfáradtam, igaz, hogy csak egy nap de arra is készülni kell, oda kell menni, meg kell szervezni a fiúkat addig, szóval ez így már sok.
A pocakom meg nő, hihetetlen, hogy még pontosan 3 hónap hátra van a végéig...
