Ma 10 napos Nimród a legkisebb királyfi. Olyan mintha mindig itt lakott volna, olyan természetes, hogy velünk van, ide tartozik. Kori lelkesedése azóta is töretlen, még nagypapáékhoz is nehezen indul el nehogy lemaradjon Nimród ébren töltött perceiről, Simike viszont boldogan indul neki tűzpiros overáljában az ő "Pa"-jával (=Berci) és élvez minden pillanatot amit az ő menedéket jelentő apukájával tölthet. Neki a legnehezebb most, ő még nem nagyon érti mit keres itt ez a kis jövevény de nagyon igyekszik (utánozza nővérét ebben is) próbálja elfogadni, megszeretni, természetesnek venni, hogy itt van. Korinak könnyebb, nagyon készült, várta , értette, beszélt hozzá amíg a pocakomban lakott ő jobban fel tudott rá készülni lélekben.
Gyorsan eltelt ez a tíz nap. Szülés után azt gondoltam én ezt még egyszer nem bírom ki de most, hogy megint megtapasztalhatom milyen egy ilyen icipiciről gondoskodni, érezni az illatát, szeretgetni, szoptatni, most úgy érzem újra át kell még élnem ennyi nem elég...
Kori mellé oda kell feküdni délután és este is elalváskor azt hiszem ő ezt az időt választja amikor csak az övé vagyok 5 percig amíg el nem alszik. Ma azt mondta elalvás előtt félálomban: "anya, ugye milyen édes a kistesó? " . Igen, nagyon édes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése