Kezdődött azzal, hogy 10-ig nem kellett felkelnem - köszönet Berci szüleinek akik vállalták a gyerekeket vasárnapi ott alvásra. Aztán Simit álomba merülve, Korit kicsit hisztisen kaptam vissza de mindkettőt nagyon jó volt újra látni és megölelni. Aztán Péter unokatestvérem elvitt minket a sebészetre, hogy megmutassuk a doktorbácsinak (aki szerint én biztos az óvodában kedztem szülni, mert csak így lehet már három gyerekem) Nimród szépen gyógyuló köldökét aztán siettünk is haza Veronka unokatestvéremhez és az itthon hagyott gyerekekhez. Kori sokat aludt ma (néha neki is be kell hoznia a lemaradást) Simi viszont keveset és sírva is ébredt sajnos a "vau-vau"-ját keresve (amiért be kellett ugranunk a Labanc utcába mert ott maradt a nagyszülőknél) hiszen a kutyája nélkül nem tud létezni. Aztán megérkezett Zsófi is. Ma nálunk gyűlt össze ez a sok unokatestvér (Péter, Vera, Zsófi) akiket nem is olyan régen még én altattam, ringattam, pelenkáztam a budajenői otthonukban. Zsófival sikerült egy kicsit beszélgetnünk amikor Kori hagyott minket szóhoz jutni (szóval nem sokat) a többieknek hamar menniük kellett. Jó volt, örülök, hogy közel laknak és szeretnek ide jönni. Annak idején sokat vigyáztam rájuk mikor ilyen kicsik voltak mint most az enyémek és tényleg mintha csak ma lett volna a sok bolondozás a gyerekszobájukban és a nagy lego ház építése - mert azt nagyon szerették.
Nagypapámnak ma van a nevenapja. Kori szívesen jött a telefonhoz és ő is felköszöntötte majd jól megnevetette dédpapáját mikor búcsúzóul ezt mondta: "Majd kapsz ajándékot. Bort meg kalácsot!".
Aztán Berci felhívott délután 5 körül, hogy Boldog Nőnapot kívánjon, azt mondta most tudta meg, hogy az van. Ez olyan Bercis, szeretnivaló...
Nimród ma 5 hetes és 5290 gramm. Még mindig sokszor eszembe jut mikor elöször behozták a csecsemősök a szobámba tiszta fehér pólyába csomagolva újszülött illattal körülvéve, (ici-pici fejecskéje alig volt nagyobb egy narancsnál) és átadták, hogy onnantól kezdve az "enyém", velem marad mindig. Olyan meghitt az a pillanat, mindegyik babámnál jól emlékszem milyen volt - boldog...
Annyi minden szépre tudok visszaemlékezni ha hagynak...de most nem ez van mert Kori egyfolytában engem akar, nem hajlandó az ágyában maradni pedig jócskán alvásidő van már úgyhogy most megyek és "megeszem" (megpuszilom, azt mondom hamham és ő nagyon nevet közben) aztán ezt mondja: " Anya, dehát ne egyél meg nem vagyok én vacsora!". Tényleg nem az, de jó puszilgatni és megnevettetni...
