Simi nevettet

Simi humorérzéke nagyon kifinomult.

A varázslás most a legviccesebb produkció de díjat érdemel a "Bugyifej vagyok" mutatvány (Kori bugyiját a fejére húzza és fel alá járkál s közben ezt mondogatja), valamint a "vad" jelző használata (ma a RIZS volt vad mert néhány szem lepotyogott a tányérjáról "Vad Rizs!" - mondta Simi mérgesen.

"Én Cíkuszi néni vadok!" - mondja mikor egy nagy takarót tart maga elé.

"Ez meg mi vót?" - kérdezi amikor valami vicces és nevet de nem érti miért.

"Szomorú vadok. Koji bántott. Vad Koji."

Sírjak vagy nevessek?

Meg kell mondjam megalapozott volt a "szeptemberi letargiám". Ez a Vénasszonyok nyarához nem méltó idő és a betegség amely 5 tagú családunkból jelenleg hármat kínoz (a legkisebbet a legjobban) minden várakozást felülmúl.

Arra se gondoltam, hogy a történelem ismétli önmagát, pontosan egy évvel ezelőtt amikor nagy pocakkal éppen munkába álltam volna péntekenként, 2 héttel későbbre kellett halasztani a kezdést mert megbetegedtünk mindannyian. Nem nevezném biztatónak a helyzetet.

Segítségem nincs, mindenki eltűnt egyedül vagyok, Berci pedig dolgozik, dolgozik, dolgozik...

Akad azért jó dolog is a sok nehézség között.
Kirakózásra és építkezésre hívtam Korit és Simit de ők elvonultak, mindenképpen együtt akartak játszani. Egy kötelet fogtak ketten, azon rángatták egymást, aztán a matracból buszt csináltak (persze az előszoba közepén - de mindegy), kipakolták az összes ágyneműt a ruhás szekrényből és szétteregették a lakás különböző pontjain és hasonló mókás dologgal ütötték el az időt. Néha persze borzasztó sikítás és üvöltés kísérte az efféle játékokat de kezdenek egy saját világot kialakítani amiben rám nincs szükség.

Ez most nagyon jó mert Nimródot nem tudom egy pillanatra sem ott hagyni. Nagyon rosszul néz ki, főleg a szeme, látszik, hogy nagyon megviseli ez a vírus és ha eltávolodom egy kis időre, azonnal zokog.
Ma is volt láza de már nem olyan magas, éjjel pedig a brutális priznicelést kellett bevetni mert egyik gyógyszertől sem csökkent a láza és nem tudott aludni. Csak az elején sírt mikor bele csavartuk, utána elaludt benne, lehűlt és ez jól esett neki.

Ma már nekem is fáj a torkom. De csak a jobb oldalon utána átterjed a balra végül egyáltalán nem tudok nyelni. Legalább kiszámítható...

Kori ma táncházazni akart (neki még mindig Léptánc a néptánc helyett), Simi Ildi néninek nevezett közben, majd mikor táncoltunk már vagy 3 perce akkor Kori kijelentett, hogy most üljünk le,
"így ni" - mondta - "és most együnk cukorkát amilyet Ildi néni szokott adni" - mondta huncut arckifejezéssel.
Simi is nagyon vicces, amióta beszél folyton bolondozik.
Egészen másképp humorizál mint Kori. Ebben is nagyon különböznek.

Szóval nevetek, és megnevettetek is (szeretik ha a joghurt, a gyümölcs, vagy apa lerajzolt képe nevében beszélek).

Mérgelődöm, bosszankodom többet is mint kéne.
De a felhők fölött ragyog a Nap, ez legalább biztos.
Meg az is, hogy nagyon szeretem őket.