Holnap megyek Afp vérvételre, Berci fog vinni. Ki nem állhatom mikor szurkálnak, meg is szokták kérdezni, hogy: "de hát ha ennyitől rosszul van akkor hogy fog szülni?" - nem mindig fárasztom őket a részletekkel, biztosak benne, hogy első terhességem, de ha éppen nem ájuldozom akkor azért bemondom a számot, hogy szörnyülködjenek.
Bánatom, hogy pont Hamvazó szerdára (Nagyböjt kezdete) esik a vérvétel mert a klinikai látogatások után általában finomságokkal szokott elhalmozni Berci - hát ez holnap elmarad.
Egészen jól érzem magam (elvétve hányinger, éhségroham, nem olyan kínzó fáradtság), a türelmetlenség is általában hullámokban szokott rám törni.
Úgy emlékszem Nimróddal rosszabbul voltam, nehezebben viseltem az egészet.
A legnagyobb nehézség szó szerint Nimród szállítása. Annyira nehéz, hogy alig bírom megemelni. Ha már felvettem akkor csúszik lefelé a kezemből az overál és egyéb súlyok na és a fizika törvénye miatt.
Holnapra elhívtam az unokatestvéremet, hogy ne kelljen a fiúkat vinnem amikor megyek az oviba mert ez a legnehezebb a napban, hogy a másodikról le, aztán be a kocsiba, ki a kocsiból, be az oviba, ki az oviból és Nimród nem jár csak úgy van a kezemben és nem bírom el.
Igaz, téli kis csizmája sincs (egyik gyerekemnek se kellett ekkora lábra csizma) csak kocsi cipője tehát még letenni se nagyon tudom.
Szóval nehéz, legalább ne kéne már ennyi ruha, talán könnyebb lenne.
Kori ma nagyon rossz passzban volt mikor érte mentem. Állítólag "bal lábbal kelt fel mikor Ildi néni kiszedte az ágyból délutáni alvás után, mikor ő még aludt volna". Azóta büntet minket, visított öltözésnél, aztán megverte Simit és szinte egész délután hisztériás rohamokkal küzd.
Vagy nagyon fáradt vagy beteg lesz de az is lehet, hogy csak rossz napja van, mindenesetre nagyon elkeserítő amikor ilyen kezelhetetlen.
Kori amikor családi rajzot készít (ez elég gyakran megesik, napjában többször is) akkor Pötty is felkerül a képre.
Szeretne már Pöttynek nevet adni.
Én is.
