A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2014. szeptember 24., szerda

100 % cukiság


Mától nem csak kúszik de mászik is! ÉLJEN!
Ja és pakol.
Meg furcsa hangokat hallat mikor örül (békahang vagy sorozatlövés vagy valami olyasmi).

2014. szeptember 23., kedd

Lassan belerázódunk

5 gyerekkel itthon, esténként, egyedül, jaj....

Mindig mindenkinek van valami baja vagy öröme vagy bánata vagy valami ráfigyelnivalója (ilyen szó nincs)...
Fektetésnél mindenki akar belőlem egy darabot  (Boldi sír, Domi üvölt, Nimród vadul, Simi visít, Kori járkál - de ez  a legrosszabb verzió). Egyébként van, hogy rendesek és kidőlnek de előtte széttépnek, hogy figyeljek rájuk. Ha Berci még ébren éri őket minden nyugodtabb, egyedül más....
De ma diafilmeztünk és ez jó.

Simi nagyon elsős. Elfárad, és reggel nehezen indul el mert a kicsik még itthon vannak és játszhatnak amikor az iskolásokkal kilépünk az ajtón. Aztán nem megy ez a foci dolog akárhogy is szeretném. Fáj, mert jól ment neki és tavaly szerette de most nagyon nem akarja és úgy érzem most engednem kell (egy időre) mert az iskola is sok így elsőre. Remélem hiányozni fog neki vagy belerázódik az iskolába és akkor máshoz is lesz kedve de most itthon akar lenni és játszani és színezni van csak kedve azonkívül, hogy a házi feladta csak 5 perc.
Ma elhoztam napközi előtt és kapott ő is olvasójegyet a könyvtárba, meg egy csokit a postán és egy gombóc fagyit is aztán haza jöttünk (Domi Simi meg én) és akkor a házi után már csak játszott és énekelgetett meg dalolászott és olyan felszabadult volt, hogy sajnáltam szegényt.

Domi lázas két napja úgyhogy éjszakázom. Egész éjjel szopizik, ha meggyógyítja nem bánom. Tegnap totál gyenge volt, ma már jobban van: játszott, kúszott, evett csak az a fránya láz ne lenne...

Boldi rosszalkodik az oviban de állítólag annyira cuki, hogy nem lehet rá haragudni. (Ezt három óvónéni mondta nekem - egymástól függetlenül.) Legóházra akasztja elalvás előtt a szandálját, meg hangosan énekelget, nem akar aludni aztán nem lehet felkelteni meg nem is igazán fogad szót de cuki és kész.
Reggel általában vidáman kel és indul Bercivel, estére meg nagyon sírós és nyűgös akkor összebújunk.

Nimród meg férfias. Komoly barátokra tett szert a csoportban, női rajongótábora van, játékokat talál ki a társaival (építenek a húsvéti nyuszinak fészket küszöbbel, megbeszélik ki mit kér karácsonyra az angyalkáktól, diót gyűjtenek) meg ilyenek. Most rá jut kevesebb érzem, ő is érzi de majd pótoljuk ha nem lesz ez az őrület. Boldival elég kemény a csoportban - sajnos.

Kori pedig nagyon szuper másodikos bár néha túl fáradt és hisztizik itthon de bármikor látom a suliban kicsattan a boldogságtól. A táncban kiteljesedik és ez szuper!

Nekem meg tetszik a délelőtti rendrakás és nyugalom itthon.
Hát így...


2014. szeptember 17., szerda

Családunk 2014 szeptemberében

Családunk egy kissé megviselt mostanság.

Hatalmas teher esett le rólam, hogy megnyitottak az intézmények, mert még sosem voltam ennyire kimerült idegileg, fizikailag mint augusztus végén. Reménytelennek tűnt, hogy össze tudom szedni Kori másodikos, Simi elsős dolgait, hogy sikerül két helyre időbe elvinni őket és az összes egyéb különórát beilleszteni az idejükbe, mindezt az ovival összeegyeztetve és meghagyva a délelőttöt kettőnknek (Domival).

Dilemma az is, hogy Simi az iskolás foci csoportba járjon e. Az ovisba túl sok lett a kicsi, az iskolásba van már mindenki de több dolog szól mindkettő mellett. Nehéz döntés már csak azért is mert én magam nehezen hozok döntést, mert Siminek a legjobbat akarom de nem tudom mivel teszem azt.
Kedden aztán hajlandó volt kipróbálni az iskolás focit, ami azzal kezdődött, hogy mentek át a pályára és elzuhant mert megbotlott és hatalmas seb lett a lábán és szerintem sokkot is kapott mert a nehéz táska a hátáról előre esett és lerántotta a földre. Ennek ellenére a focin jól érezte magát,  de csupa seb a lába a táska meg nem lesz könnyebb jövő héten sem...
Kis Cérna fiúcskám azért majd csak hozzá nő a táskához és a feladatokhoz.
A lecke 2 percbe sem telik neki, de csak azután, hogy rájön van lecke (mert általában azt mondja, hogy nincs aztán mégis találunk).
Szereti az osztályt és az iskolát és nagyon tetszik neki, hogy most ő lóg meg hétfőnként a Nagypapával (mint tavaly Kori).
Édes Simikém hősiesen küzd.

Kori reggelente nem akar menni iskolába aztán már jól érzi magát mikor megyek érte de a korán kelés nem neki való (bármilyen hamar is fekszik le este). Délután is alig jut rá figyelem és ezért vagy nem ezért de írni kicsit elfelejtett ami mindenképpen gyakorlást igényel de nem akar a kincsem este már semmit csak táncolni. Írni viszont muszáj de nehéz egy ellenállóval miközben a másik 4 gyerek is figyelmet követel.
Elkezdte a zongorát (a heti két szolfézs mellé heti két zongora is) amire egyszer elfelejtett menni (mert a napközi időben van és nem szólt) és akkor nagyon zokogott, betudom annak, hogy szereti és akarja és ez jó.
A tempó őrületes, a lecke sok és szerintem ügyes és még mindig maximalista kivéve az írásban mert úgy tűnik azt nem szereti.
Táncolni viszont nagyon, ahogy haza ér ruhát vált és kezdődik a nagyszoba körbetáncolása.
Külön szobájából a fiúkhoz költözött éjszakára.
Csillagom....

Nimród és Boldi a két ovis bandita.
Nimród komolyabb, a csoportban is nagy fiúkkal játszik, Boldi állítólag figyelni való figura mert kibújik a kerítésen és ráüt az ellenségre.
Reggelente mindketten rendesen elindulnak, délután boldogan szaladnak felém vagy a Nagypapa elé.
Délutánra Boldi sírós szokott lenni szerintem nagyon elfárad és hiányzom neki. Úgyhogy ő is figyelmet követel, az ágyamban akar aludni éjjel (engedem ) és kéri, hogy olvassak neki (olvasok), az ölembe ül.
Nimród nagyon mély érzésű. Zolika (a nagypapám, a dédpapa) kórházba került. Műtét volt. Nimród egyik nap az oviból egy papírral jött ki, azt mondta, hogy azt a levelet Istennek írta, hogy gyógyítsa meg Zolikát.
Nimródnak sok ilyen megnyilvánulása van amit nagyon szeretek benne és boldog a szívem, hogy ő ilyen. 

Berciről nem is írtam pedig mostanában borzasztó nehéz neki. Éjjel jár haza, sokfelé kell figyelnie, mindenhol meg kell felelnie és még egy vizsga sorozat is vár rá október elején amire nincs ideje tanulni.
Arra sincs ideje, hogy haza jöjjön vagy, hogy rendesen leüljön és egyen.
Tegnap este valahogy haza ért élőbb (az azt jelenti, hogy fektetéskor) és a gyerekek nagyon örültek, hogy olvasott nekik (Szegény Dzsoni és Árnikát), aztán én elaludtam miközben a Boldi mellé bújtam így a mai pizza tésztáját még ő gyúrta össze. Szegény.
Napközben beszélünk telefonon és mikor jön hazafelé a kocsival.
Ellopták a pénztárcáját, minden iratát, kártyáit, azt is intéznie kell, a Tojás most vizsgázott és egy vagyon volt amit szerencsére még a lopás előtt kifizettünk, de hát kártyaletiltás meg minden minden egy csomó pénz (lenne). A suliba is sok befizetni való van még ebbe a hónapban, az évkezdés az ilyen. Meg úgy egyáltalán az iskolás élet.
Sok bosszúság és szerencsétlenség ért bennünket mostanában de nem is részletezem mert nem érdemes.

Imre atyához kéne már menni lelki táplálékért, hogy legyen erő az árral szembe úszni....

Ma megismertük Editet, anya intézte, hogy jöjjön el hozzánk  néha segíteni.
Sokat nevettünk, a gyerekek pedig nagyon megszerették, megtömték háztartási keksszel - ez bizonyára felejthetetlen élmény lesz neki -, hősiesen megette mindet, hogy örüljenek. Máskor is jön reméljük.

Azért imádkozom, hogy legyen erő minden gyerekre figyelni, hogy Berci bírja a strapát, hogy bírjam, hogy egyedül vagyunk mert ő dolgozik és ne essünk szét a mindennapok terhei alatt.




Édeskettes

Domival nem lehet betelni.
9 hónapos szőke hullámos hajú, 4 fogú, kacagó, tapsoló, kúszó-mászó gyönyörűség.
Mindenkinek mindenkor kéne egy ilyen otthonra mert ez maga a csoda!
Még akkor is ha addig üvölt amíg fel nem veszem és még akkor is ha egész éjjel szimbiózisban élünk mert velem akar aludni (ami számára megnyugtató, számomra kimerítő).
Már most fáj, hogy elmúlik ez a szép, ártatlan korszak, hogy ennyire ragazkodik, hogy ennyire szeret és nem tudom levakarni magamról és nem is akarom mert szeretem úgy ahogy van.
3. hete vagyunk kettesben napközben és ez már nagyon kellett mindkettőnknek.
Pakolok, ő alszik, vagy csavargunk én iszom egy kávét ő alszik vagy csak úgy eltelik a délelőtt csendben és zavartalanul. Én készülök a délutánra, hogy rendeben várjam haza a másik négyet, Domi pedig felfedez: kúszik-mászik, feláll, elesik, kóstol mindent amit ér (papír, műanyag, játék, nem étel) úgyhogy nem mondom, hogy nyugodt vagyok, de szeretem, hogy ekkora.
Mikor haza érnek a testvérei akkor indul az őrület, cipelik ide oda, nem hagyják, hogy sírjon, játszanak vele, olvasnak neki vagy csak emelgetik.
Este aztán mikor elcsendesül minden, az ölembe veszem úgy alszik el rám lapulva, hozzám bújva, átkarolva.
Mondom, gyönyörű...


2014. szeptember 5., péntek

Húzós kezdés

Ezen a képen én vagyok!!!!!!

Egy rettenetesen fárasztó kimerítő hét van mögöttünk.
Simit hordom az egyik iskolába, Korit a másikba, Ninót Boldit az oviba majd nap közepén összeszedek majdnem mindenkit viszem őket haza vagy a külön órákra közben azon gondolkodom vajon minden gyerek nálam van e, és őrült módon figyelek a vezetésre mert ilyenkor könnyű hibázni ha az ember kimerült.

Tankönyveket bekötöttem.
 Reggel korán kelek, hogy mindenkinek mindent bepakoljak, előkészítsek, ételt italt csomagolok, reggeliztetek és még így is hibáztam pedig nagyon igyekszem, hogy minden náluk legyen amikor kell.

Beirattam Korit a zeneiskolába: szolfézsra és zongorára fog járni. Ezzel bővül az órarendje, egyenlőre elég neki ennyi a heti 2 tánc mellett, így is fáradt bár azt mondja szeret iskolába járni. 5 könyvet kiolvasott a nyáron, be is vitte megmutatni és ajánlani. Büszkék vagyunk rá!
Simi is szereti a sulit, délután társasoznak, festenek, zenét hallgatnak, délelőtt pedig tanulja azt amit már tud úgyhogy egyenlőre nem nehéz semmi csak felvenni a tempót: mit kell vinni, kikészíteni, betenni, aláiratni.

Augusztus utolsó hetében elvesztettem a fonalat, ez fokozódott hét elejére majd hét közepén tetőzött mivel Berci semmit nem tud segíteni a három munka mellett így a kezdés teljesen rám hárult. Megijedtem, pánikoltam hogy ez bírhatatlan aztán volt egy kicsi csavargás Laurával és visszatért az életkedvem.

Domika egy gyönyörű tündérherceg. Bár nagyon idegesítő a szeparációs szorongás miatti állandó zokogása de ha a közelben vagyok akkor nagyon aranyos és vicces és boldog is.
Kezd bevadulni mozog mint egy kis gép, mindent a szájába vesz, felül és feláll és majdnem mászik. 4 fogat növesztett. Nem sokat de többször eszik még mindig az anyatej a favorit.

Boldi második nap megunta az ovit, nem akart többet menni de azért csak végig járta az első hetet bent alvás nélkül ami nekem horror mert itthon letenni az ovi után Ninot Boldit Domit a nap közepén az mission impossible én mégis megcsináltam minden nap de nem lett jó kedvem utána.
Nimród az oviban jófej csak itthon zúzógép mert most nagyon középső gyerek.
Kori Simi az iskolás, Domi Boldi a kicsi és Nimród a "semmi" - vagyis így érzi magát és gondolom ezért garázdálkodik és vadul, hogy figyeljünk rá is. Próbálok.

Az iskola előtti napon nagy ünnep volt, a Fővárosi Nagycirkuszba mentünk. 2-öt fizet 5-öt kap akció volt, így mind a heten bejutottunk, Ati papa befizetett minket. Még sosem voltak évek óta nagy vágy volt, hogy egyszer lássanak valódi cirkuszt és egészen jó volt és élvezhető az előadás még nekünk is, a bohócnál mondjuk nem néztem oda mert attól rosszul vagyok de az állatos és a látványos rész nagyon profi volt.

Sok jóban volt részünk a nyáron bár a vége hosszúra nyúlt, számomra megváltás volt ez az évkezdés mert nem bírtam már ezt az értelmetlen vadulást és zúzást ami itthon ment na és a közétkeztetésből is elegem lett.

A szupercsapat tehát elvonult én pedig megpróbálom összekaparni magam és behozni a lemaradást...







2014. szeptember 1., hétfő

Tanévnyitó 2014.

Van még egy iskolásunk (Simi) és még egy ovisunk (Boldi).

Simi nagyon várta ezt a napot.
Anyuval 2 hete megvették a táskát azóta mindenkinek büszkén mesélt róla és mutatta annak aki jött hozzánk.
Gyönyörű színű, focistás. Kapott hozzá ugyanolyan  tornazsákot, kulacsot, és egy uzsonnás dobozt.
Teljes lett a boldogság, hatalmas az öröm (a képeken nem látszik, hogy örül mert Ő SIMI - pedig örül ám!).

Hetek óta csak a dolgokat szerezzük be a két iskolásnak. Valami itt van, valami ott van, sajnos képtelenség mindent egy helyen megvenni, megszenvedtünk vele, rengeteget fizettünk de vasárnap estére minden készen állt a kezdéshez. Még éjszaka a nevüket írogattam mindenre, de hajnalban megszólalt az ébresztő úgyhogy kelni kellett.

Simi boldogan készülődött, Kori kicsit lassabban, Boldi lelkesen, Nimród teljes ellenállással indította a reggelt. Pedig még zenét is tettünk be, hogy jobb legyen a kedvük.

Boldi is várta az első ovis napot, vele nem is volt baj de Nimród öltözni sem akart, elindulni sem és az oviban ott maradni sem.
Én vittem az összes gyereket és cókmókot, Berci dolgozni ment.

Az oviban Boldi felkapta a benti cipőt és már rohant is a terembe,  Nimródot meg ott kellett hagynom (ilyen vadul) mert siettünk az évnyitóra az iskolába.

Simit leadtam az elsősök gyülekezőhelyén, utána Korival berohantunk az új osztálytermébe. Szegénynek már csak az utolsó padban volt hely de egy aranyos lány mellé ült úgyhogy talán nem lesz baj (bár így is messze van az a tábla de hát így jár az aki 5 gyereket oszt el többfelé - mármint korán reggel).
Mivel szakadt az eső az udvari évnyitó ugrott úgyhogy csak az elsősöknek volt egy közös ünnepség a tornateremben, a többi osztály így Koriék is a tantermükben maradt.
Simivel mentem a tornaterembe.
Fotózni sem tudtam mert vagy Domit nyugtattam vagy a csomagokat cipeltem egyik helyről a másikra.
Nem volt egyszerű egyszerre három helyen lenni...

Itt van egy 1.b osztályos tanuló:



Az ünnepély után Simi osztályával átmentünk a kis épületbe ahol az elsősök tanulnak.
Blanka néni nagyon aranyos és kedves na és vicces ami fontos, a napközis Kriszti néni pedig egy lazább vagány 4 gyerekes anyuka és ő is nagyon lelkes és segítőkész. Úgy érzem nagyon Siminek való mindkét tanár néni úgyhogy nagyjából nyugodt vagyok.
Az első padba ültettem és nagyon várta egy barátját aki nagyon elkésett és már nem tudott mellé ülni ezért Simi szomorú arcot vágott.  De aztán megette az uzsonnás dobozból a tízórait és már boldog volt.

Miután ott hagytam Simit is, haza jöttem reggelizni Domival. Csodás volt a csend....

Ebédre már mehettem vissza az iskolásokért (az első hét az ilyen, amíg be nem áll a rend), majd az ovisokat is össze szedtem. Boldi lelkes, Nimród már normális üzemmódban.
Itthon aludtunk egy kicsit, mindenki mesélt az első napról és Nimród megígérte, hogy holnap már  nem lesz ilyen ellenálló mert ez csak a nyári szünet utáni első nap miatt volt. Remélem is...

Siminek nagyon tetszett az első nap, Blanka néni, az osztály, úgyhogy lelkesen várja a folytatást!

Szerettem volna egy nagy ünneplést, kalandot az első iskolai-óvodai nap után de olyan csúnya viharos, esős idő volt, hogy délután nem dugtuk ki az orrunkat itthonról. Majd bepótoljuk.
Helyette bekötöttem a tankönyveket.

Este fél 9-kor meg már mindenki alszik.
Ezt már szeretem...