Alvósok

Nem úsztuk meg

Berci kezdte, szegény nagyon megszenvedett vele.
Tegnap reggel már éreztem, hogy itt a vég, de el kellett még mennem a gyógyszertárba és a boltba több napi élelemért (ahol már leguggoltam a földre a sorban).
Itthon aztán hidegrázás, láz meg ami kell. Olyan migrénem volt egész nap mintha baltával hasogatnák a fejem, a lázam sem múlt, fájt a lábam ráadásul szegény Boldit egyfolytában szoptattam mert ott feküdt mellettem.
Berci láztalan volt már tegnap, így ő hordta a teát, de még nagyon náthás és fejfájós.
Ezt jól megkaptuk.

Korit és Simit még novemberben beoltattam akkor olyan értelmetlennek tűnt de most látom, hogy jól döntöttem. Ők egy kicsit köhögnek (éjszaka jobban), de nincs lázuk és nagyon aktívak.
Nimród szerintem legyőzte a napokban amikor lázas volt, jajgatott és izzadt - csak akkor még nem tudtam, hogy az ez.
Boldi megint köhög, főleg éjszaka fuldoklik - megint -, úgy látszik ugyanazt kell vele végig csinálni amit Nimróddal fél éves korától másfélig. Viszont a krumplis alma jobban ízlik neki mint a sima alma.
Igaz, úgy kell benyomni a szájába a kanalat (mert úgy össze szorítja) de nem köpi vissza mint a reszelt almát.

Anyu eljött tegnap, hozott egy kis segély csomagot, szerencsére ő nem félt, hogy elkapja. A gyerekek ugráltak neki, szórakoztatták, játszani hívták. Hozott Korinak (még egy) hercegnős ruhát, így már 3 van (Kori azt mondta, hogy ő a Boldogság Hercegnője).
Ennek örömére tejszínhabos kocsinak öltözött Kori Simi és Nino a fehér puffos ujjú ruhákba. Vicces volt.

Mindenki itthon van, elég komoly a helyzet négy bezárt gyerekkel, két fetrengő szülővel.