Hetek óta eladtuk a kanapéágyunkat, Berci ugyanis megelégelte, hogy a "levegőben" alszik. Kuckóra vágyott, de a kicsi szobánk mérete miatt csak egyedi megoldás jöhetett szóba. Az interneten találtunk 2 hete egy jót, azért Vácig mentünk majd mikor sikerült kiválasztani a színt amelyik mindkettőnknek megfelel, kinyittattuk, ráfeküdtünk és kiderült, hogy alváshoz kényelmetlen.
Gyerekvigyázást senki nem vállalt mára, az ágyvásárlás viszont nagyon sürgetett így mise után neki indultunk a városnak és elhatároztuk, hogy ágy nélkül nem térünk haza.
A gyerekek hősiesen tűrték a a kalandozást (boltból ki, boltba be, sapka fel, kabát le, stb.) de a negyedik boltban elszakadt a cérna és kiabálás, hisztizés lett a vége. Végül abban a boltban leltük meg a nekünk valót, lehet, hogy azért is mert csak ott nem néztek ránk csúnya szemmel, hagyták a gyerekeket tombolni, vadulni, átrendezni (jó, hogy ilyen is van de sajnos ez a ritkább).
Délután ötre értünk a Laban utcába, ebédeltünk most kiheverjük a fáradalmakat utána haza indulunk.
A lényeg, hogy november 5-re lesz ágyunk, előre nyílós, kuckós és remélem tényleg olyan kényelmes mint a boltban volt.
Az biztos, hogy három gyerekkel ilyet elintézni fizikai, szellemi és lelki megterhelést jelent.
De sikerült!
Azt hiszem Berci már alszik...
