Annyira aranyos! Olyan jól viseli, hogy beteg és nagyon köhög. Huncutkodik egyfolytában és próbál minden félét mondani. Néha nem értem mit mondott és akkor rákérdezek de ha nem jót mondok akkor csóválja a fejét, ha viszont eltalálom abból ahogy mondja akkor nagyon boldogan bólint: "U".
Nimróddal nagyon szeretetteljes. Próbálja mindig puszilgatni és hozzá bújni most néha menteni kell nehogy rá köhögjön de az igyekezete nagyon szívmelengető.
Ma itt volt a Dédimama. Simi teljesen fel volt dobva a jelenlététől ölelgette, boldogan rohangált a lakásban és kiabálta, hogy: "Dédi, Dédi". Ebédkor még táncra is perdült az etetőszékében. Jól belakmározott, majd egyszercsak felpattant és el kezdte riszálni a popsiját és vékény hangon cincogta megint csak, hogy: "Dédi, Dédi".
Nagyon megnevettetett minket.
Délután lementünk a Doktor nénihez mert még mindig makacsul köhécsel, gondoltam jobb ha meghallgatja. Mikor végeztünk az ajtóból vissza intett és köszönt: "Sió" - azaz Szia, ezen meg a doktor néni kacagott egy jót.
Haza felé majdnem minden pocsolyba bele léphetett és ennek borzasztóan örült de már alig várta, hogy az otthon maradt apáját újra láthassa: "Apa, Apa" - mondogatta.
Nimród ma jó sokat aludt a levegőn, kezd beállni valmaiféle rendszer az ő életébe is. Délelőtt és délután is alszik egy nagyobbat a levegőn, a héten az erkélyen mert nem tudtunk lemenni. Kint van a mózes kosárban, Simi gyakran oda szalad az ajtóhoz és kikabál: "Nínó".
Annyira szereti és még nem is sejti, hogy hamarosan milyen jókat fognak együtt játszani. De az is lehet, hogy már tudja és azért ilyen izgatott...
