Kicsit apa nélkül

Berci ma estefelé elment vásárolni egyedül úgyhogy kipróbáltuk milyen itthon négyesben.
Nimród aludt de még így is nehéz volt a két nagyot megfürdetnem. Ahogy kilépett Berci, olyan szófogadatlanok lettek hogy csak na! Hatalmas vadulás után csak úgy sikerült kihalásznom őket a kádból, hogy kihúztam a dugót. Az öltöztetés se ment könnyebben, üdvrivalgás közepette rohangáltak meztelenül én csak ültem az ágyukon hulla fáradtan és vártam, hogy arra szaladjanak akkor jól elkaptam mindkettőt és pizsamába gyömöszöltem őket. Végre megjött Berci és elmesélte, hogy egy 7 gyerekes apuka fizetett előtte a boltban. Kérdeztem Korit, hogy ő is szeretne e ilyen sok testvért, erre ő azt felelte: "Á, nem! Annyival nem bírnék." - hát azt hiszem mi sem...

Nimród, a legkisebb királyfi

2010. Február 1-én hajnali 4 óra 35 perckor jött a világra 4140 grammal 58 centisen. Nem sírt fel azonnal talán kicsit meg is volt sértve, hogy el kellett hagynia a meleg anyai fészket. Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű, hiába harmadik baba, a napok óta tartó fájásaim nem jósoltak túl könnyű befejezést. Végül vasárnap este, 3 nap túlhordás után útnak indult Nimród. Hat perces fájásokkal mentünk be a klinikára nem sokkal éjfél után (tehát már hétfőn). Hatalmas hó és csend volt, Berci napközben kiásta az autókat, a gyerekeket pedig még kora este átvitte a nagyszülőkhöz hátha végre elérkezik a pillanat, vagy ha még sem legalább a másnap reggeli ctg alatt jó helyen legyenek.
A Doktor úr nem sokkal utánunk meg is érkezett (izgultunk, hogy be jön e hiszen ő is vidékről jött, éjjeli ügyelet után, de nagyon ígérte, hogy ott lesz úgyhogy tudtam, hogy nem hagy cserben minket). Az utolsó másfél óra volt a legnehezebb, erről mi sem tanúskodik jobban mint Berci szétkarmolt keze de hát azért volt ott, hogy kapaszkodjak belé, harmadszorra is ő volt a legjobb segítő akit elképzelhet az ember. Mikor Nimródot meglátta a Doktor úr, csak annyit kérdezett : "Hát te hogy fértél el ott bent? " - és tényleg: megnyertem a fogadást (egy hatalmas tábla csokit Bercitől) hiszen valóban 4 kiló felett volt - nem véletlen, hogy nem tudtam aludni az utolsó hetekben és, hogy az ágyból is alig bírtam felkelni a szülés előtti pár napban...
Hát megérkezett a legkisebb királyfi, és mi újra átélhettük a csodát ami a legnagyobb az ember életében: gyereke születik.
Berci a büszke apa beszélt hozzá, szeretgette, ő pedig csak nézett nagy mókus szemeivel mintha közben azt mondaná: "Itt vagyok, végre megérkeztem!"
Csodálatos.

Öten

Ma 10 napos Nimród a legkisebb királyfi. Olyan mintha mindig itt lakott volna, olyan természetes, hogy velünk van, ide tartozik. Kori lelkesedése azóta is töretlen, még nagypapáékhoz is nehezen indul el nehogy lemaradjon Nimród ébren töltött perceiről, Simike viszont boldogan indul neki tűzpiros overáljában az ő "Pa"-jával (=Berci) és élvez minden pillanatot amit az ő menedéket jelentő apukájával tölthet. Neki a legnehezebb most, ő még nem nagyon érti mit keres itt ez a kis jövevény de nagyon igyekszik (utánozza nővérét ebben is) próbálja elfogadni, megszeretni, természetesnek venni, hogy itt van. Korinak könnyebb, nagyon készült, várta , értette, beszélt hozzá amíg a pocakomban lakott ő jobban fel tudott rá készülni lélekben.

Gyorsan eltelt ez a tíz nap. Szülés után azt gondoltam én ezt még egyszer nem bírom ki de most, hogy megint megtapasztalhatom milyen egy ilyen icipiciről gondoskodni, érezni az illatát, szeretgetni, szoptatni, most úgy érzem újra át kell még élnem ennyi nem elég...
Kori mellé oda kell feküdni délután és este is elalváskor azt hiszem ő ezt az időt választja amikor csak az övé vagyok 5 percig amíg el nem alszik. Ma azt mondta elalvás előtt félálomban: "anya, ugye milyen édes a kistesó? " . Igen, nagyon édes.