Megszületett a harmadik királyfi

Kedves Olvasók!

Orsi megkért, mint legközelebbi érintettet, hogy írjak helyette pár sort, mert fontosnak tartja, hogy ti is minél előbb értesüljetek az örömhírről:

Végre megszületett várva várt kisfiunk Boldizsár. 

Sajnos nem lehettem ott, mert én is kórházban vagyok (persze másikban) ezért csak másodkézből tudlak titeket tudósítani a részletekről.
Mint már azt sokan tudtátok, Boldizsár születése augusztus huszadikára volt kiírva.
Ez után még egy hetet hagytak neki, hogy önként előmerészkedjen.
A mi fiacskánk nem élt ezzel a lehetőséggel, ezért ma délelőttre tűzték ki a szülés időpontját.

Reggeltől minden terv szerint ment, ám amikor kezdett bedurvulni a dolog, Orsi észrevette, hogy minden fájásnál gyengül a baba szívhangja.
Azonnal odahívta a doktort és pillanatok alatt ki is derült, hogy az fránya köldökzsinór folytogatja gyermekünket. Valószínűleg ezért nem mert önként kijönni szegény.
Nem volt kérdés, császármetszésre volt szükség, mégpedig azonnal.
Már érzéstelenítésre sem volt idő, ezért el kellett hogy altassák Orsikámat.
A műtét előtt még volt annyi ideje, hogy felhívjon és közölje a rémhírt.
Próbáltam megnyugtatni, de nem nagyon sikerülhetett, mert a hirtelen jött fordulat valósággal letaglózott.
Ezután cirka két óra rádiócsend következett, nem volt mást tenni, mint imádkozni.
Ebben szerencsére jó segítőim akadtak. Mama (az anyai ági nagymamám) úgy látszik telepatikus képességgel bír, mert amint megtudtam a hírt, már hívott is, hogy érdeklődjön a szülésről, ezután kicsoszogtam a kórház folyosólyára, ahol Imre atyával találkoztam össze, akinek Orsi (hála Istennek) kiemelt helyet kapott a szívében. Kettőjük imája már elég biztosíték volt nekem, ezért a kezdeti kétségbeesésem alábbhagyott.
Fél egy körül hívott Orsi, hogy felébredt az altatásból, és hogy Boldizsár szép és egészséges.

Nagyon boldog vagyok, de még inkább büszke a szép fiamra és a hős feleségemre.

B.

Az év legmelegebb napja 40 hét 6 napos terhesen

Vasárnap megindítják a szülést, holnap pedig nincs bent az orvosom mert lakodalomba megy - legalább megmondta. Azért reménykedik, hogy nem abban a pár órában szülök amíg Kecskeméten lesz, én pedig nem reménykedem, már úgy vagyok vele, hogy eddig bármit képzeltem teljesen másképp történt ezért nem foglalkozom ezzel.
Vasárnapig már nincs olyan sok.

Borzasztóan meleg volt ma is (39 fok), Bercit is támadja a nap a kórházi ágyában de legalább már felkelhet, sétálgathat, a röntgenre is gyalog ment már le.
Ma is bent voltam nála egy órát.

A gyerekek a Nagypapáéknál, állítólag néha elszontyolodnak, hogy hol vagyunk de azért jól érzik magukat mert ott nagyon szeretnek.
Nagyon bánt, hogy nem tudok velük lenni, hiányoznak. Talán jövő héten már együtt leszünk megint mindannyian.
Pöttynek helyet hagynak az ottani fürdőkádban, Korinka vezeti az akciót és minden fürdésnél kihagyják a kistestvér helyét, hogy oda fog majd ülni.
Remélem Ninóka sem sérül ebben a távolságban, még a kötelező oltását se tudtam beadatni a héten. Szegény kicsikém...inkább bele sem gondolok milyen rossz nélkülük mert akkor csak bőgnöm kell megint.

Holnap megint mehetek ctg-re, ma is volt vizsgálat, az is és utána is fájt de ez sem elég. Tulajdonképpen hetek óta fáj, egy hete minden nap több órán át aztán mikor már majdnem indulnék mert szétszakadok akkor abba hagyja, nem vagyok szerencsés alkat nagyon nehezen és sokáig szülök.
Most sincs ez másképp de most így negyedszerre még rengeteg nehezítő körülményt kapok mindehhez. Ki tudja miért...

Túl sok volt ez most így egyszerre, az elmúlt egy hét kiszívott belőlem minden erőt testileg, lelkileg.

Berci javul, én romlok

Nem szeretném, hogy izguljatok csak azért írom pedig már kedvem sincs...

Berci felkelhet, bár abban a sérült érben nem indult be a keringés - lehet, hogy sose fog már és más erek átveszik a szerepét, - a főérbe nem jutott be a trombózis és ez a lényeg úgyhogy "megmenekült".
Ha minden jól megy kedden haza jöhet (addig egyre többször felkelhet már) és nem is lesz ágyhoz kötve, lassan el kezdhet dolgozni és folytatni a normális életet.
A gyógyszereket gyakori ellenérzés mellett még hónapokig szednie kell és vigyáznia kell magára.
Ezek jó hírek.

A szomorú az, hogy megint bent dekkoltam a klinikán 1 órát és rettenetesen meleg volt aztán egész nap nagyon fájt mindenem (még Bercinél is a fájásokkal küzdöttem) este hatkor pedig minden megszűnt talán a délutáni pihenőm miatt.

Elődke irtó vicces, nagyon sokat nevetünk, néha el is felejtem milyen szánalmas a helyzetem, ma itt alszik Péter unokatesóm is - mert "nem szeretne kimaradni a buliból" -, Anyuval hol jobban hol nehezebben bírjuk egymást és a feszültséget.

Tegnap este volt a mélypont, Berci helye üres mellettem, a gyerekek ágyai üresek a mieink mellett totál magány és elkeseredettség - nagyon hiányoznak, szinte semmit nem aludtam.
Úgy látszik ez sem volt elég...

Azt hiszem elegem van

Beszélgetés, bökdösés, gondolás, ima, semmi nem segített. Pötty nem akar előjönni pedig a doktor úr nagyon megvizsgált.

3 órát vártam a klinikán a ctg-re, aztán a dokira és olyan de olyan meleg volt, hogy azt hittem ott nyúlok ki. Aztán nem nyúltam ki, az orvos meg azt mondta, hogy ha ettől a vizsgálattól sem indul meg a szülés akkor ennyi...

Pedig olyan szép lett volna, Berci kívánságát se tudtam teljesíteni és a türelmem is elfogyott már minden idegesít, mindenkivel összevesztem számomra itt a vége a türelemnek. Mindenki hív, hogy szültem e már végre és nem és nem és nem szültem.

Holnap megint pár órás klinikázás a hőségriadó közepén, aztán Berci meglátogatása ami az egyetlen szép és jó a napomban utána megint semmi.

Azt nem tudom mi lesz a gyerekekkel és nem tudom miért nem elég az amit eddig kibírtam miért kell még a kánikula közepén ide-oda vonszolnom magam a városban de mivel mást nem tehetek sodródom az eseményekkel.
Jövő héten elfogynak a gyerekvigyázók, mindenkinek megszaporodnak a teendői...

Ne aggódjak, ugye? Úgyis teljesen felesleges.
De mi ez a hallgatás? Meddig bírom még?

Berendezkedés a bizonytalanra

A gyerekek nagyon aranyosak. Mikor vissza jönnek Nagypapáéktól mindig kell egy fél nap amíg visszarázódnak az itthoni létbe de utána tündériek és elhalmoznak szeretettel. Még Kori is pedig ő őslakosnak számít a Nagyszülőknél (nehéz haza hozni onnan).
Simike egyfolytában velem akart lenni és minden pillanatban elmondta, hogy: Nagyon szeretlek Anya!
Nimród amint lepihenek mellém fekszik és bújik és mászik és cuppanós puszit ad.
Kori pedig a következőket mondja időnként: - Anya, te vagy a legszebb és leggyönyörűbb Anya az egész Földön.
Úgyhogy igyekeznek nagyon szeretni engem.

Kori: - Anya, én nagyon várom már Pöttyöt és fel fogom venni...de nem ejtem el, mert akkor eltörik!

Ma ez hallatszott ki a szobából:
Kori: - Játszunk templomosat...itt jön Jézus...mindörökké ámen...lálálálá


Tegnap Anyu bevitt kocsival Bercihez, a gyerekek hátul utaztak de persze ők csak kívülről látták a kórházat.
Kori azt mondta, hogy szeretne bejönni.
Mondtam, hogy nem lehet gyerekeknek, erre azt mondta, hogy csak szeretne bekukucskálni az ablakon...
De nem szálltak ki csak én mentem fel 10 percre, hogy azért mégis találkozzak vele.

Kori a zöld színű virágos nyári ruhájában ült hátul és mikor meséltem, hogy Apa mennyire szereti őket és már nagyon várja, hogy haza jöjjön és találkozzanak akkor Kori azt mondta, hogy ő ebben a gyönyörű ruhában lesz mikor Apa haza érkezik...
Erre persze Simi is megszólalt, hogy ő is ebben a kedvenc gitáros pólójában várja majd haza Apát.
(A gitáros póló amin valójában nincs is gitáros csak egy vad rajzfilm figura aki dobol. Mégis ez a kedvence mert ez olyan férfias és vagány.)

Ma reggel Nimród a fél hetes ébredés után körül nézett a szobában megnézte, hogy még mindenki alszik-e erre vissza feküdt és még 8-ig húzta.
Aztán reggelinél csináltunk Apának néhány képet.

9-kor Nagypapa átvette a jókedvű unokákat, mi meg mentünk Anyuval a klinikára ctg-re, a forgalom rettenetes a városban remélem nem a délelőtti órákban kell majd bejutnunk szülni...
A szokásos kávé és csoki után 20 perc alatt sikerült végeznem a ctg-n úgyhogy már mehettem is Bercihez a kórházba.

Berci jól van, beállt a kórházi életre, sokan mennek hozzá látogatóba mindig van egy-egy meglepetés ember. Tegnap Szabi (a sógorom) ment be hozzá beszélgetni, Elődke is beugrott az apukájával, hétvégén az én apukám ment be és volt munkatársa is aki beugrott hozzá, anyósom meg finom házi teát hord neki minden nap - úgyhogy sokan szeretik.
Kicsit magas a vérnyomása most kapott rá gyógyszert de valószínűleg csak a stressz miatt van, állítgatják a vérhigítóját és majd csütörtökön lesz kontroll ultrahang, nagyon reménykedünk, hogy minden rendben lesz.
Minden beteg ágya fölött van Újszövetség, sokat olvassa, egyre okosabb és többet tud - hurrá!
Megnéz egy-vagy két filmet, olvassa a kétnyelvű könyvet, nagyon örül nekem mikor bemegyek de még mindig nem kelhet ki az ágyból, a lába pedig felpolcolva.

Holnap van Szent Bertalan nap, a neve napja és azt mondta kisbabát kér ajándékba, a dokim is ügyeletes úgyhogy lehet, hogy tárgyalok még ez ügyben...

40 hét plusz 2 nap

Köszönöm Nektek, hogy gondoltok ránk.

A helyzet változatlan, csak annyi, hogy tegnap éjjel majdnem bementem de aztán éjfélig adtam időt magunknak és végül lefeküdtem aludni, a riogatás ellenére Pötty ismét visszavonult pedig már tényleg nagyon fájt. Az öröm helyett megint félelem van bennem, hogy egyedül leszek és eddig Berci mindig ott volt és mennyire jó élmény volt az egész és, hogy nem kérdezett, nem fontoskodott csak ott várt és várt és csak akkor szólt amikor én kérdeztem. A legjobb szülőtárs...
Aztán látom magam előtt ahogy behozza a gyerekeinket pólyában, tisztán és mindig beszélt hozzájuk, hogy most jövünk Anyához. Aztán együtt ültünk még ott 1 órát és sírtunk meg telefonáltunk meg gyönyörködtünk és nagyon jó volt. Ez most biztos nagyon fog hiányozni...

És amikor felhívnak, hogy legyek erős akkor vagyok a leggyengébb...

Berci jövő hétfőig biztos, hogy nem mozdulhat meg, addig kapja az injekciókat meg nézik a vérét aztán lesz uh is és majd megint jól megvizsgálják és remélem azt mondják, hogy elmúlt a veszély. Mert a helyzetem ellenére most mégis ez a legfontosabb nem is az, hogy én mit érzek.

A gyerekek itthon vannak, teljes a vadulás, az ovit elhalasztottuk szeptemberig mivel csak 10-en vannak ügyeletben és nem is lehet igazán menni ezért Koriéknak sincs ott a helye. Nem is baj még van egy kis nyár, lesznek eleget oviban év közben, így legalább Ninóka sem olyan elveszett.

Napról napra tervezünk és élünk vagyis óráról órára, minden attól függ mikor hova kell mennem.
Ma még meglátogatom Bercit és terv szerint a gyerekek is itthon lesznek ma éjjel (Anyu és Elődke itt vannak), holnap pedig mennek megint Berci szüleihez kalandozni pár napra én meg gondolom szombatig kapok haladékot de szerintem nem húzom addig.

Semmi időm azon gondolkodni, hogy milyen nehéz egy terhesség vége. Egyáltalán nem nehéz, nem nyavalygok, hogy nem bírom már, nem is érzem, hogy már túl hordtam ezt a babát, elenyésző ez a probléma ahhoz képest amikkel most szembe kell néznünk.

Csak lennék már túl azon a pár órás szenvedésen...

Látogatóban az én drága férjemnél

Tegnap estefelé bementünk Anyuval Bercihez. Az Irgalmasrendi kórházban van, oda járt vizsgálatokra és ott volt pénteken is ultrahangon, utána vették fel az osztályra.
Szerencsére nincs látogatási idő, terheseket nem tiltanak ki és bár nincs szülészet de viccelődtünk azon, hogy még van egy szabad ágy a szobában ha ott szülnék együtt lehetnénk.
Tényleg mozdulatlanul kell feküdnie, naponta kétszer kap szurit, folyamatosan vért vesznek úgyhogy elég unalmas a kezelés de remélem hatásos és ezzel elkerülhető a további komplikáció. Hétfőig semmi változás nem várható, akkor gondolom megint jönnek a vizsgálatok, hogy merre mozdult az ügy.
A szobájából nagyon szép a kilátás, sajnos ő nem látja de lefotóztam neki a telefonommal az utcát, hogy tudja hol fekszik.
Körbe van véve kábelekkel, szerencsére nem orvosi szerkentyűk hanem az ő kellékei: netcsiholó készülék, telefontöltő, laptop töltő.
Rengeteg folyadékot kell innia, ezt meg is teszi, de a háta kicsit fáj a mozdulatlan fekvéstől - ez legyen a legnagyobb baja - mikor kérdezik, vizitnél, hogy óhaj sóhaj akkor úgy elmondaná, hogy egy masszőrre vágyik...

Este elég sokára és későn aludtam el, persze tegnap még nagyon sokat sírtam, ma még csak egyszer, a szomorkodással nem szabad erőt elvonni a probléma megoldásról annak ellenére, hogy fáj nagyon mégis tudom, hogy nem az elkeseredés a megoldás rá. Lenyelném a könnyeimet igazán nincs kedvem zokogni.

Ma 1 körül értünk be Anyuval és Tibivel, vittünk sok innivalót, Anyuék elmentek ebédelni én meg maradtam és beszélgettünk.
Reménykedik, hogy valahogyan mégis ott lehet a szülésnél, én nem annyira elfogadtam (de még nem felfogtam), hogy ez most másképp lesz csak gyógyuljon meg és majd lesz valahogy. Nem vonulhat ki a munkából sem, rengeteg dolga lenne, hogy eltartson minket de most ezzel sem foglalkozhat majd lesz valahogy.
Közben elsuhantak fejünk felett a vadászgépek amit megint csak én láttam, Berci csak hallotta de azért sokat nevettünk is, sőt még a ruhámat is megdicsérte.

Közben mindenki ír és hív, hogy gondolnak ránk, segíthetnek e valamit, egyben vagyunk e még meg ilyenek.

Pötty tegnap nagyon keveset mozgott, nem érzem, hogy előjönne már, nem is sürgetem, nem is tartom vissza, tudatosan biztosan nem.
Holnap megyek a klinikára, szokásos vizsgálatok a 40. héten, bízom benne, hogy mindenki jó időben lesz jó helyen.

"A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is azt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki mi következik."
(Préd, 7,14)


"Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."
(Mt6,34)

Ezt pedig ma kaptam a világ másik feléről Kingától, köszönöm!
"Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon."
(Lukács 12,48)

Az Úr kezében

Berci ma elment ultrahangra mert még mindig (a költözés és cipekedés után) fájt az egész vádlija éjjel-nappal és úgy érezte, hogy a 3 héttel ezelőtti diagnózis nem sokat segített a helyzeten.
Uh után, délben már betegszállító ment érte a vizsgálóba majd befektették a Belgyógyászatra és azt mondták innentől kezdve TILOS megmozdulnia mert trombózis van a lábában (a részleges izomszakadás mellett), egyenlőre a felületes vénákba de bármelyik pillanatban átmehet mélyvénába és onnan sokkal súlyosabb dolgok következnek (tüdőembólia mondjuk).
Naponta kétszer kap injekciót, hétfőn megint megnézik, hogy elindult e a keringés de még utána sem kelhet fel, 4 napig pedig biztos, hogy bent lesz, jó esetben utána itthon kell feküdnie és gyógyszert szed majd.
Persze semmi sem biztos, most ezt látják, így kezelik és várnak, az biztos, hogy mozdulatlanul kell feküdnie, nem kelhet fel egy pillanatra sem és kórházban kell maradnia.

Ami a legjobban fáj mindkettőnknek, hogy egyedül kell végig csinálnom a szülést, nem lehet ott, nem fogja látni a negyedik gyerekét amikor világra jön és engem sem amikor világra hozom.
Valószínűleg rettenetesen egyedül leszek, senki nem fogja majd a kezem és egyedül imádkozom majd, hogy túléljem.

Azt viszont megértettem miért nem született előbb mint ahogy szerettük volna, hiába voltam reménykedő és türelmetlen, ha hamarabb megszületik Pötty mondjuk ezen a héten akkor Bercinek egy perce sem lett volna ezzel a dologgal foglalkoznia és akkor bele sem gondolok mi történhetett volna...

El engedtem miden fajta vágyamat és elképzelésemet arról, hogy mikor és hogyan szülessen meg ez a kicsi baba, már megint arra jövök, rá, hogy semmik vagyunk, parányiak vagyunk, nem tudjuk mikor jön a vég, mi vár még ránk, mi történhet velünk annak ellenére, hogy mindent tervezünk és elképzelünk, hogy az majd úgy jó lesz.

Lehet, hogy még sosem voltam ilyen egyedül mint most mégis hálát adok Istennek, hogy ez kiderült mielőtt Berci még kettőt mozdult volna és a vénájába jut a trombózis.
Persze azt is mérlegelem, hogy mindig van lejjebb és rosszabb de ha nem reménykednék, hogy csak annyit kapunk amennyit kibírunk és túlélünk akkor nem is tudom milyen mélyre zuhannék ebben a helyzetben. Persze még az is megtörténhet.

A gyerekek jó helyen a Nagypapánál és a Nagymamánál vannak, Anyu eljött hozzám Tibivel és vigyáznak rám és készen állnak ha indulnunk kell, a szülőszobára viszont egyedül fogok bemenni mert vagy Berci vagy senki ez így van rendjén.

Ha arra gondolok mit veszíthettem volna és még mindenem meg van akkor nem keseredek el csak nem tudom elképzelni hogyan is lesz most ezután.
És most ne hagyjon el a hitem...

Hazatérő nyaralók

Megint itthon vannak a gyerekek holnapig. Mivel úgy sem szülök azt akartam, hogy kicsit legyenek még velem, túl sok lenne nélkülük egy hét egyhuzamban.
Persze nem vagyok az a szuperanya aki szülés előtt pár nappal nyugodt kedves és rendes a gyerekekkel de mégis jó, hogy itt vannak velem, jönnek-mennek visítoznak ahogy szoktak.

Olyan jól érezték magukat a Nagyszülőkkel, hogy mikor lementem eléjük a ház elé Kori sértődötten állt az autó mellett, hogy nem érti miért kell neki most haza jönnie mikor a Nagypapáéknál olyan jó, Simi sem volt túlzottan lelkes és azt kérdezte mikor mehetnek már vissza, egyedül Nimród örült nekem annyira, hogy majd megettem.

Esti altatásnál megkérdezte Berci Korit, hogy:
- Hiányzott Anya?
Erre Kori ezt felelte: - Nem....cseppet sem.
(Ezen jót nevettünk bár elég nagy döfés volt...)

Kénytelen vagyok azzal magyarázni ezt a helyzetet, hogy olyan biztos érzelmi hátteret adtunk Bercivel a gyerekeknek, hogy könnyű a leválás. Valószínűleg ezerszer rosszabb lenne a helyzet egy szorongó, rettegő, zokogó csapattal.

Pénteken már mennek is vissza a hétvégére, Berci fotózni fog szombaton és vasárnap is, hétfőn a gyerekek délelőtt már oviznak 2 órát, én meg ki tudja hol leszek.
Reményeim szerint a nemzet kis ifja 20-án fog megszületni de lehet, hogy ezt csak én szeretném...

Állatkertben a Nagymamával és a Nagypapával

Látogatóban a soroksári Dédinél

Közel a vége

Az egyik felem reménykedik a másik meg retteg. Várom és izgulok, hogy megszülessen már ez a kis baba, ugyanakkor nagyon félek, hogy mi hogyan fog történni.
Rám törnek a fájások aztán abbamaradnak, ilyenkor a remény feléled bennem, hogy talán eljött az idő, ugyanakkor elönt a félelem, hogy mi lesz ha indulni kell...
Még nem kell...

A gyerekeket tegnap elvitték a Nagypapáék akik két hét alatt kinyaralták magukat úgyhogy most már csak azért vannak, hogy nekünk segítsenek.
Nem tudni meddig lesznek ott valószínűleg holnap már haza jönnek vagy utána, nekem már most nagyon hiányoznak de tudom, hogy tőlem most alig kapnának figyelmet mert egészen másfelé járnak a gondolataim. A játszótérre se lenne erőm lecipelni őket pedig nekik menniük kell, szép idő van, nem bírnák idebent.
De hiányoznak, megszeretgetném már mindet: Simi vékonyka testét, Kori pogácsa formáját és Nimródka fehér szöszös fejecskéjét!
Kori sokat kérdezett indulás előtt, várta, hogy menjenek már de ugyanakkor izgult is, hogy engem itt kell hagynia.

Az idő lassan telik nélkülük még kedvem sincs délután ledőlni, hogy pihenjek csak arra tudok gondolni, hogy most már nagyon közel van a pillanat.
Közel van de mégis nagyon messze hiszen bizonytalan az érkezése.
Eddig csak Simi született 4 nappal korábban, Kori és Ninó 40 plusz pár napra látták meg a napvilágot.

Mivel Pötty érzésem szerint is picurka, sokkal kisebb mint a többiek ilyenkor voltak, így azt feltételezem, hogy nagyon túlhordom. Ahhoz viszont semmi kedvem így negyedikre sem és elképzelni sem tudom mi lesz ha még jövő héten is így leszünk ketten egyek.
Azért az utolsó napos érzéseim megvannak: fáj ha felállok, fáj ha leülök, tekergek, sehogy sem jó, feszít, nyom állandóan és mindenhol de hogy ebből szülés lesz nemsokára az az egyik összehúzódásnál nagyon valós, a reggeli "tünetmentes" ébredésnél elképzelhetetlen.
A bizonytalanság.
Ki szereti azt?

Tegnap ctg után Berci elvitt a Mammuthot ahol az első gyerekesek érzésével bandukoltam kedvemre, sehova nem siettem, nem kellett időre haza érnem, akkor és azt ettem amihez kedvem volt, abba a boltba mentem be és addig maradtam amíg én akartam úgyhogy igazán úri életem volt.
222-es busszal haza jöttem mikor már elköltöttem minden nálam levő pénzt csupa fontos dologra természetesen (mint szempillaspirál, Siminek egy farmer, Korinak játék babaruha, elemcsere az órámba, gyros, baklava) és még így sem vettem meg mindent ami kell de már ez is túlzás volt így visszagondolva.
De az, hogy a gyerekek jó helyen voltak én pedig szabadon bóklászhattam délutánig, megfizethetetlen élmény volt.

A kórházi csomagot tegnap este raktam össze, nem siettem el a dolgot de most már egyre többször és többet fáj a hasam úgyhogy vagy így leszek még legalább egy hétig vagy nemsokára indulhatok szenvedni.

Ma takarítottam, kimostam az összes plüss állatot (vicces az erkélyen ez a sok puha szőrmók) amit itthon találtam na és pakolok és rendezgetek ahogy az ilyenkor lenni szokott.
Szülni vagy nem szülni ez itt a kérdés...

Vasárnap, még öttagú családként

Korinak köszönhetjük, hogy ma reggel eljutottunk a templomba.
A gyerekek már 7 körül fent voltak, ilyenkor átmennek a játszószobába mi meg még alszunk egy kicsit Bercivel. Berci mélyen én pedig félálomba mert valamelyik gyerek mindig bejön, megáll az ágyam mellett és vagy pisilnie kell vagy szomjas vagy fel akar öltözni, Nimród könyveket cipel mostanában és nyújtogatja felém, hogy olvassam.
8 után csak kikeltem az ágyból, Kori választott magának ruhát ő már egyedül öltözik, Simi is megtalálta a kedvenc gitáros pólóját, Nimródot tettem tisztába éppen amikor Koriék beszélgettek.

Kori: - Simi! Kilóg a kukid. (nem vett a nadrágja alá alsógatyát)
Én: - Kori, mi az hogy kilóg???
Kori: - Hát az, hogy nem melengeti semmi!
....

Simi: - Miért öltözünk? Hova megyünk most?
Kori: - Hát, templomba! Vasárnap van.

Én egy szóval sem mondtam, hogy ma vasárnap van és mivel Berci totál kiütve aludt még negyedkor nem is erőltettem mert rengeteget dolgozott a héten, gondoltam ma nem megyünk misére. De mikor Kori ezt mondta azonnal el kezdtem ébresztgetni Bercit mert az nem lehet, hogy miattunk ne menjünk mikor a gyerekek várják és számon tartják.
Kori és Simi bementek Bercihez és két dallal próbálták kicsalni az ágyból: "Jó reggelt itt a tej kótyagos a fej, szerbusz paplan, szerbusz párna öltözködni kell!".
Mikor ez nem jött be Kori kiszaladt, hogy most egy másikat énekelnek inkább. Mondtam, hogy jó.
Vissza mentek az ágy széléhez és a Te álomszuszék ébredj hasadra süt a nap kezdetű jól ismert slágert kezdték énekelni és táncoltak is hozzá. Iszonyatosan cukik voltak, Berci is felkelt úgyhogy 9-kor el is indultunk.

Imre atya volt szerencsére, (múlt héten "helyettesítették féltünk, hogy ma sem ő lesz de nem így volt) Berci figyelt én pedig csitítgattam a gyerekeket. Mostanában nagyon vadulnak a misén nem lehet bírni velük, Nimród hangoskodik ez felbuzdítja a nagyokat is a rosszalkodásra úgyhogy elég nehéz velük.
Kori az állandó részeket énekli, mindig hosszabban tartja a hangot mint bárki más, elnyújtja a sorokat és lelkesen hallatja a hangját - nekem gyönyörű, másnak mosolygásra ad okot.
Örülök, hogy már Simi is be mer menni mise végén a sekrestyébe és nem retteg többé.

Mise után vettünk a Kolosy pékségbe egy kis reggelit, majd felmentünk a Normafához mert lehet, hogy utoljára utazunk így ötösben ezzel az autóval. Nem azért mert új kocsink lesz hanem mert hatan ebbe már nem fogunk elférni úgyhogy Berci majd külön utazik ha vasárnap megyünk valahova.

A hegy tetején réteseztünk, aztán játszótereztünk végül haza jöttünk.
Nimród úgy kirándult mint egy igazi férfi, vándorolt, szedte a lábát mint egy kis miniember. Hamarosan nem ő lesz a legkisebb, kezd felnőni a feladathoz drága kis Nyünyikém.

2 + 1 helyett 3

Nimród 1 hét alatt nőtt fel Korihoz és Simihez. Szinte észrevétlenül történt, egyszer csak azt vettem észre, hogy mindenhova követi őket, próbálja felvenni a ritmust, együtt nevet velük a bolondozásaikon, vadul velük az ágyon, matracon, ő is lefekszik minden birkózásnál velük a földre, utánozza őket, együtt olvasnak, a játszótéren is együtt játszanak a nagy mászókán, a fürdőkádban is este úgyhogy 2 + 1-ből 3 gyerek lett itthon. Nagyon vicces ahogy Ninó masíroz utánuk és mindent próbál ugyanúgy csinálni mint a nagyok.

Kori és Simi várandós anyukának maszkírozzák magukat. Néhány plüss állatot tömködnek a pólójuk alá...

Barkóba:

Kori: - Gondoltam.
Simi: - Ember?
Kori: - Igen.
Simi: - Lány?
Kori: - Igen.
Simi: - Hosszú a haja?
Kori: - Igen.
Simi: - Akkor ki az???

Barkóba 2.

Simi: - Gondoltam!
Én: - Ember?
Simi: - Nem, kérdezd azt, hogy bútor?
Én: - Jó. Bútor?
Simi: - Igen, és a boltban van!
Én: - Tolni szoktalak benne?
Simi: - öööö...igen.
Én: - Bevásárlókocsi.
Simi: - ... (hallgat majd felcsillan a szeme) Igen!

Korinak szeretetrohamai vannak: ilyenkor nagyon szeret, hozzám bújik, én vagyok a legszebb és leggyönyörűbb anya a világon és sokat segít nekem.
A játszótéren egyszer csak mellém ült a padra, lehajtotta a fejét a hasamra és ezt mondta:
- Anya, most elmesélem Pöttynek milyen a játszótér. Pötty, képzeld van itt hinta, csúszda, homokozó, mászóka, minden majd meglátod...


Én pedig a 39. hétbe léptem de egyáltalán nem érzem magam úgy mint aki napokon belül szülni fog, de remélem nem azért mert még hetek vannak hátra...
Pötty rengeteget mozog, tekereg, mintha egy kis játékot kergetne a hasamban, akivel meg találkozom az meg alig hiszi el, hogy 20-ra vagyok kiírva.
Más ez az utolsó időszak mint az előző babákkal volt. Bár a testem most is hatalmas méreteket öltött, a kezem lábam nem dagad és egyik terhességemnél se tudtam a 9. hónapban hordani a jegygyűrűmet, és ilyenkor már biztos nem jártam a játszótérre a meglevő gyerekekkel.
A türelmem viszont véges, rémképek gyötörnek, estére már rettenetesen ideges vagyok és esti filmnézésnél már nem bírok kényelmesen elhelyezkedni úgyhogy mégis csak lesz itt valami napokon belül.
De az számomra még mindig hihetetlen, hogy megint az lesz ami kitörölhetetlenül élénken él bennem: annak a pár órának a történései ami az itthon felismert első fájdalomtól a szülőszoba elhagyásáig történik.
Félek...

5 éve

5 éve, ezen a napon (augusztus 12-én) házasodtunk össze Bercivel.
A polgárit egy héttel hamarabb (augusztus 5-én) Csopakon tartottuk csak a két tanúval (Marci és Zizi), de mi az egyházi szertartást tartjuk számon mint a NAGY NAP-ot.
Aznap esett az eső ami áldást jelent az esküvő napján, Imre atya pedig pár héttel az életmentő szívműtétje után ott volt a Zugligeti templomban és össze adott minket.
Isten áldását látjuk életünkön, a házasságunkban, a gyermekeinkben, nem kívánok többet csak, hogy soha ne hagyjon el ez minket.

Napi Evangélium 2011. augusztus 12. – Péntek
Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték
tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?”
Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak
és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja
atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek?
Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten
egybekötött, ember szét ne válassza.”

Anyukám és az unokái

Bizonytalanság

Vagy elraboltak az UFO-k vagy normális ez a zaklatott állapot amiben létezem. Nem vagyok magamnál, ezerfelé járnak a gondolataim - a szülés előtt állok.
Nem szeretek egyedül lenni (az egyedül nem szó szerint értendő hiszen 3 gyerek mindig körülöttem nyüzsög), jó ha van itt még valaki ebben a pár napban még amig el nem jön a pillanat mikor indulni kell.

Ma eljött Anyu, elhozta az öcsémet Elődöt, itt is hagyta, még szerencse mert éjjel 11 óra és a férjem még a dolgozóban ül. Anyu ma Évi gyerekeire (Violára, Íriszre) vigyázott így ők is jöttek és 3-ig maradtak úgyhogy megint csak nagy volt a hangzavar körülöttem.

Kori és Viola két domináns nőszemély úgyhogy azon túl, hogy nagy rajongói egymásnak azért egyfolytában megy a harc és megsértődés aztán a sírás és árulkodás (most főleg Kori viseli nehezen hogy van amiben más ügyesebb mint ő).

Íriszt megeszem mert olyan kis rendes, csendes, csöndben sír ha sérelem éri, észre sem lehet venni és szalad azzal a kis egyenes hátával úgyhogy nagyon szeretnivaló kis hölgy.

Nimród eleinte félt Elődtől de most már támaszát látja benne, mert az öcsém felveszi, cipeli, játszik vele a játszótéren úgyhogy segítség nekem, játszópajtás neki.
Simi meg fel van villanyozva mert végre itt egy nagy fiú aki szívvel-lélekkel kardozik vele, vagy megküzd a pandával vagy csak mókázik és mindenki nevet.

Jó lenne ha Bercinek nem most lenne az a bizonyos gondterhelt időszak az életében, jó lenne ha nem érezném rajta, hogy aggódik a dolgok miatt pedig így van és ez nekem sem könnyíti meg a helyzetemet.
Rengeteg a dolga, sok a bizonytalan tényező a munkájában is, sok olyan dolog van amit megcsinálna ha lenne rá ideje és emellett folyton azon jár a feje, hogy mikor megyünk szülni és, hogy az után mi lesz.

Ekkora káoszban sem teszünk mást mint megpróbálunk úrrá lenni a helyzeten, túlnézni ezeken a dolgokon és bízunk abban, hogy minden szépen megoldódik ahogy az lenni szokott.

Vonatozás

Nimród babázik...

...avagy a zord külső érző szívet takar!

Gyerekzsivaj

Befértek!

Évi, a nővérem pénteken hozzánk költözött 2 gyerekével 3 napra amíg a férje turnézik. Még sosem laktam olyan helyen ahol vendégül tudunk látni éjszakára akár egy embert is nemhogy egyszerre hármat! Nagyon jó érzés, hogy csak úgy azt mondhattam, hogy "gyertek, aludjatok nálunk" és most tényleg itt vannak.
Segítség is, hiszen ez a kis Pötty bármikor elindulhat és közel s távol minden rokonunk elutazott nyaralni és Évi segít teregetni, pakolni, mosogatni úgyhogy fizikailag is könnyebbség.

Idegileg nem mondanám, Kori a keresztlányommal Violával elég hangos párost alkotnak de ennek ellenére nagyon édesek és viccesek. Simi is próbál csatlakozni a nagy lányok játékához, sokszor azonban kiszorul két sapkás plüss medvéjével, Írisz viszont teljesen jól el van magában a játékokkal.

Nimród szokás szerint üvölt, visít, vonyít, harcol nagyon sokszor teljesen ok nélkül csak úgy a balhé kedvéért, vagy csak úgy fel alá masíroz a lakásban és sikítozik, aminek csak Berci tud véget vetni mert ő még hangosabb hangot tud kiadni és ez az egyetlen ami hatásos és visszafogja ezt a kis vad harcost.

Kétszer levisszük őket játszóterezni ahol azért jobban eloszlik a tömeg és a hang.

Bercit kicsit aggasztja ahogy betegesen próbálok vigyázni a rendre és a tisztaságra, napi egy nagy rendrakás és takarítás helyett tényleg egyfolytában pakolok és porszizok és felmosok és letörlök és elteszek, hogy mindig szép legyen az ami körülvesz minket. Ha hagynám elszabadulni a dolgokat, ha csak egy kis lélegzethez is jutnék akkor ennyi gyerektől percek alatt visszafordíthatatlan állapot alakulna ki úgyhogy eldöntöttem nem hagyom, amíg erőmből telik itt tisztaság és rend lesz!
Bercit 6 éve ismerem és most először van hálószobánk.
Igaz a gyerekek ágya még a miénkkel együtt van vasárnapig amíg Éviék itt laknak de teljesült a vágyam, végre nem a nagyszoba közepén alszunk!
Berci pénteken megkapta a reálhozamát ami félig fedezte a legolcsóbb IKEÁS ágyat és matracot amiért még aznap elment és megvette.

Tudom, hogy külsőségek, tudom, hogy nem ez az élet értelme és mozgatója de sokkal könnyebb minden napom amióta itt lakunk. Nagyon törékeny most ez a helyzet amibe belecsöppentünk, még mindig nem szoktam meg és még mindig nem fogtam fel mennyi helyünk lett hirtelen a semmiből. Mindig mással történtek az ilyen csodák, mindig másnak volt olyan lakása amibe öröm volt belépni és most mi lakunk olyan helyen amit meg sem érdemlünk. Hálát adok amikor csak eszembe jut és tulajdonképpen a szülésen kívül folyton ez jár a fejemben.
Lehet, hogy másnak ez badarság, vagy természetes de én el sem tudom mondani nekünk mit jelent ez a változás. Persze bennem van a félelem is, hogy elveszítjük ezt a helyet de biztos annak is meg lesz az oka ha idő előtt megtörténik de nem gondolom, hogy Istennek rossz tervei vannak velünk - bízom benne, hogy nem.

Pötty borzasztóan tekereg, a hasam kezd külön életet élni de most úgy érzem még simán bírnám a dolgot ha nem lenne még három kicsi akikkel rengeteg a teendő napközben.
Éviék holnap haza mennek utána megint kezdődik egy jó hosszú hét amelynek bármely napján rám törhet a felismerés, hogy: ez már az!
Addig is gyerekzsivaj, vadulás, takarítás a végtelenségig - vagy legalábbis a kórházi kényszerpihenőmig...

Diafilm nézés a plafonon

Nagy ölelés! Irisz és Nino

Alvás előtt

A leghangosabb

A kanapén

37 hetes 3 napos Pötty

Amikor Pöttynek a Pötty nevet adtam még nem tudtam, hogy ez a 37. héten is nagyon helytálló lesz.
Ma voltam ultrahangon. Ez a kis negyedik 2 héttel kisebb a koránál, körülbelül 2800 gramm és a méretei alapján 35 hetes 2 napos.
Még be vannak dobozolva a testvérei leletei de emlékeim szerint mindegyik nagyobb volt már ekkor legalább egy héttel, Nimród kettővel is. Simi talán pont akkora volt mint lennie kellett, de kisebb és ilyen pici még egyik gyerekünk sem volt az utolsó ultrahang szűrésen.
Ettől az információtól még szerethetőbb lett ez a kis fiúcska akit pár héten belül meglátunk és haza hozunk. Ma a klinikán nem volt bennem olyan félelem a szülés miatt mint múlt héten, talán pont ezért mert tudom nem lesz 4 kilós mikor megszületik.

Beültem ctg-re, 20 perc alatt sikerült túl lenni rajta, köszönet a büfés szendvicsnek és kávénak.
Berci értem jött, vissza vitt Ibiékhez ahol a gyerekek voltak reggel fél nyolc óta. Ibiék háza a nyugalom szigete, egy hangos szavuk nem volt állítólag, kezdek rájönni, hogy miattam vadak és hangosak én vagyok ilyen harsány és szélsőséges és ez átragad rájuk.
Nyugodtan játszottak Benivel és Annával. Béci még motorozni is elvitte Simikét, Ibi pedig főzött nekik ebédet és ők nem veszekedtek és nem hangoskodtak, még Ninó sem.

Kori azt mondta, hogy ő szeretné haza felé fogni Pöttyöt az autóban. Ha nem is teljesen lesz így de valahogy biztosan mellette lesz majd szorosan. De én úgy érzem ez még bőven 3 hét mivel Pötty fel alá mászkál a hasamban, mintha kergetne valami kis játékot, ide-oda ugrál nagyon sok helye van még én nem hiszem, hogy előre siet majd.
Azért holnap el kezdem kimosni az újszülött ruhákat...

18 hónapos Névnapos

Nimród augusztus elsején betöltötte a másfél évet, és a neve napját is ekkor tartjuk.
Vasárnap egy kicsit előre hozottan ünnepeltük Ati papánál Mogyoródon, aztán hétfőn itthon a kis IKEA székkel felköszöntöttük.
Egyik gyerekünk se kapott még ilyen praktikus ajándékot a névnapjára, de most így alakult, azért szemmel láthatóan nagyon örült a kis trónnak - most már nem kell harcba szállnia az ülőhelyéért a gyerekbirodalomban.

A hétfő az ünnepek ellenére elég zajosan telt, rengeteg civakodás, harapdálás, hajtépés, lökdösés jutott mindenkinek, elég cikisen ebbe a vadulásba érkezett meg Markolt Orsi a férjével Barnival és 3 gyerekükkel Dombival, Hangával és Marcival. Orsiék 1 évben egyszer jönnek haza Hollandiából és akkor útba ejtenek minket és holland finomságokkal halmoznak el bennünket, ezenkívül egy kicsit beszélgetni is szoktunk arról ki hogyan boldogul itt és ott.

Nimród néhányszor megütögette a vele egy idős Marcikát amit azonkívül, hogy nagyon szégyelltem, nehezen hárítottam. Ninó felveszi a kesztyűt a vele hasonló méreteket öltőkkel, nagyon hamar és drasztikusan le akarja rendezni, hogy ki az úr a háznál. De hát az én gyerekem ne püfölje másét úgyhogy ezt nem hagyhatom, ebből aztán sértődés van és nekem is jut néhány legyintés - amit szintén nem hagyok.
Azért Koriékat sem kell félteni ha kell egy kis vadulás és üvöltés ők más módon de legalább ilyen hangosak.
Azért jó volt csak nekem kicsit stresszes az ilyen vendéglátás, kivel mikor mi történik körülöttem, nem egyszerű.....

Délután Anitáékat hívtam át csodálkozni, hogy milyen szép nagy helyen lakunk. Anita bújócskát kezdeményezett a gyerekekkel ami szintén kicsit stresszesen telt, a vadulás, sértődés ekkor sem maradt el bár lehet, hogy csak most érzékelem ezeket a dolgokat sokkal súlyosabbnak mint amilyenek valójában. Egyébként aranyosan játszottak és még az ízetlen kukoricát is szépen megette mindenki.

Nimród másfél éves, a legédesebb Óriáscsibe azzal a nagy szöszös fejével, a legvadabb harcos a maga 18 hónapjával, a legmacisabb kisfiú közel s távol, a legédesebb "mámá"-zó és a legBercisebb arcocska amit valaha láttam.
A Nimród név jelentése: nagy vadász, lázadó.
Azt hiszem ezt jól eltaláltuk.