Szóval az úgy szokott lenni, hogy egy nehéz nap után általában könnyebb jön de ma is rájöttem arra, hogy ez mostanában nálunk egészen másképp működik...
Tegnap este Simike összeomlott. Bercire dőlt fél hét körül és laposan nézett. Megsimogattam mert nagyon édes volt és akkor éreztem, hogy meleg a kis homloka (pont mint Boribonnak a mesében). Jól megitattuk aztán gyorsan letettük aludni, persze folyton bejártam hozzá mert nagyon izgultam nehogy hirtelen felszökjön magasra de 38 körül stagnált úgyhogy nem is adtam neki semmit csak itattam, vártuk a reggelt, hogy mi lesz belőle.
Én napszúrásra gyanakodtam mert tegnap rettenetes meleg volt az állatkertben de lehetett vírus is mert olyan sokan voltak lehet, hogy beszedett valamit menet közben vagy a zsiráftól kapott egy kis bacis nyálat - mert más nem nyalogatta tegnap...
Simike ma reggel nyűgösen ébredt de nem mivel láza nem volt, más tünete sem, így nem mondtuk le a Krisztiékkel megbeszélt találkozót.
Szokás szerint fél óra késéssel és csomagokkal megpakolva indultunk útnak (eső ruha, váltás ruha, pelenkák, babakocsi és a többi ami a három gyerekhez szükséges).
Az autóban elég jó kedvű volt a társaság, Kori már nagyon várta, hogy Blankával csúszdázzanak én meg azt, hogy Krisztivel végre beszélgessünk és össze eresszük a babáinkat.
A Hajógyári szigetre beszéltük meg a találkozót a híres nevezetes csúszdaparkhoz de a tömeget, a nyűgös Simit, a kialvatlanságom okozta szétszórtságomat és Nimród üvöltését megint csak nem kalkuláltam bele, én csak menni akartam és kikapcsolódni.
Berci Korival, Miki Blankával ment csúszdázni a napos részre, mi meg Krisztivel Borikával, Simivel, Nimróddal és a szintén három és fél hónapos Zsófival az árnyékos játszótérre vonultunk.
Sokan voltak, sütött a nap Nimród pedig hozta a "Nínó" formáját (milyen beszédes név!) és végig üvöltött. Imádom ezt a kis vasgyúrót de azért nagyon kifog rajtam mert minden bizonnyal csak a szopizás érdekli, a cumi nem, a csörgő sem és most is addig sírt még a hordozókendőben is, hogy kénytelen voltam megint megetetni. Én gyanítom, hogy ez most már inkább lelki töltekezés mert evés után mindenhol folyt ki a tej rajta viszont másképp lehetetlen volt megnyugtatni. Azt csinálom vele mint Korinkával mert ezt igényli (őt is annak idején bárhol, bármikor megszoptattam gyakrabban mint kellett volna) de most van még Simi is akinek most a testét és a lelkét is ápolni kellett így kicsit bonyolultabb volt a helyzet.
Krisztivel végül egy nagyon szemetes kuka melletti padon ültünk le dumálni (mert csak ott volt hely), a csúszdaőrület után az apák is előkerültek a nagyokkal és utána hol mellettünk, hol a játékokon voltak a gyerekeink. Közben volt "kattacukor" (Blanka kérésére), még Kori is evett a színes cukorgombolyagból, aztán nagy körhintázás Berci segítségével (csodálva ámuldoztak a gyerekek és a szülők amikor Berci megpörgette a nagy kötélhintát), szegény Simi pedig szenvedett hol az ölemben hol a babakocsiban, el is aludt egy kicsit (ő nem érezte túl jól magát de azért egész hősiesen kitartott a hazaindulásig).
Megbeszéltük Krisztivel, hogy legközelebb zárt térben kicsit nyugodtabb környezetben találkozunk vagy Tesco buszozunk de hát be kell látnunk, hogy ezek a találkozók most jó ideg a gyerekekről szólnak bármennyire is jó lenne már beszélgetni egy jót.
Azért most este ittam egy sört.
Nagyon jólesett...
