A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2011. május 31., kedd

Korin a sor

Kori is elkapta vagy ez valami új vírus (majd kiderül, hogy mi újra rosszul leszünk-e mert akkor ez egy másik mint ami a múlt héten ledöntött minket).

Elegem van, alig bírok mozogni, Korit ellátni (itatni, törölgetni, ápolni), a fiúk nyavalygásán úrrá lenni és ráadásul ma délután koncertre kell mennem mert én kísérem az énekeseket.
Nagyszerű kilátások.

Hétvégén utazni szeretnénk a Dédnagyszülőkhöz, nem lehetne, hogy ez az egész rémálom véget érjen???

2011. május 28., szombat

Ez történt

Napokig nem tudtam belépni a blogra valami Error miatt. Ezt legutóbb a gimiben írta ki a számológépem mikor valami fontos dolgot kellett volna kiszámolnom egy-egy sors döntő matek dogánál. Nyomasztó emlékek - na mindegy.

Nem írtam volna mást csak szomorúságot mert ez a hét maga volt a rettenet kivéve azt a 2 órát (a 168-ból) amikor Zolika Nagypapám, a gyerekek Dédnagypapája meglátogatott minket hétfőn délután.

Hétfőn Nimród kezdte egy hasmenéssel és lázzal.
Kedden Simi folytatta egy hányással és lázzal.
Kedden este én kezdtem a Simi-féle tünetekkel (láz nélkül) és 10 órán keresztül meg sem álltam de úgy, hogy minden percben az ügyeletet akartam hívni. Egy korty folyadék sem maradt meg bennem 10 órán keresztül fárasztó volt és fájdalmas és elkeserítő is a helyzet.
Közben arra gondoltam, hogy nem ruccanhatok be a kórházba egy kis infúzióra mert nekem arra sincs időm 3 gyerek meg egy pocaklakó mellett - na és Bercivel sem tehetem ezt meg - bár nagyon közel álltam hozzá.

Szerda reggelre nem lett jobb de elmúlt utána viszont borzalmas gyengeség lett urrá rajtam ami egészen csütörtök estig eltartott. Nem is vittem le a fiúkat bár nekik elmúltak ezek a vírusos tüneteik, de Korit is a nagynéném hozta-vitte az oviba mert nekem nem ment.
Ezek a pici fiúk meg nem volt túl toleránsak velem szemben, megspékelve azzal, hogy Nimródnak eszeveszett tempóban elindultak a fogai (3 rágó) és nem csak az orra folyt úgy, hogy percenként kellett szívni de a könnye is ömlött és üvöltött hangosan. Borzasztóan hangosan.

Hát így telt ez a hét, nyomasztóan, lassan, szenvedősen és nagyon vártam, hogy elmúljon ez az egész.
Nimródnak végre előbújt két foga, most nagyobb a csend (de gondolom átmeneti), és nagyon fáradt sokat alszik napközben és éjszaka is.

Azt azért megemlítem mint fontos mérföldkő az életében, hogy a mesekönyveben felismeri a kismadarat, a kutyát és a cicát. Mikor kérdezem mit mond a kutya, azt feleli: "- vá-vá".
Ez még harmadik gyereknél is lenyűgöző, főleg így, hogy alig jut rá időm, figyelmem, autodidakta tanul mindent és csak észreveszem, hogy tudja.
Bánat is meg öröm is, Korival még rengeteget olvastam, nézegetettem mikor ekkora volt...

Pénteken az utolsó tanításom volt Budajenőn, már csak egy koncert lesz kedden és megint felhagyok a tanítással egy ideig. Nem fog hiányozni, elfáradtam, igaz, hogy csak egy nap de arra is készülni kell, oda kell menni, meg kell szervezni a fiúkat addig, szóval ez így már sok.

A pocakom meg nő, hihetetlen, hogy még pontosan 3 hónap hátra van a végéig...

2011. május 23., hétfő

2011. május 19., csütörtök

1 nap 3 oltás

Amikor fáradt vagyok és egyedül akkor még jobban sajnálom őket, hogy milyen kicsik, milyen védtelenek és törékenyek.

Délelőtt Nimróddal voltunk pulmonológián az állandóan visszatérő sípolós bronchitise miatt. Nem mondtak túl sok jót, vérvétel, hogy nem allergiás e (szegény pici kezecskéje), aztán szeptemberig nem kell semmi gyógyszer hátha nyáron elmúlik ez az állandó gyulladtság aztán ha még sem, akkor vissza térünk rá.
Tényleg egy kis náthától már fulladozik szegény Nimród és csak a felhőcske berendezés segít. Olyan érthetetlen ez, hogy se állatunk, se növényünk se dohányzás, se semmi és mégis szegény fulladozik ha megfázik. Nagyon remélem, hogy kinövi és elfelejthetjük, nem akarom, hogy állandó kezelésre szoruljon.

Nagymamánál volt Simi amíg mi a Budaiban vizsgálaton, utána rohantunk Koriért fél 1- re mert megígértem neki, hogy ma nem kell bent aludnia.
Hihetetlen boldogan ugrott a nyakamba amikor meglátott az oviban, ölelgetett, megpuszilt és még itthon is arról beszélt, hogy milyen jó volt, hogy érte mentem alvás előtt. Tudom, hogy szereti az ovit de ez így mégis különleges volt neki, hogy hamarabb elhoztam. Annyira édes, hogy ilyen boldog volt.

Negyed kettőre mentünk oltásra az orvoshoz. Nimród a kocsiban aludt kicsit, Simit sikerült ébren tartani bár nagyon küzdött.
Siminek napok óta mondom, hogy lesz egy kis szúrás ma de utána megyünk fagyizni és olyat választ amilyet csak szeretne. Azért a biztonság kedvéért vittem egy dobozka smarties-t is a rendelőbe és beígértem a meglepetést is ha bátor lesz.
Simi olyannyira bátor volt, hogy még csak fel sem szisszent amikor a karjában landolt a tű, se sírás, se szenvedés, amikor elengedtem kiugrott a kezemből és kérte a meglepetését.
Csodásan nagyfiú! Itthon pedig azt mondta, hogy: " - Nagyon szeretem Nazim Tant!".

Nimród 2 oltást kapott, mégis egyszerre adják a prevenart a 15 hóbapossal úgyhogy most várhatom a lázat szegény pici Nimródnál.
Nem volt egyszerű napja de ő is hősiesen tűrte a sok vizsgálást, bár a két szúrás miatt - jogosan - elég dühös lett.

Rohantunk a fagyizóba ahogy megígértem utána 3-ra haza értünk úgy, hogy nem volt délutáni alvás nekem se, nekik se.
Gondoltam kihúzzuk estig, így is lett, bár Simi a vártnál hamarabb kidőlt a nagy ágyon fél hétkor, Nimród hétkor, Kori fél nyolckor.

Korinak fogmosáskor még eszébe jutott egy kis történet az oviról. Mindig kérdezem haza felé úton és vacsoránál, hogy mi történt aznap és mindig a kedvétől függ, hogy mennyit árul el az aznapi élményekről.
Ahogy közeleg a lefekvés ideje valahogy mindig megered a nyelve.
"- Anya, képzeld a Vince még akkor kérte meg a Jánosi Fehér Panna kezét amikor kisbaba volt még. Akkor kérte meg a kezét.... Anya, most olyan volt a hangom mint a Vincének. A Vincének olyan GÖRCSÜ a hangja, olyan romlott azt jelenti."

Kori egyébként nagyon sokat játszik Vincével, a barátja, libikókáznak, hernyóba bújnak be, többször láttam őket együtt az udvaron amikor mentem délután érte.

Nimródnak 4 foga jön egyszerre ezért sír olyan sokat és üldöz a lakásban akárhová megyek. Éjszaka is nyöszörög, víz kell neki és kenegetem az ínyét.

Berci későn jön, így sokat vagyok ma egyedül és megint rám tört a pánik, hogy nem vagyok elég jó anya, nem figyelek rájuk eléggé és nincs elég türelmem.
Pedig ők csak a jót érdemlik.

2011. május 14., szombat

Megállítanám az időt

Most megállítanám az időt, ez egy nagyon jó időszak.


Nimród hihetetlen édes, aranyos kis gombócka a szöszös fejével, a kerek pocakjával - amivel úgy egyensúlyoz lépés közben, hogy nehogy felboruljon - a puha combocskájával, a nevetésével, a vadulásaival, a bólogatós fejével, a fantasztikus étvágyával, a jó alvással, az egyetlen szavával ("Ötty") és a szeretetével amivel elhalmoz bennünket.

Kori simulékony, kedves, értelmes, okos, énekes, segítőkész. Nagyon szereti és segíti a testvéreit (öltözni, vetkőzni, enni, vécére menni, játszani) és nekem is mindig a kedvemben szeretne járni.
Nagyon szereti az óvodát, sok barátot szerzett már és nagyon várja, hogy Simi is bekerüljön a csoportba.

Simi nagyon anyás mostanában és bújós. Hetek óta minden éjszaka átjön, bebújik mellém az ágy jobb oldalára a karfa mellé és édesded arcocskával reggelig alszik.
Nem tenném ki, majd abbahagyja és mennyire fogom sajnálni...

Pötty nagyon jó kis 26 hetes pocaklakó. Sokat mozog, érzésem szerint eléggé lent helyezkedik el és nagyon nagyokat tud rúgni.
Még mindig olyan hihetetlen, hogy 4 és fél év alatt 3 fiú és 1 lány anyukája leszek, sosem gondoltam volna ezt az elosztást.
Jó ez a tavaszi pocak sokkal könnyebb mint Nimróddal ugyanekkora hassal novemberben volt.

Ma a Labanc utcában voltunk, unokatesókra vigyáztunk, a kis 2 hetes Samu nagyobb testvéreire, Sebire és Petire.
Délelőtt a kertben játszottunk, aztán Berci Bori unokatestvére lovag sisak készítésbe kezdett a fiúkkal, Korinak vár-királykisasszony sisakja lett délutánra úgyhogy mindenki díszesen pompázott.
Simikének egy fakanalat fogtunk be kardnak, a pajzsok pedig még száradás alatt vannak.
Simike akárhogy is vadul, mégis szelíd lovag és ez nekem nagyon tetszik.
Kori meg maga a megtestesült királykisasszony.
Nimród nem is tudom mi talán egy vad kis oroszlán.





2011. május 13., péntek

Simi a nap hőse

Simi beállt táncolni néptáncon!!!

Eddig sosem mert, mindig csak ígérgette, hogy be fog állni ha oda érünk, de ma tényleg megtört a jég.
Kori nagyon boldog volt, hogy Simi mellette mert maradni, ölelgette, puszilgatta, biztatta, dicsérte és mutatta a lépéseket.
Ildi néni pedig nagyon jót nevetett Simi dobbantásain, ahogy mindent beleadott azt mondta neki már egyből a botos tánccal kéne kezdenie annyira jó!





Simi nem aludt ma, mert én tanítottam Jenőn és Ibiéknél szinte egész nap a kertben voltak Ninóval, így délután azt hittem kidől mire oda érünk, de nem ez történt!

Végig táncolta Simi azt amit mindenki más, pedig egy éve járunk (kisebb nagyobb megszakításokkal) és még soha nem állt be egyelten lépés erejéig sem.
Ildi néni nagy húzóerő, ma kis Fecske lett Simi és úgy is viselkedett mint egy bátor kis óvodás.
Kori nagyon örült Simi sikerének, Nimród pedig a zenének és a tapsolásnak mert ő sem bírt nyugton maradni ahogy látta a táncoló gyerekeket.


Délelőtt Simi megfogta a játékát és nem adta oda Nimródnak: "- Ninóka, ez nem neked való, én Férfi vagyok te pedig még kisbaba!".

Délután be is bizonyította férfias bátorságát: be mert állni végre!


2011. május 11., szerda

Cicalány, Lovasfiú és Bachocska

Délelőtt a játszón voltunk Simivel és Ninóval. Nagyon jó ilyenkor mert kevesen vannak, tudunk alagutat ásni meg fagyit készíteni és ott maradnak mindig a közelembe úgyhogy nincs sok dolgom csak játszunk.

Simike elég nyüszügős kedvében van mostanában, lehet, hogy a hirtelen jött nagy meleget viseli nehezen vagy azt, hogy Kori nincs itthon napközben és ő meg még nem óvodás (pedig már nagyon szeretne menni), de az biztos, hogy mindig a szavunkba vág és hangosan beszél és kérdez és hív egyszóval figyelemfelkeltő akciói vannak amit sokszor nem a legtoleránsabban reagálunk le Bercivel.
Kicsi Simikém...

Nimród és Simi fél egykor már ágyban vannak általában, ma is így történt, egész jól ebédeltek, mindkettőnek jutott a kedvencéből (Siminek sóska tarhonyával, Ninónak bolognai) aztán elaludtak és csak 3-kor ébredtek.
Egy ideje Nimród is abbahagyta a visszaaltatós követelését és képes egy délutáni nagy alvásra aztán éjszaka is ugyanígy reggelig semmi nyafogás.
Ebben következetes vagyok, bár a tekintély egyértelműen Apáé, velem sokkal többet megengednek az esti fektetésénél is és általában, de az alvás rendből nem engedek, ez mindannyiunk érdeke.
Hálás vagyok Ninókának is, hogy ilyen nagyfiú és amióta egyedül jár azóta egyedül alszik is. Persze elalvásnál még kellünk de már az csoda, hogy a nagy alvásokkal nincs gond - most éppen -.

Koriért 4-re mentünk az oviba.
Egyedül ült a fa kocsiban az udvaron és valamit magyarázott (gondolom egy képzeletbeli utasnak).
Nagyon megörült nekem, oda szaladt a kis macska pofijával és büszkén mutatta magát - ma ugyanis arcfestés és ugrálóvár volt a program az óvodában.
Vera néni elmondta, hogy Kori hintázott és nagyon nagyot esett a székről az ebédnél, csak azért szólt ha van valami akkor tudjuk, de egyébként nem volt semmi baja egész nap csak mondta, hogy tudjunk róla.

Kori kérte, hogy a kocsiban hívjuk fel Apát és mondjuk, hogy ki van festve cicának. Felhívtuk. Persze Simi is mondta, hogy ő is akar ilyen arcfestést, Kori erre megsimogatta és mondta, hogy "majd ha te is ovis leszel".
Aztán Kori elmesélte, hogy sorba kellett állni arcfestésért és ő eleinte a napos sorban állt de átállították az árnyékos sorba ahol csak egy fiú állt előtte és után már ő következett.
Engem annyira meghatnak ezek a kis ovis történetek ahogy elképelem, hogy ott álldogál egyedül és várja, hogy kifessék. Nagyon édes lehetett... ilyenkor megint olyan pici nekem pedig amikor itthon van már olyan nagy lánynak látom...


Kimentünk Pátyra lovazni Viktorhoz aki a lovasmester a gyerekek szerint.
Kori és Simi együtt ültek a kis pónin, aztán Kori leszállt és ő vezette Szélvészt, hogy Simi közben lovagolhasson.





Simi 3 hete még nem mert felülni egyik lóra sem most meg alig lehetett levenni, még Apira és Tulira is felkérdzkedett és vagányan ki is szólt az istállóból, hogy "vigyázz Anya mert elüt a ló!".





Nimród is vágyik a lovak közé de csak Viktor kezében. Mutogat, hogy őt is vigye, oda akar menni ő is.
Berci Bachocskának hívja Ninót a fürtös frizura miatt. Van benne valami...de én még mindig nem akarom levágni mert olyan gyönyörű pihe-puha soha vissza nem térő pelyhecske ez.


2011. május 9., hétfő

Anyák napi mise

Vasárnap reggel a Budakeszi Templomban volt mise a Fecske csoport részvételével Anyák napja alkalmából.
Kristóf atya ugyan egy szót sem ejtett az édesanyákról sem a gyerekekről (csak mise végén egy mondatot szentelt nekünk), de a kis Fecskék gyönyörű Alleluját énekeltek és a mise legvégén kis műsorral is köszöntöttek bennünket.

Hihetetlen édes és megható volt az a sok kis gyerek a temploma lépcsőn ahogy énekeltek összetett kézzel.
A misét is jól bírták (Kori különösen, figyelt, hallgatott, nézte az oltárt - nagyon édes volt), pont ráláttam mert egy sorban ültünk csak én a bal oldalon, ő a jobbon Vera néni mellett.

A kis köszöntés végén rózsát kaptunk.

Koriban még ma, hétfőn is égett az Anyák napi láz, reggel az oviban a nyakamba borult és mondta, hogy "Boldog Anyák Napját Anya!".
Énekel itthon is, az úton is, mindenhol dalolászik és néha megszólal, hogy: "- Te vagy a legcsodálatosabb, legszebb Anya!" - aztán a nyakamba borul.
Este verset is mondott, ha holnap megint elmondja akkor ide leírom.

Simi is átvette a nagyot mondás művészetét. Ő hozzám bújik és rám néz:
"- Anya, te vagy a leggyönyörűbb, legszebb királynő!".

Na ugye, hogy Anyának lenni jó!

A vasárnapunk Juditéknál

Tegnap vendégségben voltunk Juditnál és Atinál itt Keszin (Emma, Hanna a gyerekek plusz egy pocaklakó), jöttek Krisztiék is Pestről (Blankával, Borival, Zsófival) úgyhogy volt gyerek bőven, meg hangzavar, meg evés-ivás.

A tervezett 11 helyett fél egyre értünk át, de negyed hétig ott voltunk úgyhogy igazán mindenki kitombolhatta magát.

Nimród a teraszon, Simike egy nagy ágyon aludt egyet.
Simi aztán rettegve került elő a hálóból és azt magyarázta, hogy jót aludt de meglátott egy "féjejmetesz titát" amit nekünk is feltétlenül látnunk kell.
Mindenki a félelmetes cica keresésére indult, kiderült, hogy egy fából készült dísztárgy a cica ami az ágy fölötti polcról néz, nem nagy de Siminek éppen elég volt ahhoz, hogy megijedjen tőle amikor felébred.

Vittünk almás pitét - Berci készítette - és kaptunk finom pompost, mákos gubát na meg kávét és üdítőt.

Nimród két korban hozzá illő lányt is (Hannát és Zsófit) megpróbálta felcsípni (simogatással majd kifelé sikongatással a kis házból), többé kevésbé sikerült, Kori sokat babázott, Simit meg a kis házon kívül még a a mini konyha ejtette rabul, többször ki is borult mikor más is birtokba próbálta venni a kis főző-és pakolóhelyiséget.

Nagyon sok kép készült de még nem sikerült lementenem és átválogatnom na de majd egyszer és akkor ide teszem...

Jó volt nagyon!

2011. május 7., szombat

Anyák napja az oviban


Mondanom sem kell, hogy ahogy beültünk és leültünk anyuval a terembe és vártuk, hogy bejöjjenek az ovisok már el kezdtünk sírni. Ilyenek vagyunk túl érzékenyek, nagyon meghatott, hogy az én kicsi lányom fog szerepelni, köszönteni minket Anyák napján (Anyuval együtt meg aztán tényleg nagyon ijesztő látvány lehettünk, a két őrült nő, még nem történt semmi és máris zokognak).

Kori nagyon boldog volt amikor meglátott minket, integetett, köszönt, izgult.

Felvonultak az ovisok. Egy bemutató hittan órával kezdődött a program. Anna nővér képeket mutatott a Fecske csoportos gyerekeknek és ők jelentkeztek és válaszoltak a kérdésekre.
Kori végig figyelt, rászegezte a tekintetét Anna nővérre és koncentrált, jelentkezett (ő mondhatta meg a 3 királyok nevét) egy pillanatra sem zökkent ki, Jézus életéről szóltak a kérdések és válaszok.
Az elején egyszer-egyszer dobott egy puszit és azt suttogta, hogy "-Mamikám, szia!!!"- de nem volt rendbontó, csak nagyon boldog.

Láttam, hogy Kori mennyire tud figyelni, koncentrálni, tudja a válaszokat és elképzeltem, hogy Simi jövőre ugyanitt lesz és mennyire másképp fog viselkedni.
Álmodozik majd, mereng valószínűleg sokkal hamarabb elfárad majd és elveszti a fonalat - annyira másmilyenek...

Közös imával zárták a fél órás foglalkozást.
Rövid szünet után újra bevonultak, immár azzal a szándékkal, hogy köszöntsék az Édesanyákat és Nagymamákat.
Hozták a kis ajándékokat, jelmezeket letették a szék hátára majd a kellő pillanatban felvették azokat.
Énekeltek, verset mondtak Ildi néninek és Vera néninek köszönhetően még egy kis kecskés mesét is előadott az egész csoport, kicsik, közepesek és nagyok, amiben Kori egy kecskegida volt.
Élvezték a gyerekek az egész előadást, megint megbizonyosodtam róla, hogy Kori a legjobb és legértékesebb helyre jár amiért nagyon hálás vagyok.
Nem csak, hogy szereti de mindig tanul valami szépet, értékeset, zenét, táncot, irodalmat, hittant és kedvesek a csoporttársai, az óvónénik és a légkör ami körülveszi őket.
Olyan nagy ajándék ez nekem, nekünk és nagyon megnyugtató.
Siminek persze nehezebb lesz mert egészen más személyiség mint Kori de majd csak megszokja ő is és megtanulja a szabályokat (Kori már alig várja, hogy segíthesse mikor jövőre egy csoportban lesznek).

Kaptunk ajándékot: agyag virágtartót egy kis anyag virággal celofánba csomagolva.

Olyan szép volt ez az egész, tudtam, hogy csak sírva tudom végig nézni de ezt mondtam Korinak, azt mondta: - "Jó Anya, nyugodtan sírjál majd.".

A műsor végén az is kiderült, hogy mi ez az "Anyám, te vezess!" dalocska amit Kori egész héten énekelt és amit Simi is megtanult.




A legvégén meghívtak egy kis sütizésre a csoportba ahol Kori 3 kislánnyal ült egy asztalnál. Megkérdezte tőle az egyik, hogy : "- Kori ti hányan vagytok otthon?" - erre Kori felsorolta és megállapították, hogy hatan lesznek hamarosan. A kislány boldogan mondta, hogy ők is hatan vannak.
Aztán összebújtak Virággal én meg haza jöttem.
Szívembe örömmel, boldogsággal és szeretettel.

2011. május 5., csütörtök

Akit érdekELLE

Májusi ELLE magazin 86. oldal!

2011. május 3., kedd

Hadd panaszkodjak

Bár tudom nincs okom rá de azért mégis...

10 - re leértünk a játszótérre, amint mendegéltem, toltam a kocsit már éreztem, hogy fáradok, növekszik a hasam és egyre nehezebb lesz a gyerekekkel jönni-menni.
Simi és Nimród szeretnek homokozni, Nimród sokszor elterül a földön és hempereg a homokban, aztán a fejére szórja és megkóstolja. Itthon derül ki mennyi homokot sikerült a zsebeibe, a pelenkájába, a bodyjába a zoknijába és a cipőjébe pakolnia.
Fél 12-re haza értünk, mire levetkőznek, kezet mosnak, előkészítem az ebédet már dél van, mire megeszik fél egy és akkor gyorsan beteszem őket az ágyba.
Ma bővült a program azzal, hogy délben megjelent a közös képviselő egy másik nővel és az erkélyre vonultak, hogy a felújítási munkálatokat ellenőrizzék.
Én teregettem, Nimród ordított, Simi elvonult, az ágyunk amely elfoglalja a nagyszoba 50%-át nyitva, rajta könyvek, pizsamák, pelusok, popsitörlők, játékok na meg párnák és takarók. Szóval az egyik nő még eljutott az erkélyig a másik megtorpant az ágy sarkánál ő nem vállalta, hogy tovább megy.
Persze senkinek semmi köze, hogy mi van nálunk napközben de hát ha ilyen váratlan kárfelmérő toppan be azt muszáj beengednem még akkor is ha nem akarom és akkor is ha jogosan áll a szemét még délben hiszen reggelit adtam, öltöztettem, lerohantam a játszóra aztán haza és éppen teregettem és még nem volt ebéd.
Na ez idegesít de nagyon. Hogy örüljek, legyek türelmes, kedves, olvasós, játszós anyuka ha ez van magunk körül.
Amit este elpakolok az reggelre előkerül, minden áldott nap takarítok, pakolok, főzök, teregetek, ruhákat tüntetek el és olyan mintha nem lenne semmi eredménye és értelme.
Mert ugyanakkor arra nincs időm amit szeretnék, hogy leüljek a gyerekekkel gyurmázni, olvasni, duplózni, társasozni mert már a következő feladaton jár az eszem.

Fél egykor ettek és mentek aludni. Ekkor én már olyan kimerült vagyok, hogy Simi mellé fekszem és én alszom el elsőnek, aztán átmegyek a nagy ágyra és alszom amig fel nem sír valamelyik. Próbáltam már alvás nélkül a napot a gyerekekkel de 2 nap után furcsa dolgokat beszéltem esténként és többször hittem a kiteregetett ruhákra hogy valakik, úgyhogy egészen biztos lettem benne, hogy nekem kell az a másfál óra alvás a nap közepén.
Na de mikor felkelek még mindig rendetlenség van.
Gyorsan becsukom az ágyat, összeszedem Simit, Ninót és indulunk az oviba mert 4-re szogirúan ott kell lenni a nem dolgozó anyukáknak (vagyis nekem) és haza kell vinni a gyereket.
Általában csak kocsival érek oda 4-re, gyalog ugyanis minimum 30 perc az út csak oda 2 gyerekkel meg egy hassal.

Mivel vihar volt, haza siettünk és kezdtem amit kellett: ruhákat elpakolni, teregetést befejezni, uzsonnát adni, konyhát rendbe tenni ésatöbbi.

Közben ezek a kis gyerekek teljesen jogosan kérleltek, hogy játsszak velük, meg tologassam ezt meg azt meg Simi hadd vizsgáljon meg a sztetoszkópjával és Nimród nyüszüg a lábamnál, hogy tartsak vele a szobába.
Mennék én de nem olyan könnyű letenni ezt az egészet, mikor tudom, hogy Berci későn jön, neki kedve és ideje sem lesz megcsinálni helyettem, nekem meg erőm nincs már miután elalszanak a gyerekek.

A gyerekekből nincs elegem, belőlük nincs, de abból, hogy mindig kell itthon valamit csinálni attól megőrülök és ideges vagyok.

Azért csak leültem összedobtam egy duplo házat Korinak és Siminek és megnéztem Nimród püfölését is a golyós játékkal (ez a kedvence: Simba játék 1 házikó a tetején 4 lyuk, 4 színes golyó és le kell ütögetni őket és legurulnak a házikó aljába). A játékhoz adtak kalapácsot de Nimródnak nem kell, ő a kezével püföli nagyon sokáig nagyon lelkesen és elmélyülten.
Ez hiányzik, hogy csak úgy oda üljek és ne kelljen semmit csinálnom vagy legalább ne érdekeljen, hogy kell.

Berci 9-kor haza ért és megcsinálta az ebédet aztán elküldtem tankolni mert holnap hajnalban mehetek a cukorterheléses vérvételre ami a rémálmom az egész terhesség alatt (eleve a vérvétel, eleve a 2 vérvétel, hogy éhgyomorra és 2 óra különbséggel -áááááááááááááá). Na és egyedül mert a gyerekeket nem tudjuk másképpen megoldani.

Estére már alig várom, hogy aludjanak.
Amikor alszanak akkor meg már alig várom, hogy felkeljenek és reggel mellém bújjanak a jeges talpukkal az ágyba.

Csak ne lenne az a sok házimunka...

Ja és úgy szeretnék egy kertes házat, mert akkor nem kéne nap mint nap kötelezően lecuccolnom az összes gyereket a játszótérre vagy az utcára utána meg időre haza mert a másodikról ennyivel ez nem olyan fényes azért.

2011. május 2., hétfő

Kori és a férfiak itthon

Simi bánatosan elvonult és sértődött arcot vágott.
Kori oda hajolt hozzám rám nézett és ezt mondta: - "Férfi fájdalom ez!".

Nem sokkal később kiabálást hallok a gyerekszoba felől.
Kori így csitítja a testvéreit: - "Ne kiabáljatok FÉRFIAK!".

Jaj de jó, hogy mindenki itthon van!

2011. május 1., vasárnap

Simon 3 éves

Életem harmadik legcsodálatosabb pillanata volt amikor megszületett az első fiam. Szelíd, bújós, érzelmes, álmodozó és borzasztóan tud szeretni.
Minden érdekli ami FÉRFIAS: ruhából, játékból, meséből.
Koriért rajong és felnéz rá ("...ugye Kojika?"), Nimróddal küzd és verseng ("Jaj ne! Jön az Óriásbébi!"), Pöttyöt várja és beszél hozzá ("Szia Kisbaba ugye tudod, hogy fiú leszel?)".
Simi nagyon könnyen szerethető mert hagyja magát.
Oda kuporodik az ölembe és azt kéri: - "Anya, ringassál!".
Nagyon szeret Bercivel játszótérre menni, az neki óriási program.
Isten éltessen sokáig drága kicsi édes Simonka!

SZOMBAT

Nagy zsúrt szerveztünk Simi tiszteletére is, annak ellenére, hogy egy délelőtti főpróba és egy délutáni Húsvéti koncert várt rám szombaton.
Bercit szintén hívták fotózni úgyhogy eleinte túlvállalásnak tűnt ez a szombat délutáni party de Simi öröme mindent megér úgyhogy küzdöttünk, hogy minden összejöjjön.
Én délelőtt fél tízkor elmentem Budajenőre, Berci 11-re fotózni, Zsófi felügyelte a gyerekeket, aztán én haza értem 12-re akkor ebédet adtam és letettem őket. 4-ig takarítottam, főzőcskéztem öltöztem és indultam a koncertre. Közben Berci haza ért és el kezdte előkészíteni a híres Berci féle pizzát.

Negyed hétre már itthon voltam, ekkor már majdnem tele volt a lakás vendégekkel.
A végén 9 felnőttet és 9 gyereket számoltunk, sikerült megint egy olyan zsúrt tartanunk ahol mindenki nagyon jól érezte magát és megint bizonyítottuk a sok jó ember kis helyen is elfér mondásról, hogy igaz.

VENDÉGEK:
Simi keresztszülei a gyerekeikkel: Orsi, Acsó, Sebi, Peti
Nagypapa, Nagymama: azaz Berci szülei
Borcsi aki sokat segít és vigyáz a gyerekekre (Nagypapáék keresztlánya)
Unokatesók a szülőkkel: Viola, Írisz, Évi, Szabi
Simi kérésére: Virág, Ágoston, Anita, Tamás

Nagyjából este 9 körül mentek el a vendégek és ekkor még nem sejtettük, hogy korán reggel telefon hívásunk lesz...

VASÁRNAP: Május 1.

Fél nyolckor csörgött Berci telefonja, Orsi volt a nővére. Tegnap este 9-kor még nálunk voltak egyben a zsúron, hajnalban azonban megszületett Korompay Sámuel 5 héttel a kiírt időpont előtt.
A koraszülés ellenére minden rendben van velük de azt hiszem még mindig kicsit sokkos állapotban vagyunk, hogy két tovább hordott terhesség után most a vártnál sokkal hamarabb elő jött a 3. fiúgyermekük.
A kis Samu mindenkit meglepett, nem csak mert korábban és teljesen váratlanul született meg, de ezzel ő lett a Legifjabbika hiszen Simivel egy napon van a születésnapjuk!!!
Isten hozta kicsi Samut aki nem is olyan kicsi: 2650 gramm, 51 centis.

Simi reggeli köszöntése után Biatorbágyra mentünk a Bikanapra. Bár az eső reménytelenül zuhogott azért a gyerekek ennek ellenére nagyon jól érezték magukat.
A felnőttek sem voltak letörtek de kicsit hiányzott a fűbeheveredés élménye.
Így és szép és jó ünnep volt, ajándékokkal, bográccsal, húsokkal, salátákkal, tortákkal.








NIMRÓD 15 hónapos

Pénteken este 7 körül rájött, hogy tud sétálni egyedül is (az első lépések után nem volt önálló előre lépés).
Elindult a nagyszobában, Bercihez sétált, majd hozzám, aztán forgolódott jött ment, integetett. Szombaton a zsúrban is folytatta a sétálgatást, boldogan, büszkén, látszott, hogy ő is vágyott már erre a szabadságra.
A haját még mindig nem akarom levágni mert olyan szöszös, fürtös, selymes.
Ő a leghuncutabb 15 hónapusunk: színészkedik, lehajtja a fejét, lesüti a szemét majd elneveti magát.
Ha nem jön éppen egy foga sem akkor átalussza az éjszakát. Jól eszik, kivéve a nyers zöldséget azt kiköpi. A gyümölcs az tetszik neki, az eper különösen.
Szereti Korit, szereti Simit, Bercit is nagyon és a család férfi tagjait: Nagypapát, Acsót, Pétert, Viktort.
Kedvenc játékai: mini szintetizátor, játék autók, könyvek, fakanál, gyurma, püfölős-ütögetős játék, montesszori torony és minden más amivel éppen a testvéri játszanak.
7 fogú pocakos Nimród.
Iszonyatosan szeretnivaló.