Búcsúzás és ünnep

Búcsúzunk a nyártól.
Nem is tudom jó e, hogy nagyon boldogok vagyunk itthon a gyerekekkel a szünet utolsó napjaiban.
Próbálok finomat főzeni amit szeretnek, sokat alszunk, mesélünk, nevetünk. Így viszont nehezebb lesz az elválás, a fiúk mennek oviba, Kori iskolába, Boldika itthon marad velem.
Nem várom, olyan jól el vagyunk együtt. Bercit alig láttuk a héten, esténként fürdetés, vacsora, mese és fektetés után jön csak szegény Apa haza a dolgozóból.
A változás mindig egy kicsit félelmetes, még nekem is bár ezt próbálom nem érzékeltetni velük ("jaj de jó lesz!" - reklámozom).
Nimród már a telet várja ("anya, télre lesz tej a cicidben?"), Simi a focit várja, Kori pedig az új barátokat, de nagyon.
Reméljük helyt állunk majd mindannyian.
 
Ma Soroksárra mentünk, Nagypapa édesanyja 89. születésnapjára. Az év legnagyobb összejövetele a soroksári házban ez a nyár végi családi találkozó (Dédi 5 gyereke, nagyon sok unoka, 15 dédunoka).
Bold is kapott egy tortát aminek nagyon örült.

"Ez Bódié!"

 15 dédunoka

2 éves Boldi

Tegnap este eljött Veronka és Zsófi unokatesóim, vállalták, hogy itt alszanak mert korán reggel a várandósság legrosszabb vizsgálata a cukorterheléses vérvétel várt rám.
Este Bercivel elmentünk bevásárolni és ajándékot venni Bódinak, a lányok pedig ügyesen megetették és letették aludni a gyerekeket (sokkal korábban mint mi szoktuk!).

Hajnalban elindultunk Bercivel, az Uzsokiba kellett menni 7-re,előtte itthon kotyvasztottam a glükózos citromos oldatot. Éjjel 3 körül az összes gyerek megjelent a szobánkban, Kori és Simi a másik ágyon, Boldi és Ninó mellettem aludt (én nem sokat tudtam). Menekültszálló hangulat volt.

A két vérvétel között (7.30 és 9.30) elugrottunk a közelbe mert egy kedves anyuka a blogon megkeresett, hogy adna az ötödik babának néhány dolgot. Örültünk neki nagyon! Köszönjük!
Aztán irtózatos felhőszakadás kerekedett úgyhogy a második vérvételre egyedül rohantam be a kocsiból ezért nem is lehettem rosszul (ahogy az lenni szokott nálam). Elég jól megúsztam ájulás és rosszullét nélkül - úgy örültem!

Berci haza hozott és felköszöntöttük Boldit a kis gurulós Verdás hátizsákkal és a kinder csokival. Nagyon örült neki, tologatta húzogatta egész nap a lakásban, csak Nimród borult ki, sértődött meg és vonult el mert ő is azonnal kapni akart egy ilyet (olyan édes volt úgy sajnáltam, persze nem vigasztaltam de tavaly a Simi pont így reagált minden ajándékozásnál).
A nagyobbak örültek Bódi örömének, ők is adtak saját készítésű ajándékokat.
Olyan aranyosak így egy rakáson ahogy lelkesednek!

Délután meg jött Péter Boldi keresztapja (hozott neki egy fa hajót meg csokit aminek nagyon örült), vissza jött Zsófi és Vera Zizivel és jöttek Anyuék és Elődke Dórival. Anya hozott egy óriási tortát és szendvicseket, így nekem minimális dolgom volt a vendéglátás körül. Berci sajnos nem ért haza a munkából, de Ziziék sokáig maradtak, beszélgettünk még egy kicsit.

Boldi örült ahogy csak egy két éves tud örülni bár kissé elfáradt.
Isten éltesse sokáig kicsi Boldinkat!

Szuperhősök

Batman
Csizmás Kandúr
Robin
Pókember

Itthonlét

Amióta itthon vagyunk egy kicsit nehezebb mindenkinek.
Egy részt minden nap főznöm kell és mivel este már semmihez nincs erőm így a délelőtt elmegy ezzel és mivel itt nincs kert addig vadulnak bezárva amig nem végzek mindennel. Nem marad sok idő lemenni ebéd előtt szóval a levegőzés nem igazán megoldott egyenlőre.
Nem tudunk korán kelni mert olyan jó, hogy még egy hétig nem is kell. Utána úgy is fél 7 lesz a legkésőbb amikor felkelhetünk és mi valójában eddig sosem keltünk olyan korán (inkább fél 8-8 volt az ovis időben a felkelés - ennek mindjárt örökre vége).

Izgulok az iskola miatt. A táskán (amit anyu vett még nyaralás előtt) és a tolltartón kívül még semmi nincs. Egy részt pénzkérdése is volt, hogy eddig nem tudtam elintézni más részt nehéz négy gyerekkel neki vágni bevásárolni, pedig kell mindenféle tornacipő meg ruhák is Korinak (jaj nekünk).

Pénteken bementünk a városba, mert nagyon szerettek volna villamossal utazni úgyhogy busszal és villamossal elmentünk a tesómhoz a nyugatihoz. Ott játszottak az unokatesókkal az udvaron utána elindultunk hazafelé. Még nem volt olyan késő, volt idő bemenni Berci szüleihez is a másik unokatesók ott voltak úgyhogy csak az után mentünk végleg haza a 222-es busszal (9 után értünk haza de elég hamar elaludtak). Hát mondanom sem kell nagyon élvezték a sok utazást én meg annak örültem, hogy még így utoljára kalandozhatunk együtt amig bírom a hasammal és a nyárias idő is engedi.
(Az én maximalizmusom, hogy nem akarom úgy érezzék nem lehet mindenféle kaland mert pocakos vagyok.)

Berci dolgozik mióta haza jöttünk, esténként nem is látjuk rengeteg a munka, jól el is fárad és neki is vissza kell rázódnia a szuper közös nyaralás után.
A gyerekek borzasztóan várják haza, a nyakába ugranak (ha csak reggel látják, akkor).
A névnapján mindenféle aranyos rajzzal köszöntötték és ölelgették puszilgatták - nagyon édesek.

Úgyhogy elég nehéz vissza rázódni de remélem menni fog és nem hagy el az erőm és a lelkesedésem.
Eddig négy felnőtt volt négy gyerekre, most csak én vagyok ("Anya, anya" - egész nap).

Kicsi baba oda bent rengeteget mozog, jó nagy a hasam is, erős nagy gyerek lesz az biztos.
Néha megszáll az aggodalom, öt gyerek az még sem négy, remélem lesz elég ennivalónk meg ruhájuk meg minden ami kell.

Simi lázas volt tegnap, ma már csak a torka fáj, ideje elkezdeni a Béres cseppezést.

Ma megsütöttem életem első egész csirkéjét. Berci mondta, hogy tegyem a fenekébe az almát, mondtam, hogy "dehogy teszem ez el van tömődve nem nyúlok hozzá!".
Erre megszólalt azon a kedves nyugodt Bercis hangján: - Az a nyaka, fordítsd meg!
Hát ennyit a konyhaművészetemről....

Veszprémi állatkert

Két éve voltunk itt utoljára. Azóta sok minden sokkal szebb lett. Nimródnak volt a legnagyobb élmény hiszen ő nem emlékezett arra, hogy látott volna nagy állatokat közelről.
A csimpánzzal elbeszélgetett és bohóckodott neki, a gyűrűsfarkú makik bemutatója pedig az összes gyereket lenyűgözte. Korinak a medve tetszett legjobban (mert ő olyan mint apa), aki nem jött közel de a szikla tetején "táncolt a fejével" az indiánok zenéjére.
Nagyon tetszett nekik a zsiráf, a zebra bébi, Bercinek az orrszarvú és mindegyik gyereknek az állatsimogató (bár Boldi sikítva menekült, hogy "jaj, jaj!").
Jó volt nagyon!

Csopak képek 2013

Csopak 2013

Haza jöttünk.
Rengeteg élmény van mögöttünk.
Sokat pihentünk, sokszor fürödtünk, hajóztunk, a gyerekek egyfolytában a kertben játszottak de csak amikor nem a Balatonban voltak éppen.Vadásztak mammutra, üldöztek vadakat és még nagyon sok játékot játszottak együtt úgy, hogy csak ritkán kellett közbe avatkozni akkor is csak azért, hogy ne szúrják le egymást a botokkal. Egyfolytában levest főztek a kertben falevélből, homokból és örömmel lelkesen hozták nekünk, hogy együk meg (ha kislány vendég volt a házban Nimród mindent bele adott a felszolgálásba!). Nagyon jól el voltak együtt, egy igazi kis ovis csapat és Kori sem vált le még mint iskolás nagy lány, inkább vezette az öccseit és teljes beleéléssel indultak az "erdőbe" (a ház körül) mindenféle kalandot keresni. Előkerült egy nagy föld világtérkép is azt nézegették egyfolytában, tanulták a zászlókat és földrészeket majd el kezdtek Magellánosat játszani (hajóval megkerülték a földet) -  Nagypapa segédkezett az információkkal, hogy hogyan is kell ezt eljátszani. Készítettek egy utcatáblát az elveszett Mandulavirág utca tábla helyére, majd ünnepélyesen kihelyeztük.
Az édes semmittevésben sokszor volt részem a majdnem három hét alatt. Nagypapa minden nap főzött ránk, Nagymamával minden nap bevásároltak, hogy nekünk jó legyen és semmiben ne szenvedjünk hiányt. Valóban túl szép volt, hogy igaz legyen nem kellett aggódnunk, hogy mit eszünk más nap és hogy elég jó e a gyerekeknek. Szerintem mennyei volt nekik, ennél jobbat nem kaphattak volna. És ez a legfontosabb hála az égnek Berci szüleinek is!
Mikor nagyon meleg volt hajóval mentünk ki fürdeni mert ilyenkor rettenetesen tele van a strand.Még én is bementem nagyon jól esett!  Kori karúszó nélkül úszkált és ugrált, Simi és Boldi karúszóval lebegett (Boldi felnőtt kezében) Nimród eddig kapitányként a fedélzeten maradt (nem volt hajlandó a hajóról bemenni a nagy félelmetes vízbe). Berci a a baleset után nem fürödhetett a kötözött kezével de azért így is megvoltunk (akkor már nem volt olyan nagy kánikula).
Esténként fagyizni jártunk a strandra, vacsoránál a Piroska és a Farkas mese ment Nagypapa tolmácsolásában mindenféle variációban és feldolgozásban nagy nevetéssel lezárulva.
Nagymama sokat játszott a kicsikkel sakkozott Korival és Simivel, feladatoztak, társasoztak, sportoltunk a kertben és Bercivel ellógtunk néha-néha Füredre kettesben.
Voltak néha vendégeink, Feri Pankával (Kori  nagyörömére), Berci unokatesója Mara 3 gyerekkel (csodás csapat voltak a mieinkkel), Orsiék is átjöttek 20-án Sebivel Petivel és Samuval.
A tüzijáték elmaradt a vihar miatt de fel sem tűnt a gyerekeknek annyira jó volt minden.
Bercivel voltunk még kötözésen, javul a keze de vigyáznia kell rá még nehogy szétnyíljon a tenyerén a seb.

Kori:

 Nagyon nagy lány lett. Megnyúlt, lebarnult, megnőtt a haja, kiesett az alsó két foga. El kezdett ő is olvasni, sakkozni. Egyedül úszik, bemegy a Balatonba mélyre amíg nem kiabálok, hogy jöjjön ki! Itthon már alig, Csopakon viszont aludt délutánonként sokszor a Nagypapáéknál.
Még jól el van az öcsikkel, csak néha visít, hogy "naaaa fiúúúúk ne mááááár" -de akkor nagyon hangosan, egyébként abszolút falkavezér és királynő, igazi nő. Van egy Mangós fekete női kis táska amit neki adtam abba hordja titkos cuccait (állítólag felfedező dolgok vannak benne). Nagyon szeret enni és sokat nevetni, bármilyen hosszú mesét képes meghallgatni és mindenre emlékszik. Ha lány társaság érkezik azonnal felcsillan a szeme és nagyon boldog lesz (akkor már nem az öcsikkel játszik). Csak a kedvenc ruháit hajlandó hordani, nagyon ritkán van rossz kedve egyébként  nagyon életvidám és jól bírja a néha nagyon vadulós öcsiket is. Mindenben segít amit kérek tőle, nagyon empatikus és várja a kistestvért és az iskolát is.
Nagyon nagy áldás, hogy ő az első gyerek nálunk. Példamutató, rendes, kedves, vidám és pontosan olyan férjet szeretne magának mint Apa!

Simi

 Még mindig nagy érzékeny mindenre. Sokszor elsírja magát ha sérelem éri vagy ha rosszat csinál valamit vagy ha valami nem tetszik neki (fegyverként is használja a könnyeit de sokszor igazi bánat van mögötte. Még mindig ő alszik el leghamarabb délután és este. Gyorsan és szépen olvas. Nimróddal nagy vadulásokat szokott rendezni. Boldi szeretetéért mindig verseng "ugye szeretsz? én vagyok a legjobb barátod?" - kérdezgeti.Szélsőséges, nagyon boldog "szeretlek Mama" aztán egyszer csak "tudom, hogy nem szeretsz Mama" - nagyon nehéz kezelni az ilyen alaptalan sérelmeit. Neki is nagyon megtetszett a sakkozás (Bercivel, Nagymamával). A vízbe is be mert már ugrani a hajóról de össze húzza a kis testét, látszik, hogy fél. Egy nagy világtérképet nézegetett és olvasta a föld országait rajta és tanulta hozzá a lobogókat.
Túl érzékeny de nagyon okos - nem tudni mi lesz ebből a kis cérnafiúból.

Nimród

Szinte egész nyaralás alatt dalolászott. Amikor nagyon boldog volt vagy finomat evett, vagy segíthetett valamiben azonnal dúdolt valami dalocskát vagy költött egyet mint például az "Itt van a kis, itt van a kis kis kis"-kezdetűt amire általában vetkőzéskor kezdett rá. Mosolyogtunk sokat, nagyon édes volt.
Kártyázni szeretett leginkább és botozni a kertben. A strandon szívesen bement a vízbe (ott nagyon sekély baba pancsolós a part) és vitte magával Bálinkát a gumikacsát akit ő nevezett el így. Még esténként is akart egyet fürödni amikor kisétáltunk fagyizni  (ő nem nagy fagyis volt, hogy nem is kért). Nimród az aki nagyon sokat beszél Pocakbabához, puszilgatja, virágot szed neki, sokat szeretgeti kérdez róla. A nyaralás alatt sok olyan ételt megevett amit itthon soha (Nagypapa varázsa). A mákos tészta pedig nagy kedvence lett ismét (én nem szoktam csinálni de ott kiderült, hogy kénytelen leszek). Nimród komoly férfi (elvekkel), nála nem lehet hibázni és tilos kinevetni.

Boldi

28-án lesz két éves. Hatalmasat fejlődött beszéd terén, gyönyörűen megköszöni az ebédet, elmondja mit szeretne és mit nem, ismétel és önállóan mond kissé selypes de ez nagyon cuki! Ájbísz (árvíz) a Balaton és minden víz.
Óriási Nagypapa rajongás kezdődött nála:  vele mindent megevett, utána mindig sírt, rá hallgatott, neki szót fogadott, vele nevetett, vele főzött. A kőrözöttet mindig együtt csinálták és Boldi addig falta amíg csak bírta és minden reggel követelte a "kőjőszöttet". Az igen az Ijám nála, humorérzéke csúcsszuper de nevetni rajta sem szabad mert akkor csücsörít kacsa szájra és megsértődik. Megy a nagyok után, bottal a kezében, felveszi a tempót ha kell mammutot üldöz, ha kell levest főz vagy homok fagyit készt és tálalja a felnőtteknek. Nagyon vidám, nagyon vicces, nagyon nyitott kedves kisfiú. A cumiról végleg leszokott, a pelusról nem hajlandó úgyhogy azzal nem is foglalkozom. Szőke kékszemű, keresztapja fajta, szép.