Tudtam tudtam, hogy jön a vér is Dominál mert ez olyan hasfájós sírás volt.
Kár, hogy tudtam mert félek, hogy bevonzom ezekkel a tudásaimmal a rosszat (vagy nem is tudom hogy mondjam).
Túl sok minden van mögöttünk, túl sok orvosos kör, különös esetek. Mindegy.
Szóval Domi sírt fájdalmasan hajnalban. Aztán Bercinél megnyugodott.
Aztán csúnya lett a kakija de megnyugtató volt, hogy fertőzésnek nézett ki (nem részletezem, felismerem). De hát mint már megszoktam a vér látványát a pelusban, nem lep meg csak megijeszt, most Domi is ezt produkálta azzal viszont nem maradok itthon mentünk a rendelés elejére.
Indulás előtt Domi összetört egy jénait mert kirántotta a szekrényből aztán nem találtam a csizmáját mert minden eltűnik és kénytelen voltam itthoni mamuszba levinni a 0 fokba. Közben csúnyákat mondtam és gondoltam....
Szánalmas, putri vagy minek is nevezzem a helyzetet....
Mentünk a dokihoz ahol millióan voltak mert hát influenza járvány is van, ugye. Előre behívtak a baba miatt (jaj de jó volt).
3 gyerek fél óra. Simi az esésével, Boldi a fülével (kétoldali fülgyulladás), Domika meg széklet tenyésztéssel de úgy néz ki bakteriális fertőzés (mikroszkóppal látszott, hogy ronda).
A gyógyszertár 6 ezer volt és akkor nem vettem meg mindent.
Itthon van 3 de már annak örülök, hogy nem kell kórházba menni.
Nimródért az oviba el kellett mennem délután a betegekkel, Kori nem tudott menni táncra mert csak én tudtam haza hozni egy körben. Szegények.
Nem baj, megoldom egyedül.
Nem baj, megoldom egyedül.
Közben fogynia kell a dobozoknak, át kell költözni egy-két napon belül. Berci csak éjjel tud itthon pakolni mikor haza jön a munkából.
Azt hiszem ha ez a sok minden nem lenne meg is szűnne a blog mert az unalomról nem sokat lehet írni....
Milyen unalmas lenne ülni a gyönyörű házunkban, egészséges rohangáló, boldog gyerekeket nézni és kávét iszogatni egy jó könyvvel a kezemben, feltett lábbal a kényelmes fotelben....
Milyen unalmas lenne ülni a gyönyörű házunkban, egészséges rohangáló, boldog gyerekeket nézni és kávét iszogatni egy jó könyvvel a kezemben, feltett lábbal a kényelmes fotelben....
Boldival a következő párbeszédet folytattam:
- Boldika nem fáj a füled?
(Angyali hangon megszólal) - Neeeem.
- De a doktor bácsi azt mondta, hogy be van gyulladva.
- Akkor hazudozik.... - mondta megint angyali hangon.
Majd elsétált a toalettre és köszönt: - Ászkálá viszká Ámígóóóó!
Szóval Boldi őrült....
Még négy nap és pontot teszünk az Í-re, véget ér a 130-ról 65-be költözés. Nagyon várom így is jó lesz, elférünk amíg kell, a gyerekeknek meg mindegy mert ők akkor boldogok ha mi jól vagyunk.
Van miért imádkozni, el kell adnunk a kis lakást, mert nagyon szeretnénk valamit.
Adja az Úr, hogy sikerüljön!