Boldi 5 hónapos

Ma reggel benyúltam Boldi szájába és találtam ott egy fogacskát (bal alsó)!
Ez azért döbbenetes számomra mert jelét sem láttam annak, hogy fogzik (talán kicsit többet turkált a szájában mint eddig). 
Teljesen meglepetés volt az egész, úgy örültem neki, hogy ilyen észrevétlenül fogat növesztett ez a kis negyedik!

Egyébként édes, drága, illatos, sikongatós, kék szemű gyönyörűséges combos mester. 

Játszik a játékokkal, ikeás kis egérrel (és a félméteres cetlivel),  a puha csigával amit karácsonyra kapott Katitól (köszönjük, nagyon szereti!) és a zenélő forgóval (letépi, rángatja) ami az ágya fölött van. Ezek érdeklik, a csörgőktől ódzkodik egyenlőre.

A cumi megnyugtatja, segít neki az elalvásban.

Megint dugult az orra és náthás.

Rengeteget és rengetegszer szopizik talán ennek köszönhetőek a csodálatos hurkácskák a lábain. 

Boldi egy Angyalka!

Így játszanak ők

MÁRIA, JÓZSEF ÉS A KIS JÉZUSKA

 

Berci 31

Egyetlen szerelmem, férjem ma 31 éves. 
Korán elment reggel dolgozni miután elvitte a nagyokat oviba, így csak késő délután- munka után-  tudtuk felköszönteni. A gyerekekkel együtt csináltunk tortát (ők díszítették banán karikákkal), rajzoltak neki, Simi pedig egy markolóval rohant elé az ajtóba és átnyújtotta neki, hogy: "Boldog Születésnapot Apa!".
Kori egy nagy családi képet készített amin Nagypapák, Ati papáék és még Tandzsi is szerepel és ráírta, hogy APA.
Nimród csak a pocakjára gondolt amint meglátta, hogy tortát készítünk rohant a székébe és addig ki nem szált amíg Berci meg nem jött és végre felköszöntöttük majd megettük közösen a tortáját. 
Nagyon édesek voltak a gyerekek ahogy izgultak, készültek és körül rajongták a Nagy apukájukat!
Boldi is kedveskedett: két darab hasról hátra fordulós mutatvánnyal debütált.

Szombaton volt egy előszülinapi buli a Pálvölgyi pincében. A három nagy Berci szüleinél aludt, Boldira pedig Veronka vigyázott így két etetés közben én is el tudtam menni pár órára. 
Márkó (Nimród keresztapja) most volt 30 így együtt ünnepeltünk még sok meghívott vendéggel, haverral együtt. Finom vaddisznópörköltet ettünk a hóesésben (mert a bográcsozás a szabadban volt), Berci pedig oly sok év után megint csocsózhatott végre.
Veronka a helyzet magaslatán volt, Boldi sikeresen elaludt 10 körül és csak 2-kor ébredt amikor már itthon voltunk.

Vasárnap együtt mentünk misére, előtte felszedtük a nagyokat a Labiból (ahol unokatesós ottalvós bulizás volt este -Nagypapáék bevállaltak 5 unokát szombat estére!). 
Imre atya prédikációja megint betalált, azt mondta kevés az időnk. Olyan sok erőt ad nekem  ha őt hallgatom, mindig mond valamit ami felemel, ami megragad, reményt ad és túllendít a mélyponton.
A vasárnap nekünk így teljes.

Mise után mentünk Mogyoródra ahol Ati papa várt minket reggelivel. 
Nagyon finom volt és jól esett, megbeszéltük, hogy máskor is így érkezünk majd reggelire.
Az idő és a távolság ellenére Ati papa nagyon fontos ember a gyerekek életében. Mindig nagyon ünnepi amikor oda megyünk. Egy hónapban egyszer igyekszünk össze hozni egy találkozót, hogy az aktuális születés - és névnapokat megünnepeljük. 

Juci mama és Atika is nagyon várnak bennünket. Atika új kameráját igyekezett bemutatni amivel mostanában a filmforgatás fortélyait igyekszik elsajátítani - egészen ügyesen.
Miután Éviék is megérkeztek, a gyerekek összeszabadultak és nagy játék vette kezdetét (Kori, Simi, Nino, Viola, Írisz).
Juci és Apu mindent megtesznek ilyenkor, hogy finom ebéd kerüljön az asztalra. Nem kis vállalkozás mikor megszálljuk a mogyoródi lakot de szórakoztató és vicces is, hogy 6 év alatt 6 kicsi gyerek lepte el a házat.
Attillák névnapját, Boldi névnapját és Berci születésnapját ünnepeltük.

Nimród nagyon szoros köteléket ápol Ati papával ami örömteli mert viszonylag ritkán találkoznak. Egyfolytában oda rohant Apu ölébe és Ati papázott (hozzá simult és azt mondogatta, hogy "Ati papa, Ati papa" - rajongása viszonzásra talált: "Ninókám, Ninókám!").

Hazafelé Kori ezt mondta:
- Anya én szeretnék Ati papáéknál lenni.
- Jó majd újra megyünk nemsokára.
- Nem! Én úgy értem, hogy szeretnék ott élni.
- Jó Kori de miért?
- Mert ott mindig van sütemény!
- Kori, ott akkor van sütemény amikor mi megyünk, miattatok csinálják Ati papáék, hogy örüljetek.
- Jó akkor hívd fel és mond meg neki, hogy máskor együtt csináljuk a süteményt, én ott akarok állni Ati papa mellett és együtt csinálni vele a süteményt. Ezt mond meg neki, hogy máskor várjanak meg vele!....

Berci ünneplése  ezennel nem ért véget, vasárnap a szüleinél folytatjuk Nimród 2 éves születésnapjával együtt.
De jó lesz!

Kori új utakra vágyik

"Anya! Én azt szeretem ha kanyarodik az út.... Anya, olyan jó új utakon menni! Anya, menjünk mi is új utakra, én új helyeket szeretnék felfedezni! Ne mindig ugyanarra menjünk engem érdekelnek más helyek is. Ki szeretnék próbálni más helyeket, itt Budakeszin vagy a városban is. Szeretnék vízibuszozni, libegőzni például... Nem mindig csak ugyanarra menni."

(Még nincs 5 éves és szó szerint ezeket mondta tegnap este hazafelé az autóban. Annyira meghatódtam, hogy ilyen okos, kíváncsi, a világra nyitott kicsi lányom van).

Túl a sövényen

Sári és Miklós múlt szombaton összeházasodtak. Számomra olyan megrendítő és egyértelmű az ő történetük, hogy nem tudok erről elég meggyőzően tudósítani.
Aki ismeri őket tudja, hogy miért...
Az egyházi szertartás a Belvárosi Templomban volt, az esztergomi rítus szerinti latin misével. A lakodalom pedig Gödöllőn ahova 5-en mentünk, Nimródot nem vittük ( a nagyszülőkre bíztuk).
Kori nem akart haza jönni a táncos mulatságból és Simike is felengedett a kezdeti rettegés után. 
Boldi Bercin "utazott" a buli alatt, így vele sem volt túl sok gond.
Családias hangulatú lakodalom volt rengeteg gyerekkel, sok ismerőssel. 

Vasárnap voltunk Imre atyánál keresztelő időpontért. Mindig úgy örül nekem, megölel, szeretettel fogad. Február 5-re tűztük ki az időpontot, reménykedem, hogy ez a betegséggel teli időszak  nem húzza keresztbe a számításainkat és nem lesz egyik gyerekünk se ebolás, kolerás, skarlátos satöbbi pont azon a hétvégén.


Berci a héten ökumenikus imahéten vett részt itt Budakeszin. Az újság küldte fotózni de jó is ez, minden este újabb kis mesélnivalóval tért haza és megosztotta velem a gondolatait. Szerencsére hasonlóan gondolkodunk és mind a ketten nyitottan annak ellenére, hogy a katolikus egyház tagjainak valljuk magunkat. Cikkeket is írt a honlapra, egy-egy kis beszámolót a második, harmadik és negyedik napról. Jó, hogy a férjem ilyet is tud. 
Jó lett volna együtt menni esténként - majd jövőre.


Tegnap hajnalban megszületett Sári húgának, Márinak 3. és 4. gyermeke. 
Természetes úton adott életet az ikerfiúknak a 36. héten. 
Minden szépen alakult ahogy szerették volna, csak szegény fiúk most külön vannak mert egyiknek inkubátor a másiknak egy kis oxigén kell még a biztos induláshoz. 
Márinak emiatt fáj a szíve, nem jó ilyen hirtelen elválni. 
Imádkozunk értük.


Sok babás hírt kaptam mostanában amik még titkosnak vagy kevésbé titkosnak számítanak. Mindig rácsodálkozom erre a titokra. 
Mert szerintem akárhogyan is, az egyik legnagyobb...

Egy csütörtöki nap ahogyan én látom

Felkelek reggel. Korit öltöztetem, vitaminozom, közben előjön Nimród és Simike. Boldi is ébred az ágyában gügyög. Berci és Kori elindulnak az oviba, Ninónak tiszta pelus és ruha kell, Siminek ruha kell, Boldinak tiszta pelus és ruha kell meg gyógyszer. 

Közben kakaót kérnek meg reggelizni is kéne. Csinálok teát, kicsi reggelit már 9 óra és még nem ettem semmit. Boldi üvölt mert már unatkozik egyedül. 

Beteszek egy mosást, de még nem tettem el a tiszta ruhákat és még nincs ebéd. 
Nem az időbeosztás rossz, az idő kevés.
Nem tudunk lemenni mert rossz az idő. A bezártságtól a fiúk bevadulnak és kínozák egymást vagy meséért üvöltenek.

Főzöm az ebédet, közben Boldi enni kér majd elalszik fél 11 körül.

Nézem a földet: fel kéne porszívózni, nézem a szennyest: ki kéne mosni, nézem a tiszta ruhákat: el kéne pakolni, nézem a fiúkat: játszani kéne velük vagy mesélni nekik, nézem az ebédet ami még  nincs kész és nézem magamat, hogy mennyire lerobbant és elhanyagolt vagyok.
Megmosom a hajamat, hogy kicsit jobb legyen a helyzet, közben Simi és Ninó összevesznek egy társason és szétkarmolják egymást.
Boldi is üvölt már, az ebéd még nincs kész.


Főzök.

Aztán délben ebédelnek - valamennyit.
Boldi addig nézelődik a székében. 

Ninó bevadul, nem akar ebéd után aludni, üvölt mikor beteszem az ágyába, hogy "nem- nem!". 
Kihozom Simit, Nino vadul az ágyában, Boldi is kezd nyugtalan lenni.
 Bemegyek Ninóhoz lenyugtatom, mellé fekszem. Simi kint aranyos, Boldi viszont visít. Kirohanok Boldihoz mert Nino már éppen megnyugodna de nem tud elaludni a frekvencia miatt. Boldit beteszem a székébe és beviszem a legtávolabbi szobába. Vissza rohanok Nino mellé elaltatom. 
Elmegyek Boldiért, magam mellé veszem, megetetem, Simi is mellém bújuk és elalszunk egymás mellett.


Olyan de olyan kimerítő ez az állandó üvöltés és küzdelem, hogy néha komolyan azt hiszem nincs tovább: megőrülük.


Zsófi átjön délután, elmegyek Koriért az oviba. Jó kimozdulni, egyedül elautózni az oviig. 
Elmegyünk a papír boltba, veszünk Sebi névnapjára egy kártyát, Kori kap egy hajráfot 200- ért mert most hajat növeszt (kér még bőröndöt meg angyal szárnyat, mondom, hogy majd a névnapjára). Jó kettesben, beszélgetünk. Aztán haza érünk, Nino vadul, ráül Boldira, Zsófival kicsit beszélgetünk ami meg Siminek nem tetszik. 


Zsófi elmegy, Kori, Simi és Nino cicásat játszanak, Boldi üvölt ha nem veszem fel. Aztán teszek be nekik zenét, táncolnak, Nimród nagyon vad nehezen kezelhető kategória, veri a többieket.
Kérem, hogy hagyja abba, üvölt, hogy "nem!".

"Ana, gyere, Ana nézd, Ana Nino megvert" megy egészen sötétedésig. 

Simivel építünk, jön Nino és ráugrik, Boldi álomba ordítja magát, Kori kiabál, hogy anya oda nézz.


Nagyon szeretem őket de ki ne őrülne meg a helyemben???

Úgy érzem jogos, hogy minden percben ennék valami édességet...

A fiúk

Simi a héten nem ment oviba, mert hétfőn hőemelkedése volt azóta pedig retteg minden nap, hogy mennie kell. Mindig megerősítést kér: "Ana szejetsz engem?".


Kori jól el van bent, végre játszhat a lányokkal (ha Simi ott van úgy érzi felelősséget kell vállalnia, hogy ne érezze olyan szörnyen magát ezért ő is kisebbekkel játszik - Emikével).  
Így van elég ideje" A Jánosira, a Lucára meg Kis Annára" - ahogy ő mondja.

Boldi szépen javul, már nem nyűgös, nem hörög, rendesen alszik éjszaka (mellettem), és jól.

Napközben Simivel Feket Péterezni, társasozni és boltosat kell játszani, Ninóval bármit csak foglalkozni különben vadul és kiabál és váááá-zik.
Korit hétfőn és szerdán apósom hozta haza, kedden Berci, remélem holnap is lesz valaki aki haza hozza így nekem könnyű.

Kedden Kori úszni volt, ez a kedvenc napja. Nagyon szereti, hogy hozzák viszik a busszal és közben mesét néznek. Az úszás is jól megy neki és nagyon boldog mikor a végén talál valami finomságot a zsákjába amit én tettem bele neki még reggel. 
"A templomhoz közel van az uszoda." - ezt mindig elmondja.


Ma nagy hó esett, lementünk sétálni a fiúkkal.

Továbbra is csak az frusztrál, hogy semmire nincs időm (a tiszta,  a szennyes, a már kinőtt, a még nem jó ruhák kupacban állnak és nem jutok egyről a kettőre). De hát tudom megvár...
Gyönyörű frizuráról is csak álmodozom, lassan Kvazimodo is jobban néz ki nálam.

Azonban elnézve ezeket a fiúkat (sajnos) nem maradnak sokáig a nyakamon...

Nimród vadfi beszél

Nimród nagyon sokat beszél. Főként utánoz mint egy kis papagáj de egészen másképpen mint Kori vagy Simi annak idején. Általában csak én értem, de én sem mindig. 


Múltkor az orvosnál kapott egy kekszet, mondtam köszönd  meg szépen Nino.
 -  Töti! Dodo bádi. (Köszi, Doktor bácsi).

Napjában többször rátör a fájdalom amikor hiányzik neki Berci anyukája, a Nagymama. Ilyenkor oda jön bújni, és sírásra biggyedő szájjal panaszolja: - Mámá, di-dá-di! (Mama hiányzik).


Kedvence a túró rudi. Odáig fajult a rajongása e kedves desszert iránt, hogy elküld a boltba. 
- Nana, be-bé bóba Du-di-dé. (Anya menjél a boltba rudiért).
Vagy:  - Nana, de-dé Du-di! (Anya, vegyél rudit!).


Egészen hosszú mondatokat is elismétel, nagyon koncentrál, ha elakad akkor is folytatja, elszánt fejjel igyekszik kimondani mindent.


A beszéd mellett a játékban is sokat fejlődött. Még mindig harcban áll Korival és Simivel de már egészen sokáig képes rombolás nélkül részt venni a játékban. 
Próbál velünk Fekete Péterezni, Bogyó és Babóca és Cukorfölde játékkal társasozni.

Játszik a babakonyhával, barbiekkal, lovagokkal, kalózokkal, autókkal. 
Kedvence meséje már jó ideje még mindig: Bobó-Ba (Bogyó és Babóca).

Megvédi magát és a jogait, helyszerűen használja a "de" szócskát és velem és mindenkivel felveszi a kesztyűt (kivéve Apát, vele nem nagyon...). 


Simi: - Nino te nem játszol!
Nino: - De! Tátó! (De játszom!)

Vagy: - Nana! Mimi, Toti bá-bo-ba! (Anya! Simi, Kori bántottak!) 


Ha leejt valamit vagy valami nem sikerül akkor "Jaj" meg "Áu" van.


Nagyon vad, meg kell hagyni de bújós, érzelmes, óriácsibe és cicafiú keveréke.
Hihetetlenül értékeli ha csak vele tudok foglalkozni (ilyen viszont csak akkor van ha a nagyok oviban vannak).

Antibiotikum - SOS Ibolya

Boldinak elkezdtem a Curamot. 

Olyan erős volt születésétől fogva, - leszámítva azt a náthát amit az első 2-3 hétben elviselt - egész jól lavírozott mostanáig a nagyobb tesók bacilusfelhőjében de ezzel most nem bírt.
Ma délutánra felment a hője, hívtam az orvost és mondta, hogy kezdjük el. Nem bánom, kicsit féltem nehogy legyen valami allergiája vagy nem is tudom mi, de így van jól ez, csoda, hogy eddig kibírtuk antibiotikum nélkül. 

Délután aludtam mellette és éreztem, hogy melegebb mint szokott lenni, aztán sírva ébredt, nem tudtam átpelenkázni sem mert nem viselte a fekvést csak azt ha a kezemben volt. 

Mivel egy fillérem sem volt itthon, a recept meg ott várt a dokinál (csoda, hogy pont 14 óra 20-kor vettem észre a lázat és az orvos 3-ig rendelt ma) mindenkit hívtam aki csak eszembe jutott, hogy segítsen. 
Csak Ibi barátnőm vette fel a telefont és örült, hogy segíthet, kérte, hogy nehogy megadjam a gyógyszer árát. Elment érte, elhozta és még egy személyre szabott segélycsomagot is összeállított ami annyira Ibis annyira szeretetteljes és őszintén jószívű: egy csomag szaloncukor, 2 csomag babapiskóta, 3 mandarin, 2 pár új fehér zokni! (rájuk nagy - szerinte), egy doboz gyümölcs tea, 2 csomag popcorn, egy marék mentolos cukorka, két kis csomag 3in1 nescafé. 
Kaptunk még paprikás krumplit is amit ma főzött.
Olyan kedves, olyan jóságos, a legőszintébb Ibikém...

A gyerekek megrohamozták, "Bibi dede" - kiabálta Ninó, "Ibi nézd a ruhám, nézd mit mutatok..." - mondta Kori, Simi pedig bátortalanul egy kalóz hajót mutatott a lelkes barátnőmnek.
Ibi megszeretgette a gyerekeket, megcsodálta a tágas lakást, kicsit beszélgettünk aztán mennie kellett haza a gyerekeihez és a vendégekhez de előtte még oda adta a zsebéből a pénzének a felét és azt mondta jövő héten úgyis születésnapja lesz és reméli arra majd úgyis kap a családtól....(egyébként nekik sincs...)


Simike indulás előtt adott Ibinek két mécsest: "Ezt gyújtsd meg otthon" - mondta.
És küldtünk a gyerekeinek egy Bogyó és Babóca könyvet (mert ők nem ismerik) amit mi már sokszor olvastunk, erre Kori azt mondta, hogy "én oda adom a legújabbat is!". 


Ma is tanultam és megtapasztaltam valamit: Isten szeretetét és kegyelmét.


Boldi meg remélem jobban lesz mert már tegnap is azt hittem, hogy vége a mélynek...

Leves után 24 csoki

A tegnap esti vacsorám egy tányér gomba leves volt Adventi naptárral (utóbbit a hűtőszekrény tetején találtam).
Hú de jó volt!

Egy furcsa éjszaka és a másnapi röntgen

Boldinak nincs tüdőgyulladása pedig éjjel egészen biztosan azt gondoltuk.
Berci hajnali 3-kor ért haza mert éjfélkor be kellett mennie egy mentést megnézni mert nagyon ideges lett, hogy elvesztek az adatok a munkahelyén. Haza ért amikor Boldi ébredezett és nagyon gyorsan vette a levegőt. Enni sem tudott csak lihegett ezerrel azt hittem itt a vég.
Berci nem az a megijedős fajta de ő is azt kérdezte ne hívjuk e az ügyeletet. Nem hívtuk.
Aztán vártam feküdtem - míg Berci fel alá sétált Boldival - és gondolkodtam. Azt gondoltam ez tüdőgyulladás, olvastam, hogy ha bronchitises baba ilyen gyorsan veszi a levegőt akkor be kell vele menni. Aztán Boldi néha elaludt Berci kezében de letenni nem tudta mert mindig nyugtalan lett. Felhőcskéztünk, ventolinoztunk és szinte biztos voltam benne ha reggel bemegyünk bent tartanak és kap valami oxigénmaszkot.
Megint csak rettegtem ahogy elképzeltem a tavalyi János kórházas 4 napot Nimróddal (fül-és tüdőgyulladás, Nimród az ágyban én a földön fekve, középkori állapot és higiénia, undok orvosok és ápolók) és imádkozásba kezdtem. 
Mostanában keveset imádkoztam az elején rosszul is éreztem magam, hogy miért csak olyankor megy amikor tényleg nagyon nagy a baj. De megint csak úgy lett, hogy jött a válasz.
Mondtam, hogy nem bírom ki, mondtam, hogy itt a vég ha bekerülünk és, hogy Neki csak egy érintésébe kerül és meggyógyul az én Boldim. 
Fél 5 körül Boldi megnyugodott és reggel 7-ig egész csöndesen aludt. 
Reggel még hörgött de nem zihált mint éjszaka és Bercivel 2 óra alvás után úgy döntöttünk, hogy vigyük be egy röntgenre ( még tegnap kaptuk a beutalót ha romlana a helyzet).

A nagyokat Berci elvitte az oviba, Ninót bepakoltuk (indulás előtt Ninó még köszönt a bodyjának amin egy cica van, hogy: "Tia Ti-ta bádi"), Boldit bepakoltuk és becsomagoltuk melegen és mentünk. Nem rettegtem már, hogy bent tartanak (volt bennem egy béke) de tudni akartam, hogy van e tüdőgyulladása.

A János kórház egy borzalmas hely, borzalmas arcokkal, lerobbant épületekkel, vizsgálókkal, kórtermekkel és mindenki olyan boldogtalan és kedvtelen és lenéző (tisztelet a kivételnek), hogy azt nehéz szavakba önteni - látni kell.
Beértem Boldival  (Berci addig sétált kint Ninóval), felismertem azokat az arcokat akikkel tavaly előtt novemberben találkoztam) és megint csak a közöny - és az arra menjen anyuka és várjon amíg nem jönnek és ott várakozzon majd szólunk - fogadott. Na most nem volt senki előttem, mégis 1 óra volt az egész amíg lesétált a nénike és bevette a papíromat majd nagy nehezen behívott.
Nem elég, hogy viszem a beteg gyerekemet azt se tudom mit csináljak és már menekülnék a helyről még el kell viselnem, hogy hülyének néznek (csak azért mert utálnak (ott) dolgozni).
- Nagy Boldizsár.
Bemegyünk.
- Ott vegye le a ruháját deréktól felfelé.
- Ezt leteríthetem alá? - mutatom a tetrapelust, hogy még se a csupasz hideg asztalra pakoljam szegény baba meleg testét.
- Jó. - mondta.
Levetkőztettem.
Erre a nő elkezdni mondani, hogyan tegyem oda Boldit. Ide a fejet oda a lábat vállat.
Leteszem a lapra amin röntgenezik. 
A nő ott áll mellettem és nem azt mondja, hogy várjon segítek, kicsit fejjebb, kicsit lejjebb hanem rám néz kérdően.
Erre én: - Jó így?
Erre ő lassan, tagoltan: - Akkor elmondom még egyszer: fejet oda, vállat a lapra hogy ne lógjon le mellkast oda lábakat oda. 
De nem, hogy megmutatná vagy segítene, személytelenül magyaráz minden jóindulat nélkül, hogy teljesen hülyének és idiótának érezzem magam miközben azon jár a fejem mit csinálok rosszul és ha én kedves vagyok ás alázatos, más miért lenéző és undok. Azért mert ez kiszolgáltatott helyzet, mert ha ez ember gyerekéről van szó bármit meg lehet csinálni ugye...
Fúj. Már bocsánat de én nem mondom, nem szólok vissza csak azon gondolkodom miért. Miért utál  ez az  ember ennyire mindent meg az az öreg doktor bácsi akit arról kérdeztem hova kell beadni a lapomat.
Olyan elkeserítő olyan szomorú, hogy az embernek nem elég, hogy tök beteg a gyereke még alázzák is meg rá se néznek....
Elviselem mert muszáj.


Boldi lelete negatív lett.
Köszönöm Istenem!

Boldi a bronchitises

Boldi köhög, sípol, hörög és gyorsabban lélegzik a kelleténél. Csütörtök óta enyhébb, tegnap óta hörög is. 
Láz nélküli így levittem az orvoshoz és soron kívül bemehettünk. Ninóka hősiesen baktatott mellettem és nagyon örült, hogy nem ő a beteg. (Magyaráz minden félét, nagyon hosszú mondatokban és nagyon élvezem, hogy csak én értem mit mond.)

Boldi jókedvű csak hangosan lélegzik, hörög és amikor köhögni kell az elég nehezen megy neki. Eszik szépen és sokat de az orra is dugult és már nem is szívhatom mert kisebesedett a sok orrkezeléstől. Úgyhogy inhalálni kell beroduallal, meg puffolni ventolinnal és figyelni az állapotát, ha romlik akkor orvos aztán kórház - bár a Doktorbácsi nem nagyon riogatott kórházzal mert azt mondta ott se csinálnának mást vele - csak ha súlyosbodik az állapota (fulladás, láz, oxigénhiány).


Szobafogás tehát meg izgalom, hogy nehogy rosszabbul legyen Boldi.

Leánybúcsú

Leánybúcsúban voltam szombaton este. Sikerült 2 és fél órára megszöknöm Sárit búcsúztatni. Anyukás leánybúcsú volt pelenkás és zsebpénzes témákkal, játékkal, nevetéssel. 
Sajnos nem tudtam sokáig maradni - Boldi beteg még mindig - hamar meg kellett etetnem de azért jó volt kicsit társaságban lenni és beszélgetni.
Már amennyire tudtam mert azt vettem észre, hogy kissé beszűkültem az 5 év alatt amióta itthon vagyok, nehezen szólalok meg aztán ha megszólalok csak arról tudok beszélni, hogy milyen helyzetben vagyok éppen és mivel kell megbirkóznom. Ott volt egy anyuka aki a hatodik gyerekét várta éppen, és egy másik aki 7 gyerekét hagyta otthon a szombat esti program miatt (úgyhogy egy szavam sem lehet).  Mindenkinél van mély pont, besokallás (még ha nem is mondják éppen akkor de vissza emlékeznek rá) és ez azért megnyugtató.
Haza vezettem az erdőn át - elég nagy volt már a hó mert akkor kezdett el esni amikor elindultam a buliba -csúszkáltak az autók fölfelé (szerencsére én nem), de gyönyörű volt minden  este, olyan csöndes és fényes.
Mindenki aludt amikor beléptem, Berci jól megoldotta a feladatot (még ő is elaludt). Megpusziltam Korit, Simit, Ninót (Ninóka ágyában egy kis szőnyeg volt mellette - nagyon vicces alvótársat választott magának a távollétemben anyapótlékul) aztán Berci felkelt és még beszélgettünk 2 órát, hogy miért érzem magam olyan szerencsétlennek és magányosnak miért nem tudok találkozni senkivel, miért nem tudok kimozdulni aztán megszólalni ha mégis eljutok emberek közé és, hogy ebből mennyi szorongásom van.
Hogy rosszul csinálom e (szerinte nem, szerintem igen), hogy megfelelőképpen terelem e őket, hogy mennyi lemondással jár ez az egész és miért nincsenek a közelünkben fiatal nagycsaládosok hasonló értékrenddel, világnézettel.
Nem lettünk okosabbak de az, hogy a férjem mellettem van és okos és intelligens és sok mindent sokkal jobban átlát mint én az most a mindent jelenti számomra (meg az is, hogy megszerzi a lányának a Barbit még ha ő utálja is de én szeretném és szó nélkül elmegy bárhova mindenért és elhozza amit én megrendelek a gyerekeknek csak, hogy örüljek).


Reggel aztán felkeltek a gyerekek (azok után, hogy Boldi egész éjjel köhögött és nem kapott levegőt így én sem aludtam túl sokat) és minden folytatódott. Próbálok jó anya lenni. 
De ez most nem az én időm.

Simi a bátor lovag

Tegnap éjjel Simike átszökött a mi ágyunkba. Csak azt vettem észre, hogy ott alszik közöttünk. 
Boldival kelnem kellett hajnalban orrot szívni mert nem tudott eldugult orral aludni. Kimentem hát Boldival a fürdőszobába elintézni a kissé hangos műveletet. 
Sötét volt mikor vissza mentünk a szobába ahol Simi állt magasra tartott karddal az ágy mellett: "- Ana, kint van valaki, én láttam."- suttogta.
Mondtam, hogy "Simi, de hát mi voltunk kint Boldival, leszívtam az orrát, feküdj vissza aludni!".
De ez Siminek nem volt elég: "- Nem Ana, megnézem ki volt az, én láttam az árnyékát!" - súgta hangosan, sejtelmesen.
Erre elindult előre tartott karddal és kimasírozott a szobából. 
- "Simike menjek veled?" - kérdeztem.
- "Igen Ana!" - mondta.

Simi előre indult kivont karddal, lépegetett nagyokat előre meg oldalra - mindezt tök sötétben -  és nézelődött merre lehet a titokzatos árny.
Körbe jártuk a lakást ilyen formában: a kard, Simi, Boldi, meg én.

-"Látod Simi, mondtam én, hogy nincs itt senki."
- "Igen, Ana..." - mondta Simi, majd besétált a szobájába és befeküdt az ágyba a karddal.
- "Megyek aludni." - mondta végül.

És tényleg aludt tovább amíg fel kelt a nap. 

Milyen jó ha bátor lovag van a háznál!

4 hónapos a névnapos Bódi

Boldi még tavaly 28-án betöltötte a 4 hónapot. Ma pedig névnapja van.
Régóta készül ez a bejegyzés mert sok minden változott nálunk Boldika cseperedésével, mégis nehéz neki látni leírni minden változást.

Boldi sokat eszik és szépen, alvás terén viszont sok minden más. Nehezebben alszik el mint eddig, főleg este és már nagyon megsértődik ha egyedül kell elaludnia. Általában fel is adom a küzdelmet és a segítségére sietek, nem szeretem ha sír, nincs itt az ideje, hogy rendre szoktassam. Ha engem akar hát legyen mert egyébként olyan rendes kis fiúcska.
Általában 3-at alszik napközben, 2 kicsit, egy nagyot és többnyire egybe esik a nagyok alvásával úgyhogy egy szavam se lehet.
Esténként is elszenderedik 8 körül ezért van, hogy este 11-kor még fent van és nem tetszik neki ha az ágyában egyedül kell nézelődnie. Kihozzuk magunkhoz amikor filmet nézünk Bercivel.
Berci tegnap előtt este mutogatott neki egy játékot és szomorúan mondta, hogy miért nem nyúl utána. Aztán tegnap este egy markolót tartott neki és olyannyira utána nyúlt, hogy már a kerekeit is megpörgette és a markoló részét is a szájába vette (aztán sírt mert megijedt).


Ha egyedül fekszik az ágyon és sírdogál, Kori Simi és Nino is megnevetteti. Ugyanannyira tud nekik örülni mint nekem. Bercit csodálva nézi, gagyog neki amíg rá nem néz - Apa csak egy van-.
Rengeteget nevet és nagyon dühös, hogy még nem tud/akar megfordulni. Hason hamar dühös lesz pedig már nagyon kevés kellene az átforduláshoz. Kezével lábával mint egy bogárka kapálódzik és mindenkibe belemarkol aki felveszi (elkapja a ruháját, a karját, a nyakát - mindegy csak csípjen).
Az illata mesésen finom de hát ezt mondanom sem kell.


Most viszont nagyon náthás, köhög és szörcsög úgyhogy napi négyszer a felhőcske gépen inhalálunk emiatt nagyon mérges. Hajnali 4 körül felkel és nem tud vissza aludni a náthától ami kicsit bosszantó de kibírható teher.


Nem gondoltam volna, hogy lesz olyan bejegyzés amiben nem (csak) panaszkodom de azt hiszem amíg nem jönnek az első fogak ez egy elég kellemes időszak.


Karácsonyra kapott a Dédszülőktől Tünditől és Zolikától egy rózsaszínű malackát akivel közelebbi barátságba került.
Boldi egy rendes, kedves, mosolygós fiatalember csiklandós combokkal.
Imádom.

Nimród a családfő

Nimród átveszi a családfő szerepét ha Berci nincs itthon. Nimród férfias hangon beszél amikor keménykedni akar.
Megesett ma este, hogy Koriék már ágyban voltak, Nimród átszökött hozzám és onnan kiabált át a másik szobába szigorú hangon a testvéreinek:

- Mimi, Toti dödede! Mámó dö!

(Fordítás: - Simi, Kori csönd legyen! A manó jön!)

2011 Karácsony

Karácsony szünettel

Jövős-menős karácsonyunk volt. Szerencsére a nátha és köhögés lázmentesen alakult ezért mindenkihez el tudtunk menni ünnepelni. 

Szenteste itthon voltunk. Berci szülei ebédre levitték a gyerekeket és 6-ra hozták csak vissza őket amikor éppen csöngettek az angyalkák és közösen gyertyát gyújtottunk. 
Simi az éneklés alatt többször rám nézett és megkérdezte, hogy "ugye nekem is hoztak valamit?".
Nimród a kezemet szorongatta, Korinka pedig alig várta, hogy neki essen a csomagoknak. 
A Bibliából Berci olvasta fel Jézus születésének történetét.

A bontogatásnál Nagymama és Nagypapa is velünk voltak, így láthatták az unokák örömét. 
Nekem ez a legszebb az egészben, ahogy látom a gyerekek ragyogó arcát amikor megpillantják az ajándékokat.
Kori megkapta a Barbie felszerelést amire annyira vágyott, bontogatásnál "hűhaaaahűhaa" kiáltások tarkították az estét.
Simike férfias lovagi dolgokat talált, Ninó pedig az autóinak egy garázst. 
Kaptak még boltos játékhoz pénztárgépet (aminek én nem tudtam ellenállni), meg könyvet és puzzlet. Éviék Angyalkáitól társast, Anyuéktól játék tesóbabakocsit és egy várat na és hangos hangszereket (telitalálat).
Késő estig aztán nem volt megállás, 10 után ültünk le vacsorázni, akkor már nem voltak itt Berci szülei. A gyerekeket nem lehetett elvonszolni a fától és az ajándékoktól.
Olyan szép volt, olyan jó volt. 

25-én aztán reggel Kori elég nyavalyásan ébredt úgyhogy Berci csak Simivel ment a soroksári Dédihez (Nagypapa édesanyjához) ebédelni. 
Este aztán már mindannyian beültünk a skodába és legurultunk a Labiba, hogy együtt legyünk Berci testvérének családjával is - Orsiékkal - meg Nagypapáékkal egy közös vacsorán.
Az Angyalok ott is tele pakoltak mindent, ott volt egy gyönyörű Noé bárkája a gyerekeknek, egy repülő Siminek, autó Ninónak, könyv Boldinak és még ennél is több minden!

26-án egy nagy közös Labis karácsonyozással kezdődött a nap (Berci unokatestvéreivel, nagynénjeivel, nagybácsijával annak gyerekeivel, dédivel). 

Utána tovább indultunk Budajenőre. A nagynéném férje, Viktor vendégelt meg közel 30 embert budajenői házuk nappalijában. Még a csillárról is gyerek lógott, hangos üvöltés, iszonyatos vadulás, röhögés, túlpörgés, családi fotózkodás tette emlékezetessé karácsony másnapját. Finomakat ettünk, iszonyatosan sokat nevettünk és készítettünk sok családi képet. Találkoztam a 10 unokatestvéremmel akiket egytől egyig nagyon jó humorral áldott meg az ég.
Pont azon gondolkodtam milyen jó, hogy Berci is egy hasonlóan hangos és őrült családból érkezett, ezt csak az érti meg aki ebben nőtt fel.
 Tündi és Zolika az én drága nagyszüleim, követendő példaképeim is eljöttek Makóról. 
Estig tartott a karácsonyi ebéd és ajándékbontogatás. Simi távirányítós autót, Kori hercegnőt lóval, Ninó sárga kukásautót, Boldi éneklő malacot kapott a makói angyaloktól.

 27-én eljutottunk Apuékhoz. Jöttek a testvéremék is. Babakonyhát kaptak a gyerekek - nagy volt az öröm és ujjongás - Nimród és Simi egész délután főzőcskéztek.
 (Lehet, hogy túlzás a nagy örömöm, hogy a gyerekek ennyi minden szépséges ajándékot kaptak minden honnan de az az igazság, hogy ezekkel én is nagyon szeretek játszani.)

28-án Anyuval és férjével Tibivel mentünk ebédelni a Visegrádi utcai Trófeába. Előd, testvérem is jött. Egész jól bírták a gyerekek a svédasztalos falatozást, Berciről nem is beszélve!

29-én végre volt egy kis nyugalom. Itthon maradtunk és játszottunk a gyerekekkel. Nagyon jó volt, hogy mindenhova mentünk de csütörtökre elfáradtam és a gyerekek is.
Annak ellenére, hogy köhögtek és folyt az orruk egész jól lehetett mozogni velük mindenfelé. A délutáni alvások kimaradtak, úgyhogy totális káosz volt napközben de este 7-re már mindenki ágyban volt és ez nagyon nyugodttá tette az estéket.


30-án kimenőt kaptunk Bercivel. Végre oly sok év után eljutottunk kettesben moziba (Berci szülei vigyáztak a gyerekekre délután).  A legsötétebb nap című filmet néztük 3D-s moziban. 
Én még sosem láttam ilyet, Berci is csak egyszer (ő választotta ha már megyünk akkor ilyet nézzünk). Egyszerűen fantasztikus volt az élmény ahogy röpködtek felém a szilánkok és lemerültem a főhőssel a víz alá. Majdnem üres volt a terem így még jobb volt az egész, jókor voltunk jó helyen és egy igazi randi volt amire már nagyon vágytunk mindketten.

Szilveszter napján kirándultunk egy nagyot Berci családjával a Hárs-hegyen. Nagyon szép idő volt. A bokám a lépcsős zuhanás óta még nem jött teljesen rendbe de azért majdnem teljesen végig bírtam nyavalygás nélkül a végére viszont már nagyon elfáradt a lábam. 

A Labiba ebédeltünk majd óriási itthoni alvás után átjöttek Anitáék (Virág és Ágo ovis csoporttársak) és velük töltöttük a szilveszetert. A gyerekek döbbenetes módon végig bírták éjfélig (az ablakokból egész este tüzijátékot lehetett látni mindenfelé ami nagyon nagy élmény volt nekik).
Lehet nem volt túl jó ötlet ébren hagyni őket mert most hulla sápadtak mindannyian, Nimród pedig úgy köhög, hogy nem bírja abba hagyni.

 Az év első napján immár harmadik éve hívjuk meg a testvéreméket egy palacsinta partyra. Ma is eljöttek, hogy lakomával köszöntsük az új évet: Viola, Írisz, Évi, Szabi és jött Elődke az öcsém is. Berci sütött rengeteget, mi pedig fékeztük a gyerekeket. 
Azért ettünk is. Meg ittunk is.

Berci nem dolgozott a szünetben és ez újra összekovácsolta a hétköznapok nehézségei miatt kissé szanaszét tépázott családunkat.
Ha mi rendben vagyunk, akkor a gyerekek is jól érzik magukat. 
És most nagyon jó volt minden.


Szeretném ha az egész év ilyen lenne.
A nagy klasszikus Bogyót (vagy Babócát) idézném: "Kár, hogy egy évben csak egyszer van karácsony".