Tegnap éjjel Simike átszökött a mi ágyunkba. Csak azt vettem észre, hogy ott alszik közöttünk.
Boldival kelnem kellett hajnalban orrot szívni mert nem tudott eldugult orral aludni. Kimentem hát Boldival a fürdőszobába elintézni a kissé hangos műveletet.
Sötét volt mikor vissza mentünk a szobába ahol Simi állt magasra tartott karddal az ágy mellett: "- Ana, kint van valaki, én láttam."- suttogta.
Mondtam, hogy "Simi, de hát mi voltunk kint Boldival, leszívtam az orrát, feküdj vissza aludni!".
De ez Siminek nem volt elég: "- Nem Ana, megnézem ki volt az, én láttam az árnyékát!" - súgta hangosan, sejtelmesen.
Erre elindult előre tartott karddal és kimasírozott a szobából.
- "Simike menjek veled?" - kérdeztem.
- "Igen Ana!" - mondta.
Simi előre indult kivont karddal, lépegetett nagyokat előre meg oldalra - mindezt tök sötétben - és nézelődött merre lehet a titokzatos árny.
Körbe jártuk a lakást ilyen formában: a kard, Simi, Boldi, meg én.
-"Látod Simi, mondtam én, hogy nincs itt senki."
- "Igen, Ana..." - mondta Simi, majd besétált a szobájába és befeküdt az ágyba a karddal.
- "Megyek aludni." - mondta végül.
És tényleg aludt tovább amíg fel kelt a nap.
Milyen jó ha bátor lovag van a háznál!
