Hősiesen viseli, hogy már nem ő a legkisebb.
Nem beszél csak csatakiáltásokkal jelzi mit szeretne.
Papa, Mama, Bábá ( Boldizsár) , Té (cumisüvegben Hipp tea), Toti (Kori), Toti (Simi),
Vá (kutya),
Gyé (gyere) - ennél többet nem mond.
Köszönésként integet és kiabál, hogy Tá, ami azt jelentheti, hogy szia.
Viszont nagyon sokat mondóan bólogat, ezzel mindent meg tudunk beszélni, megértem amit szeretne.
Nagyon jól viselkedik itthon amikor a nagyok oviban vannak. Nem hangoskodik, nem hisztizik ha nem érek rá addig követ a kis játékával vagy könyvével amíg oda nem figyelek. Türelmes.
Ha Boldit etetem, hoz egy könyvet, nagyon szorosan mellénk ül és olvasni kell neki. A
szöveget többnyire megunja és rövidített változatban kérdésekkel tarkítva kell elmondani vagy végigbeszélgetni a mesét.
Amint haza jönnek a nagyok, indul a vadulás és hangoskodás, majd verekedés vagy veszekedés a játékokért. Sokszor hallom a következőt a szobából:
Kori: - Nimród ne!!!
Nino: - áááááááááááááá
Simi: Nimród nem szabad!
Ninó: . bűűűűűűűűűűűűűűűű
Nimród szeretne részt venni a nagyok játékában de még nem érti a szabályokat.
A legédesebb mikor eladót játszik. Leül a pénztárgép elé és dobálja a játékzsetont. Vásárolnom kell, elfogadja a pénzt, mikor megkérdezem mennyibe kerül azt mondja: Tyá, kérdezem, hogy "száz?" és bólint, hogy igen.
Annyira édes!
Hihetetlen, hogy mit tanult el Koritól és Simitől: az öltözködést.
Nagyon sok ruhájuk van a gyerekeknek, 90 százalékuk örökölt. Néhány darabot nagy becsben tartanak, S
imi például csak a gitáros pólóját akarja hordani még kimosni is alig tudom, Kori pedig a nagyon rózsaszínű pólóját szereti a legjobban és persze a pörgős nyári ruháit.
Nimródnak kedvence lett az ünneplős kockás inge és Simi csíkos pólója. Ezeket oda hozza nekem és nyújtja, hogy adjam már rá. Mindezt szavak nélkül rengeteg bólogatással.
Gyönyörűséges, sötét barna szemekkel, szőke hajjal és az a nézés...
Kevés az energiám, még kevesebb az időm de azért mégis írni kéne, hogy megörökítsem ezeknek a gyorsan múló napoknak az eseményeit.
Hétvégén a gyerekek zsúrba mentek. Berci testvérének a legnagyobb fia, Sebi töltötte be a negyedik életévét. Ezen alkalomból gyűlt össze a család a Labanc utcai kertben egy nagy ünneplésre. Mi Boldival itthon voltunk, de szép ruhában egy mese könyvvel bocsátottuk útnak az ünneplőket.
Hétfőn gyógyultnak nyilvánítottuk őket és kezdődhetett megint az ovizás.
Simikém kezd rájönni, hogy ennek a fele sem tréfa, minden nap oviba kell menni és nem tetszését hangos zokogással fejezi ki apukájának minden reggel (állítólag ma egy kicsit halkabb volt már).
A depresszió csak addig tart amíg Berci ott van ("Apa, veled akarok lenni!") mikor elindul a nap akkor már nincs sírás csak Farkas Kata meg Ágoston és Vince - és ez jó.
A bent alvással sincs gond és mindig van aki haza hozza őket, nekem nem kell még kimozdulnom szerencsére, nem vagyok még elég erős, hogy az összes gyereket ide-oda pakoljam.
Ebédet is kapunk, Berci testvére és a szülei ellátnak minket hétközben.
A Kedd nagy nap volt.
Nimród végre megkapta a 18 hónapos oltást, Anyu vitte le a rendelőbe, volt egy kis sírás és sértődés de hős volt ez a kis Nino, csak este nem akart megnyugodni és elaludni, az éjszaka viszont nyugodtan telt.
Simit haza hozta Anyu ebéd után, Kori pedig ment az ovival úszni.
A Sportba járnak a Margitszigetre, Kori tegnap volt először és imádta. Rengeteget mesélt, hogy a buszon volt macskás meg egeres mese (Tom és Jerry) és hogy az uszoda ott van a templomunk közelében, és, hogy az úszószemüvegben látta a tanítónéni lábát a víz alatt és, hogy rengetegszer beugrott a medencébe és, hogy szivaccsal úsztak.
Nincs benne félelem, imádja a vizet, ugrik, pancsol, lelkes, nagyon - nagyon örülök!
Simi majd csak jövőre megy, ő nehezebb eset.
Boldizsár pedig alszik éjjel és nappal, még mindig mellettem, hogy a többieket ne zavarjuk. Késő esti (9-10) etetés után csak hajnalban kel (4-5) de akkor gyakrabban eszik - reggelig.
Nagyon erősnek tűnik, ha hasra teszem azonnal emelgeti a fejét.
Péter unokatestvérem jött kedden délután és levitte játszani a nagyobbakat. Péter nagyon sokat segített mikor feküdnöm kellett 9 hetes Pöttyel és utána is szívesen jött mikor hívtam. Keddenként ő fog jönni amikor csak tud. Szereti őket és az egyetem mellett megteheti.
A hónap képe: Péter a legkisebbel, háttérben az összes többi.
Kedden Anyu is megszeretgette Boldikát.
Megjegyzem én is sokat változtam az évek alatt, Korit hetekig nem adtam senkinek a kezébe nehogy baja legyen. A féltés még mindig bennem van az elzárkózás már kevésbé.
