Egy furcsa éjszaka és a másnapi röntgen

Boldinak nincs tüdőgyulladása pedig éjjel egészen biztosan azt gondoltuk.
Berci hajnali 3-kor ért haza mert éjfélkor be kellett mennie egy mentést megnézni mert nagyon ideges lett, hogy elvesztek az adatok a munkahelyén. Haza ért amikor Boldi ébredezett és nagyon gyorsan vette a levegőt. Enni sem tudott csak lihegett ezerrel azt hittem itt a vég.
Berci nem az a megijedős fajta de ő is azt kérdezte ne hívjuk e az ügyeletet. Nem hívtuk.
Aztán vártam feküdtem - míg Berci fel alá sétált Boldival - és gondolkodtam. Azt gondoltam ez tüdőgyulladás, olvastam, hogy ha bronchitises baba ilyen gyorsan veszi a levegőt akkor be kell vele menni. Aztán Boldi néha elaludt Berci kezében de letenni nem tudta mert mindig nyugtalan lett. Felhőcskéztünk, ventolinoztunk és szinte biztos voltam benne ha reggel bemegyünk bent tartanak és kap valami oxigénmaszkot.
Megint csak rettegtem ahogy elképzeltem a tavalyi János kórházas 4 napot Nimróddal (fül-és tüdőgyulladás, Nimród az ágyban én a földön fekve, középkori állapot és higiénia, undok orvosok és ápolók) és imádkozásba kezdtem. 
Mostanában keveset imádkoztam az elején rosszul is éreztem magam, hogy miért csak olyankor megy amikor tényleg nagyon nagy a baj. De megint csak úgy lett, hogy jött a válasz.
Mondtam, hogy nem bírom ki, mondtam, hogy itt a vég ha bekerülünk és, hogy Neki csak egy érintésébe kerül és meggyógyul az én Boldim. 
Fél 5 körül Boldi megnyugodott és reggel 7-ig egész csöndesen aludt. 
Reggel még hörgött de nem zihált mint éjszaka és Bercivel 2 óra alvás után úgy döntöttünk, hogy vigyük be egy röntgenre ( még tegnap kaptuk a beutalót ha romlana a helyzet).

A nagyokat Berci elvitte az oviba, Ninót bepakoltuk (indulás előtt Ninó még köszönt a bodyjának amin egy cica van, hogy: "Tia Ti-ta bádi"), Boldit bepakoltuk és becsomagoltuk melegen és mentünk. Nem rettegtem már, hogy bent tartanak (volt bennem egy béke) de tudni akartam, hogy van e tüdőgyulladása.

A János kórház egy borzalmas hely, borzalmas arcokkal, lerobbant épületekkel, vizsgálókkal, kórtermekkel és mindenki olyan boldogtalan és kedvtelen és lenéző (tisztelet a kivételnek), hogy azt nehéz szavakba önteni - látni kell.
Beértem Boldival  (Berci addig sétált kint Ninóval), felismertem azokat az arcokat akikkel tavaly előtt novemberben találkoztam) és megint csak a közöny - és az arra menjen anyuka és várjon amíg nem jönnek és ott várakozzon majd szólunk - fogadott. Na most nem volt senki előttem, mégis 1 óra volt az egész amíg lesétált a nénike és bevette a papíromat majd nagy nehezen behívott.
Nem elég, hogy viszem a beteg gyerekemet azt se tudom mit csináljak és már menekülnék a helyről még el kell viselnem, hogy hülyének néznek (csak azért mert utálnak (ott) dolgozni).
- Nagy Boldizsár.
Bemegyünk.
- Ott vegye le a ruháját deréktól felfelé.
- Ezt leteríthetem alá? - mutatom a tetrapelust, hogy még se a csupasz hideg asztalra pakoljam szegény baba meleg testét.
- Jó. - mondta.
Levetkőztettem.
Erre a nő elkezdni mondani, hogyan tegyem oda Boldit. Ide a fejet oda a lábat vállat.
Leteszem a lapra amin röntgenezik. 
A nő ott áll mellettem és nem azt mondja, hogy várjon segítek, kicsit fejjebb, kicsit lejjebb hanem rám néz kérdően.
Erre én: - Jó így?
Erre ő lassan, tagoltan: - Akkor elmondom még egyszer: fejet oda, vállat a lapra hogy ne lógjon le mellkast oda lábakat oda. 
De nem, hogy megmutatná vagy segítene, személytelenül magyaráz minden jóindulat nélkül, hogy teljesen hülyének és idiótának érezzem magam miközben azon jár a fejem mit csinálok rosszul és ha én kedves vagyok ás alázatos, más miért lenéző és undok. Azért mert ez kiszolgáltatott helyzet, mert ha ez ember gyerekéről van szó bármit meg lehet csinálni ugye...
Fúj. Már bocsánat de én nem mondom, nem szólok vissza csak azon gondolkodom miért. Miért utál  ez az  ember ennyire mindent meg az az öreg doktor bácsi akit arról kérdeztem hova kell beadni a lapomat.
Olyan elkeserítő olyan szomorú, hogy az embernek nem elég, hogy tök beteg a gyereke még alázzák is meg rá se néznek....
Elviselem mert muszáj.


Boldi lelete negatív lett.
Köszönöm Istenem!